Pesti Napló, 1926. szeptember (77. évfolyam, 197–221. szám)
1926-09-01 / 197. szám
2 Szeress rtyok a mai Európában — néhány kevésbé jelentős periferikus országtól eltekintve — nagyjában mindenütt megszilárdultak és az államférfiú immár állandó adatokkal dolgozhatik. Az összefogás és összefoglalás folyamata világszerte megindult, — és ebből a folyamatból, amely évszázadokra meg fogja határozni Európa képét, Magyarország nem maradhat ki. Ebből a szempontból ítélve a kormányzó mohácsi beszéde szervesen kapcsolódik az új integrálódási folyamathoz. Ezer esztendő magyar történelmében a déli szomszédainkkal való együttműködés mindig fontosabb szerepet játszott az időnként fellobbanó konfliktusoknál. Magyarok és szerbek évszázadokon át küzdöttek egymás mellett a Kelet-Európa felé özönlő veszedelmek ellen, s Hunyadi János emlékét Szibinyáni Jank legendás alakjában máig is megőrizte a szerb néplélek. De túl az érzelmi kapcsolatokon egyre világosabbá válik a politikai és gazdasági egymásrautaltság felismerése. Magyarország ma az utódállamok között a mérleg nyelvének szerepét játssza. Ha saját súlya nem is emeli ki szomszédai közül, barátsága és támogatása megsokszorozhatja bármely közvetlenül érdekelt hatalom működési területét. Magyarország mindmáig nem kötötte le magát egyetlen ország mellé sem, ez az álláspont azonban — bármily hasznos is az általános bizonytalanság idejében — előbb-utóbb tarthatatlanná válik. A kiengesztelődés és együttműködés olyan politikai imperativusz, amelynek parancsa alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Elérkezett az ideje annak, hogy végre határozott formában sürgessük azt a külpolitikai aktivitást, amelynek évek óta első ízben a kormányzó adott hangot a mohácsi csatatéren. Számos nehéz és kényes kérdést fog aktuálissá tenni a magyar kormányzatnak ez az így elhatározása, de a várható nyereség még a legpesszimisztikusabb számítások mellett is felért a vállalt kockázattal. A kisantant »vasgyűrűje« egyre rozsdásabb Magyarországra, amely tagja a Népszövetségnek, nem kell többé vigyáznia senkinek. Az utódállamoknak ez az alkalmi egyesülése már évekkel ezelőtt túlélte önmagát, s minden külügyminiszteri találkozás ellenére nyilvánvaló, hogy fenyegető erejét már régen elvesztette. Magyarországnak ki kell szabadulnia e rozsdás vasgyűrűből, amelynek egyes részeit csupán a kölcsönös féltékenység és bizonytalanság tartja össze. A kisantant »acélfala« Magyarország első határozott lépésére kártyavárként fog összeomlani. És ennek az öntudatos, határozott lépésnek minél előbb meg kell történnie. * Szerbiából indult el romboló útjára a világháború; a történelem igazságának diadalmas elégtétele lenne, ha ugyancsak erről a helyről indulna el a teljes béke és kiengesztelődés. Négyszáz, vérrel és szenvedéssel teli esztendő nagy leckéje után talán déli szomszédaink is felismerik, hogy a kiengesztelődés és összefogás meghatványozza az egymásra utalt nemzetek életerejét. Elnyomott népek számára feltámadást jelent a szolgaságból való szabadulás, a szabad népek feltámadása a közös munka. Ennek a közös munkának útját talán Mohácson kezdték építeni... is mintegy 8 millió aranykoronával nagyobbodott. Ez év első felében 299.1 millió aranykorona volt kivitelünk értélke, a behozatal összege viszont 366.9 millió aranykoronát mutat. A rövidtojáral® külföldi kfiksznek júliusban A Nemzeti Bank helyzetéről is jelentést ad a pénzügyminiszter füzete és érdekes az a megállapítása, hogy a jegybank váltótárcájának a termés értékesítésével kapcsolatosan várt felduzzadása elmaradt s július végén a bank váltótárcája 3,6 millió pengővel kevesebbet tett ki, mint június végén. Nagy ükelmet érdemel a jelentésnek az a megállapítása, hogy július hónap folyamán, tehát abban az időben, amikor a kivitelből számottevő deviza beözönlésére számítani még nem lehet, a Nemzeti Bank érc-és devizakészlete 6,6 millió pengővel emelkedett, ami arra mutat, hogy az ország gazdasági élete igen sok rövidlejáratú külföldi kölcsönt vett igénybe. A Postatakarékpénztár július hónapi forgalmáról is kimutatást ad a jelentés, amely közli, hogy a Postatakarékpénztár takarék-, csekk- és klíringüzletágának forgalma 14-108 milliárd korona volt, összes betéteinek állománya pedig a hónap végén 2.108 milliárd korona. Budapest nyomorának statisztikáját öleli fel a zálogházak üzleti forgalmának kimutatása, júliusban 100.709 darabot zálogosítottak el s ezekre 19,4 milliárd korona kölcsönt adtak. Az elzálogosított tárgyak közül viszont csak 85.572 darabot váltottak ki. A zálogba adott darabok száma július hónap végén meghaladta a 499.000-et, az összes zálogkölcsönök summája pedig 105 milliárd koronát tett ki. Több mint százmilliárddal tartozik tehát a lerongyolódott pesti szegénység a zálogházaknak. Smith főbiztos jelentéseiben gyakran érintette az ország lakosságának teherbíró képességét, érdekes jelentéseibe sokszor belevonta a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar területeit, de a pénzügyminiszter jelntésében ezeket a vonatkozásokat hasztalan keressük. A jelentés saját szavai szerint, Magyarország pénzügyi helyzetéről számol be, mi úgy tudjuk, hogy az ország helyzete majdnem egy polgárainak gazdasági helyzetével és csak időleges lehet az a jelenség, hogy az állam helyzete jobb, mint adófizetőinek szituációja, mert egy állam egész életét, életképességét polgárai összességének gazdasági és politikai helyzeti energiája szabja meg. Érdemes tehát ezekben a jelentésekben a magángazdaságok helyzetével is foglalkozni. H. S. * PESTI NAPLÓ 1926 szeptember 1 „A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÚJ ORIENTÁCIÓJA" BÉCS ÉS ZÁGRÁB SAJTÓJA A KORMÁNYZÓ MOHÁCSI BESZÉDÉRŐL Bécs, augusztus 31. A Wiener Allgemeine Zeitung a Helyes jeladás a kiengesztelődésre« című vezércikkében a következőket írja : Mohács egyszer már új korszakot kezdett a történelemben, olyan korszakot, amely a világháborúval ért véget. Most úgy látszik, mintha 400 évvel később a mohácsi nap ünnepe ismét új korszak kezdetét jelentené és ha a jelek nem csalnak, ezt a korszakot a békekészség és a kiengesztelődés szelleme jellemzi. A magyar kormányzó beszéde a magyar határokon túl élénk visszhangra talált az európai sajtóban, amely a magyar államfő szavaiban elsőrangú politikai tényt lát. A jövő politikája csak a szomszédokkal, a tegnapi ellenségekkel való megegyezés politikája lehet. A mohácsi nap a kiengesztelődés napja volt. A helyettes miniszterelnök a nemzeti kisebbségek korlátlan és teljes egyenjogúságát hangsúlyozta és a testvériesség szellemétől áthatott beszédében német nyelven fordult a német nemzetiségű magyar állampolgárokhoz, majd sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy nem bírja a szerb nyelvet s a magyarországi szerbeket nem üdvözölheti anyanyelvükön. A nemzeti türelem és nemzeti kiengesztelődés politikája a józan ész politikája s ez minden tévedés és eltévelyedés után végül mindig sikerre vezetett Zágráb, augusztus 31. Horthy Miklós kormányzó tegnapelőtti mohácsi beszédét a legtöbb itteni vezető lap csak röviden ismerteti s szól arról a visszhangról is, amelyet a beszéd Magyarországon keltett. A beszéd egészen váratlanul jött s ide csak megrövidített formájában érkezett, úgyhogy a lapoknak még nincs módjuk véglegesen és kimerítően állást foglalni. Az egyes szerkesztőségekből származó hírek szerint erről a kérdésről a legközelebbi napokra részletes cikkek várhatók. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogy a magyar politika új orientációját Jugoszláviában rokonszenvvel fogadták. Prágai jelemtés a magyar**~csek Mpfotósok mm$p& meszségeiről Bizonyos mezőgazdasági cs&pekre teljes vámmentességet kíván a magyar delegáció Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójának telefonjelentése.) A mai hivatalos lap közli a magyar—cseh kereskedelmi provizóriumról szóló rendeletet. Azokkal az új magyar követelésekkel kapcsolatban, amelyek a végleges szerződésre vonatkozó tárgyalásokat jelentékenyen megnehezítik, azt az értesülést szereztük, hogy Magyarország különösen mezőgazdasági termékekre kér nagy vámengedményeket, amelyek egyes esetekben 50 százalékra rúgnak, sőt bizonyos esetekben teljes vámmentességet követel a magyar bizottság. A helyzetet ezért igen komolynak tartják. * Ennek a prágai jelentésnek ellentmond az az illetékes magyar helyen szerzett értesülésünk, hogy a tárgyalások kedvező mederben folynak és a vámtarifának több mint a felét letárgyalták már. Erről lapunk közgazdasági részében adunk részletes tudósítást. 7 Az Economist cifffje a magyar—cseh vámháborúról London, augusztus 31. Az Economist budapesti tudósítója hoszszabb cikkben részletesen foglalkozik a magyar—cseh kereskedelmiviszony, kérdésével. A két ország közti viszony — mondja — nagyon emlékeztet a francia—német viszonyokra. Sajnálatosképpen Csehország új tarifatörvényt hozott be, amely a gabonára és lisztre prohibitív magasságú tételeket ró. Belpolitikai szempontok indították a cseheket arra, hogy mezőgazdaságukat védjék. De a magyar, román és a jugoszláv lisztre megállapított új tarifatételek tlságosan magasak és félő, hogy ez az utódállamokban komoly kereskedelmi zavarokra (trade disturbances) vezet. Egyelőre provizóriumot készítettek, de rendkívül fontos, hogy a tárgyalások kielégítő megoldással végződjenek. A cseh ipar természetes piaca Magyarország és ha a csehek a magyar mezőgazdaság követeléseinek nem engednek, akkor Magyarország bizonyára represszáriakkal él a cseh ipari cikkek ellen. V3postkarem Teletín 17-97 (MOUIÍU ROUgE) Telefon 17-97 Városi Helyisége ma este fél 11 órakor MEGNYÍLIK! Minden szerdán, cootBriBkSn, pénteken és szombaton záróra ^^^ órakor