Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)
1930-08-10 / 181. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ -1030 augusztus 10 amikor visszavonult Stratfordba. Huszonhét éves volt a költő, amikor az akkoriban széltében ismert Gerard nevű szakírónak kertészeti könyve megjelent, amelyet Shakespeare bizonyosan ismert, sőt tanulmányozott. Hogy a »szaktudósok« ma bizonyos szempontból kifogásolják Shakespearet, ezt meg lehet érteni, de Shakespearet, aki költő volt és tudós, még jobban meg lehet érteni. A Szentivánéji álomban vannak a következő feorok: Van egy kies part, hol kakukfű nő. Hol dús virányt tukercs ibolya sző. Fölötte sűrű fonéból menyezet. Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet. Szaktudósok nehezményezték, hogy Shakespeare Titánia sátrához összehordja a tavasz és a tojár virágait, amelyek egyszerre sehol és sohasem pompázhatnak. Jól jegyzi meg erre Ernest Law, hogy Titánia sátra nem a növénytan tanárának a kertje, hanem Tündérországban van, ahol nem érvényesülhetnek e költőietlen tudomány merev szabályai. Kétségtelen, hogy Shakespeare Smint civilember sok olyat tudott, amit mint költő nem használhatott. Talán a földrajzból is tudta, hogy Csehország nincs a tenger mellett és a Téli Hegyben mégis a tenger mellé helyezte. Hát nem mindegy? S nem szebb és szimpatikusabb Shakespeare költői Csehországa, mint a valódi Csehország? * 1 A világháború után a stratfordi Shakespeare-Bizottságnak, amelynek élén Sir Sidney Lee állott, a nemrég elhunyt nagy Shakespeare-tudós, az a finom ötlete támadt, hogy Shakespeare virágoskertjét, amely szét van szórva az ő darabjainak dialógusaiban és a dialógokba szőtt dalokban, megteremtik azon a helyen, ahol Shakespeare eredeti kertje állott, mégpedig híven az Erzsébetkorabeli angol kertek szépséges stílusában. És megteremtették, nem a tradíció üres hangoztatásával, amelyet mi annyira ismerünk, hanem a tradíciónak azzal az őszinte és meleg átélésével, amely csak ott lehetséges, ahol a tradíció mindig eleven valóság volt és sohasem csinált virág. A királytól, a királynétól és a walesi hercegtől le az utolsó, szegény iskolásgyerekig minden osztály, minden felekezet, minden réteg odahordta a maga palántáit Shakespeare kertjéhez. Királyi parkokból és kis falusi kertekből indultak el a legkülönbözőbb virágok Stratfordba, az ő nagy költőjük emlékezetét dicsérni, nem mint a hideg kő, mint a merev márvány, hanem mint az örökké színes, örökké új élet. Ahol a költő valaha is járt, ahol megfordult, ahol játszott a társulatával, ott ma is élő kertek vannak s ezek mind elküldték az ő élő követeiket. Van egy hagyomány, lehet, hogy hazug, lehet, hogy igaz, amely szerint Shakespeare fiatal korában, több társával együtt, vadorzásban találtatott és vétkéért Sire Thomas.Sspeye előtt kellett felelnie,, akit állítólag a»Windsori víg asszonyok «-ban, mint Shallow- békehírét tett csúffá. Ennek, a Sir Lucynek ésegntátt ételje,,l ám,ázött,fettL''rtey'ék!750 év óta laknak Charlecoteban. Stratford közelében egész rakományt küldött Shakespeare kedvenc virágaiból, némely kastélyból olyan küldemények érkeztek, amelyek négy-ötszázéves rózsafajtákat tartalmaztak. S jöttek virágok Gorhamburyből, ahol Bacon leszármazottjai élnek. Lord Bacon virágai így kerülnek a Shakespeare kertjébe s elborítják annak az ostoba legendának a sírját, hogy Shakespeare darabjait Lord Bacon írta volna Ha azt mondom, hogy mindenki küldött virágot, egy kissé túloztam. Mert nem mindenki küldött. A Morning Post egyik számában egy olvasó keservesen felpanaszolta, hogy ebből a nemzeti mozgalomból a színészek elfelejtették kivenni a részüket, akik pedig annyi virágot és koszorút köszönhetnek Shakespearenek. A cikk természetesen nagy feltűnést keltett és megjelenése után kiváló színészek közül többen siettek jóvátenni a mulasztást. A színésznők közül azonban egy sem vett tudomást a dologról. „ Shakespeare virágos kertje a legszebb emlék", amelyet egy nemzet állíthat a maga legnagyobb költőjének. Maholnap kétszázezer szál virág lesz benne. Van a világon még egy ily virágos kert? — Van, de csak egy: Assisii Szent Ferenc virágos kertje. Hevesi Sándor (*) Wagner Siegfried-gyászünnep. Wagner Siegfried emlékezetére rendezett gyászünnepségek méltó befejezése volt a Fitspielhausban rendezett gyászünnepély. Az ünnepségen először a Siegfried-idillt játszottál. Toscanini a gyász minden fájdalmát kifejezésre juttutta az előadásban. Utána Braun kamaraénekes méltatta az elhunytat és a művészvilág nevében hűséget fogadott Wagner Siegfried szellemének. Ezután a zenekar Wagner Siegfried két operájából adott elő részleteket. Végül előadták az Istennek alkonya gyászindulóját.. (*) Lénár új operettje a forgószínpadon. Lehár Fe-XCLIO legújabb operettje, a Das Land des Lächelns, Németországban rendkívül sikerrel került színre Berlinben és Drezdában. Az utóbbi helyen most adták 200-adszor. Az operettet most fogják bemutatni Bécsben is, a Theater an der Wienben. Az előkészületek már megtörténtek. Lehár operettje forgószínpadon kerül színre. A szereposztás minden tekintetben elsőrangú lesz. A főszerepet Richard Tauber játssza és a női főszerepbm Vera Schwartz lép fel. A szubrettszerepben Hella Bürthy, a magyar származási német színésznő lép a bécsiek elé. A komikus szerepét May Brod játssza. A próbákat maga Lehár Ferenc vezeti és ő dirigálja a zenekart a bemutátó előadáson is. Az operett bemutatója az eddigi tervek szerint szeptember 26-án lesz. Anna MagVong, az ismert kínai filmsztár színpadra lép. csütörtökön játssza Bécsben a »Csun-Csi« című operett főszerepét (*) A kultuszminiszter jóváhagyta a Népszínház bérleti szerződését és intézkedett a bérleti díjak kifizetéséről. A Népszínház épületének bérleti szerződése körül differenciák támadtak a főváros és a kultuszkormány között. A kultuszminiszter ugyanis a népszínházi bizottmány által kötött szerződést hosszú idő óta nem hagyta jóvá és immár három év óta a Nemzeti Színház minden bérmegtérítés nélkül használja a Népszínház épületét. A bérek elmaradása elsősorban a volt Népszínház nyugdíjasait érintette, akik nem juthattak nyugdíjukhoz. Most azonban gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter leiratot intézett a népszínházi bizottmányhoz, amelyben közli, hogy a Népszínház épületének használati szerződését lényegtelen módosításoktól eltekintve, változatlanul jóváhagyja és egyben intézkedett, hogy az évi bért havi részletekben megfizessék. A kultuszminiszter a három év óta összegyülemlett bérhátralékot is kifizetteti a Nemzeti Színházzal. (•) I'eszper - Két évvel ezelőtt §»m eg«flen járt e sorok írója és ott látta először színpadon Báger Anitalt, ezt a fiatal szikiit, ,aki most J5udtyp£ fitte szerződött. A szövetkezőket mondja: — Sohasem gondoltam arra, hogy színész leszek. Egyetemi hallgató voltam, kitört a háború, kimentem a harctérre, és a háború után egy véletlen folytán összeköttetésbe kerültem Andor Zsigmonddal, a székesfehérvári színház igazgatójával, aki szerződtetett. Egy esztendeig akartam színész lenni, hogy valami pénzt tehessek félre és azután folytathassam tanulmányaimat. Az egy esztendő elmúlt és én még ma is színész vagyok. Az első három évben csak prózai darabokban léptem fel, azután két évig táncoskomikus voltam és az utóbbi esztendőkben egyformán játszottam prózai darabokban és operettekben. — Mi a legkedvesebb szerepe? — Molnár Ferenc Lilioma. Az elmúlt szezon elején a Liliom reprize előtt felhívattak Pestre, itt meghallgatott Molnár Ferenc és — megvolt velem elégedve. Ez a találkozásom volt művészi életem eddigi legnagyobb élménye. — Hogyan jutott apesti szerződtetéshez? — Senki sem hívott Pestre. Szegeden feleségemmel együtt játszottunk a Városi Színházban. Jó dolgunk volt, de egy szép napon úgy éreztem, hogy elég volt a vidékből. Feleségemmel Gaizler Lolával hirtelen összepakkoltunk és feljöttünk Pestre. Itt azonnal szerződéshez jutottunk. Én az Andrássy úti Színháznál, feleségemet az Operaházhoz szerződtette fiadnál. (*) Aki ötezerszer játszotta Napóleont, Amerikában állandóan arról panaszkodnak a színészek és különösen a filmszínészek, hogyha egy szerepben sikerük van, az igazgatók és a producerek állandóan azonos szerepekben léptetik fel őket, s így nincs módjuk rá, hogy más szerepkörben is sikert érhessenek el. Kétségtelen, különösen a filmnél, hogy ha valaki egyszer mint »rossz ember« aratott sikert, soha többé nem léphet fel »jó embert" szerepében. Tigy éinígy vagyunk ennek a fordítottjával is: aki egyszer sikert aratott, mint »jó ember?, sohasem léphet fel »rossz emberi szerepében. A színészeknek állandóan ugyanarra a szerepkörre való elítéltetése hozza magával azután, természetesen azt is, hogyha például valaki egyszer bevált Ferenc József szerepében, a színigazgatóknak vagy a producereknek sohasem jut eszükbe, hogy Ferenc József szerepére mást szerződtessenek. Fokozottan áll ez arra a színészre, aki Napoleon népszerű szerepében aratott sikert. Ez a színész Amerikában: William Humphrey, aki harminc év óta játssza színpadon és Hímeken Napoleon szerepét. William Humphrey 1910-ben játszott először filmen és akkor is Napoleont alakította. A híres amerikai Napoleon-színész most nyilatkozott Hollywodban és kijelentette, hgy eddig ötezerszer játszotta színpadon és filmen Napoleont. Most Ramim Xavarro új címjében, Ha a császár visszatér-ben játssza Napoleont. Gyilkosság az Elhagyatottak Fokán Frank Harvey drámája egy világítótorony lakóiról London, augusztus. (A Pesti Napló tudósítójától) A Fortune-színház most mutatott be nagy sikerrel egy új darabot, amelynek címe magyar fordításban ki.Krülbelül így hangzik: Az Elhagyatottak Foka. A dráma, amelynek mindössze öt szereplője van, Frank Harvey alkotása. Az Elhagyatottak Foka tulajdonkép egy világítótorony, amely Újzéland egyik magányos, távoli sziklacsúcsán emelkedik. Ebben az elhagyatottságban élnek a dráma szereplői: William Kell, az öregedő torronyőr, fiatal felesége, a toronyőr segítőtársa, egy Henry Cass nevű fiatalember s egy maori cselédlány. Az ötödik szereplő, Gordon Kingsley, véletlenül vetődik a világítótoronyba és érkezésével ő indítja meg a dráma lüktető menetét. William Kell, nyugalomba vonult, vénülő hajós csendben él fiatal feleségével a világítótoronyban. Eiben, a szép fiatalasszony természetesen halálosan unatkozik az elhagyatottságban. A férj azonban arról álmodozik, hogy majd csak eltelnek a munka hátralevő évei. Közben szaporodik a bankban a kis vagyon. Egy szép nap elhagyhatja majd a világítótornyot, feleségével beköltözhetik a városba és új, vidám és boldog életet kezdhetnek az emberek között. Ebben reménykedik és egy maori cselédlányt, egy zongorát és egy rádiót ajándékoz a feleségének. Azt hiszi, hogy a fiatalasszonynak, akit elhalmoz az öregedő férj minden gyöngédségével, semmi sem hiányzik. S közben elfelejtkezik fiatal társáról, akinek jóval kevesebb elvei vannak, mint neki és elfelejtkezik arról is, hogy felesége ,ostoba, kis állat, aki csak azért ment hozzá férjhez, az öregedő toronyőrhöz, hogy megszabaduljon nagynénje szigorúságától és a házasságot olyan korlátlan területnek tekinthesse, ahol minden szabad. De ez az ostobaság olyan női defektus, amelyet jól elrejt a szépség és a fiatalság. A férj persze semmit sem sejt arról, hogy Eileen unalmában és cselekvési vágyában meghódítja a fiatalembert, ami tekintettel Henry fiatalságára, nem is olyan nehéz feladat. De minden megváltozik, amikor egy napon elegáns motorcsónak jelenik meg a viharos tengeren. A motor-* csónak összetörik egy sziklán. A benne ülő elegáns utat kimentik a hullámból. Gordon Kingsley, a motorcsónak, -megmenekült ,,utasa, úgy viselkedik, mint egy gazdag világfi, aki szabadságát motorcsónakjával a ,,fing/ércni .tölti cserTein is nagyon bánja, hogy a csónak tönkrement és a világítótoronyban töltheti szabadságának napjait mindaddig, amíg egy segélyhajó nem vetődik az Elhagyatottak Fokához. Gordon Kingsley anagyvilágot hozza a világítótoronyba Eileenek, érkezése a városok, az élvező társadalmak távoli fénysugarával árasztja el az asszony lelkét. Eileen most már épúgy unja férje gyöngédségét, mint a szerelájén Henry szerelmi kísérleteit. . A nyájas, gazdag és lovagias úrral bárkán kettesben járja a tengert. Minden álmát Kingsley-n át akarja megvalósítani, aki felajánlja neki: szökjenek meg együtt, költözzenek Londonba, ahol egymásért élhetnek fényűzésben és gazdagságban. Eileen hajlandónak mutatkozik elmenni az idegennel. Annál inkább menne vele, mert a maori cselédet a szárazföldre hívta egy füstoszlop. A maori törzs egyik tagját temetik s ezért Eileennek kell végeznie a cselédmunkát a világítótoronyban. A bizalmasság perceiben Kingsley megvallja, hogy ő tulajdonkép az igazságszolgáltatás elől menekül. Kifosztott egy bankot, és azt, amelyben a férj kis vagyona kamatozik. Elmondja az úribandita, hogy ha nem sikerül a szökés és a legközelebbi hajó itt találja, akkor nem segít egyéb, csak az öngyilkos?ság. Meg is mutatja revolverét. Közben a szerelmes Henry a világítótorony rádióján át értesül, hogy egy bankcsalót köröznek. A személyleírás pontosan ráillik Kingsley-re. Henry ráveti magát Kingsleyre, de a revolver az asszony kezében van. Eilen lelövi Henry-t. A lövés zajára berohan a férj. Most úgy látszik, már ért mindent. Fényjeleket ad le a tengerre és hívja a legközelebbi hajót. Kingsley halálos félelmében a tengerbe ugrik. Mire megérkezik a hajó az Elhagyatottak Fokára, az öreg toronyőr, hogy mentse feleségét, álmait és reményeit, azt mondja a matrózoknak, hogy Henry véletlen baleset áldozata. Az asszonynak ezek után át kellene alakulnia az erény és hűség mintaképévé. De ez történik-e? ... A matrózok és tengerésztisztek érkezésekor a gyilkos asszony elsír dolga, hogy kipúderozza magát és ajkát pirosra fesse.. . S ezután kettesben él tovább férjével az Elhagyatottak Fokán. Közealak a Sója Szerkesztette: Nagy Gusztáv. Tartalma: 1. Budapesttől számított közvetlen kilométertávolságok. 2. Községeknek egymmás közötti és vonalankénti kilométertávolságai. 3. Vonaltérkép. — Ara 3.— pengő. Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. sz