Pesti Napló, 1931. május (82. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

­ Jeffist teszünk a Nemzetközi Vásáron Ott is megvédjük az egészségét NIKOTEX ­­4 Péntek PESTI NAPLÓ 1931 május 1 meiik, ahol indokolatlanul sok az idegen munkás. A nyolc órai munkaidő ma csak a munkások fél százalékát érinti. Farkas Tibor azt kérdezte azo­nosítja -e magát a választási visszaélésekkel­? Azt feleli: nem, s ezt sohasem tette, a választások te­rén lehetőség szerint szabadságnak kell uralkodni. Viszont nem lehet pillanatról pillanatra refor­málni. Amerikában még ma is az a választójog, ami Washington idejében volt és a francia köz­ségi választójog is százéves. Szívesen elviselte, hogy a népjóléti minisztériumbeli visszaélések ügyét szigorú idegen fórum vizsgálja ki a közjó érdekében. . . A vizsgálati anyag már száz két évre ter­jed, s egy ember vizsgálja, a munka tehát nem mehet gyorsabban. Hajlandó a szabad orvos­választás Lázár által felvetett módjával foglal­kozni. A Gyermekvédő Liga súlyos örökség, ami miatt sok éjjel nem aludt. A népjóléti minisz­térium sokkal erősebben segít, mint gondolnák, s mindent megtesz, hogy ott helyreálljon az egyensúly. Ne emeljenek vádat a minisztérium ellen, m­ert az intézménynek autonómiája van és azt respektálni kell. Nem osztja azt az álláspon­tot, hogy autonómiával nem lehet eredményt elérni. Mindent megtett az intézmény megmenté­sére, de a nyilvánosság előtt egy szót sem szólt, mert oly nagynak tartotta a célt, hogy el akarta kerülni azt, hogy a nyilvánosságrahozatallal esetleg valamit ártson. (Taps a jobboldalon és a középen.) A Ház ezután a népjóléti tárca általános költségvetését elfogadta. Elnök indítványára kimondották, hogy a vitát pénteken délelőtt folytatják. A tudományos munka védelme Farkas Tibor mondotta el ezután sürgős inter­pellációját az egyetemi oktatás szabadságáról. A terrort nem szereti sem jobbról, sem balról, sem szetemi téren. Annak elbírálására, hogy egy egye­temi tanár nem lépte-e át jogkörét, az igazság­ügyminiszter nem illetékes. Mint magánember, lehet bármi véleménye, mindenki mondhat okosat és bolondot A vita a szent korona tana körül ke­letkezett amelyet Eckhardt, Ferenc egyetemi ta­nár bírált. Timon munkáját sokan bírálták, így Balogh Jenő volt igazságügyminiszter, az Akadé­mia főtitkára is. Ugron Gábor: De nem ebből a szempontod. Farkas Tibor: Zsitvay igazságügyminiszter tegnap tiltakozott bíróság előtt folyamatban levő ügy parlamenti tárgyalása ellen, noha erre tiltó törvény nincs. De ha védi tárcája intézményeit, védelmet igényelhet a tudományos munka is. Tu­dományos munkát ne tessék az igazságügyminisz­teri székből kritizálni. Eckhardt Ferenc nem áll egyedül véleményével, de ha egyedül állna is, az sem bizonyítaná, hogy ő téved. A tudomány tör­ténete tele van esetekkel, amelyek azt bizonyít­ják, hogy egyeseknek igazságukért vértanúságot kellett szenvedniök, ha az az igazság nem tetszett a kor hatalmasainak. A tanszabadság nevében fordul Klebelsberg kultuszminiszterhez s kéri, hogy válaszoljon neki, márcsak azért is, mert — ezt ne vegye Zsitvay K­razsáarüszyminiszter szemé­lyes támadásnak . Klebelsberget, mint tudóst is kompetensebbnek tartja véleménymondásra, mint az igazságügyminisztert. A kultuszm­iniszter a tanszabadságról Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter az­zal kezdte felszólalását, hogy szigorú jogi alapon bírálja a kérdést és a tanszabadság elvi alapján áll. A tanszabadság azt involválja, hogy az egye­temi katedrán mindenki szabadon elmondhassa véleményét. Zsitvay igazságügyminiszter őt, a kultuszminisztert, az egyetemek felügyeleti ható­ságát nem hívta fel arra, hogy Eckhardt pro­fesszor ellen fellépjen. Eckhardt tanítási szabad­sága csak akkor volna megsértve, ha a kultusz­miniszter, mint főfelügyeleti hatóság, beleavat­koznék a kérdésbe. Ez nem történt meg. A taní­tás szabadsága azonban nem jelent szabadságot a kritika alól. Aki tanít, hitet vall, s annak állni kell a kritikát. Eckhardt professzor hitvallását és tanítását nem fogja korlátozni, a tudományos vitát pedig, majd eldönti a tudományos világ. (Nagy taps.). Zsitvay igazságügyminiszter felszólalásában hangoztatta, hogy megtett kijelentéseit most is állja s az a meggyőződése, hogy azzal, amit mon­dott, a tanszabadságnak tett szolgálatot Nem tu­domány az, ami nem állja a kritikát. Nem mint jogtudós beszél, eh­ez joga nincs, de minden ma­gyar jogász nevében tiltakozik Eckhardt tanítása ellen. Elismeri Eckhardt professzor történeti mun­kálkodásának érdemeit, hiszen alaposan ismeri azt s éppen ezért óvta őt attól a lépéstől, amelynek megtételével szemben találja magát a nemzeti ér­zülettel. Most is azt hangoztatja, csak kipróbált Igazságokat szabad külföldön hirdetni. Farkas Tibor: Nem fogadja el a kipróbált Igazságok elvét mert azok állandóan változnak. Különben is a magyar szent korona nevében most azok szólnak leghevesebben, akik ellene vétsége­ket követtek el. A miniszter válaszát nem veszi tudomásul. A Ház a választ tudomásul vette. Ülss vége hét órakor. A­t. Folyosó Megjelentek a kortesek — Ki lesz a honvédelmi állam­itkár? — Rothschild és Schopenhauer — Miért ment be Sztranyovszky a parlamentbe? — Táncolni kellene — Váratlan riadó . (Saját tudosítónktól) Csütörtökön csak délben élénkült meg a képviselőház. Ekkor azonban nem­csak az ülésterem telt meg, hanem a folyosókon is mozgalmas élet keletkezett. A csoportok szinte percenként változtak, formálódtak, alakultak és ismét meg kell állapítani, hogy az ismeretlen ar­cok alkották a jelenté, kenu többséget. Most már nemcsak a képviselőjelöltek és főispánok tartoz­nak a parlamenti folyosók törzsvendégei közé, ha­nem ismert kortesek figurái is fel-felbukkannak. Ennek ellenére jobb- és baloldalon egyaránt úgy tudják, hogy a júniusi választások tervét elejtett­nek lehet tekinteni és a kormány legfeljebb őszre szándékszik az új választásokat kiírni. A népjóléti vita eléggé nagy érdeklődés mellett folyt. Ernszt miniszter hosszú órákon át egy pillanatra sem hagyta el helyét és ugyancsak hősiesen kitartott a tisztviselői karzaton a minisz­térium vezető tisztviselőinek j­árdája, akiknek első sorában Pettko-Szandtner és Scholz ál­lamtitkárok ültek. A vita úgy alakult, hogy noha már szerdán délután megkezdő­ Ernszt Sándor jött, a csütörtöki napon sem ju­tott volna szóhoz valamennyi szónok. Mégis amikor Ernszt miniszter, aki fél hat­kor kezdett beszélni, fél hétkor leült, senki sem je­lentkezett szólásra. Almásy elnök figyelmeztette a képviselőket, hogy a házszabályok értelmében a miniszteri beszéd nem számít bele a nyolcórás ülé­sekbe, tehát egy félóra még rendelkezésre áll, de senki sem élt a szólás jogával,­­ annál kevésbé, mert a képviselők tudták, hogy Farkas Tibor sür­gős interpellációja még hátra van és hogy erre az interpellációra nemcsak Klebelsberg kultusz­miniszter fog válaszolni, aki már, szmokingban, ott ült a helyén, hanem Zsitvay igazságügyminisz­ter is ki fogja fejteni álláspontját. Régen volt arra példa, hogy egy fél hétkor sorra kerülő interpellációt olyan telt ülésterem hallgatott volna meg, mint csütörtökön. A jobboldali folyosón délelőtt határozott formában terjed el az a hír, hogy Gömbös Gyula hon­védelmi miniszter, szakítva ed­digi álláspontjával, mégis betölti a honvédelmi államtitkári széket. A hírek szerint nem politikust és nem képviselőt, hanem egy parlamenten kívül álló jogászt óhajt az államtitkári székben látni Gömbös miniszter, mert az a tapasztalata, hogy a miniszté­rium munkájának könnyítése és gyorsítása miatt jogász-szakértő közreműködésére van szükség. A baloldali folyosón kisebb csoponban szo­cialista képviselők beszélgettek. Odalépett hozzá­juk az egységes párt egyik népszerű és közismer­ten jómódú tagja és feltette a szokásos kérdést: — Hogy vagytok? — Nem olyan jól, mint te, — hangzott a válasz. — Ugyan miért nem? —• Mert nincs annyi vagyonunk, mint neked. — Nézd, kérlek, — felelt az egységespárti kép­viselő — a vagyon, mint minden, relatív dolog. Képzeljétek csak, hogy gazdag ember vagyok-e én Rothschildhoz képest? Kis csend után megszólalt az egyik szocialista képviselő. — És Schopenhauerhoz képest? Szokatlanul élénk volt a ke­resztfolyosó, ahol a déli órákban T­ekerle pénzügyminiszter, Bud kereskedelmi miniszter és Sztra­nyavszky államtitkár beszélge­tett egy-egy nagyobb csoportban. A miniszterek Ripka Ferenc fő­polgármester megérkezését vár­ták, hogy azután vele és a város­házi pártok vezetőivel a Duna­hidak ügyében kezdjék meg a konferenciát. Sztranyavszky ál­lamtitkár különösen vidám ked­vében volt Amikor egy újságíró azzal a kéréssel lépett elő, hogy bizonyos elterjedt hírekről tegyen nyilatkozatot, Sztranyavszky szé­les mosollyal emelte fel két karját és a következő­ket válaszolta: — Hogyne nyilatkoznék! Direkt ezért jöttem be a parlamentbe. Tényleg, a keresztfolyosón fel-alá járva, le is diktálta nyilatkozatát . Egy fiatal egységespárti képviselőt az ülés­temen kívül alig látni máskor, mint amikor — naponta négy­szer-ötször — a telefonhoz szalad. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy naponta infor­­máltatja magát kerületének minden egyes közsé­géből, hogy nem támadt-e még ellenjelöltje, azon­felül pedig gazdaságával is naponta beszél tele­fonon. Egy jóbarátja kiszámította, hogy 500 pen­gőnél kisebb telefonszámlája egy hónapban sincs. * Kellemetlen feltűnést keltett a képviselők között csütörtökön, hogy noha esedékes lett volna, nem kapták meg negyedévi tiszteletdíjukat. _A Ház elnöksége az érdeklődésre értesítette a kép­viselőket, hogy a késedelemnek csak technikai okai vannak: a pénz nem érkezett még meg, de pénteken mindenki felveheti fizetését A délutáni órákban váratlan gyorsasággal elterjedt a hír, hogy pénteken, május 1-én nem tart ülést a képviselőház. Mi­után a törvényhozás munkája eddig még egy esztendőben sem szünetelt május 1-én, a hír ért­hető feltűnést keltett. Többen érdeklődtek az elnökségnél, ahol örölték, hogy pénteken lesz lés. Később kiderült, hogy a hír Ernszt miniszter egy félre­értéséből­ keletkezett. A miniszter ugyanis azt hitte, hogy — csü­törtökön: péntek van és ezért mondotta, hogy másnap nincs ülés. Egyébként kedves kis beszélgetés zajlott le erről a témáról Gaal Gaston és Kéthly Anna kö­zött. — Hogyne tartanánk ülést, — mondta Gaal Gaston — nem vagyunk mi szocialisták. — Mi nem jövünk be, — felelt Kéthly Anna — különben pedig talán nem is érezném jól magam, ha nem valami ellen ünnepel­nék. — Ilyet aztán nem mondjon, — felelt Gaal Giston — mert rög­tön elkapom és körbetáncoltatom a folyosón. — Milyen kár, hogy nem tudok táncolni, — felelt Kéthly Anna. Gaal Gaston mosolygott: — Ilyen öreg gavallértól ugyan aligha fog megtanulni. * Csütörtökön délután váratlanul furcsa lát­ványnak voltak szemtan­ui azok a képviselők, akik a baloldali folyosón tartózkodtak. A képviselőházi őrség helyettes parancsnoka éppen borotválkozott. A folyosóról csak azt lehe­tett látni, hogy a fiatal százados egyszerre fel­ugrik és noha csak fél arca van megborotválva, kigombolt zubbonnyal, gallérját kezében tartva, vágtat végig a folyosón-Pár pillanat múlva kiderült, hogy Czettler elnök véletlenségből megnyomta az emelvényen a parlamenti őrségnek szóló riadócsengőt, amelynek szavára az őrség, tisztjeivel élén köteles azonnal behatolni az ülésterembe. Ez okozta a szokatlan riadalmat és ez­ zavarta meg a százados borotvál­kozását is. A tévedés természetesen rövidesen ki­derült és a nyugalom ismét helyreállt. Kéthly Anna Göm, Gyula Sztranyavszky­ban, Gaston Most jobban találtak a bestiák! Hogyan lőtték le Jack Diamondot? Newyork, április 30. Megtáviratoztam már, hogy a gangster főnököt, Jack Diamondot tegnap este lelőtték egy úgynevezett broad­side minyben (átmenti zöldvendéglő), mihol barátaival mulatott. Most élet-halál közt fekszik az albany-i köz­kórházban. Jack Diamondot csak h­árom nap előtt bocsátották szabadon ötezer dollár letét ellenében, mert azzal vádol­ták, hogy egy sofőrt, aki nem volt elég udvarias hozzá, megkínzott és a lába alatt tüzet gyújtott. Jack Diamond testőre, Johnny Scaccio kíséretében ünnepelte m­eg szabadulását és gépfegyveres automobil­ján hajtatott ki a­­zöldvendéglőbe, neiű messze lakóhelyé­től, Aurától, a Catskill hegyekben, ahová week-endre szo­kott kirándulni. Egész éjfélig vígan borozgattak, amikor Diamond néhány percre kiment a szomszédos üvegve­randára, ahol a gyilkos lövések értéek. A vendégek mind kirohantak és vérében heverve találtak az alvilág vezé­rére, aki dühösen mondta: — Most jobban találtak a bestiák! Fejét teljesen elbontotta a vér, úgyhogy aZ első pil­lanatban azt hitték, hogy menthetetlen. Társai Albanyba telefonáltak, hogy sürgősen küldjenek ki mentőkocsit Két óra hosszat tartott, míg a kórházi automobil megér­kezett. A kórházban me'lólapíton-lk, honi­ öt helyen érte lövés. Titokzatos ellenségei o'rif'cvvirtel tű­rnltek rá. Newyork állam­ korm­i­ivi­zójn jelentést terített murá­nak az esetről és szigoru vi- •Vilntni !tw'{'~}.'!, v.ijjo.n jo­gosan­ bocsátották e szaba­don a rablóvezért.

Next