Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
Ara 16 fillér Ma: Tisztviselő Napló (Ingyen külön melléklet) — Teljes heti rádióműsor Budapest, 1932 83. évfolyam 73. szám Péntek, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON ] József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464—10. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. i mm Őszinte nyilatkozatok írta: dr. Szabó László Jól tették, hogy nyíltan megmondták: még egy kicsit tovább kell faragni a költségvetést, még egy kicsit tovább kell folytatni a leépítést, és vannak még közintézmények, melyeknek sorsamég bizonytalan, tekintettel arra, hogy megszüntetésükkel, összevonásukkal vagy átcsoportosításukkal fenntartásuknak költségeit meg lehetne takarítani, vagy legalább is csökkenteni lehetne. És azt is jól tették, hogy már most, amikor a Kikelet is egészen stílszerűen meg van gémberedve a fagytól, megmondották, hogy az idén itthon nyaralunk, mert senki sem kap devizát a nyaralásra. Lehet, hogy ezt némelyek idehaza drágításra fogják kihasználni, de őexcellenciája húsvéti nyilatkozatában filozófus nyugalommal megmagyarázta nekünk, hogy ebbe bele kell törődnünk, mert mint mondotta, a baj sohasem jár egyedül. Ez száz százalékig igaz. Ezer évi történelem igazolja, hogy igaz. A magyar mindig tűrte az éppen aktuális legfőbb bajt és annak elmaradhatatlan társait, mindaddig, amíg csak bírta. És nagyon sokáig bírta, miként azt ezer évet meghaladó nagy kora bizonyítja. Itt teljesen megbukott az az elmélet, hogy a népek is saját szerencséjüknek kovácsai. A magyar nép mindig megtett mindent, hogy a lehető legjobban kovácsolja a maga szerencséjét- Tudott dolgozni úgy, mint senki. Tudott nyomorogni nagyon sokszor és nagyon sokáig, megtanult éhezni és fázni. Tudott alkalmazkodni jóformán mindenhez, amit tőle kívántak. Lelkesedett a szabadságért, ha ezt kívánták tőle, de tűrte a legsúlyosabb elnyomatást is, ha, az uralkodó rezsim akarta; volt hitetlen és volt buzgón vallásos, ahogy »a korszellem« magával hozta. Mindent megtett a nép, amit hivatásos és nem hivatásos vezetői békességnek vagy rebelliónak idején követeltek tőle és mégsem ment semmire. Mi lehet ennek az oka? Ha magát a népet nem terheli felelősség a maga szomorú sorsáért, talán abban volt a hiba, hogy rosszul választotta meg hazáját? Ezt feltenni sem lehet, mert hiszen földművelő nép számára ez a világ legjobb földje. Az egész Európában egyetlenegy ország sincs, melynek népe egyedül a saját terményeiből oly sokáig és oly jól meg tudna élni, mint a magyar. Nem lehetséges-e, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy »az egész világ ellenségünk«? Ezt tényleg sokan hangoztatják és még többen gondolják. De ez csak olyan gondolkodás, mint amikor a tönkrement kereskedő mindenért kizárólag a konkurenciát okolja. Arra az álláspontra helyezkedni, hogy egyedül mi vagyunk jók és minden más nép gonosz — nem nagyon értelmes dolog. Valószínűbb, hogy az a hibánk, hogy mi sohasem tudjuk megtalálni a helyes utat, sőt, ha néha meg is látjuk a helyes utat, nem megyünk rá. Oly boldogtalanok vagyunk, hogy vezetőink mindig azt az utat választják ki számunkra, melynek az inenső vége könnyen járható. Ha egy útnak az eleje egészen jól járhatónak látszik, belemegyünk, tekintet nélkül arra, hogy zsákutcába fogunk jutni, viszont nem vesszük észre, hogy vannak utak, melyeknek a bejárata úgy el van ugyan torlaszolva, hogy ezeknek az akadályoknak az elhárításához művészet kellene, — de az út további folytatása azután szebb jövőt ígérne. Csak nyesegetünk, lefaragunk, megszüntetünk, redukálunk, — gyomlálunk, de nem szántunk és nem vetünk. Hogy lesz ebből aratás? Nagy igazság, hogy a baj sohasem jár egyedül, de a szerencsétlenséggel határos, ha a baj kísérői között ott terpeszkedik az általános tanácstalanság is. Az egységes párt Pesthy Pál elnöklete alatt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Karafiáth Jenő kultuszminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belüpminiszter, Purgly Emil földművelésügyi miniszter és a párt tagjai közül igen sokan jelentek meg. A miniszterelnök az egyhónapos parlamenti szünetről A párt belső életét érintő ügyek elintézése után gróf Károlyi Gyul miniszterelnök szólalt fel. — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta a miniszterelnök — kormányzói kézirattal elnapoltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. A kormány a rendelkezésére álló időt elsősorban a költségvetés összeállítására használta fel. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti. Több igen nagy fontosságú gazdasági tervezetet is kellett előkészíteni, amelyeknek öszszeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javaslattervezetet, amelyekre vonatkozólag most részletesen nem kívánok nyilatkozni, de amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, várjon mit csinált a kormány ezalatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kérdést, mintha a kormány ezt az egy hónapottétlenül töltötte volna el. Nekem, ebből a szempontból nyugodt a lelkiismeretem. A kormánynak igenis szüksége volt erre az egy hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedéseket előkészítse. Részletekre nem akarok ma kiterjeszkedni. Remélem, hogy a jövő pártértekezleten ezeknek a tervezeteknek kész és végső alakját már be tudjuk mutatni. A Ház munkarendjéről sem akarok szólni. A költségvetés letárgyalása után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény letárgyalását tartom kívánatosnak, nehogy az őszre maradjon. Természetesen az összeférhetetlenségi javaslatnak törvényerőre való emelése nincs naphoz kötve. Remélem, hogy ennek a javaslatnak letárgyalása nem fog a nyárba belenyúlni. Létay Ernő köszönettel vette tudomásul a párt nevében a miniszterelnök kijelentéseit. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglalkozott. A pénzügyminiszter nagy beszéde Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertettek, ő folkozottabban látja, mert az ország minden részéből hozzá érkeznek be a panaszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Nem igaz az, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel, ő is látja a bajokat s azok nagy komolyságát. Sőt, mint miniszter, szorosabb kontaktusba kerül az élettel, mint a magánemberek. Ismeri azt a hangulatot, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha skönnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak engedve éljenekre pályázzék. Tudja azt, hogy sokat fogják kritizálni, hogy intézkedéseivel nem lesz mindenki megelégedve az országban, de az a meggyőződése, hogy az emberek magukban mégis érezni fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja mit akar s miért akarja így s nem fogják akadályozni abban, hogy munkáját elvégezze, ő tűri akritikát, mert a végeredményt tartja szem előtt, abban a tudatban dolgozik, hogy az ország életéről van szó. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Áttért ezután a kamatlábleszállítás kérdésének ismertetésére- Kétségtelen, hogy A mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban a kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volna segítség. Miért nem lehet leszállítani a kamatlábat ? — A magyar közvélemény, sajnos, még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot. Ő ugyan a végcélok tekintetében, amelyeket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogyha sikerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nem fizetünk. — Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírta a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren a közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Ő olvassa és tanulmányozza és ajánlja mindenkinek figyelmébe, mert annak tanulságai a jelenre is érvényesek- így a közvéleménynek többek közt tudnia kell, hogy mitől függ a kamatláb alakulása. Ehez tekintetbe kell venni, hogy honnan erednek azok a pénzösszegek, amelyeket kölcsön vettünk. — Eladósodásunk nagy része, mintegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld természetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a környező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. Háromhónapos minisztersége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét-nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarthatatlan állapotot jelent és hogy elégedjenek meg a kamatok egy részével. Sikerült már őket bizonyos fokig belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik tényező tehát a belföldi kamatláb leszállítására régebbi külföldi adósságaink kamatainak leszállítása. A kölcsönök másik része a pénzintézetek, betéteiből származik. Ezek egy részét a pénzpiac feszültsége óta a betevők kivonták, s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma most meglehetősen magas, viszont ha nem engedjük a betevők ízlésének megfelelő kamatlábat érvényben maradni, akkor megint csak azt veszélyeztetjük, hogy felmondják a betéteiket. Figyelembe veendő, hogy a betétek elvonása folytán előállható bankválságoknak igen súlyos A miniszterelnök, Korányi és Kenéz részletesen ismertették a kormány munkáját az egyhónapos parlamenti szünetben „A magyar közvélemény még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot" — mondotta a pénzügyminiszter, aki kifejtette a kamatlábleszállítás akadályait . Az árak alakulásáról és az árak csökkentéséről beszélt a kereskedelmi miniszter — Károlyi miniszterelnök a Ház munkaprogramjáról A miniszterelnök bejelentette az egységes pártban, hogy a költségvetést jövő héten a Ház elé terjesztik