Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

Szerda A francia szenátus megkezdi® a nagy külpolitikai vitát Párizs, január 31., (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szenátusnak régóta várt nagy külpoli­tikai vitáját ma nyitotta meg terjedelmes be­szédével Hubert szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. Felpanaszolta, hogy ezt a nagyjelentőségű vitát már hónapok óta folyton halogatják. Pe­dig éppen a választások előtt szükséges a kül­politikai helyzet­ mérlegét megállapítani. Európában most is, évekkel a világháború után, nagy is zűrzavar és tömérdek alkalom akad összetűzésre. Még mindig nem egyenlí­tődtek ki az ellentétek a győztesek ujjongása és a legyőzöttek kesergései között. A győztes nemzetek fenn akarják tartani a status quot, míg a legyőzöttek ismét föl akarnak emel­kedni. Stresemann tegnap nyíltan kijelentette, hogy fel akarja szabadítani Németországot az idegen megszállás alól. Egyúttal kidomborí­totta a német külügyminiszter azt is, hogy a rajnai tartományok kiürítéséért túlságos nagy ár volna a versaillesi szerződéseken túlmenő kötelezettségek vállalása. Franciaország min­dig a békére gondolt, éppen ezért a népszövet­ségi paktum 15. szakaszában foglalt háborús lehetőséget az 1924. évi jegyzőkönyv segítségé­vel meg akarja szüntetni. Ez a szellem irányí­totta Franciaországot akkor is, amikor meg­kötötte a l­ocarnói szerződést, amely azonban nem helyezi hatályon kívül a versaillesi szer­ződést. Ezt az utóbbi szerződést ugyanis Lo­carno szellemében lehet végrehajtani. Franciaország óhajtja a Németországgal való megegyezést, de azzal a feltétellel, hogy Franciaország biztonsága meg­védessék, Lo­carno dicséretreméltó rendszert jelent, ha úgy fogjuk föl, mint valamennyi nemzetet egyesítő paktumnak, előkészítését. Németország ma a leszerelés mellett foglal állást, de veresége oly modern hadsereg megteremtésére kény­szerí­tette rá, amilyennel Franciaország nem rendel­kezik. Franciaországnak is alaposan meg kell reformálnia hadseregét, mielőtt hozzáláthat a leszereléshez. A Népszövetségnek nagy feladatai vannak. "Arra kell törekednie, hogy leküzdje azokat a veszedelmes áramlatokat, amelyek különösen is Duna medencéjében mutatkoznak, ahol bizo­nyos államok hatalmas államok, mentőkarjába akarják vetni magukat. A Népszövetségnek azonban csak akkor van kellő tekintélye, ha valamennyi nemzet támogatására számíthat. A Népszövetségnek a nemzetek békeakaratán kell kialakulnia, amely most három nagy ország választásai során megnyilvánulhat. Annyi megpróbáltatás és vérontás után kívánatos volna, ha ezek az általános választások azt a felfogást juttatnák diadalra, hogy mindenki akkor szolgálja legjobban a maga hazáját, ha ugyanakkor a béke ügyét is szolgálja. A második szónok Eccard nacionalista sze­nátor volt, aki beterjesztett interpellációjának megokolásában német birodalmi miniszterek nyilatkozatai alapján annak bebizonyítására törekedett, hogy Locarno szelleme és Német­­ország szándékai között nagy az ellentét. Né­metország titokban ismét helyreállította a nagy vezérkart. A Reichswehr költségvetése harcias szellemről tanúskodik, amely még min­dig uralkodik Németországban. Japy jobboldali szenátor élesen meg­támadta az oroszországi kormányrendszert. Franciaországnak a szovjet uralom nem keve­sebb, mint 22 milliárd aranyfranknyi kárt oko­zott. Azt követeli, hogy a kormány szakítsa­­meg a diplomáciai viszonyt Oroszországgal. Delakaye jobboldali szenátor a jugoszláv adósságok behajtását és a törökországi adós­ságok rendezését sürgeti. Lemery radikális képviselő rámutat arra, hogy két nagy külpolitikai kérdés van a hom­loktérben: miképpen történjék a Rajna bal­vart­jának kiürítése és milyen előnyökkel jár Franciaországra nézve a háborúnak a törvé­nyen kívül helyezései. Rámutat arra, hogy Paul­ Boncour is beleegyezett a szóbanforgó terü­let kiürítésébe, de ezt­ attól tette függővé, hogy ott a Népszövetség ellenőrzése alatt demilitarizált zóna létesíttessék. Ezt a szónok nagyon veszélyesnek tartja, mert ez a megol­dás valósággal vasfüggönyt bocsát­­ Francia­ország és Németország közé. Úgy látja, hogy a keleti Locarno megbukott. Briand külügyminiszter itt közbeszól és ki­jelenti, hogy expozéjában vissza fog térni erre a kérdésre. Lemery azután a francia—amerikai hábo­rúellenes­­paktummal foglalkozik, amelyet sze­rinte elintézettnek lehet tekinteni. Azt kérdezi, hogy váljon Briandnak a paktumra vonatkozó javaslatával csak az volt-e a célja, hop elmé­eti békemanifesztumot bocsásson világgá. Briand újra közbeszól és kijelenti, hogy erről az események fel fogják világosítani a szónokot. Ezután a külügyi vita folytatását csü­törtök délutánra halasztották. (L. Sz.) PESTI NAPLÓ 1928 február I 3 Új magyar javaslatot kapott Titulescu az optánsperben ? Róma, január 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Itteni politikai és diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett az a ma késő este kitu­dódott hír, hogy Titulescu román külügymi­­niszter eredeti tervének megváltoztatásával ma este nem utazott el Párizsba. Némelyek a párizsi útnak ezt az elhalasz­tását azzal hozták összeköttetésbe, hogy Titu­lescu kezébe jóformán egy órával az elutazás előtt, olasz közvetítéssel új magyar javaslat jutott, amely az erdélyi optánskérdésre vo­natkozik. Természetesen ennek a hírnek való­diságát s­em lehetett megállapítani. Széltében nagy érdeklődést keltett az a nyilatkozat, amelyet Titulescu közlés végett ma este adott át a Stefani-ü­gynökségnek. Ez a meglehetősen éleshangú nyilatkozat tisztázni akarja azt a sokféleképpen kommentált maga­tartást, amelyet Románia a szentgotthárdi eset dolgában tanúsított. Különösen Párizsból ugyanis azt híresztelték, h­ogy Titulescu maga­tartására befolyással voltak római tartózko­dása és Olaszországgal kapcsolatos tervei. A Stefani-ü­gynökségnek átadott kommü­nikében Titulescu kijelenti, hogy ezek a hírek minden tekintetben tendenciózusak. A román külügyminiszter rámutat arra, hogy már né­hány nappal ezelőtt a külföldi sajtó római kép­viselőinek kijelentette, hogy már előzetesen hozzájárult a kisantantnak szóbanforgó jegy­zékéhez. Ennek a jegyzéknek alapja ugyan a Népszövetség által foganatosítandó vizsgálat, de a jegyzék ezúttal határozottan megálla­pítja, hogy ebben az ügyben nem támadt konfliktus az érdekelt államokkal és azok az államok, amelyek aláírták a jegyzéket, senkit sem vádolnak és gyanúsítanak. A jegyzék azonban kidomborítja azt is, hogy a Népszövetség kötelessége a gondosko­dás azokkal az esetleg súlyos következményű eseményekkel szemben, amelyek beállhatnak. A jegyzék átadása Titulescu kommünikéje sze­rint jókor, még a Népszövetségi Tanács leg­közelebbi ülésezése előtt, fog megtörténni. Titulescu, aki késő éjszakáig nem hagyta el lakosztályát, hoss­zú maigránsbeszélgzetést foly­tatott a római cseh követtel. (M. P.) Március 5-ig.. • Bukarest, január 31. Az Adeverul értesülése szerint ismét elha­­lasztották a kisantantnak mára tervezett de­marsát a szentgotthárdi esettel kapcsolatban. Kormánykörökben arra a kérdésre, hogy ez a dem­ars mikor fog megtörténni, így felelnek: "március 5-ig a Népszövetség ülésszakának megnyitásáig még van időnk". (C. C.) i

Next