Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

­ Budapesten szövegezik a magyar—cseh szerződést Prága, március 81. A magyar—cseh kereskedelmi szerződés szövegezési munkáit a jövő héten Budapesten folytatják. A budapesti tárgyalások alkalmá­val néhány homályos kitételt, akarnak meg­felelően tisztázni a szerződő felek. (W. N.) 2 Pente* PESTI NAPLÓ 1927 április 11 megalázó,­­ mert meg nem szolgált »Laki­si­sra«. A szegénység, nyomorúság úgyis sok önérzetet kiölt az emiberekb­ől az utolsó tíz év alatt, az önérzetet tehát újra kell ne­élni, ám nem borravalókkal, hanem az életszínvonal emelésénelk általános biztosí­tásával. Az állam pénze különben sem egyesek jutalmazására való, hanem mind­azoknak a­ rétegeknek egyetemes , eltartá­sára, amelyek az ál­lami élet adminisztrá­cióját látják el. Adjanak a tisztviselőknek, bíráknak, tanároknak, általában a közhi­vatalok fuk­ketonáriusainak minél nagyobb fizetést, az ajándékozást azonban szüntes­sék be, mert ez nemcsak külön anyagi meg­terhelése az adófizető polgárságnak, hanem a közmorál elzüllesztésének is egyik aka­ratlan­ eszköze. Újra lesz hajójárat az idén a Margitszigetre (Saját tudósít­ónktól.) A m­últ esztendőben tud­valevően nem lehetett hajón a Margitszigetet meg­közelíteni. A hajójáratokat a MFTR tartotta fenn, amely azonban csak úgy volt hajlandó a helyi ha­jókat beállítani, ha megkapja, azt a szubvenciót, amelyet a bék­ében elvetett és amely véleménye sze­rint őt most is megilleti. "A főváros most már nem zárkózik olyan ridegen el a MFTSz kívánságainak teljesítésétől, mint eddig. A MFTR először 160.000 pengő szubvenciót kért a fővárostól. A főváros az államra akarta hárítani ezt a terhet, az állam vi­szont a­ legmerevebben elzárkózott a kérés teljesítése elől. A MFTR közben 120.000 pengőre redukálta igé­nyeit és jelenleg ezen az alapon folynak a tanács­kozások a városházán. A főváros közlekedési ügyosztálya érintkezést keresett a Közmunkák Tanácsával és bejelentette, h­ogy hajlandó áldozatokat hozni abban az irányban, hogy a helyi hajózás meginduljon és így a Margit­serigetet vízi úton is el lehessen érni, de véleménye szerint a Közmunkák Tanácsának, sem szabad áldo­zatoktól visszariadni. A Közmunkák Tanácsa hang­súlyozta, hogy mint saját üzemét részvénytársasági formában akarja továbbvinni a Margitszigetet, te­hát a város vezetőinek felfogása szerint annak a szubvenciónak egy részét, amelyet a főváros adna a MFTR-nak, feltétlenül át kellene hárítani a Köz­munkák Tanácsára. Czabalay Kálmán, a Közmunkák Tanácsának jelenlegi vezetője nem zárkózott el a főváros kéré­sének teljesítése elől, de egyelőre olyan kis összeget helyezett kilátásba, amely semmi körülmények kö­zött sem oldaná meg a kérdést. A főváros kijelen­tette, hogy ilyen kevés összeggel semmit sem ér el és így a tárgyalások egyelőre abbamaradtak, de amint a Közmunkák Tanácsa a sziget átvételét le­bonyolította, újra visszatérnek az ügyre és úgy a főváros, mint a Közmunkák Tanácsa reméli, hogy sikerül bizonyos megállapodásokat létesíteni. A fővárosnál az a vélemény alakult ki, hogy mind a három tényezőnek kell bizonyos áldozatot hozni a helyi hajózás létesítése érdekében. A MFTR mérsékelheti igényeit, a Közmunkák Tanáb­an egy­millió dolláros kölcsönt vesz fel, tehát pénz­ áll ren­delkezésére, amelyből annál is inkább adhat erre a céra, mert így üzleti jövedelmei emelkedni fognak, a főváros pedig a közönség kényelmének érdekében szintén szívesen hoz áldozatokat. Szó van már arról, hogy ankétot fognak össze­hívni, azon fogják megbeszélni a dolgokat, minden­esetre az idén újra lesznek már propellerek és kis helyi hajók, amelyek a szigeten is ki fogunk kötni. miniszter, hogy segíteni fog­ a hadiroktealniak helyzetén is, akik mindent megérdemelnek. Nem tűrhető az, hogy nyomorult, csonkatestű emberek végigkol­dúlják az uccáikat. Határo­zati javaslatokat nyújtott be a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékának ren­­deséséről szóló, s a hadirokkantaknak házépítés­hez szüksége­s kölcsönjuttatásról szóló és a munkások és alkalmazottak aggkori és rok­kantsági biztosításáról szóló törvényjavasla­tot­ készítésére, majd a hadikölcsön valorizá­ciójáról beszélve, határozati javaslatot nyúj­tott be a szocialista szónok arra, hogy a kor­m­ány­ a nyugdíjak, özvegyi járulékok és el­jegyzésű hadikölcsönök valorizációjára nyújt­son be törvényjavaslatot. Határozati javaslat­tal lépett a Ház elé, hogy a Ház utasítsa a kor­mányt, hogy rövid idő­ alatt vétesse revizió alá azokat a fegyelmi ítéleteket, amelyek alap­ján 1919—1920-ban az állami alkalmazottak esési tömegét tették állástalanná. Azzal fejeződött be a saocialista beszéd, hogy legyen vége annak a hajtóvadászatnak, amely 1919. őszén indult meg, arra kell töre­kedni, hogy mindenben eltűnjenek az 1919- 20-as idők kellemetlen utórezgései. Végül hatá­­­rozati javaslatot terjesztett be Esztergályos arra­, hogy a képviselőház utasítsa a belügy­minisztert, hogy a legrövidebb időn belül ter­jesszen be törvényjavaslatot a honosság keze­lésének rendezéséről és nyújtson be törvény­javaslatot arra nézve, hogy a kiutasítások kér­désében a közisgazslatási bíróság döntsön. A költségvetést nem f­ogadta el. megkerült a norvég trónszörös Stockholm, március 31. A norvég trónörökös szerdán este jó egészségben Egg­ed­a­lba­n jelentkezett Elmondta, Sioki­n hóvihar miatt kénytelen volt a kíséretében lévő katonákkal együtt a hegyek között töl­teni az­ éjszakát. 4­ inal Gaszton szólásra emelkedik A szocialista beszéd után a Ház nagy ér­deklődése közben — aki csak jelen volt a Ház­ban, mindenki beült helyére — emelkedett szó­lásra Minal Gaszton. Azzal kezdte, hogy nem abban látja, feladatát, ho­gy harcot hirdessen, hanem inkább, hogy békés, barátságos megvi­tatás színhelye legyen a parlament. Azzal, hogy a képviselőház munkáját a szólásszabad­ság korlátozásával lerövidítik, ezzel még nem lehet a hibákat korrigálni. A költségvetéshez nem igen szólhat hozzá, mert hiányzik a kulcs, a zárszámadás. Felhívta a figyelmet arra, ho­­y a Balaton természeti kincseit, a zalai he­gyeket mennyire pusztítják, az ü­zleti szellem bazaltbányákat nyitott a hegyekben. A kor­mánynak közbe kell lépnie és a vállalkozók teljes kártalanításával meg kell szüntetnie ezt a pusztítást. Szót emelt a református egyhá­zai,­ segélyezésére, majd rámutatott a tanítók­ és kántortanítók helyzete javításának szüksé­gességére. Kijelentette, hogy nyugdíjasok és nyugdíjasok között igazságtalan különbséget tenni nem lehet. ,óvta kormányt attól, hogy leszállítsa a szolgálati időt. Szót emelt a szí­nészi nyugdíjintézetek és a vidéki színtársula­tok segélyezése mellett, majd a mezőgazdasági termények értékesítésének könnyebbé t­ételére kérte a kormányt. A levente-intézményt he­lyesnek és szükségesnek tartja a­ magyar jövő demokratikus fejlődése szempontjából, de van­nak a .levetite-ügynek bizonyos bajai, amelye­ket ki kell küszöbölni. Ne hevítsék, ne forra­dalmasítsák túlzásokkal a név lelkét, vegyék figyelembe az élet követelményeit Tisztviselői krumpli és villaVásárlás­ ­A dehonesztáló ajándékozások ellen tilta­kozott Gaál Gaszton beszédében. Tarthatatlan­nak jelentette ki a köztisztviselők ajándékozási rendszerét, tarthatatlannak azt, hogy egyik­másik államtitkár az állások egész halmazát szedi össze az államtitkársága alatt és milliár­dos jövedelmekre tesz szert. Februr végén a forgalmiadó elszámolási jutalékokból újabb ajándékozások történtek. Olyanok is kaptak jutalmat, akik nem is dolgoznak. Az ajándéko­zási rendszer következtében történhet meg az, hogy egyes magasrangú állami tisztviselők házakat, villákat vásárolnak, építtetnek, ugyan­akkor, amikor a tisztviselők nagy tömege krumplin tengődik. Az én véleményem szerint — úgymond Gaal Gaszton, — az állami tiszt­viselőnek éppen olyan úrnak kell lennie, mint amilyen úrnak én érzem magamat. Az állami tisztviselőre, a KDGSz igazgatói milliói Délután háromnegyed három órakor há­romnegyedórás ebédszünet után Gaal Gaszton tovább folytatta beszédét. Most a KOGSz-ról beszélt , kijelentvén, hogy a KOGSz tagjai, a tisztviselők részéről is csak panaszt, szemrehá­nyást hallott ezzel az­­ intézettel kapcsolatban Itt, voltaképpen azért kreálták ezt az intéz­ményt, mert egyeseknek szüksége volt vezető­állásokra. Tizennyolcmilliárd korona pénze van az államnak a KOGSZ-ban. Mégis tönkre­ment ez az intézmény és be kellett olvasztani a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetébe. Ennek dacára még ebben az évben is kifizettek az elnöknek negyvenmillió koronát és 1925-ben ez a döglődő intézet 70 millió korona.­ elnöki tisz­teletdíjat fizetett. A m­últ évben is 10—12 ügy­vezető igazgatója volt a KOGSz-nak, akik amellett, hogy havi 8—10 millió korona fixfize­tést, még jutalékot is kaptak a bruttó forgalom után. Sokszázmilliókat fizetett rá a KOGSz minden akciójára, és most az állam 18 milliárd­jával teljesen a földön fekszik. Egymásután so­rolta fel Gaal Gaszton az egyes igazgatókat, akik pár hónap alatt 136—711—170 millió korona províziót vágtak zsebre. Amikor azután látták, hogy teljesen vége. .van a KOGSz-nak, a ma­gyar textilérdekek kartelszerű alvállalatát a Konfidencia RT.-t kényszerítette a kormány arra, hogy szanálja a szövetkezetet. Amikor azután a KOGSz és a Konfidencia viszonyának szabályozását írásba kellett foglalni, a KOGSz­ttal nem akadt egy állami ember, aki a szerző­dést megcsinálta volna, 125 millió ügyvédi ho­noráriumba került ás írásbafondolás­— Az összeférhetetlenségi kérdésről óballot pár szót mondani, — folytatta beszédét Gaal Gaszton. — Tegnap hallottam a túlodalról egy nagyon önérzetes kijelentést, hogy aki más né­zeten van, mint a FAKSz-ü­gyben érdekelt és felszólaló képviselő úr, a FAKSz-al való ös­­szeférhetetlenség kérdésében, az nulla. Farkas Géza: Az összeférhetetlen­ségban nem lehet elég messze menni. Igenis üldözni kell azt! Gaal Gaszton: Az összeférhetetlenségnek két törvénye van. Az egyik írott, a másik erkölcsi. Nagy taps köszönti az ellenzéken Gaal Gaszton e kijelentését, amelynek a kormány­párton is helyeselt és tapsolt Farkas Géz és Jánossy Gábor. Nulla — nagy számjegyek után Gaal Gaszton: Aki nem talál más megoldást, mint az írottat, az nem mondhatja azt, hogy az én véleményem nulla. Nagy férfiakat látok az én oldalamon állni. Szilágyi Dezsőt, Wekerle Sándort, Tisza Istvánt, Bethlen Istvánt, ami­kor ellene vagyok és ellene voltam egy egész életen át minden néven nevezendő összeférhe­tetlenségnek. Szilágyira, Wekerlére, Tiszára, Apponyira, Bethlenre hivatkozom, akik semmi­féle anyagiakhoz közéleti pályájukon nem ju­tottak, de akik erkölcsi tőkét szereztek maguk­nak, olyan erkölcsi tőkét, amely egyedül lehet forrása minden erőnek és hatalomnak. Különö­sen gróf Tisza Istvánra hivatkozom, aki amíg képviselő volt, nagyon sok vállalatban volt igazgató és fejtett ki széleskörű tevékenységet. Meg is volt ehez a tehetsége és a tanultsága, hiszen Tiszának csal ágában sem volt, hogy a politika mesterséges, fezet­ő közgazdász készült lann. Abban az időben merült fel a rettenete­sen elburjánzott képviselői összeférhetetlensé­gek kérdése. Szilágyi, Apponyi, Wekerle készí­tették elő az összeférhetetlenségi törvényt, ame­lyet Tisza kezdettől fogva helytelenített. Han­goztatta, hogy bá­tran bennmaradhat a képvi­selő az igazgatóságokban, csak maradjon tisz­tességes. Azaikor mégis a közhangulat ezt a felfogást elsöpörte és elkészítette az összeférhe­tetlenégi javaslatot. Tisza István első köteles­ségének tartotta, hogy minden állásáról le­mondjon. Mint teljesen független képviselő küz­dött a javaslat tárgyalása alatt a javaslat ellen, amikor azután a javaslatot elfogadtá­k, soha semmiféle közgazdasági állást Tisza el nem fo­gadott. Nagyon jó társaságban érzem tehát magamat a véleményemet nullának kijelentő képviselő úrral szemben. A nullának nagy je­lentősége akkor van, amikor előtte számok sze­repelnek, már­pedig az ország 99 százaléka az én véleményemen van. Köztiszt- és képviselők — Összeférhetetlen­ségnek tartom azt is, —– jelentette ki Gaal Gaszton — amit a parlamen­tarizmus vesztére Friedrich István gyöngesége tett lehetővé, azt, hogy aktív k­öztisztviselők mandátumot kaphassanak. (Nagy helyeslés a baloldalon. Egypáran helyeselnek a kormány­­párton is.) , „., , Gaal Gaszton: Az első nemzetgyű­lesbeni hat-hét aktív köztisztviselő volt képviselő, ma már ott tartunk, hogy a­ jelenlegi orszggyű­lésnek majdnem száz aktív köztisztviselő-kép*­viselő tagja van, ... Felkiáltások a baloldalon: Független inrla* ment! : Gaal Gaszton: ... és ezek a köztisztviselő­képviselők nem is mennek nyugdíjba, de meg­maradnak a státusban, kapják a­ nyugdíjüle­téket, sőt a Ház szünetelése alatt a parzáros­na­k is. A közélet egészsége és tisztessége köve­teli azt, hogy a kormánytól teljesen független legyen minden képviselő. E­zért van szükség arra, hogy újból életbe lépjenek az összférdét tetteségi törvény régi szakaszai. Látjuk, hogy a képviselők benne vannak kereskedelmi, ipar­vállalatokban, bankok igazgatóságaiban. Én a magam részéről soha­ kifogást nem emelek az ellen, ha egy Heinrich Ferenc, Biró Pál, Paupera Ferenc, Horánszky Dezső, Sándor Pál, mindannyian vezető egyéniségek az ipari, vagy kereskedelmi élet terén, mint szakemberek mű­ködnek közmegelégedésre vállalataik élén. Ez csak nyereség a közéletre. Milyen furcsa, ami­kor engem­, aki egész életemben gazdaember voltam, mint képviselőt egyszerre csak fel.

Next