Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

r Vasárnap Szavazni ! Ma kezdődik a szavazás a 200.000pengős Miklós Andor Map első fődíjaira Az utolsó idézet — az első szavazószelvény Tessék kivágni és borítékba téve beküldeni a Pesti Napló kiadó­hivatalába. A borítékra feltűnően rá kell írni: „Miklós Andor Alap-pályázat" SZAVAZÓSZELVÉNY a 200.000 pengős Miklós Andor a lap első 10.000 pengős díjaira A PESTI NAPLÓ-ban leközölt 31 idézet közül az alábbi számokkal megjelölt cikkeket tartom sorrend szerint a legfontosabbaknak : ••••••••••• Előfizető neve: .... Foglalkozása :. Címe : • ••••••Mll(‰M»IMII«(IMI»}llltu­NK­tUst Döntő naphoz érkezett a 200.000 pengős Miklós Andor Alap útja. A Pesti Napló mai számában harmincegyes sorszámmal jelzett idézetet találnak olvasóink. Ez az utolsó idé­­zet azok közül, amelyeket lapunk nyolc évtize­des múltjának legragyogóbb közleményeiből válogattunk és amelyek kulcsául szolgálnak a Miklós Andor Alap díjaira kiírt pályáza­tunknak. Mint már több ízben részletesen közöltük, a 200.000 pengős Miklós Andor Alapot teljes egészében készpénzben kiosztjuk rendes előfizetőink között. Negyedévenként 10.000 pengőt adunk ki és az első 10.000 pengő kiosztásának dátuma most érkezett el. Április folyamán adjuk ki ezt az összeget, még­pedig úgy, hogy egy 5000 pengős díjat és tíz 500 pengős díjat ítélünk oda előfizetőinknek. Kik kaphatják ezeket a díjakat? Ezt a kérdést dönti el a pályázat, amely a harmincegy idézet körü­l forog. A harmincegy idézetből ugyanis kiválogattuk a tizenegy leg­fontosabbat. Ezeket fontosságuk szerint sor­rendbe rakva, letétbe helyeztük egy közjegy­zőnél. Előfizetőink elé azt a feladatot tűztük ki, hogy ők is válogassák ki a harmincegyből a tizenegy legfontosabbat, ők is állapítsák meg ezeknek fontossági sor­rendjét. Aki eltalálja ugyanazt a sorrendet, amelyet mi megállapítottunk és amely szigorú titokként fekszik a, közjegyzőtől lepecsételt borítékban, az kapja az első 5000 pengő díjat. Akik legjobban megközelítik ezt a sorrendet, azok kapják a többi díjat Ha a pontos sorren­det senki nem találja el, az 5000 pengős díjat kiadjuk annak, aki a sorrendet legjobban megközelíti. Minden előfizetőnk részt vehet és vegyen is részt ezen a pályázaton! Az egyetlen fel­tétel az, hogy aki részt akar venni, az most előfizetőnk legyen, vagyis előfizetési díja ki legyen fizetve. Régi, állandó előfizetőinket arra kérjük, hogy legkésőbb április 8-ig újít­sák meg feltétlenül előfizetésüket, április 8-án jár le ugyanis a szavazás határideje. Hogyan kell szavazni? A Pesti Napló mai számában az utolsó idézettel együtt közöljük a szavazószelvényt. Ebben a szelvényben tizenegy üres kocka van. Ezekbe a kockákba kell beírni a legfonto­sabbnak tartott idézetek sorszámát, fontosságuk sorrendje szerint. Aki tehát példának okáért a tizenötödik sor­számú idézetet tartja a legfontosabbnak, az az első kockába beírja a 15-ös számot. Ha például a 3-as sorszámot tartja második legfontosabb idézetnek, akkor a második kockába a 3-as számot írja be és így tovább. Szavazzon minden előfizető! írjon be ti­zenegy számot a tizenegy kockába, hátha el­találja éppen azt a sorrendet, ami a közjegy­zői zárt pecsétes borítékban van elrejtve. De föltétlenül ajánljuk minden előfizetőnknek, hogy vegyen részt a pályázaton, mert 5000 pengő, de 500 pengő is igazán megéri azt a kis fáradságot, hogy: elővegyünk egy ollót, kivágjuk a szel­vényt, a tizenegy kockába beleírjunk 1—31 közül 11 számot, a szelvényre rá­írjuk pontos nevünket és címünket, a ki­töltött szelvényt betegyük egy borítékba és a borítékot föladjuk a Pesti Napló ki­adóhivatala címére, Budapest, Erzsébet körút 18—20. A borítékra kívül föltűnően rá kell írni »Miklós­­Andor ~Al­ip pályázat:« Arra is gondoltunk, hogy mi lesz, ha két egyforma jó pályázat kerülne az első helyre. Ebben az esetben a beérkezés sorrendje dönt. Közjegyző fogja megszámozni sorrendben a beérkező pályázatokat, de természetesen vi­gyázunk arra, hogy a vidékiek ne kerüljenek hátrányba a fővárosiakkal szemben és így beszámítjuk azt az időt, amennyivel a vidéki levél útja tovább tart. Ezután minden negyedévben kioszt a Pesti Napló előfizetői között készpénzben 10.000 pengőt, április után a következő tízezret­­júliusban ad­juk ki. Ekkor is csak egy feltétele lesz a díjak elnyerésének: mindenki megkaphatja a hatal­mas összegeket, aki a Pesti Napló rendes elő­fizetője. Még egyszer megírjuk, hogy a Pesti Napló és társvállalatainak alkalmazottai, vagy azok közvetlen hozzátartozói, ha előfizetők is, nem vehetnek részt a versenyben. A döntés királyi közjegyző közbenjöttével történik. PESTI NAPLÓ 1934 április 1­3 r KIS MESÉK Irta: HELTAI JENŐ 1. A nádpálca románca. A szigorú apa nádpálcát vásárolt csínta­lan gyermekei számára. A jóságos anya föl­háborodva tiltakozott. — Nádpálca az én házamban? Kivette a szigoríi apa kezéből a félelmetes szerszámot és kihajította az ablakon. Ujjongó gyermekek ünnepelték a jóságos anya meg­váltó cselekedetét. Kivételesen egész héten jól viselték magukat és vasárnap boldogan, de szemtelenül ugrándoztak házuk szomszédságá­ban egy üres telken, amelyről a felügyelő számtalanszor kitiltotta már őket. Most is hangos káromkodással szaladt feléjük. A gye­rekek röhögtek és nyelvüket öltögették rá. A felügyelő körülnézett, azután lehajolt, föl­vette a nádpálcát, amelyet a jóságos anya ki­zárólag az ő számára röpített oda és irgalmat­lanul elnásságolta őket. A természetben semmi sem vesz kárba. 2. A milliomos és a koldus. A milliomos háza előtt szegény koldus ütötte föl tanyáját. A milliomos minden reg­gel egy pengőt hajított a szegény koldus ka­lapjába. A koldus némán állt, sohasem kö­szönte meg az alamizsnát. A milliomost bosz­szantotta a dolog. Elhatározta, hogy megbün­teti a szemtelen fickót. Pénz helyett nadrág­gombot dobott az elnyűtt kalapba. A koldus alázatosan megszólalt: — Adjon Isten ezerannyit! A milliomos mérgesen ráförmedt: — Gazember! Amikor pénzt kapsz, nem nyitod ki a szájadat. És amikor nadrággomb­bal torkollak le, ezerannyit kívánsz nekem? A koldus szelíden mosolygott. — Miért haragszol? Mindennap pénzt adsz, annak híjával tehát nem szűkölködő. Nadrággombot azonban eddig egyetlen egy­szer adtál csak. Abból kívánok neked többet, amiből kevesebb van. 3. Az ördöngösök. Fekete posztóval bevont teremben, fekete asztal körül ültek az ördöngösök és az abra­kadabra és más varázsigék erejével az ördögöt idézték a bűvös krétakör közepére. Az ördög sokáig kérette magát és amikor végre mégis csak megjelent, bizalmatlanul nézett végig a társaságon. — Mit akartok tőlem? — Szerződést akarunk kötni veled, Pok­ol fejedelme. — mondta a fő­mágus. — Miféle szerződést!. — Te kincseket adsz nekünk, fiatalságot, szép nők szerelmét hatalmat, dicsőséget, tudást. •— És mit adtok érte cserébe? •— A lelkünket Az ördög csodálkozón nézett körül. — Hogy jutott eszetekbe ez a marhaság? — Volt már példa rá, — mentegetőzött a főmágus. — Volt, volt, de mikor? Ilyen kis ka­matra ma már az ördög se ad kölcsön! 4. A fülemüle és a sztár. A híres énekesnő, a szédületes világsztár vadonatúj kastélyának vadonatrégi parkjá­ban ült és a nyári éjszaka illatos csöndjében először hallotta a fülemüle dalát. Elbűvölten kérdezte: — Ki vagy te, Isten titokzatos madara, aki ilyen gyönyörűen énekelsz? A fülemüle kibújt a bokorból. — Én vagyok a fülemüle. Talán hallottad már híremet. Az vagyok a madarak között, ami te az­ énekesnők között. A legnagyobb sztár. — És mennyi föllépti díjad van es­ténként? — Ingyen énekelek. Az énekesnő nyomban kijózanodott. Egy kis sértődöttséggel rendreutasította a ma­darat: — Édesem, ne tévesszük össze a dolgokat. Ha nem kapsz pénzt, akkor legföljebb zseni vagy. De nem sztár.

Next