Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-24 / 190. szám

Vadász Miklós temetése A gyász­ra a részvét osztatlan megnyilvá­nulása mellett temették el a Kerepesi úti temető halottasházából a magyar grafika és festőmű­vészet büszkeségét, Vadász Miklóst, akit élete teljében ragadott el a halál. Temetésén ott láttuk Márkus Miksa udvari tanácsost, a Ma­gyarországi Újságírók Egyesületének elnökét, Az Est-lapok küldöttségét, Job Dánielt, Márffy Ödön festőművészt, Kisfaludy Stróbl Zsig­mond, Márton Ferenc, Lányi Dezső szobrász­művészeket, Gara Arnoldot, Ernszt Lajos kor­mányfőtanácsost, Tarján Vilmost, Mészáros Gézát és Hegedűs Gyulánét. A Franciaország­ból érkezett hármas koporsó délszaki növények és a gyertyák sokasága között volt felravata­lozva. A koporsón Franciaországból hozott ko­szorúk, valamint a pesti barátok virágcsokrai és koszorúi voltak elhelyezve. A koporsó előtt Az Est-lapok nemzetiszínű szalaggal átfont koszorúja volt látható. Koszorút küldött még ez Otthon Kör és a Fészek Klub. A gyászszer­tartást dr. Häuser Ignác belvárosi segédlelkész végezte fényes papi segédlettel. A gyászszer­tartás után az énekkar »Ő nincs a földön már...« kezdetű gyászdalt énekelte, mely után Tolnai­ Ákos a Fészekművészek Klubja nevé­ben búcsúzott el elsőnek az elhunyt nagy mű­vésztől. _ i. !íi.n­iturni. — Te, aki a világot jártad, — aki min­denütt ott voltál, ahol a kultúra és művészet van — és a világ minden nagy kultúrcentru­mában a magyar művészetet képviselted, a te finom, kiváló, nagy ízlésű tudásoddal minde­nütt csak elismerést, dicsőséget szereztél ne­künk, a te kollégáidnak, a magyar művészet­nek és a magyar népnek. Sok esztendei utazga­tásod és barlangolásaid után most teszed meg a legnagyobb utadat és e nagy utad mégegy­szer visszahozott közibénk. De ha innen el­megy, — nincs többé visszatérés. Ezután dr. Lázár Béla búcsúzott el az Ernst­ Miízeum és a Szinyei Merse­ Társaság ne­vében. A mi fájdalmainkat — mondotta — majd csak szívünkbe temetjük, de a nemzet veszteségét nem pótolja soha senki. Közel száz éve, hogy elvesztettük fiatalon Petőfit, közel ötven esztendeje, hogy elpusztult fiatalon Paál László. A­ki pótolta az elnémult lantost, ki pó­zol a palettán száradt sok csodás remekműért! Hát amit még te alkottál volna, Vadász Mik­lós? A pályád ím derékba tört, de az emléked örök, örök a szívünkben, örök a magyar művé­szetek történetében, melynek egyik fényesen ragyogó ékköve maradsz mindenkor. Isten ve­led, drága testvér, a tested porrá válhat, de a lelked alkotásai halhatatlanok maradnak örökké. Ezután a koporsót négylovas gyász­hintóra tették és a sírhoz szállították. A nyi­tott sírnál Pünkösdi Andor a Mag­yar Újság­író Egyesület, az Újságírók Kórház és Szana­tórium Egyesülete és a Magyarországi Hírlap­írók Nyugdíjintézete nevében mondott utolsó istenhozzádot Vadász Miklósnak. Nem mint vendégtől búcsúzunk tőled, Vadász Miklós, aki mesterségünkre dicsőséget hoztál, de búcsú­zunk tőled, mint aki a harcunk részese voltál. Te, Vadász Miklós, te a szélnek a publicistája voltál és a te ecseted írta a legszebb magyar zsurnalisztikát. Vázlataid egy-egy, remekbe­szabott riport volt. És portréid hamarabb f az emberek lelkébe világítottak, mint a hosszú cikkek és interjúk. Ezután Paizs Ödön Az Esti lapok nevében búcsúztatta Vadász Miklóst. Tá­gabb értelemben nem egyeseknek adtad művé­szeted géniuszát, hanem sok-sok százezer pél­dányban szórtad szét azt Nagy-Magyarország­ban. Neked behódolt az irigy francia, a gőgös angol, behódolt a te művészetednek az egész világ. A magyar katona igazi festője voltál te és bár királyokat és hadvezéreket rajzoltál, mégis t­ónod hegye akkor lágyult el, amikor a szegény, meggyötört magyar faj nagyszerűsé­gét vetette­ papírra. Végül pedig dr. Weigl Géza a Képzőművészek Új Társasága nevében, vett érzékeny búcsút a nagy magyar halottól. Ezután a pap imája után elföldelték Vadász Miklóst. Vadáss Miklós temetése. Balról: a gyászkocsi a halottasházból a sírhoz indul. Jobbról: a koporsó a nyitott sírnál Az utazás autón vasúton, villamoson stb. erős léghu­zattal jár és érzékenyebb embereknél könnyen okoz meghűlést. A Soyes- féle Aspirín-tabletták ne m­ényozzanak soha utainkon, men ezek a hurut keletkezését meg­­­akadályozzák és a már meglévő bsjt enyhitik, sőt megszüntetik. Az eredeti csoma­golás külső jele a zöld papírszalag. PESTI NAPLÓ • 10^augjj^ggp1 Letartóztattak egy Radics-párti jelöltet, mert azt hangoztatta, hogy a Vajdaságot vissza kell adni Magyarországnak A Rothermere-akció visszhangjai a jugoszláv választási küzdelemben Belgrád, augusztus 23. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Amíg a vajdasági választási népgyűlése­ken megjelenő miniszterek a magyar kisebb­ség jogait hangoztatják és a magyar választó­kat a kormány jóindulatáról biztosítják, addig a belügyminisztérium politikai osztálya bizal­mas rendelettel arra utasítja a vajdasági rend­őrhatóságokat, hogy lord Rothermere akció­jára való tekintettel fokozott figyelemmel kí­sérjék a magyarság magatartását. Utasítást kaptak a rendőrség vezetői, hogy a leggondo­sabban ellenőrizzék a magyarság vezetőinek ténykedését. A határállomásokon szolgálatot teljesítő rendőri közegek pedig tartoznak min­den Magyarországból Jugoszláviába érkező gyanúsnak látszó utasról jelentést tenni. Ezeket a rendelkezéseket természetesen a legnagyobb buzgalommal hajtják végre az alsóbb hatóságok és valószínűleg ennek a túl­buzgóságnak tulajdonítható, hogy az utóbbi napokban a Vajdaságban több letartóztatás történt államellenes bűncselekmény címén. Magyarkanizsán a csendőrség letartóztatta Gyulai András ottani földbirtokost és két fiatal leányt, Nagy Ágnest és Kósa Margitot, akik állítólag arról beszéltek, hogy lord Rot­hermere akciója visszaszerzi a­ Vajdaságot Magyarországnak. Gyulai Andrást ezenkívül azzal is vádolják, hogy kocsmai mulatozás közben azt hangoztatta, hogy a választások után Jugoszláviában forradalom lesz, a Vajda­ságba bejönnek a magyarok és elfoglalják. Letartóztatta a rendőrség Radics István pártjának, a horvát parasztpártnak bácstopo­lyai jelöltjét, Rempetics János ómoravicai kis­gazdát is, aki a feljelentés szerint azzal a ki­jelentéssel igyekezett a magyar szavazókat a Radics-párt táborába vinni, hogy azt hangoz­tatta, hogy Radics István elismeri a Rother­mere-akció indokolt voltát és neki is az az ál­láspontja, hogy a Vajdaságot vissza kell adni Magyarországnak. Ezek a letartóztatások élénk nyugtalansá­got keltettek a vajdasági magyarok között, amit még fokoz az a tény­ük, hogy a kereske­delmi miniszter megszüntette a negyven év óta fennálló zombori felsőkereskedelmi isko­lát, amely a legjobb szakiskolák egyike volt a háború előtt. A miniszteri rendelet szaktan­erők hiányával indokolja az iskola megszün­tetését, holott az iskolának négy­ kereskedelmi szaktanára van. Az iskola igazgatósága, a ke­reskedelmi és ipartestületek, valamint a gaz­dák küldöttségileg kérték a főispánt, hogy járjon el a kereskedelmi miniszternél a rende­let visszavonása érdekében. A radikális párt, mely a legtöbb kerület­ben a magyar párttal közös listán vesz részt a választásokon, nem nagy örömmel látja a kor­­mány egyes tagjainak a magyarságot nyugta­lanító eljárását, mert attól tart, hogy ennek következtében elveszti a vajdasági mandátu­mok megszerzéséhez feltétlenül szükséges ma­a­gyar szavazatokat. (M. M. D.) A kisebbségek védelme és a nemzetközi jog Genf, augusztus 22. Ma délelőtt kezdődött dr. Wilson elnöklé­­sével a harmadik európai nemzetiségi kongresz­szus. A mai ülés napirendjén az »államfenha­tóság és kisebbségi jog­ok« címein szereplő kér­dés állott, Larserson tanár (lettországi zsidó csoport) mint első előadó az államfenhatóság eszméjének kialakulását ismertette. Larserson tanár hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok védelme a kisebbségi szerződések és más meg­állapodások ellenére nem kielégítő. Balog Artúr volt kolozsvári egyetemi ta­nár (romániai magyar kisebbség) kifejtette, hogy a kisebbségvédelem nem beavatkozás az állami belügyekbe, mert a nemzetközi jog a kisebbségek védelmét már rég nem tekinti bel­ügynek. A kisebbségvédelem nemzetközi jogi norma, amely felette áll az állami jogrendnek, illetve az utóbbi részéről feltétlenül respektál­­andó. Ez nem megtagadása a szuverenitás­nak, hanem csak korlátozása az államhatalom­nak. De hiszen ez az egész alkotmányos állam az államhatalom korlátozását jelenti a polgá­rok szabadsága által. „Am­i végül azt illeti, hogy a kisebbségi szerződések kötik-e az álla­mokat vagy azok alól szuverenitásukra hivat­kozva mentesíthetik-e magukat, ez kérdés tár­gya sem lehet. Ezt kétségbevonni annyi, mint megtagadni a jogot, tehát végeredményben a joguralmon nyugvó államot magát és beve­zetni a nemzetközi életbe a jog uralma helyett anarchiát..

Next