Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
r Vasárnap Szavazni ! Ma kezdődik a szavazás a 200.000pengős Miklós Andor Map első fődíjaira Az utolsó idézet — az első szavazószelvény Tessék kivágni és borítékba téve beküldeni a Pesti Napló kiadóhivatalába. A borítékra feltűnően rá kell írni: „Miklós Andor Alap-pályázat" SZAVAZÓSZELVÉNY a 200.000 pengős Miklós Andor a lap első 10.000 pengős díjaira A PESTI NAPLÓ-ban leközölt 31 idézet közül az alábbi számokkal megjelölt cikkeket tartom sorrend szerint a legfontosabbaknak : ••••••••••• Előfizető neve: .... Foglalkozása :. Címe : • ••••••Mll(‰M»IMII«(IMI»}llltuNKtUst Döntő naphoz érkezett a 200.000 pengős Miklós Andor Alap útja. A Pesti Napló mai számában harmincegyes sorszámmal jelzett idézetet találnak olvasóink. Ez az utolsó idézet azok közül, amelyeket lapunk nyolc évtizedes múltjának legragyogóbb közleményeiből válogattunk és amelyek kulcsául szolgálnak a Miklós Andor Alap díjaira kiírt pályázatunknak. Mint már több ízben részletesen közöltük, a 200.000 pengős Miklós Andor Alapot teljes egészében készpénzben kiosztjuk rendes előfizetőink között. Negyedévenként 10.000 pengőt adunk ki és az első 10.000 pengő kiosztásának dátuma most érkezett el. Április folyamán adjuk ki ezt az összeget, mégpedig úgy, hogy egy 5000 pengős díjat és tíz 500 pengős díjat ítélünk oda előfizetőinknek. Kik kaphatják ezeket a díjakat? Ezt a kérdést dönti el a pályázat, amely a harmincegy idézet körül forog. A harmincegy idézetből ugyanis kiválogattuk a tizenegy legfontosabbat. Ezeket fontosságuk szerint sorrendbe rakva, letétbe helyeztük egy közjegyzőnél. Előfizetőink elé azt a feladatot tűztük ki, hogy ők is válogassák ki a harmincegyből a tizenegy legfontosabbat, ők is állapítsák meg ezeknek fontossági sorrendjét. Aki eltalálja ugyanazt a sorrendet, amelyet mi megállapítottunk és amely szigorú titokként fekszik a, közjegyzőtől lepecsételt borítékban, az kapja az első 5000 pengő díjat. Akik legjobban megközelítik ezt a sorrendet, azok kapják a többi díjat Ha a pontos sorrendet senki nem találja el, az 5000 pengős díjat kiadjuk annak, aki a sorrendet legjobban megközelíti. Minden előfizetőnk részt vehet és vegyen is részt ezen a pályázaton! Az egyetlen feltétel az, hogy aki részt akar venni, az most előfizetőnk legyen, vagyis előfizetési díja ki legyen fizetve. Régi, állandó előfizetőinket arra kérjük, hogy legkésőbb április 8-ig újítsák meg feltétlenül előfizetésüket, április 8-án jár le ugyanis a szavazás határideje. Hogyan kell szavazni? A Pesti Napló mai számában az utolsó idézettel együtt közöljük a szavazószelvényt. Ebben a szelvényben tizenegy üres kocka van. Ezekbe a kockákba kell beírni a legfontosabbnak tartott idézetek sorszámát, fontosságuk sorrendje szerint. Aki tehát példának okáért a tizenötödik sorszámú idézetet tartja a legfontosabbnak, az az első kockába beírja a 15-ös számot. Ha például a 3-as sorszámot tartja második legfontosabb idézetnek, akkor a második kockába a 3-as számot írja be és így tovább. Szavazzon minden előfizető! írjon be tizenegy számot a tizenegy kockába, hátha eltalálja éppen azt a sorrendet, ami a közjegyzői zárt pecsétes borítékban van elrejtve. De föltétlenül ajánljuk minden előfizetőnknek, hogy vegyen részt a pályázaton, mert 5000 pengő, de 500 pengő is igazán megéri azt a kis fáradságot, hogy: elővegyünk egy ollót, kivágjuk a szelvényt, a tizenegy kockába beleírjunk 1—31 közül 11 számot, a szelvényre ráírjuk pontos nevünket és címünket, a kitöltött szelvényt betegyük egy borítékba és a borítékot föladjuk a Pesti Napló kiadóhivatala címére, Budapest, Erzsébet körút 18—20. A borítékra kívül föltűnően rá kell írni »MiklósAndor ~Alip pályázat:« Arra is gondoltunk, hogy mi lesz, ha két egyforma jó pályázat kerülne az első helyre. Ebben az esetben a beérkezés sorrendje dönt. Közjegyző fogja megszámozni sorrendben a beérkező pályázatokat, de természetesen vigyázunk arra, hogy a vidékiek ne kerüljenek hátrányba a fővárosiakkal szemben és így beszámítjuk azt az időt, amennyivel a vidéki levél útja tovább tart. Ezután minden negyedévben kioszt a Pesti Napló előfizetői között készpénzben 10.000 pengőt, április után a következő tízezretjúliusban adjuk ki. Ekkor is csak egy feltétele lesz a díjak elnyerésének: mindenki megkaphatja a hatalmas összegeket, aki a Pesti Napló rendes előfizetője. Még egyszer megírjuk, hogy a Pesti Napló és társvállalatainak alkalmazottai, vagy azok közvetlen hozzátartozói, ha előfizetők is, nem vehetnek részt a versenyben. A döntés királyi közjegyző közbenjöttével történik. PESTI NAPLÓ 1934 április 13 r KIS MESÉK Irta: HELTAI JENŐ 1. A nádpálca románca. A szigorú apa nádpálcát vásárolt csíntalan gyermekei számára. A jóságos anya fölháborodva tiltakozott. — Nádpálca az én házamban? Kivette a szigoríi apa kezéből a félelmetes szerszámot és kihajította az ablakon. Ujjongó gyermekek ünnepelték a jóságos anya megváltó cselekedetét. Kivételesen egész héten jól viselték magukat és vasárnap boldogan, de szemtelenül ugrándoztak házuk szomszédságában egy üres telken, amelyről a felügyelő számtalanszor kitiltotta már őket. Most is hangos káromkodással szaladt feléjük. A gyerekek röhögtek és nyelvüket öltögették rá. A felügyelő körülnézett, azután lehajolt, fölvette a nádpálcát, amelyet a jóságos anya kizárólag az ő számára röpített oda és irgalmatlanul elnásságolta őket. A természetben semmi sem vesz kárba. 2. A milliomos és a koldus. A milliomos háza előtt szegény koldus ütötte föl tanyáját. A milliomos minden reggel egy pengőt hajított a szegény koldus kalapjába. A koldus némán állt, sohasem köszönte meg az alamizsnát. A milliomost boszszantotta a dolog. Elhatározta, hogy megbünteti a szemtelen fickót. Pénz helyett nadrággombot dobott az elnyűtt kalapba. A koldus alázatosan megszólalt: — Adjon Isten ezerannyit! A milliomos mérgesen ráförmedt: — Gazember! Amikor pénzt kapsz, nem nyitod ki a szájadat. És amikor nadrággombbal torkollak le, ezerannyit kívánsz nekem? A koldus szelíden mosolygott. — Miért haragszol? Mindennap pénzt adsz, annak híjával tehát nem szűkölködő. Nadrággombot azonban eddig egyetlen egyszer adtál csak. Abból kívánok neked többet, amiből kevesebb van. 3. Az ördöngösök. Fekete posztóval bevont teremben, fekete asztal körül ültek az ördöngösök és az abrakadabra és más varázsigék erejével az ördögöt idézték a bűvös krétakör közepére. Az ördög sokáig kérette magát és amikor végre mégis csak megjelent, bizalmatlanul nézett végig a társaságon. — Mit akartok tőlem? — Szerződést akarunk kötni veled, Pokol fejedelme. — mondta a főmágus. — Miféle szerződést!. — Te kincseket adsz nekünk, fiatalságot, szép nők szerelmét hatalmat, dicsőséget, tudást. •— És mit adtok érte cserébe? •— A lelkünket Az ördög csodálkozón nézett körül. — Hogy jutott eszetekbe ez a marhaság? — Volt már példa rá, — mentegetőzött a főmágus. — Volt, volt, de mikor? Ilyen kis kamatra ma már az ördög se ad kölcsön! 4. A fülemüle és a sztár. A híres énekesnő, a szédületes világsztár vadonatúj kastélyának vadonatrégi parkjában ült és a nyári éjszaka illatos csöndjében először hallotta a fülemüle dalát. Elbűvölten kérdezte: — Ki vagy te, Isten titokzatos madara, aki ilyen gyönyörűen énekelsz? A fülemüle kibújt a bokorból. — Én vagyok a fülemüle. Talán hallottad már híremet. Az vagyok a madarak között, ami te az énekesnők között. A legnagyobb sztár. — És mennyi föllépti díjad van esténként? — Ingyen énekelek. Az énekesnő nyomban kijózanodott. Egy kis sértődöttséggel rendreutasította a madarat: — Édesem, ne tévesszük össze a dolgokat. Ha nem kapsz pénzt, akkor legföljebb zseni vagy. De nem sztár.