Pesti Napló, 1934. augusztus (85. évfolyam, 172–196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Szerda AKTÁK BESZÉLNEK A világháború kitörésének titkos dokumentumai 1914-1934 július-augusztus Egykorú hiteles akták, levelek és táviratok alapján közzéteszi: dr. ERNST OTTÓ (Második folytatás) Most már nincs több akadály. Gróf Berchtold másnap, július 20-án elküldi külön futárral báró Giessl belgrádi osztrák-magyar követnek a csá­szári és királyi kormány jegyzékét, amelyet Berchtold »határidőhöz kötött demars«-nak nevez, amely azonban voltaképpen úgy tartalom, mint formája szerint: Ultimatum A francia nyelvű jegyzék az osztrák-magyar követeléseket­ tíz pontban foglalja össze és 48 órás záros határidőt ad elfogadására. Berchtold pontos használati utasítást is ad báró Giesslnek, amelyet a következő ponttal fe­jez be: »E jegyzék átadásakor méltóságod kiegészí­tőleg szóbelileg közölje még: oly értelmű utasítása van, hogy amennyiben a 48 órán belül a szerb kor­mány részéről nem juttatnak el Méltóságodhoz fenntartás nélkül elfogadó választ, ebben az eset­ben a jegyzék átadásától számított 48 órán belül a császári és királyi követség teljes személyzetével nyomban elhagyja Belgrádot. Berchtold még ugyanaznap egy második, rész­letesebb »Verhaltungsmassregel«-t küld Giessl bá­rónak. Figyelmezteti, hogy a 48 órás záros határ­időt semilyen cím vagy ürügy alatt nem szabad meghosszabbítani,­­ és hogy semminemű tárgya­lásokba nem szabad a követnek a szerb kormány­nyal bocsátkoznia, és hogy a 48 órás határidő ered­ménytelen eltelte után miként kell az osztrák­magyar állampolgárok védelmét más követségek­nek átadnia és miként kell a követnek és a kö­vetség személyzetének harminc perccel utóbb a szerb fővárost elhagyni. Berchtold gróf ezzel a türelmetlen gondosko­dásával oly messze megy, hogy — Bécsből Belg­rádba! — közli Giessl báróval a Belgrádból szom­bat este Zimonyba induló vonatok és hajók me­netrendjét is, sőt még a chiffre táviratok szövegét is készen megküldi neki, amelyekkel a jegyzék el nem fogadását közölje majd Giessl főnökével, Berchtold gróffal... Sorsdöntő táviratok Elérkezett a sorsdöntő július 23-ika. Közben Berchtold még egy utasítást, levelet és táviratot küldött Giesslnek. Már az átadás napján, csü­törtökön, július 23-án is nem kevesebb, mint há­rom cihiffrirozott táviratot is küldött: Telegram Nr. 80. Bécs, 1914 július 23. Chiffre. Titkos. Méltóságod a ma délutánra meghatározott demar­sot semmiesetre sem 4 órakor, hanem legkorábban né­hány perccel 5 óra előtt végezze el. Ha Méltóságodnak lehetséges, tolja ki a demars idejét hat órára, amely esetben a jegyzékben megszabott lejárati időpont is szombat esti hat órára lenne megváltoztatandó. Méltóságod tájékoztatására közlöm: célunk lehető­leg megakadályozni, hogy a megtörtént demarsról szóló hír még ma este elérkezhessen Szentpétervárra. Miután Poincaré elnök még ma este 11 óráig ott tartózkodik. Felkérem táviratozza meg nekem azonnal sürgősen, vár­jon a demarsot 5 órakor végzi-e el, vagy ki tudja-e tenni hat órára.« Berchtold Szóval, miután Berchtold előbb négy héten át sürgette és kívánta az ultimatív demarsot, az utolsó percben mintha mégis megcsapta volna an­nak a Pandorra-szelencéjének a szele, amelyet ép­pen felnyitandó volt: most órák felett kezdett al­kudozni és még egy órával kitolni azt, amit any­nyira áhított, de amitől nyilván öntudatlanul, mégis csak félt is. Egy következő, ugyanaznapi táviratában óva inti Berchtold Giesslt, hogy ne hagyja magát semmi várható szerb fogástól megtéveszteni. Berchtold közli: olyan hírei vannak, hogy Pasics abban a pillanatban, amikor átnyújtják neki a jegyzéket, egész kormányával le fog mondani, hogy ilyképpen a fatális 48 óra alatt Szerbiának ne legyen kormánya, amely a jegyzékre válaszol­hatna. Berchtold szerint ez nem lehet kifogás, se akadály, mert egy lemondásban levő kormány is tartozik legalább 48 óráig még a folyó ügyeket to­vább intézni. , Közben megérkezik Giessl aznapi első távirata: Telegramm Nr. 171. Belgrád, 1914 jul. 23. Chiffre. Ultimátum. P­a­c­u miniszternek ma délután 4 és­­5 órakor fo­gom átadni a jegyzéket. Arra vonatkozó célzásomra, hogy várjon a Belgrádból távollevő Pasic miniszter­elnököt nem kellene-e értesíteni, azt az elutasító választ kaptam, hogy ez felesleges, mert Pacut tegnap rende­letileg a miniszterelnök és a külügyminiszter helyettes­sévé nevezték ki. • Giessl Berchtold aznapi harmadik és utolsó távirata Giesslhez már tisztára tragikomikus. Abban az órában, amikor meggyújtották a világ lőporos hordójához vezető kanócot, abban az órában, ami­kor az ő rendeletére átnyújtják az általa készített ultimátumot. Berchtold chiffrírozott táviratban kifogásolja, hogy­­ Giessl a jegyzéket ultimátum­nak merte nevezni. Telegramm Nr. 83. Bécs, 1914 július 23. Chiffre — Titkos. Vonatkozik 171-es táviratára. Az ön által használt, mai belgrádi demarsunkra vo­natkozó megjelölés, ultimátum, annyiban helytelen, hogy a határidő eredménytelen eltelte csak a diplomá­ciai viszony megszakítását, nem pedig a nyombani há­borús állapot bekövetkezését vonja maga után. A hadi­állapot csupán hadüzenet, illetve ellenünk intézett szerb támadások után következik be. Ilyen gondjai voltak ezen a napon Berchtold gróf úrnak! Közben azonban az óramutató feltartóztatha­tatlanul haladt előre és végre megérkezett Giessl­nek várva várt távirata: Telegramm Nr. 173. Belgrád—Zimony, 1914 júl. 23. Chiffre. Ultimátum Szerbiához. Jegyzéket ma este 6 órakor Paca úrnak átadtam. Giessl. Giessl báró ez napi utolsó részletesebb beszá­moló távirata Berchtold grófhoz így szól: Telegramm Nr. 175. Belgrád, 1914. júl. 23. Chiffre. Ultimátum. Pacu ideiglenes miniszterelnök némi vonakodás után 6 órára volt hajlandó az általam kért megbeszélés időpontját fixírozni és pontosan hat­órai harangütéskor G­r­a­­­c külügyi vezértitkár jelenlé­tében fogadott, mert Pacu nem beszél franciául. Át­adtam neki a jegyzéket és megjegyeztem, hogy a válasz­adási idő szombat este hat óráig van megszabva — amely időpontban én, ha addig sem ilyen vagy pedig csak ki nem elégítő választ kapnék, a követség személy­zetével elhagyom Belgrádot, hogy a válasz kézbesítésé­vel egyidejűleg mindkét hivatalos okmánynak — tehát az osztrák-magyar jegyzéknek és a szerb válaszjegyzék­nek — szerb szövegét is meg kívánom kapni, hogy azo­kat ellenőrizhessem. Pacu megjegyezte, anélkül, hogy a jegyzékünket elolvasta volna, hogy jelenleg Szerbiá­ban választások folynak és a miniszterek egy része nincs a fővárosban, attól tart tehát, hogy fizikai lehetetlenség lesz a teljes minisztertanácsot idejében a nyilvánvalóan fontos döntéshez egybehívni. A minisztertanács már 5 óra óta együ­tt volt. Én azt válaszoltam, hogy a miniszterek visszatérése a vasút, a távíró és a telefon korszakában és az ország kis terjedelme mellett csak néhány óra kérdése lehet és én már délelőtt indítványoztam, hogy helyesnek tarta­nám, Pasic úrnak esetleges előzetes értesítését a jegy­zék átadásáról. Különben mindez a szerb kormány belső ügye, amelynek megítélése egyebekben nem tartozik reám. Egyéb tárgyú beszélgetés nem folyt le közöttünk. G­lftet Berchtold gróf távirata Ferenc József kabi­­netirodai főnökéhez, báró Schiesslhez. Bécs, 1914 július 23. Nagyon sürgős. Felkérem Excellenciádat, jelentse nevemben legalá­zatosabban a császári apostoli Felségének, hogy a csá­szári és királyi belgrádi követ a nagyszerb mozgalomra vonatkozó jegyzékünket Pacu szerb pénzügyminiszter­nek, aki a miniszterelnököt helyettesíti, ma délután hat órakor átadta. A 48 órás záros határidő ennek folytán szombaton, 25-én hat órakor este jár le. Berchtold Elvégeztetett... „Wenn alles klappt . . ." »Elrepült a nagy kő, ki tudja, hol áll meg. Ki uillja, hol áll meg, kit hogyan talál meg.. .­ A rákövetkező napon, július 24-én a türelmet­lenségtől szinte égni látszó Berchtold részletes uta­sítást küld Giesslnek további teendőkről. Jellem­zésül csak egyetlen mondatot idézünk ebből a táv­iratból: Berchtold közli Giesslel, hogy a diplomá­ciai viszony megszakítása és a követnek Zimony­ban való megérkezte után azonnal hívja fel, telefo­non Tisza grófot Budapesten; ő, Berchtold, már megkérte Tiszát, hogy az ugyancsak telefonon to­vábbítsa azonnal Bécsbe Giessl jelentését. ».. . so dass wir, wenn alles klappt:­­ ha min­den simán megy, már szombaton hét órakor este megkaphatjuk az értesítést az ön (Giessl) elutazá­sáról.« »Ha minden simán meny« ez alatt Berchtold gróf úr, a diplomáciai szakítást, a háborút ér­tette­­. Július 24-én Giessl még sietve néhány távirati helyzetjelentést küld Belgrádból. Jelenti, hogy Pasic hajnalban visszaérkezett, hogy a miniszter­tanács szinte permanensen tárgyal és hogy a külföldi követek csak ü­gy rajzanak a miniszter­elnök dolgozószobája körül. Ugyanekkor, az eddiginél még sokkal fokozot­tabb mértékben, megindul a táviratok áradata Bécsből és Bécsbe, az összes európai fővárosok között is. A követjelentések szinte percenként futnak be; a diplomácia hajóján robbanásig fű­tött kazánnal még ismeretlen célok felé kormá­nyozzák Európa szerencsétlen népeinek bárkáját. Talán még mindig nem lett volna késő. A­ beérkező jelentésekből a vaknak is meg kellett látnia, amit csak Berchtold nem akar még most sem észrevenni, hogy a jegyzék világszerte rossz vért szült és hogy üres önámítás volt az a hamis optimizmus, amely azt hitette el vele, hogy lehet­séges az elszigetelt háború a monarchia és Szerbia között. A követjelentések áradatából világosan meg­állapítható, hogy már ezekben a napokban is biz­tonságnál kellett számolni Oroszország nyombani beavatkozásával, ami egyoldalt a fennálló orosz­francia, másrészt az osztrák-magyar-német szer­ződés adottsága mellett feltétlenül legalább is orosz-német-osztrák-magyar-szerb-francia háborút kellett, hogy jelentsen. De ezenfelül már ekkor világosan látható volt, hogy Olaszországra nem számíthatunk, hogy Romániától tartanunk kell és hogy Anglia napról-napra inkább hajlik arra, hogy cselekvő részt vegyen az ellentábor küzdői között. (Folytatása következik.) Reklámárak ABBAZIÁBAN CONTINENTAL SZÁLLÓBAN teljes penzió már napi 10­0 pengőért közvetlenül a strandfürdő mellett. A legmodernebb komfort, saját tenisz­pályák, garázs. — A LUXOR SZA1.L09&8­0 M közvetlenül mellette, modern komforttal teljes penzió napi 7 50 P-ért. Pengőbefizetés. Minden felvilágosítást megad dr. fóris Bankház, VI. Teréz körút 62. Tel.: 204-09 PESTI NAPLÓ 1934 augusztus 1 1 SALVATOR GOTT­A A vUdg legszebb asszonya AZ ATHENAEUM ~ ÚJ 2­20 REGÉNYE

Next