Pesti Napló, 1926. május (77. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Szombat PESTI NAPLÓ • V • y 1926 május 1­3 " olyan bűnt, mint Pallavicini, aki eddig a legtöbbet irtott az országnak. Os nagy zaj.) Eckhardt Tibor: Semmi kifogásom az ellen, hogy a az emigráció törvényes eszközök mellett likvidál­tassék. Tiltakozik azonban az ellen, hogy Bethlen egyéni szorultságában és a hatalomtól való meg­válás félelmében határozza el magát az emigráció likvidálására. A költségvetést nem fogadja el. Farkas Tibor a képviselők igazgatósági tagságairól Farkas Tibor a következő szónok. A költségvetés irreális és optimista. Az állami ellenszolgáltatások nem állanak arányban azzal, amit az állam a polgá­roktól elvesz. A belügyi közigazgatás 1915-ban keve­sebbe került, mint ma. A csendőrségnél akkor egy tábornokság sem volt, ma van három. A csendőrtisz­tek száma is háromszorosára emelkedett. A vasúti és hajózási felügyelőségnél eggyel kevesebb a lét­szám, mint a békében volt. Nem helytálló, hogy a költségvetést bizalmi kér­désnek tekintik, holott ez szakkérdés. Határozati javaslatában vagyonmérleget kér az ál­lami üzemektől. Második határozati javaslatában utasíttatni kívánja a pénzügyminisztert, hogy hat hónapon belül részletes adóstatisztikát készítsen. Har­madik határozati javaslatában az öröklési és aján­dékozási illetékeknek a békebeli alapokra való helye­zését kívánja. Szomorú, hogy gróf Hoyos Miksa beszédében azt mondotta, hogy mint a szeszkartell elnöke szólalt fel. Egyre jobban szaporodnak az ipar­vállalatok igazgatóságaiban a politikusok, pedig a politika megrontja az ipart és az ipar a politikát. Tudni kell végre, hogy a Ház tagjai közül meny­nyien helyezkedtek el a gombamódra szaporodó vál­lalatok vezetőségeiben, mert az összeférhetetlenségi esetek egész sorozata fenyegeti a nemzetgyűlést. Egy kis fajvédő-karané Lendvai-Lehner a vita következő szónoka: Mielőtt az ellenforradalom nevében a száz épületére május elseje alkalmából felrepülne a vörös lobogó, kénytelen a magát kereszténynek nevező kormány költségvetésével foglalkozni, — kezdi derültséget keltve beszédét Lendvai-Lehner. — A külügyi kér­désekkel foglalkozik, majd szóváteszi az emigránsok ügyét és azt mondja, hogy a kormány hazaengedte azt a Weltnert, aki Kun Béla alatt a Népszavát szer­kesztette. Várnai: Mi lesz, ha ilyen hazugsággal kezdődik? Lendvai-Lehner: Én tiszta logikát követelek a kormánytól. Györki: Tiszta bort a pohárba! (Nagy derültség.) Lendvai-Lehner: Sokkal tisztább bort, mint ami­lyen zavaros agyvelővel önt a Jehova megáldotta! Óriási felháborodást keltenek Lendvai-Lehnernek ezek a szavai az egész Házban. Az elnök rendreuta­sítja és figyelmezteti, hogyha így folytatja, meg­vonja tőle a szót. Lendvai-Lehner: Foglalkozik ezután a frankügy­gyel, majd elmondja, hogy kilépett az ÉME-ből, de az ÉME-nek most olyan agitátora van, mint Vázsonyi Vilmos! (Derültség.) Hogy az antiszemitizmus úgy fellángolt, meg kell köszönni Vázsonyi Vilmos volt magyar pecsétőrnek. (Zajos derültség.) A költségve­tést nem fogadja el. Több szónok a költségvetés általános vitájához feliratkozva nem volt. Az elnök feltette a kérdést, kíván-e valaki szólni, senki sem kívánt, a költségvetés általános vitáját bezárta Ezután Bud pénzügyminiszter állott föl szólásra. — Az ellenzék — mondotta — állandóan a szo­ciális és gazdasági kérdések napirendre tűzését köve­teli. A költségvetés a legalkalmasabb ezeknek a kér­déseknek a tárgyalásánál. Azonban mégsem emlékez­nek meg ezekről. Propper Sándor: Mi a kormány programja. Bud János: Kifejtettem beszédemben, és vártam, hogy beszédemnek ezzel a részével foglalkoznak majd. Nekem az a gyanúm, hogy Esztergályos törekszik kormányt alakítani, mert ő adott programot. (Derült­ség az egységes párton.) — Közép-Európa demokratikus irányban halad, — folytatta a pénzügyminiszter. — A különbség csak e tekintetben állhat fönn, hogyan értelmezzük a demokráciát? Mert ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem más, mint osztályokat szembeállítani és egyese­ket kiküszöbölni a társadalom munkájából, akkor ebből a demokráciából nem kívánunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt a demokráciát vallom, amely egyformán megbecsüli a munkás kérges tenyerét és a főúr munkáját. Propper Sándor: A kormány fogadja meg a tanácsát! Bud János: Látom, hogy a szocialisták eltávo­lodnak a Marxi­zmustól. Propper Sándor: Azt nem! Bud János: Ezt a századot a­ szociális haladás és gondolat jellemzi, de ennek az érvényesülése csak úgy lehetséges, ha munkás és polgár egymással halad. A bolsevizmusban csak romboló, pusztító erő van. Ez visszatérés a legprimitívebb rendszerhez. Az ellenzéki képviselők a kormányt úgy állítják oda, mint minden bajnak az okozóját. A romokat el kell takarítani és építeni kell. Szóvátették, hogy rend­kívül rózsás expozét tartottam és nem helyesen vá­zoltam az ország helyzetét. Én rámutattam a ba­jokra, de a haladásra is. Bevallom, van bennem optimizmus és nem tartanám méltónak magamat erre a helyre, ha nem volna bennem optimizmus. Aki pesszimista, az csak rombolni tud. Bízom az ország és a nemzet erejében, bízom abban, hogy a nehéz időszakot át fogjuk élni, akármi is fog történni, mert át kell élnünk. Ez az én optimizmusom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Jól esett néhány objektív megjegyzés a másik oldalról. Kéthly Anna képviselőtársam nem szorítkozott arra a megállapításra, hogy csak itt vannak gazdasági bajok, de leszögezte, hogy világ­krízis van. Hivatkozom Pikter Emil képviselőre, aki megállapította, hogy mi az első kötelesség: egy deficitmentes büdsé megteremtése és biztosítása. Strausz István és Gaal Gaszton képviselőtársaim a szanálási tervet bírálták. Ha a mai időkben megrög­zítjük magunkat elméletekkel, nehéz helyzetbe ke­rülünk. Az adókat egyáltalában nem fokoztam, el­lenkezőleg, egyes adókat mérsékeltem. A házadót 120 százalékkal kellett volna felemelni, ezzel szemben csak 40 százalékos az emelkedés. Gaal Gaszton: Faluhelyen 200 százalék! Bud János: Akkor rosszul hajtják végre a tör­vényt. A jövedelmi adónál a szanálási törvényben a múlt évre 53 millió, a folyó évre 63 millió arany­koronát irányoztak elő, ezzel szemben ez évben 7, tavaly 8 millióval kevesebb folyt be az előirányzott­­ összegnél. A földadónál a jövőben a terméseredmé-­­ nyeket községenként figyelembe fogják venni. A­do­­n­vedelmi adóreásl meg akarja szüntetni a kellemetlen évenkénti bevallást és bizonyos átlag alapján több évre óhajtja megállapítani az adót, a 71 tisztviselők évekig nem tudtak megélni fizetésükből. Most nagy általánosságban békebeli fizetésüknek hatvan száza­lékát kapják. Ne sokalja ezt Gaal Gaszton a tiszt­viselői kartól. Lehet, hogy történtek eltévelyedések a tisztviselői karban, de a m­agyar tisztviselői kar meg­állja a helyét. A beruházásokat az appropriációs ja­vaslatban részletesen föl fogja sorolni. Azon a néze­ten van, hogy az ország újjáépítését a mezőgazdasá­gon kell kezdeni. Pénzügyminisztersége alatt agrár­célokra 1270 milliárd koronát juttatott. Nem híve a közigazgatás decentralizációjának, mindamellett már sok intézményt decentralizáltak. Így például messzemenő hatáskört kaptak a pénzügyigazgatósá­gok. A közönség az oka, hogy a minisztériumokban torlódik össze minden ügy, mert minden kis üggyel a minisztériumhoz szaladnak és sohasem elégszenek meg az alsófokú hatóságok határozatával. Sud a Bacher­-ügyről és a sajtóról A Bacher-ügyről szólva, a pénzügyminiszer ki­jelenti, hogy nem tudja olyan könnyen bizonyítani, mit hozott az ország érdekében ez az áldozat, mint amilyen könnyen tudná bizonyítani azt, hogyha ez nem történt volna meg, mennyire ártott volna. Gaal Gaszton: Cedáltatni kellett volna az angol követelést az államra! Bud János: Azok iránt, akik felkeresik az orszá­got kölcsönnel, csak hálával kell viseltetni. Ezek az országok, amelyek nem ismerték a záloglevélintéz­ményt, hosszúlejáratú kölcsönt adtak és idejöttek, mert bíznak a magyar föld hitelképességében. Sze­retem a sajtót, — mondja a miniszter. — Amikor köz­élelmezési miniszter voltam, sokat köszönhettem a sajtó támogatásának, de ne méltóztassék azt hinni, hogy minden, am­i az újságban van, színigazság. Az újság sok­szor nem tehet arról, hogy nem igaz az, ami benne van, mert olyanoktól is kap információ­kat, akikért nem lehet felelős. Nem teszek szemre-­­hányást a sajtónak, hogy rosszhiszemű, de a sajtó nem gyakorolja azt a kritikát, amely szükséges volna. Megtörténtek az intézkedések, hogy a Postataka­rékpénztári pénzek május végére a Nemzeti Bankhoz kerüljenek. Ezután különböző témákról beszélt a pénzügymi­niszter, de olyan halkan, hogy csak éppen a körü­lötte ülők hallják. Még a parlamenti gyorsírók sem hallják, akik az elnökhöz fordulnak. Az elnök kéri a minisztert, hogy kissé hango­­sabban beszéljen, mert a gyorsírók nem hallják. . A pénzügyminiszter azonban az elnöki figyelmeztetés ellenére továbbra is meglehetős halkan beszél. A vámhitelcsalásoknál — folytatja Bud János — mentséget nem ismerek e. Szigorúan fogok eljárni, felelősségre fogom vonni a hites becsüsöket, akik úgy becsülnek, hogy a becslés, alapján visszaélés történik. A legszigorúbb rend-' szabályokat foganatosítottam a vámhitelcsalások körül. Ebben az évben 150 milliárd vámhitel enge-' délyeztetett, ez a negyede annak, amit a múlt év­­­ben engedélyeztünk. 56 milliárd rendesen folyt be."­­ Lehet, hogy az államot kisebb veszteség éri, de nem lehet 500 milliárdos kárról beszélni, még harmincmilliárdosról sem­. Gaál Gaszton behatóan foglalkozott az állami üzemek kérdésérvel és a bérbeadás mellett foglalt állást. Nem akarok részletesen kitérni erre az ügyre, csak megállapítom, hogy Gaal Gaszton adatai túlzottak. A vasutaknál rentabilitást csak a porosz vasutak tudtak biztosítani. Gaal Gaszton: Mert becsületes németek vezetik és nem urak. Bud János: Na méltóztassék szemrehányást tenni az államvasutaknak, ez az az üzem, amely saj­­ját erejéből talpra állott. Kell, hogy egy kis elis­merés járjon ki neki érte. Nem lehet összehasonlítani az államvasutakat ma német vasutakkal, ahol 300%-os tarifa van átlagban, míg nálunk 140%-os mindössze a tarifa. Az egyik oldalon köve­teléseket támasztani, a másik oldalon állást foglalni a tarifák ellen lehetetlen dolog. , Gaal Gaszton: A pazarlás ellen, az úrhatnámsást, ellen foglaltam állást, az autózás, a szalonkocsizás ellen. Ezt koldusországban nem illik eltűrni! Bud János: Gaal Gaszton képviselőtársam min-,­den vonalon a legszigorúbban értelmezett takaré­kosságot óhajtja bevezetni. Ezennel ünnepélyesen felajánlom számára akár a vezető szerepet is a taka­rékossági bizottságban. Gaal Gaszton: Ez az első eset, amikor ilyen meg­tiszteltetés ér, mert még a pénzügyi bizottságban sem vagyok tag a mélyen tisztelt többség jóvoltából. Bud János: Hangsúlyozza, hogy amit első költ­,­ségvetési beszédében ígért, nyolcvan százalék ere­jéig betartotta. Harcol a forgalmi adó fázisrendszere ellen, amely percben azonban az érdekeltségek megfelelő tervvel jönnek, hajlandó vele komolyan foglalkozni. Csak olyan határig hajlandó elmenni a státusköve­teléseket illetőleg, ameddig a költségvetésben fede­zet van rá. Semmi körülmények között az államház­tartás egyensúlyát megbolygatni nem szabad, mert ez az a szikla, amire építeni lehet. Ebből a szempont­ból kell mérlegelni minden kormányzati intézkedést. Kéri a költségvetés elfogadását.­­ Az elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvolni­,­ ­ Áztassunk „Asszonydicséret" mosóporral, utána mos­sunk „Szarvas" szappannal. Így kímélhetjük a fehér­neműt, takaríthatunk munkát, így lesz a ruha igazán kifogástalanul tiszta. HUTTER-MOSÁS

Next