Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

Péntek Rövid ideig tartó könyvárleszállítás Irodalmi Lexikon Szer­­.: Benedek Marcell Sokszáz képpel fe . 30 pengő Helyett P Technikai Lexikon a hatalmas kötet 1000-nél több képpel E SO pengő helyett P Zenei Lexikon a hatalmas kötet Többszáz képpel AE . Ára 50 pengő helyett P Színészet­ Lexikon 2 kötet. Több száz képpel. Ara 50 pengő helyett P 15a" Cholnoky ja 4fl 78 fő­ és 155­4 Földrajzi és SfiGfcT moléktívkép statisztikai 38 pengő helyett P 1 18.­Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. PESTI NAPLÓ 1932 április I 9 • t A Duna mítosza és az új Európa Hogyan született meg Romániában „a király törvénye" ? — Az eladósodott törpebirtokosok megmentése — A konverziós törvény Báró Szentkereszti Béla, báró Jósika János és Gafencu államtitkár Közép-Európa átszervezéséről Bukarest, március 31. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Háromszáznyolcvannyolc képviselője van a román kamarának s ebből vagy kétszázötven ál­landó látog­atója az üléseknek, amelyeken a »viha­ros összecsapása, szinte­ állandó intézmény. A buka­resti Hásiban mindigt táblás ház van, a politikai élet intenzitása egy pillanatra sem csökken, hiszen az új törvényjavaslatok, amelyeket éppen e na­pokban tárgyalnak, ugyancsak próbára teszik Ro­mánia alaposan megingott gazdasági életét. 1t „A király törvénye Az ülésterem félkörének középpontjában az elnök viharcsengő híján kis kalapáccsal próbálja megnyugtatni a képviselők zajosan aggodalmas kedélyét­ (A kalapáccsal természetesen csak az asztalt ütögeti...) A konverziós törvényt tárgyal­juk, a »király törvényét«, amely a földreform óta nyilván a legfontosabb gazdasági intézkedés Ro­mániában. (»A király törvényének« azért nevezték el, mert Károly király határozott kívánsága volt az elnyomorodott parasztság gyors megsegítése..) Ez a törvény, amelynek kodifikálása Argetoianu munkája, föltétlenül megérdemli az érdeklődést Magyarország részéről is. »Segíteni kell a paraszton — gyorsan és ki­adósan.­« — ez volt a király jelszava, mikor el­foglalta Románia trónját. A boldogtalan román kisgazda — csakúgy mint magyar sorstársa — valóban rászorult a gyorssegélyre. A földreform végrehajtása után Erdélyben körülbelül 1,5 hek­tár, a régi királyságban pedig 2.5 hektár terje­delmű kisbirtokok alakultak s noha a paraszt szinte ingyen kapta a földet, a beruházásokat már minden állami támogatás nélkül saját ere­jéből kellett végrehajtania. Pénze nem volt, te­hát kölcsönt vett fel. De Romániában még 3—4 évvel ezelőtt példátlan volt a kam­atvzsora (a 14%-os kamat még ma is a »kedvezőbb feltételek« közé számít) s a paraszt évi 30—40—50 százalékos uzsorakamatot fizetett a vidéki kis- és törpeban­koknak. Közben azonban leszállt az agrártermé­kek ára, a mobil paraszttőkéket — ha ugyan vol­tak — a félelmetes arányú kamatszolgáltatás teljesen megsemmisítette s a román törpebirto­kos ma már egyáltalában nem tud fizetni. A román kormány majdnem megoldhatatlan feladat előtt állt. Az utóbbi időben külföldről csupán egy 150 millió frankos »kiskölcsönt« ka­pott Románia s Argetoianu külföldi kísérletei egy nagyobb kölcsön megszerzésére sikertelenek maradtak. A nyomorgó paraszton pedig minden­képpen segíteni kellett, hiszen Románia még inkább parasztország, mint Magyarország. Az elkolduso­dott paraszt nem tud adót fizetni s noha Romá­nia 15 milliá­rd lejről 28 milliárdra szállította le költségvetését, a havi 2200 millióval előirányzott állami bevételek helyett már most is mindössze havi 1400 millió folyik be,­­ a deficit tehát ha­vonként 800 millió, a külföldi kamatszolgáltatá­sok évi terhe pedig 8 milliárd! Argetoianu, a bibliai lovas Miután külföldről semmiképpen sem lehetett pénzt szerezni, a belső pénzpiac pedig nem volt elég erős egy adósságkonverzió megalapozására, Argetoianu úgy cselekedett, mint a bibliai lovas, aki hajánál fogyra húzta ki önmagát és lovát az ingoványból. Kidolgozta és elfogadtatta a kama­rával a konverziós törvényt, amely a következő figyelemreméltó intézkedéseket statuálja: „ A kisbirtokosok háromneg­yed részének 5t hektár vagy ennél kevesebb földje van. öt hektár földbirtokig kötelező a konverzió, amely elengedi a kisbirtokos adós­ságának felét, másik felét pedig 30 évre osztja el olyan módon, hogy az állam később kisorsolandó kötvényeket ad a hitelezőknek. 2. Az öt hektáron felüli birtoknál az új törvény elen­gedi az adósságok negyedét, de ezeknél már nem köte­lező a konverzió. A hitelezőtől függ, hogy elfogadja-e a vitás esetekben az adós *agrárkényszer egyességet* kérhet maga ellen, amikor is a bíróság dönt a konverzió alkalmazásáról. Ha a hitelező elfogadja a konverziót, a kisbirtokos rögtön lefizeti megmaradt hetven­ötszáza­lékos adósságának tíz százalékát (ezt sz­áz kisbirtokos közül legfeljebb ha három tudja megcsinálni), az adósság többi részét pedig ugyancsak 30 év alatt törlesztheti. Rengeteg kis és nagy politikai küzdelem folyt e javaslat körül, amelyet a kormány egyetemes orvosságnak szánt az agrárius lakosság helyi vál­ságának megoldására s amelynek igazi értékét majd a gyakorlati alkalmazás foggja megállapítani. Bizonyos, hogy az összes pártokat mozgósította az új törvény s talán a belső gazdasági élet kritikus kiéleződése okozza, hogy a kormány az új közép­európai tervek megvitatásában erősen tartózkodó. Báró Szentkereszti Béla és báró Jósika János képviselők nyilatkozata Báró Szentkereszti Bélával, a székelység vezé­rével beszélgetünk erről a sajátságos belpolitikai partikularizmusról- A székelyek képviselője meg­jegyzi: — Ebben az esetben a magyar kisebbség parlamenti képviselőinek helyzete némikép hasonlít a kormányéhoz. Mi nem érünk rá arra, hogy minden erőnket külpolitikai elgondolások szolgálatába állítsuk. Bármennyire is aktuális a közép- és keleteurópai államok együttműkö­­dése, számunkra sohasem lehet másodrendű a kisebbségi kérdés, amíg olyan nyílt sebeink vannak, amelyek orvos­lásra szorulnak. Talán szomorú, de tagadhatatlan a tény, hogy a fajok konfliktusa egyelőre nagyon megnehezíti az általános kibékülést, amelyet pedig a politikai demokrácia és a gazdasági kényszer egyaránt égetően szükségessé tesz. A magyar képviselőt szinte teljesen leköti a sajátos kisebbségi munka, a kollektív és egyéni sérelmek korrektúrájáért folytatott szüntelen harc. Higgye el, nagyon szeretnénk »nagyvonalúak« lenni, de még a mi szerény politikai stílusunk is ezer akadályba ütközik. Erre a rezignált kijelentésre báró Jósika Já­nos képviselő, a magyar, párt egyik vezére, ezt mondja: — Minden közeledésnek gazdasági és politikai ol­dala van. Ez a két szempont szervesen és elválaszthatat­lanul összetartozik : ha a Duna-me­dence gazdasági problémáit egysége­sen akarjuk megoldani, nem látom be, miért ne tehetnek ugyaneit a nem kevésbé fontos politikai problémák­kal. A »politikai szanálás« minden­képpen conditio sine qua non-ja a gazdaságinak, noha természetesen a legnagyobb örömmel kell üdvözölni Báró Jósika János minden olyan megmozdulást, amely őszintén és szezándékkal akarja talpraállítani a roskadozó dunai államokat. Én azon­ban — éppen Románia szempontjából — kissé pesszi­misztikusan nézem ezeket a kísérleteket, amelyeknek — véleményem szerint — Németország nélkül aligha lehet sikerük. Egy ilyen kombinációban talán érdemes volna feláldozni Románia fejlődő iparát, ha ellenérték­képpen biztosítanák a mezőgazdasági fellendülést, de attól tartok, hogy előbb-utóbb fel kell áldozni ezt az ipart mindenfajta mezőgazdasági fellendülés nélkül... Másként állna a dolog, ha Franciaország komoly biz­tosítékokat nyújtana a dunai államok gyors és hatékony pénzügyi szanálására, — dehát ettől még messzi va­gyunk. — Ami a szűkebb értelemben vett magyar-román közeledést illeti, erről csak azt mondhatom: a sokat emlegetett h­ídverész kezdeményezése nem indulhat ki tőlünk, ez a többségi nemzet feladata. Mi, fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szép, de eki­nérikus remények és egy távolabbi jövő kedvéért mora­tóriumot adjunk a kisebbségi panaszok elintézésére. Nagyon szeretnénk produktívabbak lenni, de egysze­rűen nincs rá időnk, hiszen iskoláinkért, apró segé­lyekért kell harcolnunk szüntelenül. A Tardieu-terv nem jó , de korszakos jelentőségű Természetesen másként látja a helyzetet Gafencu volt külügyi államtitkár, az »Argus“ fő­szerkesztője. Romániának egyik legképzettebb gaz­daságpolitikusa, akinek különösen francia politi­kai körökkel vannak jó összeköttetései. — A Tardieu-terv egyáltalában nem tökéletes, — mondja Gafencu — már amennyire azt mai embrioná-Gafencu kis állapotában egyáltalá­ban meg lehet ítélni. Az utódállamok képviselőinek budapesti és breinni kon­ferenciája sokkal életreva­lóbb javaslatokat vetett fel, de mégis azt kell monda­nom: Tardieu indítványa korszakos jelentőségű. Kor­szakos, mert most történik meg először, hogy Európa nagyhatalmai észreveszik: Európa szívében súlyos ve­szélyek fenyegetik a terme­lés és fogyasztás harmóniá­ját. Ez a felismerés, sőt csak ez fontos a Tardieu-tervben. — Lehetőségekből és muszájokból áll Közép-Európa népeinek sorsa. Most már teljesen közömbös, vajjon Tardieu-terv­e valósul-e meg — amelyet különben biz­tos tudomásom szerint a francia miniszterelnök is in­kább átlalános keretnek tart, mint konkrét tervnek — vagy valamely más elgondolás. A lehetőségek azt mondják: egy egységes gazdasági terület rekonstruálá­sáról van szó. A régi osztrák-magyar monarchia struk­turális feltámasztásáról szó sem lehet, ez a forma már régen halott s a halottakat hagyjuk aludni — arról nem is szólva, hogy az utódállamok termelési viszo­nyai ma már gyökeresen különböznek a monarchia ha­sonló relációitól. De bármely új alakulaton belül meg lehet teremteni például a három dunai agrárállam sa­játos karteljét, meg lehet teremteni Németország és Olaszország bekapcsolódását, amely két országnak is életérdeke, hogy az agrárországok újból vásárlóképesek legyenek — meg lehet teremteni a dunai közlekedés é­s forgalom közösségét bizonyos közösen megállapítandó hajózási vállalatok révén. Az összezsugorodott Európa — Általában sohasem szabad megfeledkezni a Du­náról, amelynek a medencéjében élő népek számára kulturális és gazdasági mítosza van. A Duna összeköt, nevel, tanít, — a Duna dolgozik értünk és helyettünk. És nem szabad az együttműködés kényszerű parancsát egyszerű kereskedelempolitikai tervnek tartani, — nem, itt sokkal többről van szó. Az imént a lehetőségekről beszéltem, most a muszáj­okat kell felsorolnom. Muszáj valamely új „Grossraumwirtschaft« felé fejlődnünk,­ muszáj politikai és kulturális megegyezéssel egyenget­nünk az együttműködés és gazdasági reorganizálás út­ját, muszáj felismernünk, hogy az új és egységes Európa felépítésének kezdeti stádiumában vagyunk. Mert ha értelmetlen vaksággal nem akarjuk mindezt végiggondolni s e felismerés szellemében cselekedni, akkor a kis államokat a pénztelenség, a költségvetési nehézségek, szociális zavarok stb. előbb-utóbb menthe­tetlenül felborítják. Már­pedig Európa máris eléggé összezsugorodott, a kis államok gazdasági pusztulása ezt a zsugorodó folyamatot egyenesen életveszélyessé tenné. Ez a kis Európa csak a legszorosabb unióban találhatja meg fennmaradásának egyetlen biztosítékát ,­s nem látom be, miért van szükség arra, hogy előbb bevárjuk a részleges összeomlások feltétlen bizonyos­sággal bekövetkező sorozatát. — Bizonyosra veszem, hogy a Tardieu-terv csupán tapogatódzó kísérlet s legfeljebb bevezetése lehet egy olyan átfogó koncepciónak, amely egész Európa reor­ganizálásához fog hozzálátni. Más módon nem lehet meg­menteni Európát, — már pedig Európát meg kell men­teni. Bele tudnék nyugodni abba is, hogy Európa lelép­jen a nagy világszínpadról, amelyen mindmáig a fősze­repet játszotta, — ha látnám, hogy keleten vagy nyuga­ton méltó utódok várják az új szereposztást. De Európa még nem öregedett ki erről a színpadról s a méltó utó­dokat sehol sem látjuk. A keleti és nyugati — az orosz és amerikai — barbárság között még mindig egyes­egyedül Európa őrzi az alkotó szellem erejét és tradí­cióit. Európát nem pusztíthatja el senki, csak önmaga. De erre a tömegöngyilkosságra igaziam semmi ok. A fél­tékenység és rövidlátás — reméljük nem nagyon hosszú — korszakának elmúltával Európa számára a szellemi és anyagi felvirágzás új százada következik. Nekünk nem is lehet más feladatunk, mint hogy ennek a most alakuló új európai világnak szülési fájdalmait minél jobban megrövidítsük. Sz­ó­­. I HÁ­ROM AZ EMBER ÉLETE. HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE­­ DT11v­ ' ENy'ttEffrzTosts K a 1­lm OLCSÓ HASHAJTÓ

Next