Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

Ara 16 Kitér Ma: risztviselő Napló (Ingyen külön melléklet) — Teljes heti rádióműsor Budapest, 1933 84. évfolyam 273. szám Péntek, december 1 ELÖ FÍZETESI ARAK« Egy hó-a 4.- pengő Negyedévre 10.80 pengő félévre 21 60 pengd Egyes szám ara Budapesten, vidéken es a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ... 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG i Rákóczi át 54 szám. KIADÓHIVATALl Erzsébet Körút 18—20 as. TEUEFÓN: 455—50-töl 455-57-ifl, 464-18 és 464-19 SserkosstösAg BéosbefM L, Kohlmarkt 7 A hazafiasságról Irta: Friedrich István Uniformist fognak kapni a nemzeti egység él­harcosai Most már ez biztos. Amint már e he­lyen megírtam, ez ellen senki kifogást nem tehet. A polgári ruhákat pedig nemzeti jellegűvé akar­ják tenni. Egy kis vitézkötéssel és mi egyébbel magyaros stílust akarnak belé ojtani. Ez is rend­ben van. Elvégre nem kényszerről van sző. Akinek ked­ve és pénze van hozzá, az megcsináltathatja ma­gának ezt is, azt is. Bizonyára lesznek sokap, akik különösen a nemzeti egység formaruháját fogják nagy büszkeséggel viselni, mert ezzel mód­jukban lesz ország-világ előtt dokumentálni» hogy ők a pozitív, konstruktív és megfelelő mell­bőségű kiválasztottakhoz tartoznak. Én tehát teljesen megértem, ha valaki idegen­hangzású nevét megmagyarosítja, ha az egysé­gespárti meggyőződését ruházatával is dokumen­tálja, vagy ha az egyszerű Névtelen Adófizető magyaros motívumokkal díszíti fel civilruháját Nem szeretem azonban azokat a honfiakat, akik reggeltől estig verik a mellüket, hogy ők ilyen és olyan hazafiak. Hogy ők így meg úgy szeretik a hazát és a^emzetet. Akik lenézik azt a szorgal­mas, dolgor és önérzetes polgárt, aki nem külső­ségekben akarja nemzeti mivoltát kifejezni, ha­nem verojtékes munkában és a polgári kötelezett­ségeknek hű és pontos teljesítésében akarja le­morzsolni élete napjait. Csak óvatosan annak a hazafiasságnak a folytonos durrogtatásával. Nem hangoztatni kel­lene ezt annyira, hanem inkább a mindennapi életben szorgalmas munka és szívós tevékenyság formájában gyakorolni. Az Igazi hazafiasság inkább a szántóvető mun­kában, a műhelyek, boltok és hivatalok szorgos­kodásaiban nyilvánul meg, mint a szónoki dobo­gókról és demagóg hordókról elpuffogtatott frázi­sokban. Aki becsületes munkával keresi a kenyerét, aki hűséges odaadással gondoskodik a családjá­ról, aki utolsó garasa erejéig eleget tesz az adó­fizetési kötelezettségeinek, ha sor kerül rá, hazája véde'mében élete feláldozásával is hajlandó részt­venni és aki minden célkitűzésében ezeréves al­kotmányunk szellemét és a törvényt respektálja, az az én szememben jó magyar hazafi. Még akkor is, ha régi családi nevéhez ragaszkodva, azt meg nem magyarosítja és megelégszik az egyszerű, zsi­nórkötésnélküli civilöltözettel Miért van arra szüksé". hogy állandóan a ha­zafiasságról beszéljünk? Hiszen abból, hogy va­laki a szájával milyen hazafinak vallja magát, még nem lehet megállapítani, hogy az illető lé­nyegében és valósággal milyen hasznos polgára az országnak. A szorgalmas kubikos, aki testi erejének utolsó megfeszítésével tolja a taligát és verejtékes gara­saival igyekszik családját ellátni, az én szemem­ben sokkal jobb hazafi, nekem sokkal kedvesebb testvérem, mint az a világfájdalmas ábrázatú Mokány Bérei, aki árvalányhajas kalpaggal a fején örökké csak a hon áLlapotán búslakodik, de semmi komoly és hasznos munkát nem végez. A demonstratív hazafiasságnál többet- ér a gyakorlati. Mert az igazi hazafiasság a szellemi és gazdasági értékek produkciója révén járul hozzá a nemzet erősítéséhez és gyarapításához. A szónok­latokbari ós jelmezekben tüntető patriotizmus azonban meddő időpazarlás, ha az ebben előljáró élharcosok ugyanakkor a nemzeti munkában nem vesznek tevékenyen részt. Mit dolgozik, mnt tanul és mit''tud, hogyan küszködik, hogy keresi mindennapi' kenyerét, hogy látja el a családját és juttat-e más magyar­nak is munkaalkalmat, ezek azok a kérdések, „A revízió ki fogja békíteni egymással a Dana-medence népeitl" Ha ez a béke nem születik meg, a Dunavölgye megint német vagy orosz irányítás alá kerül — Hogyan lehet igazságot tenni a kis népek között? — A volt monarchia küldetése és pótlása — Kata­sztrofális helyzetet teremtettek a békeszerződések területi intézkedései Gróf Bethlen István előadása az angol Balhán-komitéban a trianoni szerződés revíziójáról London, november 30. Nagy ós díszes közönség töltötte meg a West­minster-palota hatalmas tölgyfaburkolatú bizott­sági termét, ahol a Balkán-bizottság rendkívüli ülésén gróf Bethlen István megtartotta angliai előadássorozatának befejező előadását. Sir Edward Boyle elnök meguyi'tó beszédében meleg hangon üdvözölte a bizotttság előkelcő ven­dégét, hangoztatva, hogy szokatlan az hogy a bi­zottság nerrj balkáni állammal is foglalkozik. Azonban gróf Bethlen • tván londoni lat^gatása azt a kivételes és el 'nem mulasztható alkalmat nyújtotta, hogy a Balkáu-blzoteság meghallgat* hassa egy európaihírű vezető államférfiú előadá­Bát, aki Magyarországról nemcsak a tárgy párat­lanul alapos ismeretével, hanem a pártatlan tár­gyilagos európai szempont magaslatáról is be6zéL Éppen ezért kötelességének tartotta, hogy kilétem lessen megnyissa az ülés kapuit azok elolt is, akik nem tagjai a bizottságnak, hogy ily módon az angol közvélemény minél szélesebb rétegei okul­hassanak gróf Bethlen István előadásából. Lord Noel-Buxton, volt munkáspárti földmű­velésügyi miniszter, a bizottság megalapítója, emelkedett ezután szólásra. Az előadás tárgya al­talános rokonszenvvel találkozik az angol közön­ség körében njert aki csak Budapesten járt, kivé­tel nélkül mint Magyarország lelkes híve tért vissza. Európa politikai földrengésterülete ezen a területen lakó tizenhárom kisebb nép egy iga:ságosabb osztály révén egy» áswl kibékitteS­sék. Mert vagy sikerül e kis népek között igazi békét teremteni, vaay újból német, illetve orosz vezetés alá kerülnek. De hogy ez nem fog mindig békés úlon lefolyni, az minden kétségen felül áll. Most van meg a kellő időpont az új rendezés ke­resztülvitelére, amíg legalább az érdekelt partne­rek. az orosz és a német, nem szólhatnak olyan döntő súllyal az eseményekbe, mint később. A mai helyzetben a nemet és az orosz nép hozzájárulásával lehetne a kis népek között igazsá­got tenni és a szóbanforgó területek viszonyait véglegesen rendezni, ami? újabb szövetségi köte­lékek és blokkok nem jönnek létre, amelyek az ilyen békés rendezésnek esetleg újból útjában fog­nak állani. , Európa említett területe tulajdonkeppen há­rom részre oszlik s ennek mesrfeH'ien van balti­kérdés, lengyel-kérdés és a di tíai államok kérdésé. Az előadó csak az utóbbiról akar szólani. Mi volt az osztrák-magyar I monarchia ? ' Az osztrák-magyar monarchiában minden no­Gróf Bethlen István mai utolsó angliai elő­adásában a trianoni szerződés revíziójával foglal-, kozott Európa egyéb aktuális politikai problémái­nak szemszögéből. Kifejtette, hogy Európának az a területe .amelyen a világháború következtében a politikai uralmi viszonyokban és az államok ha­táraiban mélyreható változások áilottak be, rövi­den az európai kontinens politikai földrengéste­rületének nevezhető. Ez tulajdonképpen széles sáv, amely a Finn-öböltől a Száva—Duna-vonalig, a Balkán félsziget alapvonaláig, a germán és orosz nép lakta területek között déli irányban szé­lesedve. terül el. A háború előtt e terület birto­kosa hárem nagyhatalom volt: Oroszország, Né­metország és Ausztria-Magyarország. Ma Észtor­szág, Lettország, Litvánia, Lengyelország, a cseh­szlovák állam, Ausztria- Magyarország, Jugoszlá­via és Románia, tehát kilenc ország osztozkodik a terület felett, amelyen azonban nem kilenc, ha­nem tizenhárom nemzeti öntudatra ébredt nem­zet lakik: az észtek, lettek, litvánok, lengyelek, csehek, tótok, rutének, osztrákok, németek, ma­gyarok, szlovének, horvátok, szerbek és románok. Európa legnagyobb érdeke fűződik ahoz. hogv ezen a politikai földrengésterülcten régre tizenöt év után a végleges nyugalom helyreálljon és az amelyekre először feleletet kell kapnom, hogy megalkothassam magamnak valakiről a vélemé­nyemet a hazafiassága fokáról. Nekem hiába kuruekodik és haridabandáz a kávéházi élharcos, az a minden lében kanál, az az örökké ráérő, kvaterkázó, füsikarikákat eregető, gravameneket harsogó hazafi. Én még mindebből nem tudom, hogy kihez van szerencsém. A sváda engemet hidegen hagy. De., ha belépek egy műhelybe és látom a kö­tényben dolgozó iparost, vagy irodájában a szel­lemi munkát végző lateinert, vagy a boKban a pult mögött küszködő kereskedőt, vagy a földjét művelő magyar földművest, akkor nincs nekem még arra is szükségem hogy akármelyikük a hazafiságának a puffogtatásával mutatkfzzék be nekem. Mert nekem az az élettapasztalatom, hogy a dolgos ámber, a nap minden drága, óráját felhasználó munkás és polgár, a hazának is hű fia, akinek nincsen szüksége, hogy nap-nap után a hazafias­ságból kioktassák. Az igazi patriotizmus a munkában, szorga­lomban. közteherviselésben és az. egyéni függet­lenség ínegóvásában éli ki magát. Nincs szükség» külső ismérvekre annak igazolására, hogy léteaik. Rengeteg mostanában a hazafias frázisok el­adásával foglalkozó kucséber. Mialatt megfelelő tiszteletdíják és egyebek elLenében az egységes párt fáklyáit lobogtatják és az úgynevezett nem­zeti egység lampionjait hordozzák körül, a dol­gozó társadalomnak állandóan népies előadásokat tartanak a patriotizmusról. Éspedig olyképpen, mintha a jó hazafi az egységes párt paradicsomán kívül már meg sem élhetne. Hcgyne, hogyne. Egységes párt, nemzeti egy­ség és hazafiság. Ez mind együttvéve egy szent­háromság, amelyen kívül nem ér az élet egy fa­batkát sem. A fogalmak mixtum composituma, amely a narkotikum szerepére van szánva. Csak­hogy a magyar dolgozó társadalom nem él már bódító szerekkel. Elege volt belőlük. És ezért a hazafiasságot is a saját feje és szíve szerint gya­korolja. Aki ezen változtatni akar, az sziszifuszi munkára vállalkozik és arra csak fiaskó várhat.

Next

/
Thumbnails
Contents