Pesti Napló, 1928. május (79. évfolyam, 99–121. szám)
1928-05-01 / 99. szám
2 Kedí PESTI NAPLÖ 1928 május í Kun Bélát csak repülőgépen toloncolhatják vissza Oroszországba (Saját tudósítónktól) A Bécsben letartóztatott kommunisták már nincsenek a rendőrség épületében: hétfőn délelőtt az utolsót, dr. Székely Béla volt magyar népbiztost is átvitték az országos törvényszékre. A rendőrség természetesen erélyesen folytatja a vizsgálatot, melyről újabb részletek szivárogtak ki a nyilvánosságra. Ezek szerint a lefoglalt rengeteg iratban találtak egy magánlevelet, amely arról tanúskodik, hogy osztrák-magyar kommunista párti konferenceát akartak Bécsben összehívni egy új államcsíny megbeszélésére. A kongreszszus összehívására már minden előkészület megtörtént, amikor Kun Béla, egy hónappal ezelőtt, újból Bécsbe érkezett, hogy az utolsó seregszemlét megtartsa. Egyes verziók szerint első két éjszakáját Kun az orosz szovjet követségen töltötte, csak azután költözött — mint Wagner mérnök — Unter St. Veitban egy magánlakásba. Szállásadója, egy fakereskedő, elmondotta, hogy nagyon rendesen viselkedett, bőségesen szeretett reggelizni, egyszerűen ellöködött és vasárnaponként turistaruhát vett fel. Reggel fél kilenckor kelt, majdnem mindennap éjfél után tért haza, a házbeliekkel nem érintkezett, postája és látogatói nem voltak. A magyar kommunistavezér lakását, ahrol a detektívek egyébként semmi írást nem találtak, lepecsételték. A lefoglalt iratokat magyar, orosz és szerb tdolmácsok fordítják. Az iratok valódi értelmét igen nehéz megállapítani, mert minden szereplőnek álneve van és minden rejtvényszerű homályossággal van megjelölve. Biztosra veszik,hogy a Gyula néven többször említett kommunista alatt A Ipar Gyulát kell érteni. Minden jel arra mutat, hogy Kis Bélát valamelyik Bécsben élő magyar, kommunista emigráns árulta el. Az emigráns kommunistáik között ugyanis igen éles harcok dúlnak és a kommunistáik vezérüknek, Landler, Jenő volt népbiztosnak nemrég történt halála után felháborodva értesültek arról, hogy Kurt VágóBélát és Székely Bélát bízta meg az út szervezések és puccstervek vezetésével. Géppuskák és kettős kordon május elsejére Az országos törvényszék fogházát, ahol Sün és társai jelenleg ülnek, nagy rendőri készültség őrizi. Május 1-ére megerősített rendőrlegénységet vezényelnek ki, mert a kommunisták nagy tüntetőgyűlésre készülnek és számítani kell arra is, hogy a feileg rohamot intéznek a törvényszéki fogház ellen. A fogházkapuval szemben már hétfőn két géppuskát állított fel a rendőrség és hajnalban az egész életet kettős kordon fogja, körülkeríteni. Kun Béla, aki szombat óta vizsgálati foglya az országos törvényszéknek, nagyon nyugodtan viselkedik, saját ruháját viseli, könyveketolvashat, de újságokat nem. Látogatót nem fogadhat. Csak az étel miatt aggódik és attól fél, h hogy meg fogják mérgezni. Elővigyázatossági okokból az első kihallgatásra nem vezették elő,hanem a vizsgálóbíró és a jegyző ment le hozzá a cellába. Kún Béla letartóztatott titkárnőjének, Bremn Hanának személyazonosságát sikerült megállapítani. 1 A lány vagyonos győri család gyermeke, atyjának Győrött jólmenő kereskedése van. Breuer Ilona a magyar kommün bukása után Csehszlovákiába menekült, a prágai kommunista központ magyar titkárnője volt és legutóbb csehszlovák útlevéllel tartózkodott Bécsben. Kopenhágai jelentés szerint Kun Béla régebben már Dániában is volt fogola. A diktátor ugyanis 1920-ban Bécsből jövet Kramer álnév alatt három hónapig Kopenhágában tartózkodott. E három hónapból kettőt börtönben töltött, mert elfogták és tartózkodási engedély hiánya címén lecsukták, majd büntetésének kitöltése után egy eszt gőzösön elszállították. Kun Bélát repülőgépen viszik az orosz határra Kun Béla kiadatásaügyében hétfői, illetékes bécsi helyre semmi megkeresés nem érkezett. Minthogy Kun kétségtelenül szovjet-orosz alattvaló, kiadatásáról szó sem lehet és ilyenirányú kérelmet nem is várnak Ausztriában. Nagy gondot okoz azonban a volt diktátor elszállításának kérdése, mert Németország, Csehszlovákia és Lengyelország nem engedi át területén Kun Bélát. Valószínű, hogy Bécsbőlrepülőgépen fogják, elvinni Kun Bélát valamelyik orosz határállomásra. A kiadatástól fügetlenül már érintkezésbe lépett a budapesti rendőrség is a bécsi rendőrfőnökséggel. Schweinitzer József rendőr tanácsos, a politikai osztály vezetője, repülőgépen Bécsbe utazott és vasárnap délelőtt háromórás megbeszélést folytatott Schober bécsi rendőrfőnökkel. Moszkvai jelentések szerint Kun Béla letartóztatása hivatalos körökben kellemetlen meglepetést keltett. A kommunista internació Menekülnek Bécsből az emigránsok Bécs, április (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) A rendőrségi nyomozás során megállapították, hogy Kun Bélának szombaton felfedezett lakását, amely az Unter Sankt Veit külváros egyik villájában volt, nem ő, hanem egy bécsi barátja bérelte ki. Ez az ember megjelent egy hietzingi fuvarozóirodában, amely bútorozott szobák közvetítésével is foglalkozik és bejelentette, hogy albérleti szobát keres egy barátjának. Miután megkapta a villa címét, megnézte a szobát és azonnal kibérelte. Másnap megjelent Kun Béla és elfoglalta a lakást. A bejentőlapra azt írta, hogy legutolsó tartózkodási helye a burglandi Gross-Pfarrsdorf. A Wagner néven bemutatkozó Kun Béla elmondotta házigazdájának, hogy mérnök és szakirodalmi tevékenységet is fejt ki. Valószínű, hogy Kun Béla Passaun át vonaton jött be Ausztriába, valószínűleg hamis osztrák vagy német útlevéllel és azért választotta Passaut, mert ott általában nem szokták nagyon szigorúan vizsgálni az útleveleket. A lefoglalt jegyzőkönyvekből és iratokból máris megállapították, hogy Kun Béla állandó érintkezésben volt azokkal a Magyarországból, annak idején elszökött kommunistákkal, akik Prágában, Párizsban vagy Berlinben telepedtek le. Természetesen sűrűn érintkezett a bécsi magyar kommunista emigránsokkal is, akik közül egyesek Kun Béla, letartóztatásának hírére azonnal elutaztak Bécsből. A lefoglalt iratokban utasítások vannak, de ezek csak a magyar agitációra vonatkoznak. Érdekes, hogy sem Kun Bélánál, sem letartóztatott kommunista társainál nem találtak semmiféle fegyvert. ar ( * KOJONOJ'Q VIRÁNYI • KALAP • nálé felhívást bocsát ki a világ proletariátusához, hogy tüntessen Kun szabadonbocsátása érdekében. Vasárnap Moszkvában tüntető felvonulást tartottak, amelyen gyalázkodó kifakadások hangzottak el Ausztria és Magyarország ellen. Hivatalos döntés mort nem történt arra vonatkozólag, hogy a szovjet kormány tesz-e valamilyen lépést Kún Béla kiszabadítására. i Olaszok az egységes pártban (Saját tudósítónktól.) Az olasz vendégek kedden búcsúznak a magyar fővárostól. A hétfői búcsúebéden, amelyet Almásy László, az egységes párt elnöke adott a párt Eszterházy-uccai klubhelyiségében, újra teljes számban megjelentek, a gróf Cippico szenátor és Baistrocchi tábornok, Nápoly hadtestparancsnoka és a többi vendégek. Eljött gróf Durini olasz követ és a budapesti olasz követség sok tagja. Gróf Bethlen István miniszterelnök ült az asztalfőn Cippico szenátor mellett, tőle jobbra gróf Durini és Berzeviczy Albert, Balra gróf Klebelsberg Kunó és Mayer János miniszterek. A búcsú pohárköszöntőt olasz nyelven Pekár Gyula mondotta és amikor rámutatott Árpád ezüst lovasszobrára, amelyet az egységes párt küld ajándékba Mussolininak — az olasz képviselők hosszan ünnepelték Magyarországot. — Az egységes párt — mondotta Pekár — Árpád vezérnek, a magyar honalapítónak szobrát küldi megemlékezésül Mussolininek, aki Európa pusztulása közepette újjáépítette Olaszországot. Gróf Cippico rögtön válaszolt. — Most, amikor távozunk. — mondotta a szenátor — úgy megyünk el, mintha otthonról távoznánk. Meggyőződésem, hogyó kapcsolat, amely Magyarországot és Olaszországot összeköti, sokkal több a barátságnál. E kapcsolatban a közös történelmi múlt, a római kultúra azonossága jelentkezik, amely bizonyosan újra naggyá teszi ezt a nemzetet! A szónokkal szemben, a terem túlsó oldalán egy állványon ott csillogott a gyönyörű ezüst lovasszobor. Fekete márvány talapzatán ezüst betűk ragyognak: »A honalapító Árpád vezér népe Mussolininek, a Duce-nek, Itália, újjáalkotó, aának 1928 április 00.« A talapzat oldalain ezüst domborművek: a királyi vár, az országház és a miniszterelnöksészi palota. Az olasz vendégeket külön-külön is kedves ajándékkal lepte meg az egységes párt. Ezüst cigarettatárcát adtak mindegyiküknek, amelynek fedőlapján aranyozott dombormű: a szétszakított Magyarország... alatta a felírás: Nem, nem, soha! Asztalbontás előtt Kuna P. András rövid beszédet mondott. — A babiloni torony építése közben — így kezdte Kuna P. — összezavarodott az emberek nyelve és nem értették meg egymást. Igen-igen nagy csapás volt ez, és az emberek nemzetekké szakadoztak ezét. Kristep azonban elküldötta a fiát, Jézus Krisztust és a benne való hit által feléledt a szeretet. Ebben a szeretetben üdvözlöm én most a mi olasz vendégeinket és azt kívánom, hogy ez a szeretet és az igazság győzedelmeskedjék! A beszédet rögtön olaszul tolmácsolták és Kuna P. most — az olasz kamara tagjaitól aratott »zajos helyeslést«. Az ebéd után átvonult a vendégsereg a tár Csalgóba. Az egyik csoportban érdekes, élénk beszélgetés fejlődött ki gróf Cippico, szenátor és Le Go, a párizsi Temps budapesti tudósítója között, aki szintén hivatalos volt az ebédre, éppen úgy, mint Mr. Banister, a Daily, Mail munkatársa. A beszélgetés egyre erőteljesebb hangon folyt. Az olasz szenátor és a francia újságíró vitája szinte hevessé vált. Gróf Cippico arról beszélt, hogy magyarországi tartózkodása, során bőven volt alkalmas megismerni, micsoda nagy kultúrájú nép a magyar, amelynek ezeréves múltja fényes fejezetekben gazdag— Magyarország. — mondotta a szenátor — csakúgy, mint Olaszország, a békét és az európai konszolidációt akarja. Elmondotta még gróf Cippico, hogy egész magyarországi szereplésük alatt egyetlen olyan kijelentés részükről nem hangzott el, amit bárki is rossznéven vehetett volna. — Még kormányelnököm szavait sem idéztem, — aki kijelentette, hogy a békeszerződések nem sírgödrök. Le Go, a Temps levelezője egy-egy rövid megjegyzéssel válaszolt, Cippio tűzzel-hévvel folytatta: — Magyarország semmivel inkább nem volt ellenség a világháborúban, mint a horvát, vagy a szlovén. Őket pedig a háború után nagy ajándékból juttatták a magyarok rovására! Még hozzátette az olasz szenátor, aogy a háborúban Olaszország nagyon értékes támaszt jelentett Franciaország részére. A francia újságíró azt mondotta végül, hogy a Temps mindenkor, az olasz érdekek legmelegebb szószólója volt. Cippico szenátor erre csak mosolygott és látszott, hogy nem mindenben osztja Le Go nyilatkozatát... Egy másik csoportban magyar képviselők beszélgettek, közöttük Nagy Emil volt igazságügyminiszter, aki az egységes pártból való kilépése óta most jelent meg először a klubbal. Az ebédnél ott ült Bethlentől nem messze... Egy kormánypárti képviselő meg is jegyezte: — Az olasz—magyar barátság mnég Na?pr Emilt 1» *. fi