Pesti Napló, 1930. november (81. évfolyam, 249–273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

2 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 november í már ff.-iü tik :• tojjBelték kétségbeesetten a k ket. •; ' a gész vonalon, ele különö­sen az «'pi'ön unkásol: és a kubikosok soraiban megjelent a _ k;í Hansággal együtt az éhín­ség réme. Ha maju vidéki városaink európai értelemben vett nagyvárosokká fejlődnek, ak­kor efféle dolgok sem ismétlődhetnek meg és a magyar vidék is, képviselve művelt és mó­dos, önálló közvélemény kialakítására képes nagyvárosokkal, hallatni fogja az országos politikában azt a jelentős szót, ami kilencmil­liós országban a nyolcmilliós vidéket megillet. Gazdasági fegyverszünetet! November eleje. Házbérgondok, fűtési gondok, ruházkodási gondok, megélhetési gon­dok. November eleje drámaian kritikus dá­'iam a polgári életben. November egv a halot­takra való emlékezés és az élettel való küzkö­dés napja különösen ezekben a háborúutáni időkben, a gazdasági válság ez esztendeiben, amikor maholnap igen sok dolgozó emberre kétféle hivatás hárul. Az egyik: ellátni a dol­gát, dolgozni, a másik: ezenkívül megkeresni a maga és a családja kenyerét. Hogy agyvelő­es idegmunkának ez a megosztottsága meny­nyire használ a tulajdonképpeni munkának, mennyire a termelésnek és a haladásnak —• könnyű elképzelni. Mit ér az olyan munka, amelyre az ember nem tud teljesen odafi­gyelni, amelynek ellátása közben megélhetési gondok keresztezik, zavarják, de olykor meg is semmisítik gondolatait, a munkáját, a rá­bízott üggyel való törődést. Ennek az állapot­nak már külön pszichikai hatása is nyilatko­zik. Mert ahogyan a háborús ideggyógyászat megállapított egy háborús pszichózist, úgy ma meg lehet állapítani egy általános «Minder­wertigkeit? Komplex»-et, egy «csökkent érté­kűségi komplexum»-ot, úgy az egyéni, mint a kollektív pszichében. Igen sok ember tartja magát kevesebbre, mint amennyi. Gátlásokkal küzd, nyomások alatt él, egyénisége elferdül egy olyan atmoszférában, amelyben nem kapja meg se munkájának, se kultúrájának, se szorgalmának ellenértékét. Pszichéjére hat az az örökös restelkedés, az az önmagával szemben érzett, de még önmagának se mindig bevallott szégyenkezés azért, hogy nem tud eleget keresni, hogy nem tudja családját úgy ellátni, ahogyan szeretné és ahogyan kellene 'és ahogyan el tudta volna látni békében, ha annyit dolgozik, mint ma és olyan sokról mond le, mint ma. Ezért az a sok nyomott ke­dély a kopott télikabátokban, az a sok tépelő­dés a tavalyi esőmosta, hócsapzotta, csámpás­szélű kalapok alatt. Ezért a sok sóhaj. «Hát érdemes volt! Érdemes volt tanujni? Érde­mes volt dolgozni! Érdemes volt tisztességes­nek lenni, amikor...» Hát bizony az eredmény, amit az ember elért munkával, szorgalommal, diplomával vagy készültséggel, de minden esetben tisz­tességes helytállással és tisztességes igyeke­zettel, az eredmény, az anyagi ellenérték vajmi kevés. Csökkent fizetések a fixesek, fizetési gondok a vállalkozók számára. A leg­több fogyasztónak külön gond, hogyan és mi­ből tudja tovább fedezni szükségleteit (Ang­liában most állították fel a Fogyasztók Tes­tületét), miből fedezni a piacot, a mészárszé­ket, a fűszerest, a szabót, a susztert, miből ki­fizetni a házbért. Már egymagában az, hogy a házbér ekkora szimbolikus jelentőséggé nö­vekedett a polgári életben, ilyen kritikus té­tellé a polgári büdsében, hogy a lakás, a la­kás fenntartása, a lakás megmentése, a fe­délért való küzdelem ilyen lényeges lett^ (és többek számára problematikus), bizonyítja, hogy milyen nehéz és milyen igazságtalan időket élünk. Igazságtalan idők! Mintha csak igazo­lódna Empedoklesznek, az Agrigentumból való görög bölcsnek zseniálisan intuitív elgon­dolása, amely szerint a világ történéseiben is periodikusan megismétlődnének az évszakok. Tavasz, nyár, ősz, tél. A történelemben is vannak a keletkezés, a megérés, a hanyatlás (és az újralevés előtt) a megsemmisülés kor­szakai. És valóban mintha igazolódnék a bölcs, aki az egész világegyetem minden ese­ményét egyetlen törvényben akarta összefog­lalni. Vapy ami most van és nemcsak Ma­gyarorszagon, hanem világszerte, vájjon nem a Nagy Tél ez, dermedt, fagyott, megsemmi­sült élet, amit a gazdasági tudományok mű­hely-, majd azt mondtuk tolvajnyelven hív­nak depressziónak, dekonjunktúrának, terme­lési zavarnak, hitelválságnak, fogyasztói krí­zisnek, deflációnak és csak a jó Isten a meg­mondhatója, hogy még ezenfelül is még mi mindennek. Tél. Legyen igaza annak, aki az Aetna tövében elmoclott zseniális gondolatokat, hal­lucinált mélységes meglátásokat. Tél van. De nincs az a tél, aminek ne volnának megszám­lálva naniai, nincs az a tél, amelyre ne jönne tavasz. Valamikor végetért a harmincéves, valamikor befejeződtek a napóleoni háborúk is. El kellett múlniok azoknak a gazdasági kríziseknek, amelyek Amerika felfedezését egy első nagy fellendülés után követték (és amelyek oly nagyban hozzájárultak a refor­máció és ellenreformáció harcainak kegyet­lenségéhez), el kellett múlni a Napóleon utáni gazdasági debaclenak, el azoknak a konvul­zióknak, amelyek a gépipar fejlődésének első évtizedét kísérték, ei kell egyszer múlnia an­nak a gazdasági megpróbáltatásnak is, amely a világháborút kísérte és követi. Egy ember, de" még egy rendszer is lehet öngyilkos, tuda­tosan vagy öntudatlanul haladhat a saját megsemmisítése felé, de nem követhet el ön­gyilkosságot a világ és sosem lehet öngyilkos maga az emberiség. Még élesebben: sosem le­het öngyilkos az élet. Mert ezt igenis valljuk, minden amerikai tőzsdejelentés és minden budapesti házbér­esedékesség ellenére is valljuk, hogy javulás­nak kell jönnie. FI kell támadnia az életnek a gazdasági kozmoszban is. Télre tavasz jön és annak, ami most történik látszólagos kusza­sággal és értelmetlenséggel, de aminek igenis mély értelme és célja van, ennek a mai álla­potnak is meg kell változnia. Átmenetben élünk, de nem semmisültünk meg. Az élet helyre fog állni, a gazdasági élet bizonyára új formák és új feltételek között, de meggyő­ződötten hisszük, hogy helyre fog állni egy magasabb, egy fejlődöttebb, egy műveltebb, egy gazdagabb, egy igazságosabb szinten, mint az volt, ahol a háború előtt hagytak. Ez, ami ma van, átmenet, ha mi, akik benne va­gyunk, nem is látjuk és lokális zavarai és ho­mályosságai ellenére is ez a mai átmenet vala­mikor, egy nagyon kerek, nagyon áttekinthető fejezet iesz az emberiség, a műveltség és a gazdaság történetében. De ... De ép bőrrel megélni! Egészségben és ép elmével eljutni odáig! Azoknak, akik ma az élen állnak és akik­nek erejét az események meghaladják, most egy kötelességük kell, hogy legyen: simává tenni áz átmenetet. Elősegíteni azt a procesz­szust, ami az élet és a megélhetés egyensúlya felé vezet és amely már ma is jelentkezik — elősegíteni az olcsóságot. Mert most ez van soron. Miután jövedelmekben és fizetésekben, javadalmazásokban és munkabérekben lehe­tetlen utóiérni ennek a megfeszült időnek JVovem/w I» 1-txi Szenzációs olcsó téli vásár! Minden cikket mélyen leszállított árban árusítunk. — Bizonyítékul néhány példa: Cordbársony ...p3.eohelyett 2-fO I Bársonyflanell p 2.20 helyett 1.38 I Szóles erfls hpedő .. P2.80helyett 1.89 Teniszflanell ...p uohelyett -.68 | Fehérneműsifón pi.ioheiyeit-.68 | Gyapjúszövet dpsz. ...P4.sohelyett 3.55 Bamberg maradékok ruhára is alkalmaa p 2,10 Postai megrendeléseket utánvétellel díjmentesen szállítunk! Friedmann Farkas, vn, Király ucca 11. követelményeit, miután a szükséges összege­ket nem lehet előteremteni, a mai időket szá­mokkal jóllakatni, olcsóbbá kell tenni az éle­tet. A megélhetést. A fogyasztást. Az árut oda kell vinni az ájul 1 vevőhöz. Le kell menni az árakkal. Le is fognak menni. Mert ez egy anar­chikusan lehetetlen állapot, hogy csak a búza lett olcsóbb. Iia a búza ára nincs arányban a többi szükségleti cikk árával, akkor anarchia van, rendetlenség az egé^s világ gazdaságá­ban. Viszont, ha ezt a kiáltó örvényt áthidal­tuk, akkor megmentettük az élet, a termelés és a fogyasztás folytonosságát. Megmentettük az embereket. Olcsóság fog jönni. Nem emberszeretetből és nem jóságból, de azért fog jönni az olcsó­ság, mert csak az olcsóság jöhet. Az az áru el akar fogyni, az a kereskedő pénzt akíir látni, áz a gyár tovább akar élni. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha elejbe mennek a fo­gyasztónak. Hozzá kell alkalmazkodni, az ^ ő jövedelméhez, az ő fizetéséhez, az ő szükség­letéhez, szóval elejbe kell menni. Ez, hogy újra elérhetővé tegyük az élel­miszerek, a ruházkodási cikkek, a lakások, el­érhetővé az utazás, a könyvek, a színház, a nemesebb kultúrszükségletek árát is. Az éle­tet oda kell igazítani a mai fáradt rokkant emberhez, aki tanult, aki dolgozott, akit elvit­tek a háborúba, elvittek a forradalomba, a tőzsdére, a konszolidációba, a B-listába, aki tanult, dolgozott, harcolt és aki most végre megnyugodtan akar élni, fogyasztani akar, gondtalan vasárnapi ebédet akar, felhőtlen házbérnapot, a gyermekeit fel akarja nevelni, hébe-hóba ruházkodni is akar, nyáron három hétre elutazni, olykor színházba menni, va­csora után egy óra hosszat egy jó könyvben olvasni. Élni akarnak az emberek. Szerény, nyugodt kis polgári életeket akarnak, fűtött szobákat, három tál ételeket, olykor egv kis jó hírecskét, valami fellélegzést, mosolygást akarnak és barátkozásokat. Már eleget harcol­tak. Már eleget tépték egymást világ- és pol­gárháborúkban, már eleget küzdöttek világ­romlásokkal és gazdasági koncepciókkal. Az emberek csendet és nyugalmat akarnak, mint akartak a napóleoni háborúk után (és ez volt akkor a Biedermeier nagy sikere). Élni akar­nak az emberek. Mindenki a maga lakásában, a maga tűzhelye mellett, a maga asztala fe­lett, a maga lámpája alatt megteremteni a béke birodalmát. Amely akármilyen óriási is, csodálatosképpen mégis elfér minden lakás­ban, elfér egy lámpa alatt, elfér egy elégedett szívben és egy mosolygó ajkon. Ezeket a kis békeimpériumokat, a békes­ségnek ezekre az egy lakásra terjedő birodal­mait kell megvalósítani. Hogyan?. Ügy, hogy könnyebbé tesszük az életet. Hogy olyan gaz­dasági állapotokat teremtünk, amelyekben az az egyszerű ember be tudia osztani az életét, ki tudja fizetni a házbérét, törleszteni tud a szabójának, le tudja dolgozni az adósságait, Olyan világot, amelyben nem kell minden csengetésre felriadni, minden ajánlott levéltől idegsokkot kapni, minden hivatalos nyomtat­ványra pszichózisba esni. Nem kell' örökké foglalástól, ügyvédi felszólítástól, adóintéstől reszketni, már vasárnap este a következő hét gondjaitól savanyodni és öregedni. Egy kis kíméleti időt az embereknek, hogy magukhoz térjenek,^ hogy lélegzethez jussanak, hogy meg is lássák az életet, amiért másfél évtize­den át csak harcolniok és robotolniok volt szabad. Fegyverszünetet kérünk. Végre egy­szer gazdasági fegyverszünetet is. Meg kell menteni az emberek lelkületét. Idegeiket, testi ellenállóképességiiket kell megmenteni. Meg kell menteni a jövendőt. Olyan világnak kell jönnie, amelyben az em­ber nyugodtan dolgozhat és amelyben nem­csak iskolakönyvet, de vizsgák után kenveretS is tudunk gyermekeink kezébe adni. Ahol ál­dás van a felnőtt ember munkáján, és ahol hivatal, állás, munkapad. elhelyezkedés vár fiatalra. Mindenkire csy hely a világban. Eg? munka, amely — ba tisztességesen plláti? >1 tudja őt tartani. Rend a hnre k C Tnv<*r a robot helvén. Békét akarunk a háború, Tv'kér a for­radalmak, bék^t a gazdasági válság utnn, amely maga a bék^tlens^a:. a termelés és a fo­gyasztás testvérháborúja, a számok polgár­háborúja. Le kell szerelni az élet küzdelmeit és az élet nehézségeit. Le kel] szerelni a megélhetés mai nehézségeit, amelyek nem természetesek. És éppen ezért is kell clmúlniok.

Next

/
Thumbnails
Contents