Pesti Napló, 1934. január (85. évfolyam, 1–24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
Az autó meg a szekér Írta: Friedrich István Megint leállítottak vagy ötszáz automobilt Budapesten. Csak a fővárosban. Hogy vidéken mennyit vontak ki a forgalomból most az 1933-as év utolsó autóadó-negyedének a lejártával, azt még e pillanatban nem tudom. De eléggé vigasztalan kép ez a morgue-ba helyezett ötszáz budapesti gépkocsi is. Bővebb adatokra már igazán nincsen szükség. De hiába helyezik el ezeket az autókat a különböző raktárakba. Hiába állítják le a motoraikat és eresztik ki a benzintartányaikból a benzint, a gépkocsik, ha nincsenek is már üzemben, ha nem is száguldoznak már az országutakon, mégis beszélnek. Igen, megszólalnak ott a sötét magazinokban és ellamentálják egymás között, hogy hogyan is jutottak ebbe a szomorú, leépített állapotba. Úgy kezdődött ez a temetés, hogy a konszolidáció nagyjai éveken át mindig arról szónokoltak, hogy istápolni kell a hazai automobilizmust. Hogy hóna alá kell nyúlni. Amint azt egy decenniumon át a mezőgazdasággal is tették. Ahogy örökké a mezőgazdaság megsegítéséről prédikáltak, úgy magyarázták az autótulajdonosoknak, hogy menynyire fontos az automobilizmus. Hogy mennyire egyetemes nemzeti érdek annak minden téren való támogatása. .• ,'' Hát ez a támogatás! is kezdődött. Csak úgy ömlöttek szép sorjában ezek a támogatások. Kezdődött a benzindrágítással, a motalkóval és az autóadóval. Azután a látszatadóval rémítgették a gépkocsitulajdonosokat. Igaz, hogy a látszatadórendeletet visszavonták, de az ezzel kapcsolatosan kiadott bizalmas utasítások mégis csak érvényesültek. Rásóztak később az autók vételárára hét százalék fázisadót. A gumiabroncsokat is hasonló mértékben adóztatták meg. Most újévi ajándékul pedig a benzint és olajat is hétszázalékos forgalmiadóval sújtották. Szóval, a tulajdonostól egészen a gumiabroncsig mindent úgy megadóztattak, hogy a tulajdonos kénytelen volt gépkocsijából kiszállani és a villamosra, autóbuszra, legfeljebb a taxira átszállani. Az autó meg bekerült a sötét raktárba. A meddő semmittevés házába. És ott ásítozik. Sztrájkol az adóhivatallal szemben. Éhségsztrájkba fogott. Nem fogyaszt se benzint, se olajat, se gumit. Leállt. Kikapcsolódott az életből. Leépült és elaludt. Lám, a mezőgazdaságot is addig támogatták, segítették, gyógyítgatták, amíg agóniába esett. Az automobilizmust is addig istápolták és kurblizták, amíg megfeneklett maga az autó. Ahogy ők mondták, alágyujtottak az automobilizmusnak. Hát »így néz ki ez az alágyujtás«. És építették a nagy autósztrádákat betonból, aszfaltból és egyéb anyagokból. Hogy az ő vonalvezetésük által kifejlesztett automobilizmusnak legyen hol érvényesülnie. Hogy száguldhassanak, röpülhessenek százkilométeres sebességgel a gépkocsik. Mert az idő pénz. Ma nem érnek rá a fontos ügyekben eljáró polgárok vonatösszeköttetések után igazodni Vége a dilizsánsz és a postakocsi kedélyes világának. De még a személyvonatokon való bumlizásnak is. Sokan már azt is mondták, hogy talán kár ennyi pénzt beleölni az autóutakba, hiszen jön a repülőgép, mint leggyorsabb és így legolcsóbb közlekedési eszköz. Szép cikkekben magyarázták nekünk a szakértők, hogy a leggyorsabb közlekedés a legolcsóbb. Hogy az idővel való spórolás tuladonképpen gazdagodást jelent. És gazdagodtunk. Ki gyorsabban, ki lassabban. A teherautók meg elkezdtek a,betonutakon fuvarozni. Gyorsan és olcsón. Háztól házhoz átrakás nélkül. Éjjel-nappal. Hiszen ezért építették az autóutakat és a gyorsaság a racionalizálódás lényege. Ha sorsunk bölcs, előrelátó és elhivatott nagyjai nem akarták volna, hogy teherautók árukat szállítsanak, akkor nem építettek volna drága kölcsönökből autóutakat. Ugyebár ez világos? De jött a MÁV. És észrevette a fránya teherautókat. Akik vele konkurrálni merészkednek.,Sietnek. Még jobban is néha, mint maga a mélyen tisztelt MÁV.. A vasúti sínek mellett futott a betonsztrádán az autó Azt mégsem lehetett tűrni. Tehát ellengőzt eresztett az egész megbolondult automobilizmusba Egyszerűen részben betiltották a teherautón való fuvarozást, részben pedig kartelba kényszerítették a teherautótulajdonosokat a MÁV-val, így következett be az általános »visszakozz!« az uralkodó rendszer automobilizmusfejlesztő koncepcióiban és elgondolásaiban. Az autósztrádákon ritkultak a teherautók. A MÁV mozdonyai kissé vígabban pöfékeltek. Amit a teherautófuradozás terén a kormányzat támogató, előmozdító ésistápoló intézkedései nem végeztek el, azt a MÁV ellengőze intézte el. És miként a városokban a személyautók kéyszernyugdíjba vonulnak, úgy megfogytak az árufuvarozó teherautók is az autósztrádákon. Csakhogy! Feltűnt a MÁV-nak egy újabb konkurrense: a jó öreg parasztszekér. Árukat és terményeket szállítva százkilométeres távolságok között. Az olcsó lovak, az olcsó munkaerő, az olcsó zab érvényesülni akarnak a gazdasági életben és birtokba veszik az elárvult autóutakat. A gazdaságpolitikai eredményekhez, íme tehát csatlakozik megint egy újabb, az autósztrádákon hors concours döcögő parasztszekér. Megint egy újabb specialitás. Még megéljük, hogy a parasztszekér fogja megfizetni az autóútadót is. Budapesten esszük Európa legdrágább kenyerét, holott nálunk a búza a legolcsóbb. Nálunk legnagyobb a fejenkénti eladósodottság. Mi viseljük a nemzeti jövedelmünkhöz képest a legsúlyosabb közterheket. Csupa rekord. Csupa specialitás. Elhibázott gazdaság - és pénzügypolitika eredményei. Most meg kisül, hogy elhivatottjaink addig gyámolítgatják az autót, amíg parasztszekér lett belőle. Parasztszekérre konszolidálódott a gépkocsit ! Ára 16 fillér Budapest, 1934 85. évfolyam 1. szám Szerda, január 3 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : 455—50-től 455-57-ig, 464—18 és 464—19. Szerkesztőség Bécsben! I., Kohlmarkt 7. Ma: Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) A francia jegyzék messzemenő engedményeket tesz a leszerelés terén Németországnak, ele ugyanilyen biztosítékokat követel Az újévi barátságos hangú francia emlékiratot nem fogadta visszautasítás Berlinben Rosenberg horogkeresztes külügyi főnök nyilatkozik a német vágyakról és követelésekről Simon angol külügyminiszter Rómában Berlin, január 2. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) (United Press.) A francia emlékirat, amelyet François Poncet berlini francia nagykövet újév napján nyújtott át Hitler kancellárnak, sokkal terjedelmesebb, sem mint várták, mert minden felvetett kérdésre kimerítően válaszol. A diplomáciai okmányról egyelőre csak annyi szivárgott ki a nyilvánosságra, hogy rendkívül barátságos hangú. Hitler kancellár elutazott Ober-Salzberg környékén lévő főárióra, ahová tanácskozásra hívta a nemzeti szocialista párt vezérlő tagjait. Január 4-ikétől 7-ikéig fog tartani a vezérlőtanács gyűlése, tehát a német birodalmi kormány válasza a francia emlékiratra addig késni fog Hitler kancellár távolléte miatt, de az is halasztást okoz a válasz elküldésében, hogy megelőzőleg a német birodalmi külügyi kormány érintkezésbe fog lépni Rómával és Londonnal. Berlin, január 2. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A francia aide-mémoire a német sajtóban egyáltalán nem talált olyan rideg fogadtatásra, mint az előzetes kommentárok után várni lehetett volna. Német részről szemmel láthatóan azon igyekeznek, hogy tompítsák a német--francia konfliktus élét s az aide-mémoire szövegét azért egyelőre nem is hozzák nyilvánosságra. Csak a római tanácskozások befejezése után ad választ Németország a francia jegyzékre Berlin, január 2. Mialatt Rómában kezdetüket veszik a megbeszélések Mussolini és az angol külügyminiszter között, a berlini külügyminisztériumban annak a terjedelmes francia »aide memoire«-nak áttanulmányozásával foglalkoznak, amelyet Francois Poncet berlini francia nagykövet újév napján nyújtott át a birodalmi kancellárnak és a külügyminiszsternek. A megbeszélések folytatása dolgában a döntés német részről csak a római tanácskozások befejezése után történik meg, úgyhogy német válaszra a jövő hét előtt nem lehet, számítani. Egyelőre Berlinnek az az álláspontja, hogy a kezdeményezés a többi hatalmat illeti meg. Miért volt a nagy francia sietség ? Párizs, január 2. Az esti lapok úgy értesülnek, hogy szombaton este az angol kormány lépéseket tett a francia kujtinarynál a kiernek szóló jegyzék módosítása céljából. A francia kormány azért sietett a jegyzék átadásával, hogy idejében kivonhassa magát az angol nyomás alól. Párizsban attól is tartottak, hogy Rómában és Londonban a jegyzék tartalmát még annak átadása előtt vita tárgyává találják tenni. A Liberté úgy tudja, hogy szombaton este Paul Boncour telefonon utasította Francois Poncet-t, hogy a jegyzéket haladéktalanul adja át. A jobboldali Journal des Débats helyteleníti ezt a nagy sietséget, amelynek hivatalos helyen adott magyarázata inkább meglepetést, mint megelégedést kelt. A francia kormány ezek szerint saját álláspontját csak megfutamodásszerű eljárással tudta megvédeni. A francia jegyzék tartalmáról írva a Paris Soir igen megbízható forrásból úgy tudja, hogy a jegyzék a leszerelés terén messzemenő engedményeket tesz, de csak azzal a feltétellel, ha Németország viszont biztosítékokat ad a koteai jellegű alakulatoknak feloszlatására és ha általában minden újra fegyverkezésről lemond. A lap berlini tudósítója szerint a német kormány nehéz helyzetbe kerül: egy felől semmi esetre sem akar lemondani az újrafegyverkezésről, másfelől pedig a nemzetközi közvéleményre való tekintettel nem utasíthatja el állandóan a Franciaország részéről érkező békülékeny javaslatokat. Berlin mindenesetre megvárja, hogy a külföld állást foglaljon és csak azután hoz majd döntést. A Temps vezércikkében siet ismételten hangoztatni, hogy a francia emlékirat egyáltalában