Pesti Napló, 1931. május (82. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
2 Péntek PESTI NAPLÓ 1931 május 1 port a német-osztrák vámterület említett cikkekben való szükségleteinek körülbelül egyharmadát már fedezni tudja. Még jobban illusztrálják Jugoszlávia gazdasági életének Németországhoz való kötöttségét a következő számok: Jugoszlávia az 1930. év folyamán 76 millió 877,000 dollár értékű különböző cikket, exportált Ausztria—Németországba s e szám Jugoszlávia külkereskedelmének 32 százalékát teszi ki. Tegyük még ehez hozzá, hogy a jugoszláv-német külkereskedelmi kapcsolatok mérlege mindenkor Jugoszlávia hátrányára mutatkozó deficittel zárultak. Ilyen körülmények között érthető Jugoszlávia habozása s a német-osztrák vámunió terve iránt mutatott szimpátiája, annyival is inkább, mert már tavaly szeptemberben Genfben, s azóta is több ízben lépések történtek német részről, amelyek célja Jugoszláviának a tervezett vámunióhoz való csatlakozása volt. A legutóbbi hetekben mutatkozó francia nyugtalanságok — amelyeket állítólag Marinkovics jugoszláv, külügyminiszter habozó magatartása csak növelt — indokoltak voltak tehát, ezért a kormány Párizsba hívta jelentéstételre Dard belgrádi francia követet, akivel Brignd többízben és hosszasan tanácskozott. A tanácskozások után Dard visszautazott Belgrádba s állítólag a francia álláspontnak meg tudta nyerni Marinkovics jugoszláv külügyminisztert. A francia követ, forrásunk szerint, elismerte azt a tényt, hogy Jugoszlávia számára élet-halál kérdés a németországi exportlehetőség, de viszont azzal érvelt, hogy a francia kormány szerint úgysem valósulhat meg a tervezett vámunió, nincs ok tehát jugoszláv nyugtalanságokra, minden rendeződni fog egy olyan formula alapján, amelynek keretében Jugoszlávia is megtalálja számítását, ami ez esetben nem más, mint a Németország felé vivő zavartalan exportlehetőségek biztosítása... Jugoszlávia tehát várakozó álláspontra helyezkedik egyelőre, legalább is a genfi tárgyalásokig s az új briandi terv nyilvánosságra kerüléséig, amely azonban egyelőre nagyon nehezen tudja végleges formáját megtalálni... (g. a.) NITEL-LANSERSEE, LAN S- C LS (Innsbruck mellett) 870. ra. 1. sz. földkelő családi szálloda, 120 ágy, közvetlen a tó partján, tökéletesen csendes és pormentes fekvés, strandfürdő, tenisz, tacolás. Penziók elaidfityben P 7.20-tól, főidényben P 9.60-tól feljebb. Kiváló bécsi konyha. Telefon: Innsbruck 21—25. Elköltözés miatt fölöslegessé vált antik bútorok, csilldgók, Hapdmuthkályhat kandallók eladók Megtekinthetők hétköznaponként 11-6l l-ig és 3-5-ig. kerület, Mányoki út 5. l. emelet Jó ember írta: Szomory Dezső Megpillantván Horeb tanár urat a Váci-utcában, rögtön hozzácsatlakoztam. — Kérem tanár úr, — mondottam, — nem tudom miképpen méltóztatik vélekedni ebben a kérdésben, de a magam részéről be kell vallanom, hogy a spanyolországi események módfelett elkeserítenek. _ Mindenekelőtt a rend embere vagyok. Nem is szólván arról, hogy a spanyolok elűzték koronás királyukat, főképpen az nyugtalanít, hogy nem lehet tudni, hova fejlődik ez a dolog. Hát nem igaz —- tettem hozzá a kérdésnek azzal a rugalmasságával, amellyel a magam igazát kívántam lerögzíteni. — Azt sohasem lehet tudni, hova fejlődnek a dolgok, — felelte Korek tanár. — Azt még azok sem tudják akik fejlesztik a dolgokat. Mert ha tudnák, igen sok esetben egészen máskép fejlesztenék azokat. Egyáltalán nagyon kevés az amit tudni lehet. Főképen abból lehet a legkevesebbet tudni, amit leginkább szeretne megtudni az ember. Nem vagyunk tisztában legintimusabb természetű dolgainkkal sem. Gondolja meg, hogy Renan szerint, az idők végtelensége talán csak egy perc, két csoda között. — Ez mind lehet, — feleltem tisztelettel. — De ami tény, az tény. Például tény az is, hogy ez a XIII. Alfonz egy nagyon jó és tisztességes ember, aki jobb sorsot érdemelt. — Semmi annyira meg nem hamisítja a történelmet, mint mikor az ember valami tökéletes és abszolút típust állítana fel benne,felelte a tanár úr. Jó Fülöp is igen jó ember volt, a XV. században. Jósága, a szó közönségesebb értelmében, főleg nőkkel szemben mutattkozott, s e ponton a leggyöngédebb és leggavallérosabb egyéniségnek tekinthető aki valaha ült egy trónon. Nagyon könnyen sírt is például. Azokat a szerencsétlen harcosokat akik elestek a csatában, a szíve mélyéből megsiratta, de az angolokkal való összetársulása több ember életébe került, mint ahány szerencsétlen harcos elesett a csatában. Az apja halálakor, nagy fájdalmában, patakonként ontotta könnyeit s hogy ezt a halált megboszszulja, patakonként ontotta a vért. Azonfelül tizenhat fattya volt körülbelül huszonhét hölgyétől. — Huszonhét hölgy! ez sole! — mondtam. — Ebből három, törvényes feleség volt, huszonnégy pedig szerető. Egy egész levéltár okmány maradt Jó Fülöp után, kitűnő király! száz és száz levél és írás maradt utána, ami mind a fattyak eltartására s az anyák s dajkák tartás- és tiszteletdíjára vonatkozik. Mert amilyen jó ember volt, amilyen gyöngéd és érzelmes szívű, mind erre a sok gyermekre, anyára s dajkára, gondja volt, aminthogy soha nem hagyott el senkit életében akit valaha szeretett egy percig. Képzelheti különben micsoda kiváló egyéniség lehetett, micsoda magasrendű egyéniség, ha az inasa sem volt kisebb ember mint az a flandriai Van Eyck, a festő, aki olyan gyönyörű szőke hajakkal ábrázolja szentjeit. Ezt az inasát később megtette tanácsosának, mert az inasok tudvalevőleg a legkitűnőbb tanácsadók. El is küldte ezt a Van Eyeket néhány más tanácsosával Portugáliába Izabella infánsnőért, aki aztán a harmadik felesége lett. Ez időtájt semmi más nem érdekelte ezen a világon, csak ez a fiatal Izabella. Boldogan hagyta el Párizst, ahol különben éhség pusztított s rohant Flandriába, fiatal márkája elébe. E perctől fogva egész Flandriában, de különösen Bruges városában( mihui—wu« Sronaw»» ahová a gyönyörű hercegnő megérkezett, olyan ünnepségek kezdődtek, hogy amikor hónapok multán lezajlottak, a fél ország bele- pusztult az adókba s a költségekbe. Hetekig folyt a bor, éjjel-nappal, rajnai és burgundi bor a legjavából az esőcsatornákban! Féren és ezren feküdtek hason az utcán, a házfalaid mentén és szítták magukba tátott szájjal a kitűnő nedűt, ahogy folyt az eresz alól, a csövekből s a csatornákból. — Rubens-i kép! — mondtam lelkesedve. — Valóban az! — felelte a tanár úr, kőremény kalapja alól, mely mélyen be volt nyomva a fejébe, a két füléig kétoldalt, szokása szerint. — Ez volt jó Fülöp, — folytatta. — Végül megalapította az esküvője napján* 1430 január 10-ikén az aranygyapjas rendet, voltaképpen a felesége tiszteletére, ezzel a hit*vesi és megnyugtató jeligével: »Antra n'auroy«, amit magyarul úgy lehetne mondani: »Sohasem lesz nekem más«! Michelet azt állítja, hogy a fiatal királyné nem nagyon bízott ennek a jeligének az ígéretében. Az Egyház sem nagyon szerette, kissé pogány, zamatja miatt ezt a jásoni aranygyapjút s Gedeon ra keresztelte át. Számosak úgy hitték a XV. században, hogy ez a rendjel a flandriai textilesek győzelmét jelenti. Holott ez nem volt más ez az új rendjel, mint annak a szőke szépségnek az ünneplése és diadala aki Izabella volt. Az arany gyapjú, a király gondolatában, a felesége szőke haja volt. Ezért írta jeligéül: »Sohasem lesz nekem más«.— Hát ez mind igen tanulságos dolog, —« jegyeztem meg, — de azért mégis nyugtalan vagyok. — Örüljön, hogy nincs inkvizíció, mint a XV. században, — felelte Horeb tanár úr. — Mert akkor több oka lehetne a nyugtalanságra, — tette hozzá s kiemelvén tömör fejét a kalapjaalól, barátsággal köszönt és ment, Bernes a kisantantkonferencián javaslatot fog tenni a magyar-csehszlovák-románjugoszláv-lengyel vámunió megteremtésére Bakarest, április 30. Az Adeverul foglalkozik a Bukarestben megtartandó kisantantkonferenciával és nagy fontosságot tulajdonít neki, tekintettel az utóbbi idők nemzetközi eseményeire és fő lesz az osztráknémet vámunióra, amellyel, a lap szerint, a konferencia valószínűleg foglalkozik. A május 18-iki népszövetségi ülésen a kisantant államoknak kosos platformon kell megjelenniük és ezt a konferenciának kell előkészítenie. A konferencia különben is érdekesnek mutatkozik, tekintettel arra, hogyi Benes határozott ellensége az osztrák-német vámuniónak, amint azt pár hét előtt ki is fejtette. Viszont az osztrák-német vámunió a Dunamedencében levő a agrárállamok termékei számára nagyobb piacot biztosít és ezek az államok kényszerítve vannak arra, hogy termékeiket ezen a piacon helyezzék el. Az osztrák-német gazdasági egyesülés hajlandónak mutatkozott megmenteni az agrárállamokat a krízistől azáltal, hogy a mezőgazdasági termékekre a preferenciáiig vámtarifát alkalmazta. Ha ez csakugyan bekövetkezik, Csehország helyzete nagyon kényessé válik, mert mint ipari államnak nincs ebben a pontban érdekközössége Romániával és Jugoszláviával. Érthető érdeklődéssel tekintenek tehát az illetékes körök a konferencia kimenetele elé és hogy Csehország milyen álláspontot foglal el a kisantantállamokat érdeklő gazdasági kérdésekben. Sománia és Jugoszlávia, amelyeknek érdekei teljesen azonosak, hajlandók a végső határig elmenni és engedményeket tenni, de viszont ezek az engedmények nem befolyásolhatják az állam mezőgazdasági érdekeit. Igen jó forrásból nyert értesülés szerint a konferencián Benes cseh kűügyminiszter javaslatot fog tenni a kisantant államai, továbbá Magyarország és Lengyelország között felállítandó vámunióról. A kisantantkonferencia vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a bukaresti külügyminisztériumban. Jogerős bírói ítélet nélkül nem lehet erkölcsi és anyagi kártérítést követelni (Saját tudósítónktól.) Bodó Béla, a Pesti Napló munkatársa, a Pesti Napló 1926 márciusi számában a frankper idején cikket írt dr. vitéz Varga Béláról, aki abban az időben a frankügyből kifolyólag letartóztatásban volt. Varga Béla kiszabadulása után sajtópert indított frodó Béla hírlapíró ellen, azonban a sajtópört érdemben nem tárgyalták le, mert frodó Béla nyilatkozata utáni a sajtópört Varga Béla visszavonta azzal, hogy a nyilatkozattal teljes elégtételt kapott. Később azonban ennek ellenére a polgári bíróságnál vagyoni és erkölcsi kártérítés címén 12.000 pengőre perelte be a Pesti Naplót. A budapesti királyi törvényszék fürtó pengő anyagi kártérítést ítélt meg Varga Bélának, erkölcsi kártérítés iránti igényével azonban a bíróság elutasította azzal az indokolással, hogy akit a frankügyben — hacsak pénzütüntetésre is — elítéltek, nem kérhet erkölcsi kártérítést. Fellebbezés folytán az ítélőtábla dr. Gaál László tanácsa a bizonyítás kiegészítése után megváltoztatta az elnőbíróság marasztaló ítéletét és vitéz dr. Varga Bélát keresetével teljesen elutasította azzal az indokolással, hogy egyrészt a bizonyítási eljárás eredménye szerint különböző állásainak elvesztése és a Pesti Naplóban megjelent cikk között nincs okozati összefüggés, sőt az állapítható meg, hogy állásait a frankperrel kapcsolatban róla megjelent cikkek miatt kellett elhagynia, másrészt megállapította az ítélőtábla, hogy a Pesti Napló cikkében egy nyilvános tárgyalás rm—mii mii ni im i limn ii mi imiiniwiii iimhiijmmmilii anyagát híven közölte. Nem ítélhet meg Varga Bélának anyagi kártérítést még akkor sem, ha a cikk tartalma kellemetlen, mert hiszen az újságíró az adott esetben híven közölte a nyilvános tárgyalás anyagát, tehát bűncselekményt nem követett el. Erkölcsi kárt — eltérően a törvényszék álláspontjától — azért nem ítélt meg az Ítélőtábla, mert megállapította, hogy a cikk megjelenése óta dr. Varga Bélát felvették az ügyvédi kamara tagjai sorába, sőt vitézzé is avatták, minélfogva nincs adat arra, hogy az ő társadalmi megbecsülését lerontotta vagy csökkentette volna, a szóbanforgó cikk. A Kúria Bács Lajos tanácsa csütörtökön tárgyalta ezt a pert felperes felülvizsgálati kérelme folytán. Dr.Antalffy Mihály kúriai bíró ismertette az ügyet, majd a felperes és dr. Salusinszki Gyula, a Pesti Napló jogi képviselőjének felszólalása után meghozta ítéletét, mellyel a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Indokolásában a Kúria kimondotta, hogy a Pesti Napló, mint kiadó és az Athenaeum, mint nyomda ellen a kereset feltétlenül alaptalan, mert alapíióay és nyomdai állatai felelőssége csak akkor álljon, ha jogerős büntetőbírói ítélet állapítja atra, hogy, a szóbanforgó sajtóközlemény által- bűncselekményt követett el a szerző. De nem lehet szó arról sem, hoggy az újságírót marasztalja a bíróság, mert a Kúria e tekintetben teljesen magáévit tette az Ítélőtábla álláspontját.