Pesti Napló, 1930. november (81. évfolyam, 249–273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
4 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 november 1 A kecske és a káposzta A drogisták, azt hiszem, meg vannak elégedve azzal a nyilatkozattal, melyet mai tisztelgésük alkalmából a népjóléti miniszter úrtól hallottak. A miniszterúr ugyanis azt mondotta, hogy a gyógyszerészek ügyével a haladó kor szellemében fog foglalkozni és hogya drogjaidnak is meg kell élnie. Hogy ezek után ezt akérdést hogyan fogja megoldani, arra kíváncsi vagyok, mert az ügy igen, hasonlít akecske és a káposzta eseteihez: hogyan fog a kecske jóllakni, ha a káposztának is meg kell maradnia? Én e kérdésben abból indulok ki, hogy minden tisztességes embernek joga van az élethez és a boldoguláshoz. Minden kérdést csak ennek az elvnek a figyelembevételével lehet igazságosan rendezni. Ha a drogista akadályozza a gyógyszerész megélhetését, súlyos bűnt követ el, és viszont, a gyógyszerész is bűnös, ha azt akarja, hogy a drogista ne élhessen meg. Legjobb volna az egész ügyet a közegészségügy reformjával egyidejűleg, annak keretében rendezni. Közegészségügyi törvényünk, ötvennégyéves. Amikor azt a törvényt csinálták, még nem is volt közegészségügy. Azóta annyira megváltozott a világ, hogy a régi törvény már nem előmozdítója, hanem kerékkötője a közegészségügynek. Ma mást kívánunk az orvostól és a gyógyszertártól, mint 1876-ban. A jelenkornak igen komoly követelménye az új, modern közegészségügyi törvény, aminek, azt hiszem, nincs is más akadálya, mint az, hogy talán nincs, aki meg tudná csinálni. (Nono, azért nem kell felhördülni: nagy tudósok a részletkérdések virtuózai is; nem is nagy tudósokban van hiány, hanem nagy elmékben, akikben törvénytervező képesség is van. Egy jó törvény igen lényegesen különbözik egy jó értekezéstől.) A közegészségügyi reformból a gyógyszerész-drogista-affért elvégre ki lehet ragadni és önállóan is lehet rendezni, de ezzel hátráltatnák az angligira szükséges általános reformot. Amennyire megismerhettem a reformeszméket és terveket, úgy látom, hogy ma az az álláspont, legnépszerűbb a gyógyszerészek közt, hogy a drogéria egyszerűen megszüntetendő. Legmodernebb reformtervezetük arra hivatkozik, hogy a drogéria nem vált be sehol a világon. Ez azonban úgynevezett »légből kapott« állítás. A drogériák például kitűnően virágoznak Amerikában, ahol mindenki tudja adrug store és a pharmacy közti különbséget, s a legtöbb gyógyszerész mégis inkább drug store-nak hívja az üzletét. Az a terv, hogy a drogista xseminő gyógyszert se árusíthasson, nem helyes mindaddig, míg a gyógyszerészek olyasmit is gyógyszernek hönősítenek, ami nem gyógyszer. Például gyógyszer a vazelin? Ha akarom, igen, ha akarom, nem. De ha akarom, akkor a víz is gyógyszer, s ez esetben a gyógyszerészek követelhetik, hogy a vízvezetéket adják át nekik. A nekem szíves készséggel megmutatott tervezet szerint »benzint, vattát, vazelint — megfelelő felügyelet mellett gyakorlottabb gyógyszerészgyakornok is kiszolgálhat«. Ha tíz gram Bráns-vattát veszek a gyógyszerészgyakornok úrtól, mi a fészkes fülemülének kell ehe a »megfelelő felügyeleti« És hogy ne vehessek a drogistától egy tubus vazelint, abba sohasem egyezem bele. Amíg ily szertelen követeléseket tartanak fenn a gyógyszerész urak, addig a közönséget a maguk pártjára meg nem nyerik. Lehetetlen kívánság az is, hogy kötszert csak oly helységben árusíthasson más, mint gyógyszerész, ahol gyógyszertár nincsen. Erre csak azt kérdem, hogy mit ért a gyógyszerész például a sérvkötőhöz? Semmit. Kezébe adni az egész kötszerügyet — merénylet lenne a szenvedő emberiség ellen. Ki kell jönni az eddigi tervek már megszokott kerékvágásából és az élet reális követelményeinek figyelembevételével kellene az egész ügyet rendezni. Arra a javaslatra, hogy szűnjék meg minden drogéria,a drogisták joggal felelhetnek, hogy szűnjék meg minden gyógyszertár olyképpen, hogy alakuljon át drogériává. Ne öljük meg egymást és ne kívánjuk egymást felfalni. A drogériának is megvan a maga létjogosultsága és helyes, hogy a drogista, bizonyos nem kényes egészségügyi cikkeket (vatta, vazelin, benzin, fogpép, stb.), sőt olyan gyógyszer-készítményeket, melyeknek szabad kiszolgáltatása nem veszélyes (aspirin és hasonlók), szabadon árusít. Igaz, hogy egy aspirin-tabletta nem veszébe negyven aspírint más, mint aki már megunta az életét; tévedésből nem eszünk negyven aspírint, tehát árusításának eltiltása oly jogosulatlan és oly értelmetlen, mint a bicska árusításának eltiltása lenne azon a címen, hogy a bicskával ölni is lehet. Nem lehet önző szempontból rendezni az ily kérdéseket, mert akkor végül a gombostűt is csak a patika fogja árusítani. Amerikában hallottam egy idős hölgytől: — Tudja-e, Doo, hogy a gombostű " már igen sok" embernek az életét mentette meg? — Hogy-hogy? — kérdeztem csodálkozva. • — Hát úgy, felelte a hölgy, hogy nem nyelték le a gombostűt! A drogista-gyógyszerész vitában tisztára ez a logika érvényesül, amikor a veszélytelen és már bátran népiesnek nevezhető preparátumoknak drogériái árusítása ellen tiltakoznak. De az igazi baj nem is a hatáskörök megsértésében van, hanem abban, hogy a közegészségügy általában igen el van hanyagolva. A világon semmit sem ér az örökös sopánkodás, hogy sok a doktor, sok a patika, sok a drogéria. Ez mind nem igaz, — éppen az ellenkezője az igaz: kevés a doktor, kevés a patika, kevés a drogéria. És e három bajnak egy közös forrása van: oly kevés a műveltség, hogy az emberek még a legfőbb kincsüket, az egészségüket sem tudják megbecsülni, gondozni és ápolni. Ha mindenki, akinek valami baja van, mindaddig orvosi megfigyelésben, ellenőrzésben és kezelésben részesülne, amíg arra tényleg szüksége van: egyszeriben jó világ lenne itt az orvosok, a gyógyszerészek és a drogisták számára egyaránt. Az emberek között nincs öt percent sem kifogástalan állapotban, legalább kilencvenöt százalék az az embertömeg, amelynek szervezetén vagy egészségén volna valami reparálni való. A népjóléti miniszter úr azt mondta, hogy ő »a haladó kor szellemében« akarja a gyógyszerész-drogistaaffért megoldani. Ez a legszimpatikusabb nyilatkozat, amit eddig tőle hallottam. Azonban a haladó kor szelllemében nem úgy lehet rendezni a kérdést, hogy »a gyógyszerészek és drogisták osztozzanak meg testvériesen a nyomorúságon, hanem csak úgy, hogy a közegészségügy reformjával kapcsolatban bőségesebb élet- lehetőséget kapjon a gyógyszerész is, meg a drogista is, de egyszersmind a doktor is, és mindebből a közönségnek legyen a legnagyobb haszna. Ez pedig Csak úgy lehetséges, ha az emberi életet és az emberi egészséget tekinti a kormány az államháztartás legfőbb aktívumának, s ehez szabja egyéb számításait. Nagyon fontos a szántóföld, a balett, a revízió, a morál stb., — de mindez az emberek számára való ,és az ember még fontosabb, mint ezek, mert emberek nélkül ezek mit sem érnek. Állítsák az embert, elsősorban testi épségével és egészségével a politika középipontjába, e merész, de egyszerű és világos »reform« magával hoz sok mindent, amiről ma ábrándozni sem merünk. A népjóléti miniszter feladata: minél több, minél egészségesebb, erőteljesebb és minél hosszabb életűi munkabíró emberanyagot biztosítani a nemzeti munka számára. A kultuszminiszter feladata: ugyanezen emberi anyag szellemi és erkölcsiszínvonalát minél magaabbra emelni. A kereskedelmi, földművelésügyi és pénzügyminiszter feladata: ezt a megjavított és megnagyobbított munkaerőt minél jobban foglalkoztatni és érvényesíteni. Hol kell kezdeni ennek az élet által parancsolt programnak a megvalósítását? A népegészségügy nagyszabású, igen messzemenő és bátor felkarolásán, ami ha megtörténik, nincs többé gondja se az orvosnak, se a gyógyszerésznek, se a drogistának. És nincs többé gyógyszerész-drogista-probléma. Esmond Harmsworth nagy szónoki sikere Lord Rothermere fiáról megállapították, hogy egyike a legjobb fiatal angol politikai szónokoknak London, október 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) London South-Paddington nevű kerülete valósággal lázban ég: a napokban zajlik le itt a pótképviselőválasztás. A választás legesélyesebb jelöltje, Taylor admirális, aki Lord Beaverbroke pártjának, az »Empire Free Trade«-pártnak zászlaja alatt indul a küzdelembe. A választási harc, a kortézia, rendkívül heves. El sem hinné az ember, hoy a hideg angol közönség mennyire tud lelkesedni, — ha politikáról van szó. Az uccákat rengeteg autó járja, az autók minden uccasarkon megállanak s az autón ülő pártszónok rögtönzött beszédbe kezd. A szónokok között igen sok a nő is, akik — az angol szokásoktól eltérően — rendkívül heves gesztikulálással, adják tudtára a népnek, hogy miért lelkesednek oly kitartóan és nagy hévvel a kitűnő külsejű, szimpatikus arcú Taylor admirálisért. A propagandaharc, természetesen, nem elégszik meg az egészen eredeti felfogású uccai, balkon- és kocsiszónoklatok mulatságos, de minden figyelmet lekötő módszereivel, hanem minden párt komoly gyűlésekkel igyekszik alátámasztani jelöltje esélyeit. S hogy ezeknek a gyűléseknek milyen óriási jelentőségük van, mutatja, hogy éppen az Empire Free Trade párt előretörése révén követelte 44 konzervatívpárti képviselő nyílt levélben Baldwin távozását a konzervatív párt éléről. Érthető tehát, hogy a south-paddingtoni választás minden mozzanata iránt milyen óriási érdeklődés nyilvánul meg s hogy lényegében milyen elkeseredett ez a harc, amely esetleg az angol parlament pártjainak teljes átcsoportosulásához vezethet. Bennünket, magyarokat, közelebbről is érdekel ez az angol képviselőválasztás, mert az Empire Free Trade pártja a választási propagandában igen erősen igénybe vette Lord Rothermere fiának, Esmond Harmsworthnak kitűnő szónoki képességeit is. A Paddington Town Hallban tartott Taylor-párti hatalmas kortesgyűlésen kiváló angol politikusok sorában Harmsworth is megjelent és beszédet mondott. Ez a beszéd s a vele kapcsolatban történtek oly érdekesek voltak, hogy a legtöbb reggeli lapi külön cikket szentelt az eseménynek. Ismeretes, hogy Harmsworth, az angol ifjúság szószólója, teljes mértékben az Empire Free Trade hívének vallja magát. A kortesgyűlésen azonban igen sok ellenpártbeli is résztvett és már Taylor admirális bevezető beszéde alatt türelmetlenségüknek és nemtetszésüknek adtak kifejezést. Zajongtak, kiabáltak, dobogtak, de mindez nem zavarta meg az ennél sokkal nagyobb viharokat látott kitűnő tengerészt abban, hogy beszédében ki ne fejtse politikai felfogását és azt kellően alá ne támassza. Taylor admirális nagyhatású beszéde után lépett a plattformra az ifjú és elegáns Harmsworth, aki mosolygó arccal kezdett beszédébe. De már beszéde kezdetén az eddiginél is nagyobb zajongás tört ki, a teremben lévő ellenpártiak valósággal megakasztották abban, hogy beszédét folytathassa. Harmsworth megállt beszédében, finoman mosolygott, majd keresztbefonta karját a mellén és várta a zaj lecsillapulását. Nyugalma, úri fölénye annyira megnyerő volt, hogy a zaj lassanként valóban alábbhagyott. Már hallani lehetett, ahogy az ellenpártiak a legkülönbözőbb kérdéseket dobják fel a szónokhoz és Harmsworth, ahogy a zaj csillapult, egymás után adta meg a feladott kérdésekre a választ. A válaszok talpraesettek, rendkívül ügyesek és találóak voltak. Az okvetetlenkedők lassanként teljesen elhallgattak és a végén Harmsworth igen-igen meleg ünneplés közepette fejezte be beszédét, amelyet Taylor admirális pártjának egyik leghatásosabb kortesbeszédeként könyveltek el. Azok a reggeli lapok, amelyek politikailag közelállanak Taylor admirálishoz, mind külön emlékeznek meg Harmsworth nagyszerű szónoki sikeréről és szinte egyöntetűleg állapítják meg, hogy Harmsworth egyike a legjobb fiatal angol politikai szónokoknak, akinek feltétlenül a House of Common-ben a helye. A legnagyobb nyeresége volna az Empire Free Trade elvének, de a britt birodalom képviselőházának is, ha ez a megnyerő, rendkívül eszes és kitűnő taktikájú fiatalember, bent a parlamentben küzdhetne — többi elvbarátaival egyetemben — az angol birodalom ú.i, nagy céljjainak eléréséért. Lóránt Mihály lyes, de negyven már igen, de az is igaz, hogy nem vesz Rendkívüli alkalom DUIiaaV3S3NdSI Károly körút 20. sz. alatti üzletünk végleg megszűnik! Saját készítményű gyönyörű bundáinkat rendkívül olcsón árusítjuk SCHLIEGER S5'SK SZUCSÖK c IV., Károly körút 20. Kedvező fizetési feltételek l Taylor győzött London, október 31. Ma délben hirdették ki a rendkívül izgalmas délpaddingtoni időközi választás eredményét, amelyben ezúttal először küzdött három konzervatív jelölt. Győzött a nemhivatalos konzervatív Taylor altengernagy, a lord Beaverbrook által irányított úgynevezett birodalmi szabadkereskedelmi párt képviselője, 11.209 szavazattal. Sir Herbert Lichard hivatalos konzervatív jelölt 10.258, Miss Dorothy Evans munkáspárti jelölt 7944. Mrs. Neil Stuart-Richardson konzervatív 494 szavazatot