Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

Ara 16 fillér Ma: Tisztviselő Napló (Ingyen külön melléklet) — Teljes heti rádióműsor Budapest, 1932 83. évfolyam 73. szám Péntek, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON ] József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464—10. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. i­­­ mm Őszinte nyilatkozatok írta: dr. Szabó László Jól tették, hogy nyíltan megmondták: még egy kicsit tovább kell faragni a költségvetést, még egy kicsit tovább kell folytatni a leépítést, és vannak még közintézmények, melyeknek sorsa­­még bizonytalan, tekintettel arra, hogy megszün­tetésükkel, összevonásukkal vagy átcsoportosítá­sukkal fenntartásuknak költségeit meg lehetne takarítani, vagy legalább is csökkenteni lehetne. És azt is jól tették, hogy már most, amikor a Ki­kelet is egészen stílszerűen meg van gémberedve a fagytól, megmondották, hogy az idén itthon nyaralunk, mert senki sem kap devizát a nyara­lásra. Lehet, hogy ezt némelyek idehaza drágí­tásra fogják kihasználni, de őexcellenciája hús­véti nyilatkozatában filozófus nyugalommal meg­magyarázta nekünk, hogy ebbe bele kell törőd­nünk, mert mint mondotta, a baj sohasem jár egyedül. Ez száz százalékig igaz. Ezer évi történelem igazolja, hogy igaz. A magyar mindig tűrte az éppen aktuális leg­főbb bajt és annak elmarad­hatatlan társait, mindaddig, amíg csak bírta. És nagyon sokáig bírta, miként azt ezer évet meg­haladó nagy kora bizonyítja. Itt teljesen megbukott az az elmélet, hogy a népek is saját szerencséjüknek kovácsai. A magyar nép mindig megtett mindent, hogy a lehető leg­jobban kovácsolja a maga szerencséjét- Tudott dolgozni úgy, mint senki. Tudott nyomorogni na­gyon sokszor és nagyon sokáig, megtanult éhezni és fázni. Tudott alkalmazkodni jóformán minden­hez, amit tőle kívántak. Lelkesedett a szabadsá­gért, ha ezt kívánták tőle, de tűrte a legsúlyosabb elnyomatást is, ha, az uralkodó rezsim akarta; volt hitetlen és volt buzgón vallásos, ahogy »a korszellem« magával hozta. Mindent megtett a nép, amit hivatásos és nem hivatásos vezetői bé­kességnek vagy rebelliónak idején követeltek tőle és mégsem ment semmire. Mi lehet ennek az oka? Ha magát a népet nem terheli felelősség a maga szomorú sorsáért, talán abban volt a hiba, hogy rosszul választotta meg hazáját? Ezt feltenni sem lehet, mert hiszen föld­művelő nép számára ez a világ legjobb földje. Az egész Európában egyetlenegy ország sincs, mely­nek népe egyedül a saját terményeiből oly sokáig és oly jól meg tudna élni, mint a magyar. Nem lehetséges-e, hogy az a legnagyobb ba­junk, hogy »az egész világ ellenségünk«? Ezt tényleg sokan hangoztatják és még többen gon­dolják. De ez csak olyan gondolkodás, mint ami­kor a tönkrement kereskedő mindenért kizárólag a konkurenciát okolja. Arra az álláspontra he­lyezkedni, hogy egyedül mi vagyunk jók és min­den más nép gonosz — nem nagyon értelmes dolog. Valószínűbb, hogy az a hibánk, hogy mi sohasem tudjuk megtalálni a helyes utat, sőt, ha néha meg is látjuk a helyes utat, nem me­gyünk rá. Oly boldogtalanok vagyunk, hogy vezetőink mindig azt az utat választják ki számunkra, melynek az inenső vége könnyen járható. Ha egy útnak az eleje egészen jól járhatónak látszik, belemegyünk, tekintet nélkül arra, hogy zsákut­cába fogunk jutni, viszont nem vesszük észre, hogy vannak utak, melyeknek a bejárata úgy el van ugyan torlaszolva, hogy ezeknek az akadá­lyoknak az elhárításához művészet kellene, — de az út további folytatása azután szebb jövőt ígérne. Csak nyesegetünk, lefaragunk, megszünte­tünk, redukálunk, — gyomlálunk, de nem szán­tunk és nem vetünk. Hogy lesz ebből aratás? Nagy igazság, hogy a baj sohasem jár egye­dül, de a szerencsétlenséggel határos, ha a baj kísérői között ott terpeszkedik az általános ta­nácstalanság is. Az egységes párt Pesthy Pál elnöklete alatt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül gróf Károlyi Gyula minisz­terelnök, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Kar­afiát­h Jenő kul­tuszminiszter, Kereszte­s-Fischer Ferenc belüp­miniszter, Purgly Emil földművelésügyi minisz­ter és a párt tagjai közül igen sokan jelentek meg. A miniszterelnök az egyhónapos parlamenti szünetről A párt belső életét érintő ügyek elintézése után gróf Károlyi Gyul miniszterelnök szólalt fel. — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta a miniszterelnök — kormányzói kézirattal elnapol­tuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. A kormány a rendelkezésére álló időt elsősorban a költségve­tés összeállítására használta fel. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti. Több igen nagy fontosságú gazdasági tervezetet is kellett előkészíteni, amelyeknek ösz­szeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó terveze­tet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javas­lattervezetet, amelyekre vonatkozólag most részle­tesen nem kívánok nyilatkozni, de amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek.­­ Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, várjon mit csinált a kormány ezalatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kérdést, mintha a kormány ezt az egy hónapot­­tétlenül töl­tötte volna el. Nekem, ebből a szempontból nyu­godt a lelkiismeretem. A kormánynak igenis szük­sége volt erre az egy hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedéseket előkészítse. Rész­letekre nem akarok ma kiterjeszkedni. Remélem, hogy a jövő pártér­tekezleten ezeknek a tervezetek­nek kész és végső alakját már be tudjuk mutatni.­­ A Ház munkarendjéről sem akarok szólni. A költségvetés letárgyalása után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény letárgyalását tartom kívánatosnak, nehogy az őszre maradjon. Termé­szetesen az összeférhetetlenségi javaslatnak tör­vényerőre való emelése nincs naphoz kötve. Remé­lem, hogy ennek a javaslatnak letárgyalása nem fog a nyárba belenyúlni. Létay Ernő köszönettel vette tudomásul a párt nevében a miniszterelnök kijelentéseit. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglal­kozott.­­ A pénzügyminiszter nagy beszéde Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter vá­laszolt ezután a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertettek, ő folkozot­t­abban látja, mert az ország minden részéből hozzá érkeznek be a panaszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Nem igaz az, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel, ő is látja a bajokat s azok nagy komolyságát. Sőt, mint miniszter, szorosabb kon­taktusba kerül az élettel, min­t a magánemberek. Ismeri azt a hangulatot, amely a k­amatláb leszál­lítására irányul. S ha skönnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a han­gulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ism­eri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak engedve éljenekre pályáz­zék. Tudja azt, ho­gy sokat fogják kritizálni, hogy intézkedéseivel nem lesz mindenki megelégedve az országban, de az a meggyőződése, hogy az em­berek magukban mégis érezni fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja mit akar s miért akarja így s nem fogják akadályozni abban, hogy mun­káját elvégezze, ő tűri a­­kritikát, mert a végered­ményt tartja szem előtt, abban a tudatban dolgo­zik, hogy az ország életéről van szó. Min­den ki­siklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Áttért ezután a kamatlábleszállítás kérdésének ismertetésére- Kétségtelen, hogy A mai kamatter­hek túlságosan magasak. Azonban a kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal le­szállítsák, mert sok emberen ez sem volna se­gítség. Miért nem lehet leszállítani a kamatlábat ? — A magyar közvélemény, sajnos, még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot. Ő ugyan a végcélok tekintetében, amelyeket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépé­sekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekin­tetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hit­nek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogyha sikerül, akkor jó és ha nem, akkor legfel­jebb nem fizetünk. — Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírta a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren a közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a köny­vet ma nem olvassák eléggé. Ő olvassa és tanulmá­nyozza és ajánlja mindenkinek figyelmébe, mert annak tanulságai a jelenre is érvényesek- így a közvéleménynek többek közt tudnia kell, hogy mi­től függ a kamatláb alakulása. Ehez tekintetbe kell venni, hogy honnan erednek azok a pénzössze­gek, amelyeket kölcsön vettünk. — Eladósodásunk nagy része, mintegy négy­milliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld termé­szetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a környező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik leg­főbb gondját képezik. Háromhónapos miniszter­sége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét-nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben­ különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarthatatlan áll­apotot jelent és hogy elégedjenek meg a kamatok egy részével. Sikerült már őket bizonyos fokig belá­tásra bírni s reménye szerint rövid időn belül ke­d­vező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik tényező tehát a belföldi kamatláb leszállí­tására régebbi külföldi adósságaink kamatainak leszállítása.­­ A kölcsönök másik része a pénzintézetek, be­téteiből származik. Ezek egy részét a pénzpiac fe­szültsége óta a betevők kivonták, s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folyta­tódjék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma most meglehetősen magas, viszont ha nem engedjük a betevők ízlésé­nek megfelelő kamatlábat érvényben maradni, ak­kor megint csak azt veszélyeztetjük, hogy felmond­ják a betéteiket. Figyelembe veendő, hogy a betétek elvonása folytán előállható bankválságoknak igen súlyos A miniszterelnök, Korányi és Kenéz részletesen ismertették a kormány munkáját az egyhónapos parlamenti szünetben „A magyar közvélemény még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot" — mondotta a pénzügyminiszter, aki kifejtette a kamatlábleszál­lítás akadályait . Az árak alakulásáról és az árak csökkentéséről beszélt a kereskedelmi miniszter — Károlyi miniszterelnök a Ház munkaprogramjáról A miniszterelnök bejelentette az egységes pártban, hogy a költségvetést jövő héten a Ház elé terjesztik

Next