Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
Péntek Rövid ideig tartó könyvárleszállítás Irodalmi Lexikon Szer.: Benedek Marcell Sokszáz képpel fe . 30 pengő Helyett P Technikai Lexikon a hatalmas kötet 1000-nél több képpel E SO pengő helyett P Zenei Lexikon a hatalmas kötet Többszáz képpel AE . Ára 50 pengő helyett P Színészet Lexikon 2 kötet. Több száz képpel. Ara 50 pengő helyett P 15a" Cholnoky ja 4fl 78 fő és 1554 Földrajzi és SfiGfcT moléktívkép statisztikai 38 pengő helyett P 1 18.Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. PESTI NAPLÓ 1932 április I 9 • t A Duna mítosza és az új Európa Hogyan született meg Romániában „a király törvénye" ? — Az eladósodott törpebirtokosok megmentése — A konverziós törvény Báró Szentkereszti Béla, báró Jósika János és Gafencu államtitkár Közép-Európa átszervezéséről Bukarest, március 31. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Háromszáznyolcvannyolc képviselője van a román kamarának s ebből vagy kétszázötven állandó látogatója az üléseknek, amelyeken a »viharos összecsapása, szinte állandó intézmény. A bukaresti Hásiban mindigt táblás ház van, a politikai élet intenzitása egy pillanatra sem csökken, hiszen az új törvényjavaslatok, amelyeket éppen e napokban tárgyalnak, ugyancsak próbára teszik Románia alaposan megingott gazdasági életét. 1t „A király törvénye Az ülésterem félkörének középpontjában az elnök viharcsengő híján kis kalapáccsal próbálja megnyugtatni a képviselők zajosan aggodalmas kedélyét (A kalapáccsal természetesen csak az asztalt ütögeti...) A konverziós törvényt tárgyaljuk, a »király törvényét«, amely a földreform óta nyilván a legfontosabb gazdasági intézkedés Romániában. (»A király törvényének« azért nevezték el, mert Károly király határozott kívánsága volt az elnyomorodott parasztság gyors megsegítése..) Ez a törvény, amelynek kodifikálása Argetoianu munkája, föltétlenül megérdemli az érdeklődést Magyarország részéről is. »Segíteni kell a paraszton — gyorsan és kiadósan.« — ez volt a király jelszava, mikor elfoglalta Románia trónját. A boldogtalan román kisgazda — csakúgy mint magyar sorstársa — valóban rászorult a gyorssegélyre. A földreform végrehajtása után Erdélyben körülbelül 1,5 hektár, a régi királyságban pedig 2.5 hektár terjedelmű kisbirtokok alakultak s noha a paraszt szinte ingyen kapta a földet, a beruházásokat már minden állami támogatás nélkül saját erejéből kellett végrehajtania. Pénze nem volt, tehát kölcsönt vett fel. De Romániában még 3—4 évvel ezelőtt példátlan volt a kamatvzsora (a 14%-os kamat még ma is a »kedvezőbb feltételek« közé számít) s a paraszt évi 30—40—50 százalékos uzsorakamatot fizetett a vidéki kis- és törpebankoknak. Közben azonban leszállt az agrártermékek ára, a mobil paraszttőkéket — ha ugyan voltak — a félelmetes arányú kamatszolgáltatás teljesen megsemmisítette s a román törpebirtokos ma már egyáltalában nem tud fizetni. A román kormány majdnem megoldhatatlan feladat előtt állt. Az utóbbi időben külföldről csupán egy 150 millió frankos »kiskölcsönt« kapott Románia s Argetoianu külföldi kísérletei egy nagyobb kölcsön megszerzésére sikertelenek maradtak. A nyomorgó paraszton pedig mindenképpen segíteni kellett, hiszen Románia még inkább parasztország, mint Magyarország. Az elkoldusodott paraszt nem tud adót fizetni s noha Románia 15 milliárd lejről 28 milliárdra szállította le költségvetését, a havi 2200 millióval előirányzott állami bevételek helyett már most is mindössze havi 1400 millió folyik be, a deficit tehát havonként 800 millió, a külföldi kamatszolgáltatások évi terhe pedig 8 milliárd! Argetoianu, a bibliai lovas Miután külföldről semmiképpen sem lehetett pénzt szerezni, a belső pénzpiac pedig nem volt elég erős egy adósságkonverzió megalapozására, Argetoianu úgy cselekedett, mint a bibliai lovas, aki hajánál fogyra húzta ki önmagát és lovát az ingoványból. Kidolgozta és elfogadtatta a kamarával a konverziós törvényt, amely a következő figyelemreméltó intézkedéseket statuálja: „ A kisbirtokosok háromnegyed részének 5t hektár vagy ennél kevesebb földje van. öt hektár földbirtokig kötelező a konverzió, amely elengedi a kisbirtokos adósságának felét, másik felét pedig 30 évre osztja el olyan módon, hogy az állam később kisorsolandó kötvényeket ad a hitelezőknek. 2. Az öt hektáron felüli birtoknál az új törvény elengedi az adósságok negyedét, de ezeknél már nem kötelező a konverzió. A hitelezőtől függ, hogy elfogadja-e a vitás esetekben az adós *agrárkényszer egyességet* kérhet maga ellen, amikor is a bíróság dönt a konverzió alkalmazásáról. Ha a hitelező elfogadja a konverziót, a kisbirtokos rögtön lefizeti megmaradt hetvenötszázalékos adósságának tíz százalékát (ezt száz kisbirtokos közül legfeljebb ha három tudja megcsinálni), az adósság többi részét pedig ugyancsak 30 év alatt törlesztheti. Rengeteg kis és nagy politikai küzdelem folyt e javaslat körül, amelyet a kormány egyetemes orvosságnak szánt az agrárius lakosság helyi válságának megoldására s amelynek igazi értékét majd a gyakorlati alkalmazás foggja megállapítani. Bizonyos, hogy az összes pártokat mozgósította az új törvény s talán a belső gazdasági élet kritikus kiéleződése okozza, hogy a kormány az új középeurópai tervek megvitatásában erősen tartózkodó. Báró Szentkereszti Béla és báró Jósika János képviselők nyilatkozata Báró Szentkereszti Bélával, a székelység vezérével beszélgetünk erről a sajátságos belpolitikai partikularizmusról- A székelyek képviselője megjegyzi: — Ebben az esetben a magyar kisebbség parlamenti képviselőinek helyzete némikép hasonlít a kormányéhoz. Mi nem érünk rá arra, hogy minden erőnket külpolitikai elgondolások szolgálatába állítsuk. Bármennyire is aktuális a közép- és keleteurópai államok együttműködése, számunkra sohasem lehet másodrendű a kisebbségi kérdés, amíg olyan nyílt sebeink vannak, amelyek orvoslásra szorulnak. Talán szomorú, de tagadhatatlan a tény, hogy a fajok konfliktusa egyelőre nagyon megnehezíti az általános kibékülést, amelyet pedig a politikai demokrácia és a gazdasági kényszer egyaránt égetően szükségessé tesz. A magyar képviselőt szinte teljesen leköti a sajátos kisebbségi munka, a kollektív és egyéni sérelmek korrektúrájáért folytatott szüntelen harc. Higgye el, nagyon szeretnénk »nagyvonalúak« lenni, de még a mi szerény politikai stílusunk is ezer akadályba ütközik. Erre a rezignált kijelentésre báró Jósika János képviselő, a magyar, párt egyik vezére, ezt mondja: — Minden közeledésnek gazdasági és politikai oldala van. Ez a két szempont szervesen és elválaszthatatlanul összetartozik : ha a Duna-medence gazdasági problémáit egységesen akarjuk megoldani, nem látom be, miért ne tehetnek ugyaneit a nem kevésbé fontos politikai problémákkal. A »politikai szanálás« mindenképpen conditio sine qua non-ja a gazdaságinak, noha természetesen a legnagyobb örömmel kell üdvözölni Báró Jósika János minden olyan megmozdulást, amely őszintén és szezándékkal akarja talpraállítani a roskadozó dunai államokat. Én azonban — éppen Románia szempontjából — kissé pesszimisztikusan nézem ezeket a kísérleteket, amelyeknek — véleményem szerint — Németország nélkül aligha lehet sikerük. Egy ilyen kombinációban talán érdemes volna feláldozni Románia fejlődő iparát, ha ellenértékképpen biztosítanák a mezőgazdasági fellendülést, de attól tartok, hogy előbb-utóbb fel kell áldozni ezt az ipart mindenfajta mezőgazdasági fellendülés nélkül... Másként állna a dolog, ha Franciaország komoly biztosítékokat nyújtana a dunai államok gyors és hatékony pénzügyi szanálására, — dehát ettől még messzi vagyunk. — Ami a szűkebb értelemben vett magyar-román közeledést illeti, erről csak azt mondhatom: a sokat emlegetett hídverész kezdeményezése nem indulhat ki tőlünk, ez a többségi nemzet feladata. Mi, fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szép, de ekinérikus remények és egy távolabbi jövő kedvéért moratóriumot adjunk a kisebbségi panaszok elintézésére. Nagyon szeretnénk produktívabbak lenni, de egyszerűen nincs rá időnk, hiszen iskoláinkért, apró segélyekért kell harcolnunk szüntelenül. A Tardieu-terv nem jó , de korszakos jelentőségű Természetesen másként látja a helyzetet Gafencu volt külügyi államtitkár, az »Argus“ főszerkesztője. Romániának egyik legképzettebb gazdaságpolitikusa, akinek különösen francia politikai körökkel vannak jó összeköttetései. — A Tardieu-terv egyáltalában nem tökéletes, — mondja Gafencu — már amennyire azt mai embrioná-Gafencu kis állapotában egyáltalában meg lehet ítélni. Az utódállamok képviselőinek budapesti és breinni konferenciája sokkal életrevalóbb javaslatokat vetett fel, de mégis azt kell mondanom: Tardieu indítványa korszakos jelentőségű. Korszakos, mert most történik meg először, hogy Európa nagyhatalmai észreveszik: Európa szívében súlyos veszélyek fenyegetik a termelés és fogyasztás harmóniáját. Ez a felismerés, sőt csak ez fontos a Tardieu-tervben. — Lehetőségekből és muszájokból áll Közép-Európa népeinek sorsa. Most már teljesen közömbös, vajjon Tardieu-terve valósul-e meg — amelyet különben biztos tudomásom szerint a francia miniszterelnök is inkább átlalános keretnek tart, mint konkrét tervnek — vagy valamely más elgondolás. A lehetőségek azt mondják: egy egységes gazdasági terület rekonstruálásáról van szó. A régi osztrák-magyar monarchia strukturális feltámasztásáról szó sem lehet, ez a forma már régen halott s a halottakat hagyjuk aludni — arról nem is szólva, hogy az utódállamok termelési viszonyai ma már gyökeresen különböznek a monarchia hasonló relációitól. De bármely új alakulaton belül meg lehet teremteni például a három dunai agrárállam sajátos karteljét, meg lehet teremteni Németország és Olaszország bekapcsolódását, amely két országnak is életérdeke, hogy az agrárországok újból vásárlóképesek legyenek — meg lehet teremteni a dunai közlekedés és forgalom közösségét bizonyos közösen megállapítandó hajózási vállalatok révén. Az összezsugorodott Európa — Általában sohasem szabad megfeledkezni a Dunáról, amelynek a medencéjében élő népek számára kulturális és gazdasági mítosza van. A Duna összeköt, nevel, tanít, — a Duna dolgozik értünk és helyettünk. És nem szabad az együttműködés kényszerű parancsát egyszerű kereskedelempolitikai tervnek tartani, — nem, itt sokkal többről van szó. Az imént a lehetőségekről beszéltem, most a muszájokat kell felsorolnom. Muszáj valamely új „Grossraumwirtschaft« felé fejlődnünk, muszáj politikai és kulturális megegyezéssel egyengetnünk az együttműködés és gazdasági reorganizálás útját, muszáj felismernünk, hogy az új és egységes Európa felépítésének kezdeti stádiumában vagyunk. Mert ha értelmetlen vaksággal nem akarjuk mindezt végiggondolni s e felismerés szellemében cselekedni, akkor a kis államokat a pénztelenség, a költségvetési nehézségek, szociális zavarok stb. előbb-utóbb menthetetlenül felborítják. Márpedig Európa máris eléggé összezsugorodott, a kis államok gazdasági pusztulása ezt a zsugorodó folyamatot egyenesen életveszélyessé tenné. Ez a kis Európa csak a legszorosabb unióban találhatja meg fennmaradásának egyetlen biztosítékát ,s nem látom be, miért van szükség arra, hogy előbb bevárjuk a részleges összeomlások feltétlen bizonyossággal bekövetkező sorozatát. — Bizonyosra veszem, hogy a Tardieu-terv csupán tapogatódzó kísérlet s legfeljebb bevezetése lehet egy olyan átfogó koncepciónak, amely egész Európa reorganizálásához fog hozzálátni. Más módon nem lehet megmenteni Európát, — már pedig Európát meg kell menteni. Bele tudnék nyugodni abba is, hogy Európa lelépjen a nagy világszínpadról, amelyen mindmáig a főszerepet játszotta, — ha látnám, hogy keleten vagy nyugaton méltó utódok várják az új szereposztást. De Európa még nem öregedett ki erről a színpadról s a méltó utódokat sehol sem látjuk. A keleti és nyugati — az orosz és amerikai — barbárság között még mindig egyesegyedül Európa őrzi az alkotó szellem erejét és tradícióit. Európát nem pusztíthatja el senki, csak önmaga. De erre a tömegöngyilkosságra igaziam semmi ok. A féltékenység és rövidlátás — reméljük nem nagyon hosszú — korszakának elmúltával Európa számára a szellemi és anyagi felvirágzás új százada következik. Nekünk nem is lehet más feladatunk, mint hogy ennek a most alakuló új európai világnak szülési fájdalmait minél jobban megrövidítsük. Szó. I HÁROM AZ EMBER ÉLETE. HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE DT11v ' ENy'ttEffrzTosts K a 1lm OLCSÓ HASHAJTÓ