Pesti Napló, 1931. május (82. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

' 2 Péntek PESTI NAPLÓ 1931 május í Bernes a kisantantkonierencián javaslatot fog tenni a magyar-csehszlovák-román­iugosztáv-tengyel vámúnió megteremtésére Bakarest, április 30. Az Adeverul foglalkozik a Bukarestben meg­tartandó kisantantkoDferenciával és nagy fon­tosságot tulajdonít neki, tekintettel az utóbbi idők nemzetközi eseményeire és főlesr az osztrák­német vámunióra, amellyel, a lap szerint, a kon­ferencia valószínűleg foglalkozik. A május 18-iki népszövetségi iilésen a kisa n tan t állam oknak ko­sos platformon kell megjelenniük és ezt a kon­ferenciának kell előkészítenie. A konferencia kü­lönben is érdekesnek mutatkozik, tekintettel arra. hog ti Benes határozott ellensége az osztrák-német vámuniónak, amint azt pár bét előtt ki is fej­tette. Viszont az osztrák-német vámúnió a Duna­medencében levő tfgráráilamok termékei számára nagyobb piacot bizto-ít és ezek az államok kény­szerítve vannak arra, bogy termékeiket ezen a pia­con helyezzék el. Az osztrák-német gazdasági egyesülés hajlandónak mutatkozott megmenteni az agrárállamokat a krízistől azáltal, hogy a mezőgazdasági termékekre a preferenciáiig vám­tarifát alkalmazta. Ha ez csakugyan bekövetke­zik. Csehország helyzete nagyon kényessé válik, mert mint ipari államnak nines ebben a pont­ban érdekközössége Romániával és Jugoszláviá­val. Érthető érdeklődéssel tekintenek tehát az illetékes körök a konferencia kimenetele elé és hogy Csehország milyen álláspontot foglal el a kisantantállamokat érdeklő gazdasági kérdések­ben. Iiománia és Jugoszlávia, amelyeknek érdekei teljesen azonosak, hajlandók a végső határig el­menni és engedményeket tenni, de viszont ezek az engedmények nem befolyásolhatják az állam mezőgazdasági érdekeit. Igen jó forrásból nyert értesülés szerint a konferencián Benes cseh Mii. ügyminiszter javaslatot fog tenni a kisántant államai, továbbá Magyarország és Lengyelország között felállítandó vámunióról. A kisantautkon­ferencia vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a bukaresti külügyminisztériumban. Jogerős bírói ítélet nélkül nem lehet erkölcsi és anyagi kártérítést követelni port a német-osztrák vámterület említett cikkek­ben való szükségleteinek körülbelül egy harmadát már fodezni tudja. Még jobban illusztrálják Jugoszlávia gazda­sági életének Németországhoz való kötöttségét a követkeaő számok: Jugoszlávia az 1930. év folyamán 76 millió 877,000 dollár értékű különböző cikket, exportált Ausztria—Németországba s e szám Jugoszlávia külkereskedelmének 32 százalékát teszi ki. Tegyük még ehez hozzá, hogy a jugoszláv-német külkeres­kedelmi kapcsolatok mérlege mindenkor Jugo­szlávia hátrányára mutatkozó deficittel zárultak. Ilyen körülmények között érthető Jugoszlávia habozása s a német-osztrák vámúnió terve iránt mutatott szimpátiája, annyival is inkább, mert már tavaly szeptemberben Genfben, s azóta is több ízben lépések történtek német részről, ame­lyek célja Jugoszláviának a tervezett vámunióhoz való csatlakozása volt. A legutóbbi hetekben mutatkozó francia nyug­talanságok — amelyeket állítólag Marinkovics jugoszláv, külügyminiszter habozó magatartása csak növelt — indokoltak voltak tehát, ezért a kormány Párizsba hívta jelentéstételre Dard bel­grádi francia követet, akivel Brignd többízben és hosszasan tanácskozott. A tanácskozások után Dard visszautazott Bel­grádba s állítólag a francia álláspontnak meg tudta nyerni Marinkovics jugoszláv külügy­minisztert. A francia követ, forrásunk szerint, el­ismerte azt a tényt, hogy Jugoszlávia számává élet-halál kérdés a németországi exportlehetőség:» de viszant azzal érvelt, hogy a francia kormány szerint úgysem valósulhat meg a tervezett vám­únió, nincs ok tehát jugoszláv nyugtalanságokra, minden rendeződni fog egy olyan formula alap­ján, amelynek keretében Jugoszlávia is megtalálja számítását, ami ez esetben nem más, mint a Né­metország felé vivő zavartalan exportlehetőségek biztosítása... Jugoszlávia tehát várakozó álláspontra helyez­kedik egyelőre, legalább is a genfi tárgyalásokig s. az új bríandi terv nyilvánosságra kerüléséig, amely azonban egyelőre nagyon nehezen tudja végleges formáját megtalálni... (g. a.) II QTEL-LANSERSEE, LAN S-l C LS (Innsbruck mellett) 870. ra. t. sz. f Iíldkeló családi szálloda, 120 ágy, közvetlen a tó pariján, tökéletesen csendes és pormentes fekvés, strand­fürdS, tenisz, tacolás. Penzióir eläidftiybcn P 7.20-tól, főidényben P 9,60-tól feljebb. Kiváló bécsi konyha. Telefón: Innsbruck 21—25. Jó ember Irla: Szomory Dezső Megpillantván Horeb tanár urat a VácT­uteában, rögtön hozzácsatlakoztam. — Kérem tanár úr. — mondottam, — nem tudom miképpen méltóztatik vélekedni ebben a kérdésben, de a magam részéről be kell vallanom, hogy a spanyolországi ese­mények módfelett elkeserítenek. _ Mindenek­előtt a rend embere vagyok. Nem is szól­ván arról, hogy a spanyolok elűzték koro­nás királyukat, főképpen az nyugtalanít, hogy nem lehet tudni, hova fejlődik ez a dolog. Hát nem igaz —- tettem hozzá a kérdésnek azzal a rugalmasságával, amellyel á magam igazát kívántam lerögzíteni. — Azt sohasem lehet tudni, hova fejlőd­nek a dolgok, — felelte lioreb tanár. — Azt még azok sem tudják akik fejlesztik a dolgo­kat. Mert ha tudnák, igen sok esetben egészen máskép fejlesztenék azokat. Egyáltalán na­gyon kevés az amit tudni lehet. Főképen ab­ból lehet a legkevesebbet tudni, amit legin­kább szeretne megtudni az ember. Nem va­gyunk tisztában legintimusabb természetű dolgainkkal sem. Gondolja meg, hogy Renan szerint, az idők végtelensége talán csak egy perc, két csoda között. — Ez mind lehet, — feleltem tisztelettel. — De ami tény, az tény. Például tény az is, hogy ez a XIII. Alfonz egy nagyon jó és tisz­tességes ember, aki jobb sorsot érdemelt. — Semmi annyira meg nem hamisítja a történelmet, mint mikor az ember valami töké­letes és abszolút típust állítana fel benne, -­felelte a tanár űr. Jó Fülöp is igen jó ember yolt. a XV. században. Jósága, a szó közönsé­gesebb értelmében, főleg nőkkel szemben rnu­(Saját tudósítónktól.) Bodó Béla, a Pesti Napló munkatársa, a Pesti Napló 1926 márciusi számá­ban a frankpör idején cikket írt dr. vitéz Varga Béláról, aki abban az időben a frankügy bői kifo­lyólag letartóztatásban volt. Varga Béla kiszaba­dulása után sajtópört indított fíodó Béla hírlap­író ellen, azonban a sajtópört érdembea nem tár­gyalták le. mert fíodó Béla nyilatkozata utáni a sajtópört Varga Béla visszavonta azzal, hogy a nyilatkozattal teljes elégtételt kapott. Később azonban enuek ellenére a polgári bíróságnál va­gyoni és erkölcsi kártérítés címén 12.000 pengőre per elte be a Pesti Naplói. — A budapesti királyi törvényszék íüfíS pengő anyagi kártérítést ítélt meg Varga Bélának, erkölcsi kártérítés iránti igényével azonban a bíróság elutasította azzal az indokolással, hogy akit a frankügyben — hacsak penzüiüntetésre is — elítéltek, nem kérhet erköl­csi kártérítést. Fellebbezés folytán az ítélőtábla dr. Gaál László-tan ácsa a bizonyítás kiegészítése után meg­változtatta az einőbíróság marasztaló ítéletét és vitéz dr. Varga Bélát keresetével teljesen elutasí­totta azzal az indokolással, hogy egyrészt a. bizo­nyítási eljárás eredménye szerint különböző állá­sainak elvesztése és a Pesti. Naplóban megjelent cikk között nincs okozati összefüggés, eőt az álla­pítható meg, hogy állásait a frankpörrel kapcso­latban róla megjelent cikkek miatt kellett elhagy­nia, másrészt megállapította az ítélőtábla, hogy a Pesti Napló cikkében egy nyilvános tárgyalás r-m—mii mii ni i m i li mn i i mi i • iiniwiii iimhiijmmmilii tattkozott, s e ponton a leggyöngédebb és leg­gavallérosabb egyéniségnek tekinthető aki valaha ült egy trónon. Nagyon könnyen sírt is például. Azokat a szerencsétlen harcosokat akik elestek a csatában, a szíve mélyéből meg­siratta, de az angolokkal való összetársulása több ember életébe került, mint ahány szeren­csétlen harcos elesett a csatában. Az apja ha­lálakor, nagy fájdalmában, patakonként on­totta könnyeit s hogy ezt a halált megbosz­szülja, patakonként ontotta a vért. Azonfelül tizenhat fattya volt körülbelül huszonhét höl­gyétől. — Huszonhét hölgy! ez sole! — mondtam. —- Ebből három, törvényes feleség volt, huszonnégy pedig szerető. Egy egész levéltár okmány maradt Jó Fülöp után, kitűnő király! száz és száz levél és írás maradt utána, ami mind a fattyak eltartására s az anyák s daj­kák tartás- és tiszteletdíjára vonatkozik. Mért amilyen jó ember volt, amilyen gyöngéd és érzelmes szívű, mind erre a sok gyermekre, anyára s dajkára, gondja volt, aminthogy soha nem hagyott el senkit életében akit va­laha szeretett egy percig. Képzelheti különben micsoda kiváló egyéniség lehetett, micsoda magasrendű egyéniség, ha az inasa sem volt ki­sebb ember mint az a flandriai Van Eyck, a festő, aki olyan gyönyörű szőke hajakkal áb­rázolja szentjeit. Ezt az inasát később meg­tette tanácsosának, mert az inasok tudvalevő­leg a legkitűnőbb tanácsadók. El is küldte ezt a Van Eyeket néhány más tanácsosával Por­tugáliába Izabella inf.'nsnőért, aki aztán a harmadik felesége lett. Ez időtájt semmi más nem érdekelte ezen a világon, csak ez a fiatal Izabella. Boldogan hagyta-el Párizst, ahol kü­lönben éhség pusztított s rohant Flandriába, fiatal mátkája elébe. E perctől fogva egész Flandriában, de különösen Bruges yárosábanj anyagát híven közölte. Nem ítélhet meg Varga Bélának anyagi kártérítést még akkor sem, ha. a cikk tartalma kellemetlen, inert hiszen az újság­író az adott esetben híven közölte a nyilvános tár­gyalás anyagút, tehát bűncselekményt nem köve­tett el. Erkölcsi kárt — eltérően a törvényszék állás­pontjától — azért nem ítélt meg az Ítélőtábla, mert megállapította, hogy a cikk megjelenése óta dr. Varga Bélát felvették az ügyvédi kamara tag­jai sorába, sőt vitézzé is avatták, minélfogva ni pes adat arra, hogy az ő társadalmi megbecsü­lését lerontotta vagy csökkentette Volna, a szó­banforgó cikk. A Kúria Rács Lajos-tanácsa csütörtökön tár­gyalta ezt a pert felperes felülvizsgálati kérelme folytán. Dr. 'Antal-f fy Mihály kúriai bíró ismer­tette az ügyet, majd a felperes és dr. Salusinszk]/ Gyula, a Pesti Napló jogi képviselőjének felszóla­lása után meghozta ítéletét, mellyel a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Indokolásá­ban a Kúria kimondotta, hogy a Péitl Napló, mint kiadó é- az Athenaeum, mint nyomda ellen a kereset feltétlenül alaptalan, mert « láplriöaú és nyomdai-állatai felelőssége csak árkor oll mc-n, ha jogerős büntetöbírói ítélet állapítja utca, ho<j,{ a szóbanforgó sajtóközlemény által- bűncselek­ményt követett e-i a szerző. í)e nem lehet sző arról sem, hoftv az újságírót marasztalja a bíró­ság, mert a Kúria r tekintetben teljesen magáévit tette az Ítélőtábla álláspontját. Sronaw»» mi ih ui—w uB ahová a gyönyörű hercegnő megérkezett^ olyan ünnepségek kezdődtek, hogy amikor hó­napok multán lezajlottak, a fél ország bel«-* pusztult az adókba s a költségekbe. Hetekig folyt a bor, éjjel-nappal, rajnai és burgundi bor a legjavából! az esőcsatornákban! F'-ren és ezren feküdtek hason az utcán, a házfalaid mentén és szítták magukba tátott szájjal a ki­tűnő nedűt, ahogy folyt az eresz alól, a csövek­bői s a csatornákból. — Rubens-i kép! — mondtam lelkesedve. — Valóban az! — felelte a tanár úr, k<?« ménv kalapja alól, mely mélyen be volt; nyomva a fejébe, a két füléig kétoldalt, szo­kása szerint. — Ez volt jó Fülöp, — folytatta. — Végül megalapította az esküvője napján* 1430 január 10-ilcén az aranygyapjas rendet, voltaképpen n felesége tiszteletére, ezzel a liit* vesi és megnyugtató jeligével: »Antra n'auroy«, amit magyarul úgy lehetne mon­dani: »Sohasem lesz nekem más«! Michelet azt állítja, hogy a fiatal királyné nem nagyon bízott ennek a jeligének az ígéretében. Az Egyház sem nagyon szerette, kissé pogány, zamatja miatt ezt a jásoni aranygyapjút s Gedeon-ra keresztelte át. Számosak úgy hitték a XV. században, hogy ez a rendjel a flandriai textilesek győzelmét jelenti. Holott ez nem volt más ez az új i-endjel, mint ahnak a szőke szépségnek az ünneplése es diadala aki Iza­bella volt. Az arany gyapjú, a király gondola­tában. a felesége szőke haja volt. Ezért írta jeligéül: »Sohasem lesz nekem más«. -— Hát ez mind igen tanulságos dolog, —« jegyeztem meg. — de azért mégis nyugtalan vagyok. — Örüljön, hogy nincs inkvizíció, mint a XV. században, — felelte Horeb tanár úr. — Mert akkor több oka lehetne a nyugtalan­ságra, — tette hozzá s kiemelvén tömör fejét a kalapja -alól, barátsággal köszönt és ment, ^ Elköltözés miatt fölöslegessé vált antik bútorok, csilldPQk, Hapdmuth­kálvha t kandallók eladók Megtekinthetők hétköznaponként tl-(6l l-ig és 3-5-ig l. kerület, Mángoki út 5, l. emelet

Next

/
Thumbnails
Contents