Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)

1930-08-10 / 181. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ -­1030 augusztus 10 amikor visszavonult Stratfordba. Hus­zonhét éves volt a költő, amikor az akkoriban széltében ismert Gerard nevű szakírónak kertészeti könyve meg­jelent, amelyet Shakespeare bizonyosan ismert, sőt tanulmányozott. Hogy a »szaktudósok« ma bi­zonyos szempontból kifogásolják Shakespearet, ezt meg lehet érteni, de Shakespearet, aki költő volt és tudós, még jobban meg lehet érteni. A Szentivánéji álomban vannak a következő feorok: Van egy kies part, hol kakukfű nő.­­ Hol dús virányt tukerc­s ibolya sző. Fölötte sűrű fonéból menyezet. Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet. Szaktudósok nehezményezték, hogy Shake­speare Titánia sátrához összehordja a tavasz és a tojár virágait, amelyek egyszerre sehol és soha­sem pompázhatnak. Jól jegyzi meg erre Ernest Law, hogy Titánia sátra nem a növénytan taná­rának a kertje, hanem Tü­ndérországban van, ahol nem érvényesülhetnek e költőietlen tudomány merev szabályai. Kétségtelen, hogy Shakespeare Smint civilember sok olyat tudott, amit mint költő nem használhatott. Talán a földrajzból is tudta, hogy Csehország nincs a tenger mellett és a Téli Hegyben mégis a tenger mellé helyezte. Hát nem mindegy? S nem szebb és szimpatikusabb Shake­speare költői Csehországa, mint a­­ valódi Cseh­­ország? * 1 A világháború után a stratfordi Shakespeare­-Bizottságnak, amelynek élén Sir Sidney Lee állott, a nemrég elhunyt nagy Shakespeare-tudós, az a finom­ ötlete támadt, hogy Shakespeare virágos­­kertjét, amely szét van szórva az ő darabjainak dialógusaiban és a dialógokba szőtt dalokban, megteremtik azon a helyen, ahol Shakespeare ere­deti kertje állott, mégpedig híven az Erzsébet­korabeli angol kertek szépséges stílusában. És megteremtették, nem a tradíció üres hangoztatá­sával, amelyet mi annyira ismerünk, h­anem a tra­díciónak azzal az őszinte és meleg átélésével, amely csak ott lehetséges, ahol a tradíció mindig eleven valóság volt és sohasem csinált virág. A királytól, a királynétól és a walesi hercegtől le az utolsó, szegény iskolásgyereki­g minden osztály, minden felekezet, minden réteg odahordta a maga palán­táit Shakespeare kertjéhez. Királyi parkokból és kis falusi kertekből indultak el a legkülönbözőbb virágok Stratfordba, az ő nagy költőjük emléke­zetét dicsérni, nem mint a hideg­ kő, mint a merev márvány, hanem mint az örökké színes, örökké új élet. Ahol a költő valaha is járt, ahol megfordult, ahol játszott a társulatával, ott ma is élő kertek vannak s ezek mind elküldték az ő élő követeiket. Van egy hagyomány, lehet, hogy hazug, lehet, hogy igaz, amely szerint Shakespeare fiatal korá­ban, több társával együtt, vadorzásban találtatott és vétkéért­ Sire Thomas.Sspeye előtt kellett felelnie,, akit állítólag a­­»Wi­ndsori víg asszonyok «-ban, mint Shallow- békehírét tett csúffá. Ennek, a Sir Lucynek ésegntá­tt éte­lje,­,l ám,ázött,fettL''rtey'ék!750­ év óta laknak Charlecoteban. Stratford közelében­ egész rakományt küldött Shakespeare kedvenc vi­rágaiból, némely kastélyból olyan küldemények érkeztek, amelyek négy-ötszázéves rózsafajtákat tartalmaztak. S jöttek virágok Gorh­amburyből, ahol Bacon leszármazottjai élnek. Lord Bacon vi­rágai így kerülnek a Shakespeare kertjébe s el­borítják annak az ostoba legendának a sírját, hogy Shakespeare darabjait Lord Bacon írta volna Ha azt mondom, hogy mindenki küldött virá­got,­­ egy kissé túloztam. Mert nem mindenki küldött. A Morning Post egyik számában­­ egy olvasó keservesen felpanaszolta, hogy­­ ebből a nemzeti mozgalomból a színészek elfelejtették ki­venni a részüket, akik pedig annyi virágot és koszorút köszönhetnek Sh­akespearenek. A cikk természetesen nagy feltűnést keltett és megjele­nése után kiváló színészek közül többen siettek jóvátenni a mulasztást. A színésznők közül azon­ban egy sem vett tudomást a dologról. „ Shakespeare virágos kertje a legszebb emlék", amelyet egy nemzet állíthat a maga legnagyobb költőjének. Maholnap kétszázezer szál virág lesz benne. Van a világon még egy ily virágos kert? — Van, de csak egy: Assisi­i Szent Ferenc virá­gos kertje. Hevesi Sándor (*) Wagner Siegfried-gyászünnep. Wagner Sieg­fried emlékezetére rendezett gyászünnepségek méltó befejezése volt a Fitspielhausban rendezett gyászünne­pély. Az ünnepségen először a Siegfried-idillt játszot­tál­. Toscanini a gyász minden fájdalmát kifejezésre j­uttu­tta az előadásban. Utána Braun kamaraénekes méltatta az elhunytat és a művészvilág nevében hűsé­get fogadott Wagner Siegfried szellemének. Ezután a zenekar Wagner Siegfried két operájából adott elő részleteket. Végül előadták az Istennek alkonya gyász­indulóját.. (*) Lén­ár új operettje a forgószínpadon. Lehár Fe-XCLIO legújabb operettje, a Das Land des Lächelns, Né­metországban rendkívül sikerrel került színre Berlin­ben és Drezdában. Az utóbbi helyen most adták 200-ad­szor. Az operettet most fogják bemutatni Bécsben is, a Theater an der Wienben. Az előkészületek már megtör­téntek. Lehár operettje forgószínpadon kerül színre. A szereposztás minden tekintetben elsőrangú lesz. A fő­szerepet Richard Tauber játssza és a női főszerepb­m Vera Schwartz lép fel. A szubrettszerepben Hella Bürthy, a magyar származási­ német színésznő lép a bécsiek elé. A komikus szerepét May Brod játssza. A próbákat maga Lehár Ferenc vezeti és ő dirigálja a zenekart a be­mu­tátó előadáson is­. Az operett bemutatója az eddigi ter­vek szerint szeptember 26-án lesz. Anna Mag­­Vong, az ismert kínai filmsztár színpadra lép. c­sütörtökön játssza Bécsben a »Csun-Csi« című ope­rett főszerepét (*) A kultuszminiszter jóváhagyta a Népszínház bérleti szerződését és intézkedett a bérleti díjak kifi­zetéséről. A Népszínház épületének bérleti szerződése körül differenciák támadtak a főváros és a kultuszkor­mány között. A kultuszminiszter ugyanis a népszínházi bizottmány által kötött szerződést hosszú idő óta nem hagyta jóvá és immár három év óta a Nemzeti Színház minden bérmegtérítés nélkül használja a Népszínház épületét. A bérek elmaradása elsősorban a volt Nép­színház nyugdíjasait érintette, akik nem juthattak nyugdíjukhoz. Most azonban gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter leiratot intézett a népszínházi bizott­mányhoz, amelyben közli, hogy a Népszínház épületé­nek használati szerződését lényegtelen módosításoktól eltekintve, változatlanul jóváhagyja és egyben intéz­kedett, hogy az évi bért havi részletekben megfizessék. A kultuszminiszter a három év óta összegyülemlett bérhátralékot is kifizetteti a Nemzeti Színházzal. (•) I'eszper - Két évvel ezelő­t­t §»m eg«flen járt e sorok­ írója és ott látta először színpadon Báger Anitalt, ezt a fiatal szikiit, ,aki most J5udtyp£­ fitt­e szerződött. A szö­­­vetkezőket mondja: — Sohasem gondoltam arra, hogy színész leszek. Egyetemi hallgató voltam, kitört a háború, kimentem a harctérre, és a háború után egy véletlen folytán összeköttetésbe kerültem Andor Zsigmonddal, a székes­fehérvári színház igazgatójával, aki szerződtetett. Egy esztendeig akartam színész lenni, hogy valami pénzt tehessek félre és azután folytathassam tanulmányai­mat. Az egy esztendő elmúlt és én még ma is színész vagyok. Az első három évben csak prózai darabokban léptem fel, azután két évig táncoskomikus voltam és az utóbbi esztendőkben egyformán játszottam prózai darabokban és operettekben. — Mi a legkedvesebb szerepe? — Molnár Ferenc Lilioma. Az elmúlt szezon elején a Liliom reprize előtt felhívattak Pestre, itt meghall­gatott Molnár Ferenc és — megvolt velem elégedve. Ez a találkozásom volt művészi életem eddigi legnagyobb élménye. — Hogyan jutott a­­pesti szerződtetéshez? — Senki sem hívott Pestre. Szegeden feleségemmel együtt játszottunk a Városi Színházban. Jó dolgunk volt, de egy szép napon úgy éreztem, hogy elég volt a vidékből. Feleségemmel Gaizler Lolával hirtelen összepakkoltunk és feljöttünk Pestre. Itt azonnal szer­ződéshez jutottunk. Én az Andrássy­ úti Színháznál, feleségemet az Operaházhoz szerződtette fiadnál. (*) Aki ötezerszer játszotta Napóleont, Amerikában állandóan arról panaszkodnak a színészek és különösen a filmszínészek, hogyha egy szerepben sikerük van, az igazgatók és a producerek állandóan azonos szerepekben léptetik fel őket, s így nincs módjuk rá, hogy más sze­repkörben is sikert érhessenek el. Kétségtelen, különö­sen a filmnél, hogy ha valaki egyszer mint »rossz ember« aratott sikert, soha többé nem léphet fel »jó embert" sze­repében. Tigy éinígy vagyunk ennek a fordítottjával is: aki egyszer sikert aratott, mint »jó ember?, sohasem léphet fel »rossz emberi szerepében. A színészeknek állandóan ugyanarra a szerepkörre való elítéltetése hozza magával azután, természetesen azt is, hogyha például valaki egyszer bevált Ferenc József szerepében, a szín­igazgatóknak vagy a producereknek sohasem jut eszükbe, h­ogy Ferenc József szerepére mást szerződtes­senek. Fokozottan áll ez arra a színészre, aki Napoleon népszerű szerepében aratott sikert. Ez a színész Ameri­kában: William Humphrey, aki harminc év óta játssza színpadon és Hímeken Napoleon szerepét. William Hum­­phrey 1910-ben játszott először filmen és akkor is Napo­leont alakította. A híres amerikai Napoleon-színész most nyilatkozott Hollywodban és kijelentette, hgy eddig öt­ezerszer játszotta színpadon és filmen Napoleont. Most Ramim Xavarro új címjében, Ha a császár visszatér-ben játssza Napoleont. Gyilkosság az Elhagyatottak Fokán Frank Harvey drámája egy világító­torony lakóiról London, augusztus. (A Pesti Napló tudósítójától) A Fortune-színház most mutatott be nagy sikerrel egy új darabot, amelynek címe magyar fordításban ki.K­­rülbelül így hangzik: Az Elhagyatottak Foka. A dráma, amelynek mindössze öt szereplője van, Frank Harvey alkotása. Az Elhagyatottak Foka tulajdonkép egy vi­lágítótorony, amely Újzéland egyik magányos, távoli sziklacsúcsán emelkedik. Ebben az elhagyatottságban él­nek a dráma szereplői: William Kell, az öregedő tor­ronyőr, fiatal felesége, a toronyőr segítőtársa, egy Henry Cass nevű fiatalember s egy maori cselédlány. Az ötödik szereplő, Gordon Kingsley, véletlenül vetődik a világítótoronyba és érkezésével ő indítja meg a dráma lüktető menetét. William Kell, nyugalomba vonult, vénülő hajós csendben él fiatal feleségével a világítótoronyban. Eib­en, a szép fiatalasszony természetesen halálosan unatkozik az elhagyatottságban. A férj azonban arról álmodozik, hogy majd csak eltelnek a munka hátralevő évei. Köz­ben szaporodik a bankban a kis vagyon. Egy szép nap elhagyhatja majd a világítótornyot, feleségével beköltöz­hetik a városba és új, vidám és boldog életet kezdhetnek­ az emberek között. Ebben reménykedik és egy maori cselédlányt, egy zongorát és egy rádiót ajándékoz a fe­leségének. Azt hiszi, hogy a fiatalasszonynak, akit el­halmoz az öregedő férj minden gyöngédségével, semmi sem hiányzik. S közben elfelejtkezik fiatal társáról, aki­nek jóval kevesebb elvei vannak, mint neki és elfelejtke­zik arról is, hogy felesége ,ostoba, kis állat­, aki csak azért m­ent hozzá férjhez, az öregedő toronyőrhöz, hogy megszabaduljon nagynénje szigorúságától és a házassá­got olyan korlátlan területnek tekinthesse, ahol minden szabad. De ez az ostobaság olyan női defektus, amelyet jól elrejt a szépség és a fiatalság. A férj persze semmit sem sejt arról, hogy Eileen unalmában és cselekvési vá­gyában meghódítja a fiatalembert, ami tekintettel Henry fiatalságára, nem is olyan nehéz feladat. De minden megváltozik, amikor egy napon elegáns motorcsónak jelenik meg a viharos tengeren. A motor-* csónak összetörik egy sziklán. A benne ülő elegáns utat kimentik a hullámból. Gordon Kingsley, a motor­csónak, -m­egm­enekült ,,utasa­, úgy viselkedik, mint egy gazdag világfi, aki szabadságát motorcsónakjával a ,,fi­ng/ércni .tölti cse­rTein is nagyon bánja, hogy a csón­ak tönkrement és a világítótoronyban töltheti szabadsá­gának napjait m­ind­addig, amíg egy segélyhajó nem vetődik az Elhagyatottak Fokához. Gordon Kingsley a­­nagyvilágot hozza a világítótoronyba Eileenek, érke­zése a városok, az élvező társadalmak távoli fénysuga­rával árasztja el az asszony lelkét. Eileen most már épúgy unja férje gyöngédségét, m­int a szerelájén Henry szerelmi kísérleteit. . A nyájas, gazdag és lovagias úrral bárkán kettes­­ben járja a tengert. Minden álmát Kingsley-n át akarja megvalósítani, aki felajánlja neki: szökjenek meg együtt, költözzenek Londonba, ahol egymásért él­hetnek fényűzésben és gazdagságban. Eileen hajlandó­nak mutatkozik elmenni az idegennel. Annál inkább menne vele, mert a maori cselédet a szárazföldre hívta egy füstoszlop. A maori­ törzs egyik tagját temetik s ezért Eileennek kell végeznie a cselédmunkát a vilá­gítótoronyban. A bizalmasság perceiben Kingsley megvallja, hogy ő tulajdonkép az igazságszolgáltatás elől menekül. Kifosztott egy bankot, és azt, amelyben a férj kis vagyona kamatozik. Elmondja az úribandita, hogy ha nem sikerül a szökés és a legközelebbi hajó itt találja, akkor nem segít egyéb, csak az öngyilkos­?­ság. Meg is mutatja revolverét. Közben a szerelmes Henry a világítótorony rádió­ján át értesül, hogy egy bankcsalót köröznek. A sze­mélyleírás pontosan ráillik Kingsley-re. Henry ráveti magát Kingsleyre, de a revolver az asszony kezében van. Eilen lelövi Henry-t. A lövés zajára berohan a férj. Most úgy látszik, már ért mindent. Fényjeleket ad le a tengerre és hívja a legközelebbi hajót. Kingsley halálos félelmében a tengerbe ugrik. Mire megérkezik­ a hajó az Elhagyatottak Fokára, az öreg toronyőr, hogy mentse feleségét, álmait és reményeit, azt mondja a matrózoknak, hogy Henry véletlen baleset áldozata. Az asszonynak ezek után át kellene alakulnia az erény és hűség mintaképévé. De ez történik-e? ... A matrózok és tengerésztisztek érkezésekor a gyilkos asszony elsír dolga, hogy kipúderozza magát és ajkát pirosra fesse.. . S ezután kettesben él tovább férjével az Elhagyatottak Fokán. Közeala­k a Sója Szerkesztette: Nagy Gusztáv. Tartalma: 1. Budapesttől számított közvetlen kilométertávolságok. 2. Községeknek egymmás közötti és vonalankénti kilométertávolságai. 3. Vonaltérkép. — Ara 3.— pengő. Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. sz

Next