Pesti Napló, 1928. május (79. évfolyam, 99–121. szám)

1928-05-01 / 99. szám

2 Kedí PESTI NAPLÖ 1928 május í Kun Bélát csak repülőgépen toloncolhatják vissza Oroszországba (Saját tudósít­ónktól) A Bécsben letartózta­tott kommunisták már nincsenek a rendőrség épületében: hétfőn délelőtt az utolsót, dr. Szé­­kely Béla volt magyar népbiztost is átvitték az országos törvényszékre. A rendőrség­ természe­tesen erélyesen folytatja a vizsgálatot, mely­ről újabb részletek szivárogtak ki a nyilvános­ságra. Ezek szerint a lefoglalt rengeteg irat­ban találtak egy magánlevelet, amely arról tanúskodik, hogy osztrák-magyar kommunista párti konferenceát akartak Bécsben összehívni egy új államcsíny megbeszélésére. A kongresz­s­zus összehívására már minden előkészület megtörtént, amikor Kun Béla, egy hónappal ezelőtt, újból Bécsbe érkezett, hogy az utolsó seregszemlét megtartsa. Egyes verziók szerint első két éjszakáját Kun az orosz szovjet követ­ségen töltötte, csak azután költözött — mint Wagner mérnök — Unter St. Veitban egy ma­gánlakásba. Szállásadója, egy fakereskedő, el­mondotta, hogy nagyon rendesen viselkedett, bőségesen szeretett reggelizni, egyszerűen el­löködött és vasárnaponként turistaruhát vett fel. Reggel fél kilenckor kelt, ma­jdnem minden­nap éjfél u­tán tért haza, a házbeliekkel nem érintkezett, postája és látogatói nem voltak. A magyar kommunistavezér lakását, ahrol a de­tektívek egyébként semmi írást nem találtak, lepecsételték. A lefoglalt iratokat magyar, orosz és szerb t­dolmácsok fordít­ják. Az iratok va­lódi értelmét igen nehéz megállapítani, mert minden szerep­lőnek álneve van és minden rejtvényszerű ho­mályossággal van megjelölve. Biztosra veszik,­­hogy a Gyula néven többször említett kommu­nista alatt A Ipar Gyulát kell érteni. Minden jel ar­ra­ mutat, hogy Kis Bélát valamelyik Bécsben élő magyar, kommunista emigráns árulta el. Az emigráns kommunis­táik kö­zött ugyanis igen éles harcok dúlnak és a­ kommunistáik vezérüknek, Landler, Jenő volt népbiztosnak nemrég történt halála után fel­háborodva értesültek arról, hogy Kurt Vágó­­Bélát és Székely Bélát bízta meg az út­ szerve­zések és puccstervek vezetésével. Géppuskák és kettős kordon május elsejére Az országos törvényszék fogházát, ah­ol Sün és társai jelenleg ülnek, nagy rendőri készültség őrizi. Május 1-ére megerősített rend­őrlegénységet vezényelnek ki, mert a kommu­nisták nagy tüntetőgyűlésre készülnek és szá­mítani kel­l arra is, hogy a fe­ileg rohamot in­téznek a törvényszéki fogház ellen. A fogház­­k­apuval szemben már hétfőn két géppuskát állított fel a rendőrség és hajnalban az egész é­letet kettős kordon fogja, körülkeríteni. Kun Béla, aki szom­bat óta vizsgálati foglya az országos törvényszéknek, nagyon nyugod­­t­an viselkedik, saját ruháját viseli, könyveket­­olvashat, de újságokat nem. Látogatót nem fo­gadhat. Csak az étel miatt aggódik és attól fél, h hogy meg fogják mérgezni. Elővigyázatossági okokból az első kihallgatásra nem vezették elő,­­hanem a vizsgálóbíró és a jegyző ment le hozzá a cellába. Kún Béla letartóztatott titkárnőjének, Bremn­ Hanának személyazonosságát sikerült megállapítani. 1 A lány vagyonos győri család gyermeke, atyjának Győrött jólm­enő kereske­dése van. Breuer Ilona a magyar kommün bu­kása után Csehszlovákiába menekült, a prágai kommunista központ magyar titkárnője volt és legutóbb csehszlovák útlevéllel tartózkodott Bécsben. Kopenhágai jelentés szerint Kun Béla ré­gebben már Dániában is volt fogola. A diktá­tor ugyanis 1920-ban Bécsből jövet Kramer ál­név alatt három hónapig Kopenhágában tartóz­kodott. E három hónapból kettőt börtönben töl­tött, mert elfogták és tartózkodási engedély hiánya címén lecsukták, majd büntetésének ki­töltése után egy eszt gőzösön elszállították. Kun Bélát repülőgépen viszik az orosz határra Kun Béla kiadatása­­ügyében hétfői, illeté­kes bécsi helyre semmi megkeresés nem érke­zett. Minthogy Kun kétségtelenül szovjet-orosz alattvaló, kiadatásáról szó sem lehet és ilyen­irányú kérelmet nem is várnak Ausztriában. Nagy gondot okoz azonban a volt diktátor el­szállításának kérdése, mert Németország, Cseh­szlovákia és Lengyelország nem engedi át te­rületén Kun Bélát. Valószínű, hogy Bécsből­repülőgépen fogják, elvinni Kun Bélát valame­lyik orosz határállomásra. A kiadatástól fü­­­getlenü­l már érintkezésbe lépett a budapesti rendőrség is­­ a bécsi rendőrfőnökséggel. Schweinitzer József rendőr tanácsos, a politikai osztály vezetője, repülőgépen Bécsbe utazott és vasárnap délelőtt háromórás megbeszélést foly­tatott Schober bécsi rendőrfőnökkel. Moszkvai jelentések szerint Kun Béla le­tartóztatása hivatalos körökben kellemetlen meglepetést keltett. A kommunista internació­ Menekülnek Bécsből az emigránsok Bécs, április (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) A rendőrségi nyomozás során megállapítot­ták, hogy Kun Bélának szombaton felfedezett lakását, amely az Unter Sankt Veit külváros egyik villájában volt, nem ő, hanem egy bécsi barátja bérelte ki. Ez az ember megjelent egy hietzingi fuvarozó­irodában, amely bútorozott szobák közvetítésével is foglalkozik és be­jelentette, hogy albérleti szobát keres egy ba­rátjának. Miután megkapta a villa címét, meg­nézte a szobát és azonnal kibérelte. Másnap megjelent Kun Béla és elfoglalta a lakást. A bejentőlapra azt írta, hogy legutolsó tartóz­kodási helye a burglandi Gross-Pfarrsdorf. A Wagner néven bemutatkozó Kun Béla el­mondotta házigazdájának, hogy mérnök és szakirodalmi tevékenységet is fejt ki. Való­színű, hogy Kun Béla Passaun át vonaton jött be Ausztriába, valószínűleg hamis osztrák vagy német útlevéllel és azért választotta Passaut, mert ott általában nem szokták na­gyon szigorúan vizsgálni az útleveleket. A lefoglalt jegyzőkönyvekből és iratokból máris megállapították, hogy Kun Béla állandó érintkezésben volt azokkal a Magyarországból, annak idején elszökött kommunistákkal, akik Prágában, Párizsban vagy Berlinben teleped­tek le. Természetesen sűrűn érintkezett a bécsi­ magyar kommunista emigránsokkal is, akik közül egyesek Kun Béla, letartóztatásának hí­­rére azonnal elutaztak Bécsből. A lefoglalt ira­tokban utasítások vannak, de ezek csak a ma­gyar agitációra vonatkoznak. Érdekes, hogy sem Kun Bélánál, sem letartóztatott kommu­nista társainál nem találtak semmiféle fegy­vert. a­r ( *­­ KOJONOJ'Q VIRÁNYI • KALAP • nálé felhívást bocsát ki a világ proletariátusá­hoz, hogy tüntessen Kun szabadonbocsátása érdekében. Vasárnap Moszkvába­n tüntető fel­vonulást tartottak, amelyen gyalázkodó kifa­kadások hangzottak el Ausztria és Magyar­ország ellen. Hivatalos döntés mort nem tör­tént arra vonatkozólag, hogy a szovjet kormány tesz-e valamilyen lépést Kún Béla kiszabadí­tására. ­­i Olaszok az egységes pártban (Saját tudósítónktól.) Az olasz vendégek kedden búcsúznak a magyar fővárostól. A hétfői búcsúebéden, amelyet Almásy László, az egységes párt elnöke adott a párt Eszterh­ázy-uccai klubhelyiségében, újra tel­jes számban megjelentek, a gróf Cip­pico szenátor és Baistrocchi­ tábornok, Nápoly hadtestparancsnoka és a többi vendégek. Eljött gróf Durini olasz követ és a budapesti olasz követség sok tagja. Gróf Bethlen István miniszterelnök ült az asztalfőn Cippico szenátor mellett, tőle jobbr­a gróf Durini és Berzeviczy Albert, Balra gróf Klebelsberg Kunó és Mayer János miniszte­rek. A búcsú pohárköszöntőt olasz nyelven Pekár Gyula mondotta és amikor rámutatott Árpád ezüst lovasszobrára, amelyet az egysé­ges párt küld ajándékba Mussolininak — az olasz képviselők hosszan ünnepelték Magyar­országot. — Az egységes párt — mondotta Pekár — Árpád vezérnek, a magyar honalapít­ónak szobrát küldi megemlékezésül Mussolininek, aki Európa pusztu­lása közepette újjáépítette Olaszországot. Gróf Cippico rögtön válaszolt. — Most, amikor távozunk. — mondotta a szená­tor — úgy megyünk el, mintha otthonról távoznánk. Meggyőződésem, hogy­­ó kapcsolat, amely Magyar­országot és Olaszországot összeköti, sokkal több a barátságnál. E kapcsolatban a közös történelmi m­últ, a római kultúra azonossága jelentkezik, amely bizo­nyosan újra naggyá teszi ezt a nemzetet! A szónokkal szemben, a terem túlsó olda­lán egy állványon ott csillogott a gyönyörű ezüst lovasszobor. Fekete márvány talapzatán ezüst betűk ragyognak: »A honalapító Árpád vezér népe Mussolininek, a Duce-nek,­­ Itália, újjáalkotó, aának 1928 április 00.« A talapzat oldalain ezüst domborművek­: a királyi vár, az országház és a miniszterel­nöksészi palota. Az olasz vendégeket külön-külön is kedves ajándékkal lepte meg az egységes párt. Ezüst cigarettatárcát adtak mindegyiküknek, amely­nek fedőlapján aranyozott dombormű: a szét­szakított Magyarország... alatta a felírás: Nem, nem, soha! Asztalbontás előtt Kuna P. András rövid beszédet mondott. — A­ babiloni torony építése közben — így kezdte Kuna P. — összezavarodott az emberek nyelve és nem értették meg egymást. Igen-igen nagy csapás volt ez, és az emberek nemzetekké szakadoztak ezét. Kristep azonban elküldötta a fiát, Jézus Krisztust és a benne való hit által feléledt a szere­tet. Ebben a szeretetben üdvözlöm én most a mi olasz vendégeinket és azt kívánom, hogy ez a szere­­tet és az igazság győzedelmeskedjék! A beszédet rögtön olaszul tolmácsolták és Kuna P. most — az olasz kamara tagjaitól aratott »zajos helyeslést«. Az ebéd után átvonult a­ vendégsereg a tár C­­salgóba. Az egyik csoportban érdekes, élénk­ beszélgetés fejlődött ki gróf Cippico, szenátor és Le Go, a párizsi Temps budapesti tudósí­tója között, aki szintén hivatalos volt az ebédre, éppen úgy, mint Mr. Banister, a Daily, Mail munkatársa. A beszélgetés egyre erőteljesebb hangon folyt. Az olasz szenátor és a francia újságíró vitája szinte hevessé vált. Gróf Cippico arról beszélt, hogy magyar­országi tartózkodása, során bőven volt alkalmas megismerni, micsoda nagy kultúrájú nép a magyar, amelynek ezeréves múltja fényes fe­jezetekben gazdag­— Magyarország. — mondotta a szenátor — csak­­úgy, mint Olaszország, a békét és az európai kon­­szolidációt akarja. Elmondotta még gróf Cippico, hogy egész magyarországi­­ szereplésük alatt egyetlen olyan kijelentés részükről nem hangzott el, amit bárki is rossznéven vehetett volna. — Még kormányelnököm szavait sem idéztem, — aki kijelentette, hogy a békeszerződések nem sír­gödrök. Le Go, a Temps levelezője egy-egy rövid megjegyzéssel válaszolt, Cippio tűzzel-hévvel folytatta: — Magyarország semmivel inkább nem volt ellenség a világháborúban, mint a horvát, vagy a szlovén. Őket pedig a háború után nagy ajándékból juttatták a magyarok rovására! Még hozzátette az olasz szenátor, a­ogy a háborúban Olaszország nagyon értékes támaszt jelentett Franciaország részére. A francia újságíró azt mondotta végül, hogy a Temps mindenkor, az olasz érdekek leg­melegebb szószólója volt. Cippico szenátor erre csak mosolygott és látszott, hogy nem mindenben osztja Le Go nyilatkozatát... Egy másik csoportban magyar képviselők beszélgettek, közöttük Nagy Emil volt igaz­ságügyminiszter, aki az egységes pártból való kilépése óta most jelent meg először a klubba­l. Az ebédnél ott ült Bethlentől nem messze... Egy kormánypárti képviselő meg is jegyezte: — Az olasz—magyar barátság mnég Na?pr Emilt 1» *. fi

Next