Pesti Napló, 1932. szeptember (83. évfolyam, 195–219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1932 szeptember 1 XIII. Alfonz Budapestre érkezett A volt spanyol király autón jött Bécsből a magyar fővárosba, ahol ismét keresztapa lesz (Saját tudósítónktól.) XIII. Alfonz, Leon, Fer­diinánd, Mária, Jakab, Izidor, Pasqual, Antal, Spa­nyolország, Castilia, Leon, Aragon mindkét Szi­cília, Jeruzsálem, Navarra, Granada, Toledo, Va­lencia, Galicia, Mallorca, Menorca, Sevilla, Col-a­dena, Cordoba, Corcega, Murcia, India és az óceáni szárazföld volt királya, Ausztria főhercegre, Bur­gundia, Brabant és Milánó hercege, habsburgi, flandriai, tiroli és barcelonai gróf, Biscaya és Mo­lina ura szerdán este 8 óra 10 perckor autón a Dunapalota elé érkezett, ahol az őt váró bámész sokaság előtt kissé megtorpant, elmosolyodott és egy kis főhajtással főudvarmestere, Miranda her­ceg kíséretében elsietett a szálló liftje irányában. Alfonz exkirály keresztelőről keresztelőre uta­zik. Alig zajlottak le a legifjabb Habsburg főher­ceg keresztelési ünnepségei Ausztriában, máris autóra ült és elindult Budapestre, hogy nővére, Maria de las Mercedes infánsnő leányának Iza­bella, Alfonzina, Mária, Terézia, Antoinette, Chris­tina, Mercedes, Carolina, Adelaide, Raphaela in­fánsnőnek, Zamoyski de Canti grófnénak a napok­ban születendő gyermekét keresztvíz alá tartsa. _ »Az exkirály« megérkezésének érdekes előz­ményei voltak. Kedden este 7 órakor megszólalt a Dunapalota-szálló telefonja, a bécsi­­ Imperial­szálló igazgatója jelentkezett és egy háromszobás, Dunára néző szalonos appartmant rendelt egyik kedves régi vendége számára, aki szerdán dél­után fog Budapestre érkezni autón. A Dunapalota­szálló szobafőnökének kérdésére, hogy ki a ven­dég, kijelentette: ezt nem mondhatja meg, csak kéri a szállót, hogy nagy gonddal készítsék elő az appartmant. Szerda reggel a lapokból értesül­tek a szállóban, hogy a titokzatos vendég Alfonz spanyol exkirály lesz, aki tavaly Izabella főher­cegnő temetésekor náluk szállt meg. Szerdán délelőtt tíz órakor újból telefonáltak az Imperial-szállóból és jelezték, hogy a bejelen­tett vendég autón elindult, de kilétét ekkor sem árulták el. A megérkezést 6 órára­ jelezték. Hat óra előtt néhány perccel megérkezett Martinides Dezső detektívfőfelügyelő, akit az exkirály sze­mélyes felügyeletével bíztak meg és felment a harmadik emeleti appartmanba. Miután tüzetesen mindent végigvizsgált, lezárta az appartmant, a kulcsot zsebébe tette és hogy ne legyen feltűrő a dolog, egy hölgy ismerőse társaságában leült a szálló előcsarnokában. Ekkor már magyar és külföldi újságírók és fotoriporterek nagy csoportja várakozott az elő­csarnokban és a szálló kapuja előtt. A felállított fényképezőgépek és a nagy látás-futás láttára a közelben sétáló közönségből valóságos kordon alakult a szálló előtt a Mária Valéria utca két oldalán. Elmúlt negyedhét, fél hét, sőt hét óra, de az autó nem érkezett. Az izgalom és a tömeg egyre nagyobb lett. Végre nyolc óra után öt perccel egy hatal-mas külföldi rendszámú kocsi gördült a szálló bejárata elé. A fotoriporterek kezében kattant a magnéziumos szerkezet, a tömeg előretódult, hogy a következő pillanatban végighullámozzon rajtuk a kiábrándulás: nem ő. At autóból egy alacsony, világosruhás japán úr, majd egy 10— 32 éves japáni leányka, végül egy sötétruhás japán hölgy lépett ki: a prágai japán követ ér­kezett családjával. Alig szálltak azonban, ki az autóból, amikor egy csillogóan fekete Hispano-Luisa gördült a­­japán követ autója elé és ebből már a zárvavárt­­XIII. Alfonz ugrott ki ruganyosan, kezében puha kalapjával. Diákosan könnyen, lóbáló járásával a szálloda kapujáig ment. Megilletődött csend. A király feketebajuszos, biggyedtszájú, nagyon ro­konszenves arcát fényképezőgéplencsék veszik célba. Alfonz megtorpan egy pillanatra, szürke flanellzakkóját jobb kezével kicsit lehúzza és az­után a különös farkasszemesdiből előállott ferde helyzetet egy jóízű mosollyal megmenti. A követ­kező pillanatban az ősz Miranda herceg kíséreté­ben már a lift előtt állt az exkirály. A harmadik emeleten Martinides detektívfel­ügyelő tisztelgett az exkirálynál, kinyitotta az appartmant és Alfonso besietett a fürdőszobába. Odalenn Miranda herceg ellenőrizte az autóból való kirakodást. A sofőr egymásután szedte ki a bőröndöket, az exkirály hatalmas koffer-rádió­ját, és végül a kocsi fenekéről előhúzott egy fla­nellmellényt. Ezt útközben vetette le az exkirály. Miranda herceg beszámolt az utazásról. Tíz órakor indultak Bécsből, fél kettőkor érkeztek Ma­gyaróvárra, Frigyes főherceg kastélyába, ahol családi ebéd volt. A késést az okozta, hogy Ste­fánia főhercegnő gyengélkedése miatt nem tudott átjönni oroszvári kastélyából. Három órakor ezért áthajtatott az exsarály Oroszvárra, ahol meguzsonnázott és csak öt óra után indult el Bu­dapestre. Útközben többször lelassíttatta az autót, hogy a vidéket figyelje. Miranda herceg ezután elmondotta, hogy a család több tagja érkezik. Már hónapokkal ez­előtt megérkezett Zamoyski grófnő, aki a gróf édesanyja. Odavárják Don Carlos infáns megérke­zését, aki három leányával és fiával jön Buda­pestre. Kilenc órakor Miranda herceg telefonált a Pajor-szanatóriumba, ahol Zamoyski grófné vá­rja lebetegedését. Érdeklődött a grófnő állapota iránt és bejelentette, hogy az exkirály ilyen késői már nem akarja zavarni a grófnőt, ezért csütörtök dél­előtt fogja őt a szanatóriumban meglátogatni. Féltíz óra tájban telve volt a Dunapalota ét­terme, amikor az ősz Miranda herceg kíséretében megjelent az exkirály. Barna útiruháját felcse­rélte sötétkék zakkóval. Az étterem Dunapart felőli részén, a cigány közelében, egy kis asztalka mellett foglaltak helyet. Alfonz konzomot, hideg fonast, sült csirkét kompóttal és zöldbabbal, coupe Maxi­mot és gyümölcsöt fogyasztott. A borválasztásnál egy ideig tűnődött, majd egri bikavért rendelt. Va­csora után cigarettára gyújtott és hallgatta a cigányzenét. Később asztalánál látogatást tett gróf Szapáry Antal, akivel az exkirály néhány percig kedélyesen elbeszélgetett. Tizenegy óra volt, amikor Alfonz fölemelke­dett asztala mellől és kisietett az étteremből. Az exkirály harmadik budapesti tartózkodásának első estéje ezzel véget ért. Pálóczi Horváth György Alfonz spanyol exkirály AZ ÚJ 2 PENGŐS REGÉNY MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT MEGJELENT LAJO KAPHATÓ MINDENÜTT ATHENAEUM KIADÁS Egyelőre csak egymillió pengő csatornaépítési munkálatokat ad ki a főváros (Saját tudósítónktól) A városházán most dol­gozzák fel a csatornaépítési inségmunkára érke­zett ajánlatokat. Király Kálmán műszaki főtaná­csos vezetésével az ügyosztály egész személyzete szinte megszakítás nélkül fáradozik, hogy a mun­kákat minél előbb ki lehessen adni. Az autonó­mia részéről Becsei­ Antal vizsgálta felül a pályá­zatokat. Körülbelül egymillió pengő értékű munkát tudnának kiadni és ezt ki is fogják adni. E hét végén Budapestre érkezik Borvendég Ferenc al­polgármester, aki a polgármester megbízásából fogja átvizsgálni az ajánlatokat. Összehívják az összes szükséges fórumokat és szeptember 15-éig az egymillió pengő értékű csatornaéritési munká­latokat vállalatba adják. Tizenhat vállalat tett olyan ajánlatot, amely szerint csak készpénzfizetés ellenében tud a csa­tornaépítkezéseken résztvenni. Most ezek a cégek a polgármestert arra kérik, hogy a Községi Ta­karékpénztár finanszírozza a saját tőkével nem­ rendelkező cégek munkálatait. A vállalatok hivat­koznak arra, hogy a magyar pénzintézetek elzár­kóztak a finanszírozás elől. Az ínségakciók ügyében különben értekezlett volt a belügyminisztériumban is. Az értekezleten Keresztes-Fischer belügyminiszter elnökölt, a fő­várost Liber Endre helyettes polgármester és Schüler Dezső, a szociálpolitikai ügyosztály ve­zetője képviselték. A főváros vezetői előadták, hogyha az államtól nem kapnak segítséget, az ínségakciók nagy részét be kellene szüntetni. Szeptember végéig mindenesetre a régi keretek­ben folytatja a főváros ínségenyhítő tevékeny­ségét, sőt a nyomorban levő gyermekek segítése érdekében többet akarnak tenni, mint eddig. A ránkszakadt mérhetetlen fájdalomtól lesújtva, a váratlan csapástól összetört szív­vel jelentjük, hogy az önfeláldozó fé­rj, a nemesszívű apa és unokáját rajongásig szerető nagyapa, a jó testvér, vő és rokon nagydoroghi Stauber József az Aradi Közlöny főszerkesztő­tulajdonosa életének 61­ évében, augusztus 29-én este Badenben visszaadta nemes lelkét Teremtő­jének. Veszteségünk pótolhatatlan és az eltávo­zott emléke örökké élni fog a lelkünkben. Holttestét Aradra szállíttatjuk és az itt temetőben lévő családi sírboltban helyezzük örök pihenőre. Nagydoroghi Stauber Józsefné sz Braun Irén neje, nagydoroghi Stauber István, nagydoroghi dr. Stauber János, Székely Józsefné sz. nagydoroghi Stauber Margit g­yermekei, dr. Stauber Andor testvére, dr.­tauber Andorné sz. Singer Rózsi sógor­nője Stauber Vica unokahúga, özv. Geiger Sam­iné, Braun Béláné, Braun Béla sógor­női és sógora, Székely József veje, Székely Tamás unokája, özv. Braun Fülöpné anyósa IMílátan­tásfi üi­ffi M­­Éji

Next