Pesti Napló, 1929. július (80. évfolyam, 146–171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

3 Kedd PESTI NAPLÓ 1929 stílius ) Életbe lépett a közigazgatási törvény Megjelent a törvény végrehajtási utasítása is • A vármegyei és városi tisztviselők egyelőre nem mehetnek szabadságra az új törvény okozta munkatöbblet miatt (Saját tudósítónktól.) Heteken keresztül tár­gyalta az országgyűlés mindkét háza a közigaz­gatás rendezéséről szóló javaslatot, amely úgy az egyes pártok megbeszélésein, mint a plenáris ülésen nagyon sok vitára adott alkalmat. A köz­igazgatás rendezéséről szóló törvényt a kor­mányzó az Országos Törvénytárban ez év június 29-én hirdette ki és ilyenformán az 1929. évi XXX. tc. életbe lépett. Megjelen­t már a törvény végrehajtási utasí­tása is, amelyet a Belügyi Közlönynek rendkívüli­­(27-ik) száma közöl. A végrehajtási utasítást már valamennyi város- és vármegye megkapta. Ha­sonlóképpen a hivatalos lap szombati mellékle­tében már ott volt a törvény is, amely immár az ország közvéleménye előtt van. A törvény és a végrehajtási utasítás rendel­kezései olyan­­hatalmas imiuinkát rónak a várme­gyei -­és hatósági közigazgatásra, amely igénybe veszi az egész nyár­ két hónapját. Értesülésünk szerint­­valamennyi városban és vármegyében a törvényhatóság­ok első tisztviselői úgy intézked­tek, hogy a tisztviselők szokásos nyári szabad­sága másfél-két hónappal később kezdődjék, miután a törvénynek és a végrehajtási utasításá­nak végrehajtása igen nagy munkával jár. .Ilyen­formán a vármegyei és város­i tisztviselői való­színűleg csak­ a­ugusztus vége fel­é mehetnek sza­badságra. Nem lehet azonban tudni, hogy egyál­talában szabadságra mehetnek-e, mert beavatot­tak úgy tudják, hogy szeptemberben már megala­kítják az új törvényhatósági bizottságokat is, ami új munkát ró a tisztviselőkre. A­ törvény egyébként kötelezővé teszi,­­hogy a törvényhatósági bizottságokat és a »megyei­­vá­rosok« képviselőtestületeit haladéktalanul újjá kell alakítani, mihelyt az evégből­ szükséges név­jegyzékeket régtérvényesen elkészítették és az újjáalakításhoz szükséges szabályrendeleteket jó­váhagyták. A végrehajtási utasítás szerint a törvényható­sági bizottsági­ak szabályra^l^U^L kelk­­megáll»^ pítani a" választókerületeket, továbbá az egyes választókerületekre eső bizottsági tagok és pót­tagok számát. A törvény 431tiUtakw341iUlikeH&F értelmében ezeket a szabályrendeleteket legkésőbb 1929 augusztus 31-ig meg kell alkotni. Ehez képest a belügyminiszter felhívja a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a szükséges szabályrende­leteket haladéktalanul készítsék el és terjesszék a törvényhatósági biz­ottság­ elé. A belügyminiszter ugyanezeket rendeli el a megyei városokra nézve is. Éppen ezért felhívja az alispánokat, hogy a vármegyéjük területén lévő megyei városokat utasítsa a szabályrendeletek sürgős elkészíté­sére. A törvény­hatósági legtöbb adót fizetők név­jegyzékéről a végrehajtási utasítás a következő intézkedéseket tartalmazza: »A legtöbb adót fizetők névjegyzékét a törvény hatálybalépte idején működő igazolóválasztmány állítja össze. A legtöbb adót fizető választók név­jegyzékébe a vármegyében háromszor, a törvény­hatósági jogú városban hatszor annyi személyt kell felvenni, mint amennyi legtöbb adót fizető tagja lesz a törvényhatóságnak. A legtöbb adót fizetők névjegyzékébe csak azt a férfit lehet fel­venni, akinek bármelyik törvényhatóság területén törvényhatósági választójoga van, s aki az 1929. évben 30-ik életévét betölti, vagy már betöl­tötte«. Rendelkezéseket tartalmaz a végrehajtási uta­sítás az ajánlás módjára nézve: »A törvény 16. §-ának 7. bekezdése, szerint tör­vényhatósági jogú városban bizottsági tagokat és póttagokat csak azok közül lehet választani, aki­ket egyénenként vagy többen együtt az illető választókerület választóinak akkora csoportja ajánl, amely csoport a választókerület választói legalább 5 százalékának megfelel.­ Igen fontos a törvény 43. §-ának az az intézkedése, amely sze­rint: »a megalakítandó törvényhatósági bizottság­ban még a most működő törvényhatósági bizott­ság választ örökös tagokat, ezeknek legfeljebb felerészéig terjedő számban. Ezeknek örökös tag­sági joguk azonban csak a megalapítandó új tör­vényhatósági bizottságban válik hatályossá«. A törvény 13. §-ának 3. és 4. bekezdése a tör­vényhatósági bizottsági tagok megbízatásának határidejét 5, illetőleg 10 évben, állapítja meg, nem jelöli meg azonban a naptár szerint a meg­bízás kezdetének és megszűnésének időpontját. »A törvényhatósági bizottságok megbízatásá­nak egységessége érdekében elrendelem«. — szól a miniszter utasítása — »hogy az 5, illetőleg 10 évi időtartamot a választást követő naptári év január az é-ik."Hsetleg a­­10-ik év* dece­­mber 31-ikéig kell számítani . . . *­­" " Rendkívül érd­ekes a­­törvénynek az az intéz­kedése, amely-szerin­­t -re­rdezett tanácsú városok a törvény hatálybaléptétől (június 29-ikétől) kezdve a, »megyei város« nevet viseli. Ezeknek a városnak pecsétjeit és bélyegzőit, valamint hivata­los címiratait haladéktalanul át kell alakítani. A törvény hatálybalépésétől kezdve ilyen mó­don megszűnt a törvényhatósági és megyei, illetve rendezett tanácsú városok tanácsának működése és ezeknek jogait az illető városok polgármesterei vették át, a washingtoni egyezményt. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész akutt pénzügyi válság csupán attól függ, hogy a francia kamara és szenátus ratifi­kálják-e az 1926. évi megegyezést vagy sem? Poincaré talán szeretné, ha a pártok képviselői a ratifikálás ellen nyilatkoznának, így ugyanis módjában volna már augusztus 1-e előtt lemon­dani és belpolitikáikig nem éppen erős lábon álló kormányát felcserélni a­­­nagy koalícióval . Ez a nagy koalíció aztán még augusztus 1-e előtt si­mán ratifikálná a washingtoni egyezményt, s így az esedékes 400 millió dollár kifizetése egy teljes esztendővel eltolódnék. Poincaré lemondására azonban aligha fog sor kerülni, miután a baloldal — köztük a­­radi­kálisok és a szocialisták — a ratifikálás mellett foglaltak állást. Mindenesetre bekövetkezik az a különös helyzet, hogy a kormánynak jobb oldal­ról fognak egyes csoportok nehézségeket okozni, míg az ellenzéki baloldal támogatásban részegíti, úgyhogy a ratifikáló határozatot a kormány első­sorban a baloldal magatartásának köszönheti. A pártok ilyeténvaló átcsoportosításának természe­tesen következményei lesznek, amelyek azonban aligha fognak realizálódni az új ülésszak előtt. Poincaré lemondással fenyegetődzik , de az ellenzéki pártok megmentik a francia kormányt . •­ Az amerikai hadiadósság és a legújabb francia kormányválság kulisszatitkai (Saját tudósítónktól.) Franciaország nagy pénzügyi válsága emelte Poincarét a francia mi­niszterelnöki székbe, s hétfőn már-már úgy lát­szott, hogy egy ifjabb pénzügyi válság — az Ame­rikának fizetendő 400 millió dollár hiánya — meg­buktatja a jelenlegi francia kormányt. Mert bár­mennyire is kül- és belpolitikai szempontok irá­nyítják a francia politikai élet akcióit, a rettene­tes hadiadósságok a gazdasági momentumokat is a politikai érvek első sorába állították. Poincaré a pénteki minisztertanácson kijelentette, hogy a francia kormány nem maradhat meg helyén, miután Amerika nem adott halasztást annak a körülbelül 100 millió dollárra rúgó összegnek a kifizetésére, amelyért Franciaország 1917—1918-ban hadianyagot vásárolt. Poincarénak ezt a lemondással való fenyegető­zését azonban nem szabad túlságosan komolyan venni. Tudvalevő, hogy Franciaország az Egyesült Államokkal szemben fennálló adósságát Washing­tonban rendezte az úgynevezett Bérenger-féle egyezménnyel. Ez az egyezmény úgy szólt, hogy Franciaország körülbelül két és fél milliárd arany­frankra rúgó adósságát 62 év alatt fogja lefizetni az Egyesült Államoknak. A washingtoni egyez­ményt 1926 áprilisában írták alá, azonban a­ fran­cia kamara azt mindezideig nem ratifikálta. Fran­ciaország néhány héttel ezelőtt haladékot kért a fentebb említett 400 millió dollár kifizetésére, mire a washingtoni hivatalos körök kijelentették, hogy haladékot legnagyobb sajnálatukra nem adhat­nak. Erre az elutasító válaszra jelentette ki Poin­caré, hogy ilyen körülmények között a kormány­nak le kell mondani. Ez a lemondás azonban vau általában nem feltétlen politikai szükség. Ha Franciaország ratifikálja a washingtoni egyezményt, akkor fizetési kötelezettségei 62 évre oszlanak­ el; ha nem ratifikálja, akkor augusztus 1-én le kell fizetnie a 400 millió dollárt, ami az egész adós­ságnak körülbelül egyötöde. Az amerikai kon­gresszus a múlt hónapban hatá­­­ot fogadott el, amelybe ennek az összegnek a kifizetését 1930 május 1-re halasztotta el abban az esetben, ha a francia kormány augusztus 1-e előtt ratifikálja Káröröm Az illusztris író mondotta egyszer: — Budapesten találták ki, hogy az igazi, mara­déktalan öröm — káröröm. Mennyire igaza van. Sehol a világon nem örül­nek úgy más ember bajának, mint nálunk. A mai idők szerencsére kedveznek a kárörvendezőknek, óránként tönkremegy valaki. Mint ahogy régen cirkuszt adtak a népnek, hogy elfelejtse a minden­napi gondját, úgy ma tönkremenésekkel traktál­ják. A tőzsde szállítja az áldozatokat és ,ha netán egy-két napig nincs újabb hősi halott, a tömeg iz­gatottan követeli táplálékát. Most nyáron különö­sen idegcsillapító dolog a tönkremenési pletykák. — Ha már nem tudok nyaralni menni, — mondta egy rosszmájú úriember — legalább itt­honmaradok és végigkibicelem az összes csődöket. Mégis a legszebb kárörvendezési történetnek a híres kellemetlen színházi ember. Amikor hallotta, hogy az ismert bankárt is utolérte a gyászos kon­junktúra végzete és nem tud kötelezettségének ele­get tenni, ujjongva kiáltott fel:­­ • Néhány színész most alaposan beleragadt. Odaveszett­ a"sp­­rölt pénzük"."­­ Azonban hirtelen változás állott be az ügyben és az egyik színész a napokban meg­­is kapta teljes egészében a követelését. Erre az »áldott rossz em­ber«, ahogy baráti körben nevezik, dühösen kiál­tott fel: — Ilyen egy csirkefogó ez a bankár. Előterem­tette ezt a pénzt! Hát már senkiben sem lehet bízni? Laktanyában egy barátja szobájába agyonlőtte magát egy nyugalmazott őrnagy (Saját tudósítónktól.) Lenkey Károly nyugal­mazott 50 éves őrnagy hétfőn délután az aréna­­úti Albrecht-laktanyában agyonlőtte magát. Az őrnagy egyik barátjának szobájában követte el az öngyilkosságot, amikor barátja néhány pillanatra eltávozott a szobából, előbb szíven,­­ majd fejbe­lőtte magát revolverével. A szomszédok beszalad­tak a szobába, kihívták a mentőket, kórházba akarták szállítani az őrnagyot, de ez még­ a men­tőkocsiban meghalt. A nyugalmazott őrnagy a Főherceg Sándor utca 6. szám alatt lakott feleségével, akitől hétfőn délelőtt azzal búcsúzott el, hogy felkeresi egyik ismerős­ét. Tettét anyagi gondok miatt követte­ el. z utolsó négy hét és 70 éves cégünk megszűnik! Ezért a raktáron levő összes árukból: női és férfi gyapjúszövetek, flanelok, mos­tgrenadinok, selymek, vásznak, chifonok, fehér neműek, ágy­huzatok, gyapjú takarók, fürdőruhák, női télikabátok stb. cikkekből még a maradékokból is az eddigi gyári ár és gyári áron aluli árakból még ki­lti a 10% kiapénzengedményt adunk! Mennél előbb jön ,annál nagyobb a választék ! STERN JÓZSEF RT. IV., CALVIN TÉR

Next