Pesti Napló, 1931. március (82. évfolyam, 49–73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 március Briand külügyminiszter nyilatkozik a Pesti Naplónak a párizsi gabonakonferencia eredményeiről „A szállongó hírek túlozzák az európai agrárválságot“ — A gabona­­kérdést nem lehet Európára korlátozva megoldani — „Most a kormá­nyokon van a sor" Párizs, február 28. (A Pesti Napló párizsi szerkeszt­őség­ének te­le­fo­njelenté­se.) Ma délután két órakor, középeurópai idő sze­rint három órakor befejeződött a második pá­rizsi európai agrárkon­­ferencia. Az első konfe­rencia tárgya, mint már jelentettem, a meglevő és értékesítésre váró kész­letek szétosztására, il­letve felvételére vonat­kozott, a másod­i pedig, amelyen Magyarország csak mint megfigyelő vett részt, a jövőbeni termésfeleslegek értéke­sítéséről tárgyalt. Briand A Pesti Napló párizsi szerkesztője közvetlenül a konferencia befejezése előtt módot talált hosszasabban beszélni Briand külügyminiszterrel, aki elnöke volt ennek a kon­ferenciának. Briand a következő nyilatkozatot tette a konferencia jelentőségéről és munkájáról: — örömmel állapíthatom meg, — mondotta Briand !— hogy a párizsi konferencia megfelel hivatásának. Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy ez a konferencia volt az első praktikus meg­nyilatkozása az európai szervezkedésnek, amely az Union Europeen előkészítő bizottságának égisze alatt folyik és minden okunk megvan arra, hogy ennek az első alkalomnak az eredményével meg legyünk elé­gedve. A konferencia során valamennyi résztvevő ré­széről a legteljesebb jóakarat és készség mutatkozott, hogy minden állam a lehető­ség keretein belül kivegye a részét a mun­­­kából és megtegye a magáét. Ez­ az általános jóakarat igen aktív formában mutatkozott és nagy lé­­péssel vitte előre az európai összefogást a praktikus megvalósulás felé. A jövő reményének a csírája van ebben a munkában és én a magam részéről ígérem, hogy ezt a csírát továbbra is ápolni és fejleszteni fo­gom, minden rendelkezésre álló eszközzel. — Voltak talán olyanok, — folytatta a külügyminisz­­­l­ter — akik abban reménykedtek, hogy itt Párizsban lífium­gyárt a mostani konferencia során egy központi S£-b­úzapiacot létesítünk. Ez azonban nem­­ lehetett a konferencia feladata. Itt mind­össze arról lehetett szó, hogy a résztvevő kormánydele­­gátusok kormányuk nevében kötelezettséget vállalnak, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel odahatnak, hogy a kicserélődési folyamat kereslet és kínálat között meginduljon és pedig helyes irányban az általános európai érdekeknek megfelelően induljon meg. „Európában nincs gabonatúltermelés“ . A legelső feladat az volt, hogy tiszta képet nyerjünk a valódi helyzetről, hiszen eddig nem álltak rendelkezésünkre egész Európára kiterjedő megbízható statisztikák. A szállongó hírek, mint az most kiderült, lényegesen túlozzák a helyzet sö­tét voltát. Megállapítást nyert ugyanis, hogy Európában általában véve nincsen g­a­b­o­n­a­t­ú­lt­e­r­m­e­l­é­s.­­ Azonban ennek kapcsán az is világossá vált, hogy a gabonatúltermelés problémáját nem lehet megoldani elszigetelten csak Euró­pára vonatkozóan. Éppen ezért a konferencia fel­adata egyebek között abban is állott, hogy az európai helyzetképet tisztázva, hasznos és fontos előkészítő mun­kát végezzen a legközelebb Rómában összeülő gabona­­világkonferencia számára.­­ Amerikai nagy üzletemberekkel folytatott tanács­kozásai során állandóan azt a kívánságot tapasztaltam, hogy az európai piac és termelés szervezkedjék meg, le­gyen tisztában önmagával, ami az első feltétele annak, hogy eredményes és nagy kiterjedésű megállapodásokat lehessen kötni Európán kívüli országokkal. Ez a szer­vezkedés nagy lépéssel halad előre a megvalósulás felé. A jövő feladatai­ ­— Elnök úr, — vetettem közbe — a párizsi konferencia összehívásának egyik bevallott fő­célja az volt, hogy a középeurópai országokban egyre k­atasztrofálisabbá váló helyzetet reme­diálja és arra találjon mielőbb gyógyulást. Az el­­­­nök úr szerint elérte-e a konferencia ezt a célját?­ — Legjobb hitem szerint — felelte a külügyminisz­ter — a konferencia ebben az irányban is hasznos munkát végzett, aminek hatása rövi­desen mutatkozni is fog. — A közeli jövő legfontosabb két programpontja, — folytatja a külügyminiszter — részben a római vi­lágkonferencia, részben pedig a márciusban Párizsban összeülő konferencia előké­szítése, amelynek feladata lesz egyebek között a Genfben megalakítandó nemzetközi agrárhitel­­intézet alapjainak lerakása. Mindezek a munkák a legjobb kilátásokkal indulnak.­­ Meggyőződésem szerint a most kapott tiszta hely­zetet a jövőben is állandósítani kell azzal, hogy egy nemzetközi szervezetre, eset­le­g külön intézetre bízzák a statisztikák állandó gyűjtését. Csak így lehet elérni azt, hogy a fogyasztás és termelés állandóan tiszta képet kapjon a helyzetről és eh­ez alkalmazkodni is tudjon. Különösen a termelésnek és illetve az egyes termelési ágaknak kell alkalmazkodniok a szükségletekhez, neve­zetesen ott, ahol túlprodukció mutatkoznék, hogy a mostani hasonló súlyos helyzet ne állhasson újból elő. (— Milyen konkrét rendszabályokra gondol elnök úr, nevezetesen szó van-e arról, hogy egyes államokat kényszerítenek arra, hogy termelései­ket bizonyos irányban, amennyiben ez értékesít­­hetlen feleslegekhez vezet, redukálják?) — Nem gondolok kényszerrendszabá­lyokra, — felelte Briand — sokkal praktikusabbnak tartom a meggyőzés fegyverét Ezzel kell ope­rálni. Meggyőzéssel kell megértetni az­ egyes országok­kal, hogy sem önmaguknak, sem az összességnek nem érdeke, hogy olyan terményeket produkáljanak, amelyre az európai, illetve a világgazdaságnak nincs szük­sége.­­ A Nemzetek Szövetsége természetesen nemcsak a gabonaválsággal foglalkozik. Az, hogy ebben a pilla­­natban ez irányban történt egy nagy lépés előre, egy­általában nem jelenti azt, mintha más irányban nem lenne szükség szervezési munkára és mintha a többi problémákkal szemben a Nemzetek Szövetsége közöm­bös maradna. A Népszövetség már a múltban meg­mutatta, hogy jótékonyan tud közbelépni egyes orszá­gok gazdasági életének szanálásánál. Csak Magyar­­ország, Ausztria, Románia és Bulgária példáira hivat­­kozhatom, amely országok pénzügyi szanálásában a Népszövetség kölcsönszerző tevékenysége igen kitűnő eredményeket produkált.­­ A Népszövetség hagyományainak megfelelően a világ népeinek érdekében dolgozik. De ennek keretében igen szívesen látjuk az olyan termé­szetet regionális szervezési munkát, ame­lyet most mi európaiak folytatunk. — Végezetül még csak annyit, — fejezte be nyilat­kozatát a külügyminiszter — hogy a munka termé­szetesen a párizsi konferencia határo­zataival nem ért véget. Most a kormányokon van a sor, hogy az adott helyzetnek megfelelően a maguk országában megtegyék a tennivalókat., Én a magam részéről csak azt mondhatom, hogy a francia kormány meg fogja tenni a magáét. Aigner László Jóakarat és készség Víg legenda Irta: Mécs László Borozás közben így mesélt a kondás: »Az erdőn ép faragtam a favillám, harang szólt s egyszer megtörött a kongás, a nagytoronyba beütött a villám. Felsóhajtottam, mért hagyod, Teremtem, hogy Sátán bántsa sok szív ima-csűrjét! A fák borzongva sírtak s én a lejtőn szaladni kezdtem otthagyván a csürhét. A búzából egyszer elémbe toppan az Úr Jézus, mellén a szíve vérzik: minden cseppből csengős bárány lesz,ottan, körülvesznek, mert jószivem megérzik s utánam jő a sok-sok égi bárány, a szőrük színarany, a hangjuk ének, a semmiből felivel a­­szivárvány s hídként visz az ezerjófű hegyének. Az Úr meg szól: légy végre birkapásztor, vezesd föl nyájad a szivárvány hídon, lakoma vár ott, jobb mint a kanász­tor s a többi béred majd eligazítom. Hát elindultam. Szépen ment a nyájam, mert gyönyörűen fújtam a tilinkóm, de egyszer csak megálltam, gyűlt a nyálam, a tóhoz jött valaki úri hintón, levetkőzött és fürdött egy fehérnép. ■ év Szépségét védte vékony fátyol­vértje, Hej! szóltam, ha egy csókodat kimérnéd, két­ hétig leírnék juhászkutya értelm :­­ét.A Hát erre eltűnt Jézus s a szivárvány, asszonyszépségből jött reám a rontás, akár Ádámra. Eltűnt mint bárány s vénségemig maradtam csürhe-kondás.« Újabb mérges gázhullám Belgiumban Brüsszel, február 28. Mint a Libre Belgique jelenti, tegnap este a Liégetől délre fekvő Tilleur és Schlessin helysé­geket újabb mérges gázhullám árasztotta el Mintegy 30 ember mérgezési tünetek közt megbe­tegedett. A liégei ügyészség kiszállt a helyszínre.

Next