Pesti Napló, 1926. szeptember (77. évfolyam, 197–221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 Szeress rtyok a mai Európában — néhány kevésbé jelentős periferikus országtól eltekintve — nagyjában mindenütt megszilárdultak és az államférfiú immár állandó adatokkal dolgozhatik. Az összefogás és összefogla­lás folyamata világszerte megindult, — és ebből a folyamatból, amely évszázadokra meg fogja határozni Európa képét, Ma­gyarország nem maradhat ki.­­ Ebből a szempontból ítélve a kor­mányzó mohácsi beszéde szervesen kap­csolódik az új integrálódási folyamathoz. Ezer esztendő magyar történelmében a déli szomszédainkkal való együttműködés mindig fontosabb szerepet játszott az időn­ként fellobbanó konfliktusoknál. Magyarok és szerbek évszázadokon át küzdöttek egy­más mellett a Kelet-Európa felé özönlő ve­szedelmek ellen, s Hunyadi János emlékét Szibinyáni Jank legendás alakjában máig is megőrizte a szerb néplélek. De túl az ér­zelmi kapcsolatokon egyre világosabbá vá­lik a politikai és gazdasági egymásrautalt­ság felismerése. Magyarország ma az utódállamok kö­zött a mérleg nyelvének szerepét játssza. Ha saját súlya nem is emeli ki szomszédai közül, barátsága és támogatása megsokszo­rozhatja bármely közvetlenül érdekelt ha­talom működési területét. Magyarország mindmáig nem kötötte le magát egyetlen ország mellé sem, ez az álláspont azonban — bármily hasznos is az általános bizony­talanság idejében — előbb-utóbb tarthatat­lanná válik. A kiengesztelődés és együtt­működés olyan politikai imperativusz, amelynek parancsa alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Elérkezett az ideje annak, hogy végre határozott formában sürgessük azt a külpolitikai aktivitást, amelynek évek óta első ízben a kormányzó adott hangot a mohácsi csatatéren. Számos nehéz és kényes kérdést fog aktuálissá tenni a magyar kormányzatnak ez az így el­határozása, de a várható nyereség még a legpesszimisztikusabb számítások mellett is felért a vállalt kockázattal. A kisantant »vasgyűrűje« egyre rozsdásabb­ Magyar­országra, amely tagja a Népszövetségnek, nem kell többé vigyáznia senkinek. Az utódállamoknak ez az alkalmi egyesülése már évekkel ezelőtt túlélte önmagát, s min­den külügyminiszteri találkozás ellenére nyil­vánvaló, hogy fenyegető erejét már régen elvesztette. Magyarországnak ki kell sza­badulnia e rozsdás vasgyűrűből, amelynek egyes részeit csupán a kölcsönös féltékeny­ség és bizonytalanság tartja össze. A kis­antant »acélfala« Magyarország első hatá­rozott lépésére kártyavárként fog össze­omlani. És ennek az öntudatos, határozott lépésnek minél előbb meg kell történnie. * Szerbiából indult el romboló útjára a világh­áború; a történelem igazságának diadalmas elégtétele lenne, ha ugyancsak erről a helyről indulna el a teljes béke és kiengesztelődés. Négyszáz, vérrel és szen­vedéssel teli esztendő nagy leckéje után ta­lán déli szomszédaink is felismerik, hogy a kiengesztelődés és összefogás meghatvá­nyozza az egymásra utalt nemzetek élet­erejét. Elnyomott népek számára feltáma­dást jelent a szolgaságból való szabadulás, a szabad népek feltámadása a közös munka. Ennek a közös munkának útját talán Mo­hácson kezdték építeni... is mintegy 8 millió aranykoronával nagyobbo­dott. Ez év első felében 299.1 millió aranykorona volt kivitelünk értélke, a behozatal összege vi­szont 366.9 millió aranykoronát mutat. A rövidtojáral® külföldi kfiksznek júliusban A Nemzeti Bank helyzetéről is jelentést ad a pénzügyminiszter füzete és érdekes az a meg­állapítása, hogy a jegybank váltótárcájának a termés értékesítés­ével kapcsolatosan várt fel­duzzadása elmaradt s július végén a bank váltótárcája 3,6 millió pengővel kevesebbet tett ki, mint június végén. Nagy ükelmet érdemel a jelentésnek az a megállapítása, hogy július hónap folyamán, tehát abban az időben, amikor a kivitelből számottevő deviza beözönlésére számítani még nem lehet, a Nemzeti Bank érc-és devizakészlete 6,6 millió pengővel emelkedett, ami arra mutat, hogy az ország gazdasági élete igen sok rövidlejáratú külföldi kölcsönt vett igénybe. A Postatakarékpénztár július hónapi for­galmáról is kimu­tatást ad­ a jelentés, amely közli, hogy a Postatakarékpénztár takarék-, csekk- és klíringüzletág­ának forgalma 14-108 milliárd korona volt, összes betéteinek állo­mánya pedig a hónap végén 2.108 milliárd ko­rona. Budapest nyomorának statisztikáját öleli fel a zálogházak üzleti forgalmának ki­mutatása, júliusban 100.709 darabot zálogosí­tottak el s ezekre 19,4 milliárd korona kölcsönt adtak. Az elzálogosított tárgyak közül viszont csak 85.572 darabot váltottak ki. A zálogba adott darabok száma július hónap végén meg­­haladta a 499.000-et, az összes zálogkölcsönök summája pedig 105 milliárd koronát tett ki. Több mint százmilliárddal tartozik tehát a le­rongyolódott pesti szegénység a zálogházak­nak. Smith főbiztos jelentéseiben gyakran érin­tette az ország lakosságának teherbíró képes­ségét, érdekes jelentéseibe sokszor belevonta a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar terü­leteit, de a pénzügyminiszter je­lntésében eze­ket a vonatkozásokat hasztalan keressük. A je­lentés saját szavai szerint, Magyarország pénz­ügyi helyzetéről számol be, mi úgy tudjuk, hogy az ország helyzete majdnem egy polgárai­nak gazdasági helyzetével és csak időleges lehet az a jelenség, hogy az állam helyzete jobb, mint adófizetőinek szituációja, mert egy állam egész életét, életképességét polgárai összességének gazdasági és politikai helyzeti energiája szabja meg. Érdemes tehát ezekben a jelentésekben a magángazdaságok helyzetével is foglalkozni. H. S. * PESTI NAPLÓ 1926 szeptember 1 „A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÚJ ORIENTÁCIÓJA" BÉCS ÉS ZÁGRÁB SAJTÓJA A KORMÁNYZÓ MOHÁCSI BESZÉDÉRŐL Bécs, augusztus 31. A Wiener Allgemeine Zeitung a Helyes jel­adás a kiengesztelődésre« című vezércikkében a következőket írja : Mohács egyszer már új korszakot kezdett a történelemben, olyan kor­szakot, amely a világháborúval ért véget. Most úgy látszik, mintha 400 évvel később a mohácsi nap ünnepe ismét új korszak kezdetét jelentené és ha a jelek nem csalnak, ezt a korszakot a békekészség és a kiengesztelődés szelleme jel­lemzi. A magyar kormányzó beszéde a magyar határokon túl élénk visszhangra talált az euró­pai sajtóban, amely a magyar államfő szavai­ban elsőrangú politikai tényt lát. A jövő poli­tikája csak a szomszédokkal, a tegnapi ellensé­gekkel való megegyezés politikája lehet. A mohácsi nap a kiengesztelődés napja volt. A helyettes miniszterelnök a nemzeti kisebbsé­gek korlátlan és teljes egyenjogúságát hang­súlyozta és a testvériesség szellemétől áthatott beszédében német nyelven fordult a német nem­zetiségű magyar állampolgárokhoz, majd saj­nálkozásának adott kifejezést afölött, hogy nem­ bírja a szerb nyelvet s a magyarországi szerbe­­ket nem üdvözölheti anyanyelvükön. A nemzeti türelem és nemzeti kiengeszte­lődés politikája a józan ész politikája s ez minden tévedés és eltévelyedés után végül mindig sikerre vezetett Zágráb, augusztus 31. Horthy Miklós kormányzó tegnapelőtti mohácsi beszédét a legtöbb itteni vezető lap csak röviden ismerteti s szól arról a visszhang­ról is, amelyet a beszéd Magyarországon keltett. A beszéd egészen váratlanul jött s ide csak megrövidített formájában érkezett, úgyhogy a lapoknak még nincs módjuk véglegesen és kimerítően állást foglalni. Az egyes szerkesz­tőségekből származó hírek szerint erről a kér­désről a legközelebbi napokra részletes cikkek várhatók. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogy a magyar politika új orien­tációját Jugoszláviában rokonszenvvel fo­­gadták. Prágai jelemtés a magyar**~cse­k Mpfotósok mm$p& meszségeiről Bizonyos mezőgazdasági cs&pekre teljes vámmen­tességet kíván a magyar delegáció Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójának telefonjelentése.) A mai hivatalos lap közli a magyar—cseh kereskedelmi provizóriumról szóló rendeletet. Azokkal az új magyar követelésekkel kap­csolatban, amelyek a végleges szerződésre vo­natkozó tárgyalásokat jelentékenyen megnehe­zítik, azt az értesülést szereztük, hogy Magyar­ország különösen mezőgazdasági termékekre kér nagy vámengedményeket, amelyek egyes esetekben 50 százalékra rúgnak, sőt bizonyos esetekben teljes vámmentességet követel a magyar bizottság. A helyzetet ezért igen ko­molynak tartják. * Ennek a prágai jelentésnek ellentmond az az illetékes magyar helyen szerzett értesülé­sünk, hogy a tárgyalások kedvező mederben folynak és a vámtarifának több mint a felét le­tárgyalták már. Erről lapunk közgazdasági ré­szében adunk részletes tudósítást. 7 Az Economist cifffje a magyar­—cseh­ vámh­áborúról London, augusztus 31. Az Economist budapesti tudósítója hosz­szabb cikkben részletesen foglalkozik a ma­gyar—cseh kereskedelmi­­viszony, kérdésével. A két ország közti viszony — mondja — nagyon emlékeztet a francia—német viszonyokra. Saj­nálatosképpen Csehország új tarifatörvényt hozott be, amely a gabonára és lisztre prohibi­tív magasságú tételeket ró. Belpolitikai szem­pontok indították a cseheket arra, hogy mező­gazdaságukat védjék. De a magyar, román és a jugoszláv lisztre megállapított új tarifatéte­lek t­­lságosan magasak és félő, hogy ez az utódállamokban komoly kereskedelmi zava­rokra (trade disturbances) vezet. Egyelőre pro­vizóriumot készítettek, de rendkívül fontos, hogy a tárgyalások kielégítő megoldással vég­ződjenek. A cseh ipar természetes piaca Ma­gyarország és ha a csehek a magyar mezőgaz­daság követeléseinek nem engednek, akkor Ma­gyarország bizonyára represszáriakkal él a cseh ipari cikkek ellen. V3postk­arem Teletín 17-97 (MOUIÍU ROUgE) Telefon 17-97 Városi Helyisége ma este fél 11 órakor MEGNYÍLIK! Minden szerdán, cootBriBkSn, pénteken és szombaton záróra ^^^ órakor

Next