Pesti Napló, 1932. december (83. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-01 / 270. szám

M SEGÍTSÜNKLEG N­EM­ TÁMOGASSUK A KARITÁSZSZERVEZETEKET 2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1932 december 1 i/’i/' Z&J Hasznos tudni * *#­­■ 4' '»A­­­hogy a derűs hangulat, a jó közérzés mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szorulásban szenvedőknél, emésztési hiányoknál pedig Schmidthauer természetes­ Igmándi keserűvize válik be legjobban tott be: utasíthassák a kormány, hogy sürgősen terjessze be a választójogi törvényjavaslatot. Kertész Miklós a titkos választójog szüksé­gességét hangoztatta. Propper Sándor intézkedést kért, hogy a téli hónapokban ne lehessen szegény embereket kila­koltatni. Pintér László az adóbehajtások módját kifo­gásolta. A kormány adómorálja Fábián Béla azzal kezdte felszólalását, hogyha az elcsatolt terület lakói azt hallják, hogy Magyar­­országon több a kenyér, nagyobb a szabadság, ez a legjobb propaganda. Ellenkező esetben minden propaganda rombadől. A kormány két hónap óta semmit sem csinál, csak új ínségadót kreál. Két­ségbe van esve a kispolgár s a középosztály. A fa­lukban megszűnt a pénzforgalom, ritkaság lett a tízpengősből s ugyanakkor törvényellenesen elve­szik az iparosok szerszámait, a kereskedők mérle­gét. A vállalatok, hiába akarja kötelességükké tenni a miniszterelnök, hogy új alkalmazottakat vegyenek fel, még a régieket is elbocsátják. Azt állítja, hogy két ponttal lehet az országon segí­teni, az egyik a közterhek csökkentése, a másik az, hogy piacot kell szerezni a terményeknek. Adómo­rált csak úgy lehet a közönségtől követelni, ha a kormánynak is van adómorálja s nem vet ki több adót, mint amennyit az adózók meg tudnak fizetni. Ha a kormányok nem fognak össze, a moszkvai internacionálét támogatják. Malasits Géza kifogásolta, hogy a munkanél­külisegélyek elosztása rapszodikus s ennek leg­­rosszabb­ik formáját, az ínségmunkát alkalmazták, mert ez leszorítja a munkabéreket. A bizottság jelentését elfogadta a Ház, majd az elnök javasolta, hogy csütörtökön délelőtt a nemzetközi vasúti egyezményt és kisebb jelenté­seket tárgyaljon a Ház. őrgróf Pallavicini György megemlékezett Churchill volt angol miniszternek az angol par­lamentben elhangzott beszédéről. Véleménye sze­rint emellett a magyar képviselőház nem mehet el szó nélkül. Churchill mindig tárgyilagos volt s ez vezette mostani beszédében is, amikor han­goztatta, hogy még a leszerelésnél is fontosabb a békekötések által okozott sérelmek orvoslása. A komoly békének ez az egyetlen útja s elismeréssel adózik Churchill lordnak. (Taps a Ház minden oldalán.) Gyöm­örey Sándor az osztrák szerződésről szólva kifogásolta, hogy a kormány nem tájékoz­tatja kellőleg a közvéleményt. Kállay Miklós földművelési miniszter nyom­ban válaszolt. A tárgyalás folyamatban van s ezért tartja helyes álláspontnak, hogy arról még ne n­yilatkozzék. Dinnyés Lajos: Az osztrákok már nyilatkoztak. Kállay miniszter: Az osztrák kijelentések nem mentek túl azokon az általános irányelveken, amelyekről már én is tettem közléseket. A fenn­forgó kérdésekről kronologikus sorrendben nem lehetne helyes tájékoztatást adni. A szerződéssel egyébként foglalkozni fog a parlament s akkor minden képviselő láthatja majd, hogy helyesen járt-e el a kormány. Hegymegi Kiss Pál kifogásolta az adóbehaj­tások antiszociális módját. Ezek a behajtások a kincstárnak sem használnak, de nemzeti értéke­ket tesznek tönkre és veszélyeztetik a jövő ter­melést. Az adóvégrehajtás miatt Debrecen kör­nyéke 600.000 kilogramnyi veszteséget szenvedett az idő előtt piacra dobott hízlalatlan sertéseknél. Az árak lezuhantak, a tenyészállatokat is elkó­tyavetyélték. Kérdezi: miért mennek az 5000 pen­gőn felüli adótartozások a főispánok kezén­­ ke­resztül? Nincs pénz s ugyanakkor megütközéssel halljuk, hogy a kormány 400 balista-autót vásá­rol Olaszországban. (Nagy zaj a baloldalon.) Fábián Béla: Honnan van erre pénzt Pakots József, Ballilafüred. Hadházy Ferenc felszólalása után az elnök napirendi javaslatát fogadta el a Ház, majd át­tértek az interpellációkra. Hogyan lehetne szanálni az állami vasgyárakat? Beck Lajos megállapította, hogy az állami vasgyárak vesztesége a 33-as bizottság adatai alapján 1931-ben és 1932-ben megközelítették az évi 25 millió pengőt, ennek kiküszöbölésére semmi sem történt. A MA­VAG eddig 80 milliónál több adós­ságot csinált, amelynek kamatai meghaladják az 5 milliót. Miért tartják mégis fenn a MAVAG-ot! Szükség nincs rá, legfeljebb a lokomotívgyártás terén, de ezt a MAVAG budapesti gyárának be­szüntetése esetén is fenn lehetne­­tartani. Nincs szükség erre az állami üzemre árszabályozó szem­pontból sem, mert a gépiparban úgyis az önkölt­ségi árak alatt vannak az árak. Szociális szem­pontból lehet és kell megfelelő megoldást találni. A diósgyőri gyárat fenn kell tartani. Ha a buda­pesti telepet leállítják, az bizonyos éveken át még 3­8 millióba kerülne s ez az összeg később jelenté­kenyen csökkenne. A mostani veszteséget minimá­lisan évi 15 millióra kell becsülni, a megtakarítás tehát jelentékeny. A magániparral megfelelő meg­egyezést kell létesíteni, akkor még ez a deficit is eltűnik. Néhány év előtt még rendkívül kedvező amerikai ajánlatunk volt, mely egyszerre kiküszö­bölte volna a MÁVAG deficitjét, de a kedvező alkalmat elmulasztottuk. Ma csak arról lehet szó,­ogy _ _ fejében köteles legyen az előálló többletjövedelem­ből részesíteni az államot. Így még a diósgyőri de­ficitet is csökkenteni lehetne. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter vála­szában kijelentette, h­oigy az állami gépgyár renta­bilitását illetőleg kidolgozott terve van, amellyel a közeli napokban foglalkozik s amelynek részle­teiről nem nyilatkozhatik, mert ez ellenkeznék az üzleti okossággal. A terv három szempont szem­­meltartásával készült. Az első, az, hogy a deficit nagyobb, mint amit elbírunk, a második szempont a magánipar helyzetének tekintetbevétele, a har­madiké­ szociális szempont volt. A központi veze­tést kell átcsoportosítani, hogy ami megmarad, veszteség nélküli munkát tudjon végezni. Tej, kenyér, szén Müller Antal arra mutatott rá, hogy a közön­ség nem tudja megfizetni a tej mai magas árát. Kállay földművelési miniszter azt fejtegette, hogy a tejnél a termelői és fogyasztói érdeket kell szemmeltartani ami a kettő közé kapcsoló­dik, az nem elsőrendű szempont. Ő a jelenlegi tej­rendszert készen vette át. A­­tejvállalatok is nehéz helyzetben vannak és eladásra kínálgatják beren­dezésüket. Ha a főváros megengedi, hogy jobb helyekről a tej egyenesen a fogyasztóhoz kerül­jön, ez 4 fillér olcsóbbodást jelent. A tejkérdés organikus átszervezése meg fog történni. Müller Antal második interpellációjában a kenyér árának mérséklését követelte. Jövőre nem lesz baletta Kállay miniszter válaszában elismerte, hogy a balettarendszer drágít. Jövőre a balettát nem tartja fenn és más rendszerrel fogja pótolni. Müller Antal harmadik interpellációjában, azt kívánta, hogy a kormány vizsgálja felül a bányák árkalkulációját, mert akkor le lehet szállítani a szén árát. Fabinyi kereskedelmi miniszter azt vála­szolta, hogy a­ szénkérdést csak rendszeres mun­kával lehet megoldani. Az irányárakat be fogják tartani, a fővárosban nemcsak szénár, de szén is­ van. A szénkormánybiztosság megszüntetése és a szénkartel feloszlatása helyesnek bizonyult. Vázsonyi János az állami tisztviselők beteg­ellátási alapjának ügyében interpellált. A tiszt­viselők fizetésének egy százalékát levonják erre az alapra, de kéréseiket elutasítják. Imrédy Béla pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy az alapot túlságosan megterhelték, ezért nem tud most nagyobb szolgáltatást teljesíteni. Reméli, hogy rövidesen beszámolhat az új rende­zésről. A zárszámadások ügye és a magas közterhek Farkas Tibor a zárszámadások ügyében inter­pellált. A kormány intézkedésétől­­ függ, hogy az illetékesek megjelenjenek a zárszámadási bizott­ság előtt. A jelentések tárgyalása érdekes adato­kat fog napvilágra hozni. Meg kell látnunk, ho­gyan lehetséges miniszteri önkény alapján lovar­dákat építeni, vadászterületeket bérelni a mai időkben. Egészen meglepetésszerű, hogy 10 millió tújkiadás van. Farkas Tibor másik interpellációját is a pénz­ügyminiszterhez intézte. Hogyan tartja össze­­egyeztethetőnek a miniszter a közterhek nagysá­gát az ország gazdasági helyzetével? Ha viszont nem tartja összeegyeztethetőnek, miért nem gon­doskodnak a közterhek csökkentéséről! Kóródi-Katona János a külügyminisztert in­terpellálta a Vrcme című belgrádi lap Magyar­­ország ellen intézett durva támadása ügyében. A Vrcme és Magyarország Puky Endre külügyminiszter: A legnagyobb megütközéssel vettem tudomásul a Magyarország ellen intézett feltűnően durva támadást, amely annál érthetetlenebb, mert a magyar sajtó min­dig megőrizte higgadtságát s a legszélsőbb nacio­nalista lap sem használt Jugoszláviával szemben ehez hasonló kitételeket. Ez a hang akadálya a két állam közötti jóviszony kialakulásának s a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének. A legna­gyobb felháborodással és megbotránkozással íté­lem el, hogy Magyarországot lealásó útszéli hang vált a jugoszláv sajtóban mindennapossá. Gróf Somssich Antal a kiskomáromi legelő­­társulat elviselhetetlenül magas ártéri járulékai­ról interpellált s azok helyesbítését kérte. Kállay Miklós földművelési miniszter kijelen­tette, hogy a közelmúltban talán túlzottan sok víz­­szabályozás történt Magyarországon... Eckhardt Tibor: Kiszárították az egész or­szágot. Kállay miniszter: ... de a hatóságok mentsé­gére azt kell felhozni, hogy az intézkedések min­dig az érdekeltek kívánságára, sőt sürgetésére történtek. A konkrét esetet megvizsgálja. Hogyan lehet a válságot megoldani? Gróf Hunyady Ferenc a pénzügyminisztert interpellálta. Azonosítja magát az elhangzott s még elhangzandó adópanaszokkal. Lehet, hogy a behajtási rendeletben jóakarat volt, a végrehaj­tásban azonban brutalitás nyilvánult meg. Tilta­kozik az ellen, hogy megkülönböztetés nélkül al­kalmaznak minden határon túlmenő szigort. A rendeletnek egyik jó következménye az volt, hogy befolytak olyan pénzek, amelyekre az állam már nem is számított, a másik jó következménye az, hogy a kormánynak rá kell ébredni, még ezzel a rendszerrel sem lehet behajtani a hátralékok leg­nagyobb részét. Legyünk tisztában azzal, hogy sok nagybirtokos egységespárti és kereszténypárti képviselők támogatásával kedvezményes adóelbá­nást járt ki magának a múltban. Felkiáltások az egységes párton: Kik azok? Gróf Hunyady Ferenc: Kérdezzék meg a mi­niszterelnöktől, aki bemutatkozó beszédében leszö­gezte ezt a tényt. Ma már természetesen sem ezek, sem mások nem tudnak a régi mértékben fizetni. Vonja le ebből a kincstár a konzekvenciákat, fo­gadja el az adót abban, amiben megkaphatja, föld­ben és terményben, de a föld és termény árát ál­lapítsák meg liberálisan. Attól tart, hogy a mai helyzetben nem lehet majd elzárkózni attól, hogy a tisztviselők illetményének egy részét terményben adják ki. Elméletileg igazolja ezután, hogy a vi­lágválságot a fokozott fogyasztás alátámasztásá­val lehet megoldani. A közösségnek igénybe kell venni a be nem fektetett tőkéket olyan munkák végzésére, amelyek magánkézben nem rentábili­sak. Felveti a kérdést, nem óhajtja-e a pénzügy­­miniszter a kincstár kezébe kerülő földet pénztár­jegyek kibocsátására felhasználni, hogy gyorsítsa a javulás útját? Támadás az OKH szövetkezeti politikája ellen Andaházi Kasnya Béla az OKH szövetkezet­­ellenes politikája ügyében interpellált. Az OKH a­­mindszenti földmunkás szövetkezetnek 1400 pen­gőt a dorozsmai választás költségei címén számolt el és 14.660 pengőről megtagadta a felvilágosítást. S­teuer ny. államtitkárt, aki ezeket az ügyeket intézi, azzal vádolták a lapok, hogy szabálytalan­­ságokat követett el s a helyreigazítási perben a bíróság elutasította őt, azzal az indokolással, hogy a vádak 80 százalékban igazolást nyertek. Kállay Földművelési miniszter kijelentette, hogy vizsgálat van folyamatban s a jelentések ** Kié pápa a vádlottak padján . Színházi Élet 106 oldal ára 60 fillér­­ új számában

Next