Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
Pen tele. man POLITIKAI KIS BREHM (Kelen Imre strikatúrái) Papagáj "Schubert, német külügyi államtitkár Nyugdíjas Kozmár Leagues, francia tengerészeti miniszter Galamb Curtius, német külügyminiszter Zsiráf Schach, a német birodalmi bank volt elnöke PESTI NAPLÓ 1930 augusztus 1- WARD PRICE MEGLÁTOGATTA WALKO KÜLÜGYMINISZTERT ÉS CSÜTÖRTÖKÖN VISSZAUTAZOTT LONDONBA „ÚJRA LÁTTAM A MAGYAR NÉPET, AMELYBEN VAN ERŐ KÜZDENI ÉS REMÉLNI" (Saját tudósítónktól) Amikor hétfőn Budapestre érkezett Ward Price, a Rothermere-lapok főszerkesztője, kijelentette, hogy mint magánember jött néhány napra egy városba, amelyet szeret és ahol egy kissé pihenni akar. A beszélgetés folyamán azonban elismerte, hogy az újságíró itt te ébren lesz benne és a pihenés mellett felengedne ez a feszes és nehéz halálos szerelem, amely az agyunkra fekszik és tönkreteszi, mint ahogy az ezüst pillangó is tönkreteszi a pohár vizet, ha belerepül. Ha elmondhatnám, hogy a szemem rémülten menekül mindentől, amit egyszerre láttunk és kutató apróreflektorával magánosan rohan zsákmányt keresni magának az ég alatt, magánosan, hogy ne szóljon rá senki, ha kéknek látja a piszkosszürkét és fehérnek a feketét. Ha elhinné, hogy bennem milyen fenntartás nélkül kételkedhet, mert tőle elbúcsúzva magános és világos utakra lopódzom és amikor egyedül fekszem a hegytetőn, csak rá nem gondolok. Ha meglátná egyszer a szememben a vágyat idegen vizek és tülkölő világvárosok után, ahova egyedül szeretnék menni, — ha el tudnám mondani neki, hogy mire gondolok, amikor közömbösen és udvariasan beszélgetünk arról a halálos szerelemről, ami közöttünk ténylegesen fennáll, — ha elmondhatnám, hogy tilalma ellenére, olyan emberekkel barátkozom, akik felvilágosítanak a magány gyönyörűségeiről, ha szemérem nélkül elmondhatnám, hogy érett ember vagyok és szükségem van már a magányra, a beteljesedett magányra hallgató tengerek partján, forró városok hűs éjszakáiban, játszóterek padjain, elhagyott kávéházak ablakaiban. Ahogy olyan vizeket, városokat, hajnalokat és könyveket és embereket hordozok a vágyaim között, amelyek csak az enyimek s ahol megtalálhatom a végtelen magányt, amelyet elvett tőlem, amikor először csókoltam vissza a szemét. Dehát ő egy másik nőt gyűlöl és engem szeret és rettenetes, rettenetes dolog az, hogy én minden este megköszönöm ezt a jó Istennek. Nem, nem fogom megmondani, minek? Csak hadd gyűlöljem így őt, távolról, szótlanul és reménytelenül. Engem nem a gyűlöletre teremtett az Isten és tudom azt, ha viszonozná érzelmeimet, azonnal kihűlne iránta való gyűlöletem. Tudom, hogy amikor először nyújtaná felém a kezét boldog utálattal és kielégült gyűlölettel a búcsúzásrareszketve horaadnék össze, mint a kislány, akirecsúnyán rámosolygott a drámai színész a kiskatpuban. Maradjon meg az én reménytelen gyűlölletem világa elzárt érintetlen és örök keringésben s a szerelem napja körül s maradjon az én titkomaz, hogy megláttam egyszer, amint ez a nap és ez a föld összeolvadtak a horizonton, érdeklődni fog Magyarország gazdasági helyzete iránt. Holly útjának ilyen, ha nem is hivatalos, de legalább szakmabeli célja van, az legjobban útitervéből derül ki. Ward- Price Londonból egyenesen a magyar fővárosba utazott, ahová hétfőn reggel érkezett meg és innen csütörtök éjjel 11 óra 30 perckor utazott vissza ugyancsak megszakítás nélkül Londonba. Megérkezése után főszerkesztő úr kijelentette, hogy Popovics Sándorral, a Magyar Nemzeti Bank elnökével és más magyar gazdasági tényezőkkel szeretne beszélni a magyar gazdasági viszonyokról. Milyen képet kapott a beszélgetések folyamán. — Sajnos, — feleli — Popovics nem tartózkodott Budapesten, így főleg azokkal a magyar gazdasági tényezőkkel érintkeztem itt tartózkodásom alatt, akiket már Londonból ismertem. A beszélgetések folyamán nem az újságíró beszélt a gazdasági szakemberekkel, hanem barát a baráttal. Ami pedig a magyar gazdasági helyzetet illeti, az megfelelt annak a képnek, amelyet már Londonból alkottam magamnak. A viszonyok bizony súlyosak, az európai gazdasági depresszió az önök országában is érezteti erősen hatását, de jó jelet látok abban, hogy kereskedelmii mérlegük nem passzív. Ez a meginduló gazdasági vérkeringés jele és ha előjel, is, nem szabad lekicsinyelni. Úgy látom, mezőgazdasági téren is fontos előkészületek történnek. Walkó Lajos külügyminiszter úr szerdán délelőtt fogadott. A külügyminiszter úrtól érdeklődtem a magyar-román kereskedelmi tárgyalásokról is. — Főszerkesztő úr két évvel ezelőtt Esmond Harmsworth-al Magyarországon volt. Mennyiben változtatta meg akkor szerzett impresszióit a mostani? — Mielőtt erre felenk, rá kil mutatnom arra, hogy két évvel ezelőtt ünnepen voltam itt,most pedig Magyarország hétköznapi arculatát láttam. Kint voltam a külvárosi szegénynegyedekben, voltam Mátyásföldön és a környező külvárosokban. Szomorúan láttam, hogy a magyarkülvárosok népe milyen nyomorúsággal küzd, önkéntelenül is összehasonlításokat tettem. Ismeremaz angliai szegény negyedek viszonyait is. Természetesen az angliai szegények életstandardja kissé jobb, de ennek a sok segélyakció az oka. Magyarországon az éghajlat az év három szakábannagyon kedvező, önöknél a segélyakciókat csek a létre kell összpontosítani,a amíg nálunk az évminden szakában szükség van rájuk. Hogy milyen impresszióval megyek most el? Hát, Istenem, most délelőtt láttam a Magyar Nemzeti Szövetség trianoni kiállítását. A kitűnően összeállított kiállítás szomorúsággal töltött el. Ez a kiállítás meggyőzően mutatta mindannyik a nyomorúságnak az okát, amelyet láttam: a Magyarországra kényszerített békeszerződés igazságtalanságát. Az impresszió tehát, amitt elviszek Magyarországról, kettős. Újra közelről láttam egy népet, amely óriási hendikepek ellen küzd, de amelyben van erő mégis küzdeni, bízni és remélni... — Mit mondjak még? — fejezi be az interjút Ward Price. — Voltam a Margitszigeten, vacsoráztam a csodaszép fák alatt, láttam újra az önök városát. Azt hiszem, nem vagyok hivatott e város értékeiről beszélni, hiszen önök jobban ismerik szépségeit. Csak azt mondhatom, hogy éppen úgy szeretem Budapestet, mint a budapestiek. Balasits József 16 éves Calais Újpesten agyonlőtte magát Azt hiszik, hogy szerelmi háttere van az öngyilkosságnak (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön este háromnegyed hét óra tájban az újpesti Ferenc József téren a leánygimnázium parkjában sétálók észrevették, hogy az egyik úgynevezett díszkövön elegánsan öltözött fiatalember vonaglik. A járókelők felemelték a kőről a fiatalembert, aki már csak nagyon halkan tudott beszélni. A 18 év körüli diáksapkás fiú ezután a járókelők kezei között kiszenvedett. Értesítették a mentőket, akik megvizsgálták a diák holttestét. Már a földönfekvő revolverből nyilvánvaló volt, hogy öngyilkosság történt. A diák holttestén a szív alatt apró sebet találtak, amelyből egyetlen vércsepp sem folyt. A közelben posztoló rendőr átkutatta az öngyilkos diák zsebeit, egyetlen búcsúlevelet talált, amelyet az öngyilkos diák az újpesti Attila ucea Sfi. szám alá Balasitsékhoz címzett. Irataiból megállapították, hogy Balasits Józsefnek hívják. &m]a?El t tudja megolondani, hogyaniért vált meg az élettől az újpesti ifjúság körében nagy népszerűségnek örvendő natal diák. Mindössze annyit tudnak róla, hogy egy 16 éves leánynak udvarolt, akivel többször együtt látták. Csütörtökön délután állítólag szakítottak egymással. Úgy látszik, a fiú annyira szívére vette a dolgot, hogy emiatt követett el öngyilkosságot. A leány egyébként abba a gimnáziumba jár, amelynek parkjában Balasits József öngyilkos lett. A diák egyik ismerőse elmondotta, hogy Balasits József délután Budapesten járt, ahonnan autótaxin vitette magát a gimnázium parkjáig. Különös, hogy a parkban az öngyilkosság megtörténtekor nagyon sokan sétáltak, de senki sem hallotta a revolver dörrenését, valószínűleg azért, mert Balasits József közvetlenül a szíve fölé szorította a revolver csövét és úgy sütötte el. Az újpesti rendőrkapitányságon pénteken is kihallgatásokat tartanak ebben az ügyben, hogy teljes világosságot derítsenek a szomorú hátterű diáktragédiára. - ^