Pesti Napló, 1934. október (85. évfolyam, 222–246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

4 Kedd PESTI NAPLÓ 1934 októb­er 2­4 megállni a helyét, ha lélekben, célokban és törek­vésekben összeforrva, egyöntetű falankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizal­mából állnak az ország élén. Az egység megterem­tésére irányuló társadalmi mozgalomnak — ame­lyet ugyancsak minden erőmmel támogatok — az a történelmi hivatása, hogy a sorsközös­ség tuda­tára ébresztve a magyarság minden rétegét, meg­teremtője legyen annak a lelki harmonniának, cél és törekvésben egységnek, amely nélkül nagy tör­ténelmi perünket megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi gerendázata legyen az egység­ politikai vetületének, a nemzeti egység pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kor­mány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kor­mányzati vonalvezetés lehetőségét. Mi szülte az európai diktatúrákat? — Rendíthetetlen ugyanis az a meggyőződé­sem, hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása kö­zepett mindenekfelett szükség van, de az ősi ma­gyar alkotmányosság fenntartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kor­mányzótöbbség teszi lehetővé. A pártokra, klik­kekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet meg­erősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratá­sára vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatal­mas kormányzótöbbségek uralma, de az a körül­mény­ hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó sze­mélyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásá­ban elsikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kor­mányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradícióinak megfelelő al­kotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kö­telességeivel tisztában levő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbb­ségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülöz­hetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani.­­ Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a Nemzeti Egység Pártjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társa­dalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar köz­életet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervez­kedésnek azt a hipertrófiájját, amely Magyarorszá­gon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet.­­ Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szer­vezeteknek nem lehet feladata minden kormányin­tézkedéssel szembeszállni. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De h­a e szervezetek konkrét kormányintézkedésekkel ta­lálják magukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniök. Erre jó példát nyújtott, a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túl hosszú tanácsko­zások után — de alávetette magát a belügyminisz­ter intézkedéseinek. Az ilyen szervezetek számít­hatnak a kormány legmesszebbmenő támogatá­sára, de az olyan szervezeteket, amelyek a kor­mány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is remonstrálnak, nem tarthatom hivatásuk ma­gaslatán állóknak. — Az a kormányzati tevékenység — amelynek mindennapi feladatai kormányom kétesztendős munkásságának túlnyomó tartalmát alkották — nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. Küzdelem a létért — máról holnapra . — Amikor ugyanis átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki de­pressziót találtam. Az államháztartásban jelent­kező deficit aggasztó méreteket öltött, a gazda­sági élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg­volt bénítva, a tőkeellátási és a hitellehetőségek leromlása és a devizanehézségek következtében előálló nyersanyaghiány miatt.­­ Az állami gépezet működésének folytonos­ságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehe­zedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyug­talanságot és elégedetlenséget keltett. A közhan­gulat leromlása már-már az adófizetésben is ész­lelhető passzivitásig fokozódott. Termelő és fo­gyasztó, kereskedő és iparos, adós és hitelező nem tudták hányadán vannak, mert a gazdasági hely­zet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a vé­letlen szeszélyeinek kitéve, máról holnapra élve kellett a létért való küzdelmet végigharcolnuk. El­gyengültünk és elkedvetlenedtünk abban a harc­ban, amelyet az önálló életet élni akaró nemzet létfenntartásáért kellett folytatnunk. „­­­ E kemény és keserves harcban felőrlődött elődöm, gróf Károlyi Gyula kormányának puri­tán, szívós és hazafias erőfeszítése is, amellyel ők becsületes és önfeláldozó munkát végezve, a leg­nehezebb körülmények között próbáltak megbír­kózni a feltornyosuló akadályokkal.­­ Az ország vázolt állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedé­sekkel segítséget kellett hoznia, alátámasztani a roskadozó gazdasági élet falait, hogy átmentsük a­­ jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világ­kataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait. A gazdasági politika alapgondolata . A lelkekbe reményt önteni, a csüggedt tö­megekbe a bizalmat újból feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom első perc­től fogva tudatában volt annak, hogy a boldogu­lásnak ezeket a lélektani feltételeit csakis a meg­­rekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áru­elhelyezési lehetőségek fokozásával lehet meg­teremteni. Mindehez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak rendelke­zésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig huzamo­sabb ideje szünetelt.­­ Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldá­sához. Míg a Nemzeti Munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről kellett gondos­kodnunk.­­ Az államháztartás rendjének helyreállítása is parancsoló szükségesség volt. A valuta védel­mére mindenféle inflációs kísérletezésekkel szembe kellett szállnunk. A külföld elzárkózási törekvé­seivel szembe utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban megindítva a külállamokkal való újabb kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat. Egyben tervszerű exportpolitika körvonalait megállapí­tanunk, ami szükségessé tette a devizapolitika megfelelő módosítását is. Munkaalkalmak meg­teremtése érdekében el kellett indítanunk a telje­sen befagyott hiteléletet, az eladósodott gazdák­nak nyugalmi állapotot biztosítanunk. A külföldi hitelezőkkel megállapodásokra törekednünk, ame­lyek az ország külföldi hitelének lehetőségeit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. — Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez a kiegyensúlyozás és har­mónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társa­dalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt stabil politikai életet. Szociálpolitika — Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely, a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpolitikai célokra ki­használva, o­sztályharcot szít, de amely osztály­harc csak egyeseknek és nem mindenkinek bizto­sít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkér­d­és megoldását tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, ol­talomban részesül — minden kizsákmányolás el­lenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és hely­telenítem ma is a munkanélkülisegélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni, munka­alkalmat teremteni — természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak az a szo­ciális politika érheti el célját, amelyet a gazda­ságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani.­­ Ismétlem: ez volt a kormány minden gazda­ságpolitikai célkitűzésének alfája és ómegája. S hogy ily irányú munkásságunk nem volt ered­ménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat. — Az államháztartás helyzete a bevételek fo­kozását és a kiadások csökkentését tette szüksé­gessé. Az államháztartás egyensúlyának helyre­állítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—1933. évi 108 millió deficit 1933—1934. költség­vetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 mil­lió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A­ bevételek emelését célzó adózási politikánkban te­kintettel voltunk a szociális és igazságos adóztatás követelményeire. A kiadások csökkentése önmeg­tagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állampénzügyi helyzetünk további javulására megvan minden re­ményünk.­­ Helytelen volna azonban ebből arra követ­keztetni, — amire némely oldalon megvan a haj­landóság— hogy most már derűre-borúra elindít­suk a költséges beruházásokat és ügyeimen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok kö­zött csakis feltétlenül jövedelmező beruházásokat szabad megkockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nem­csak a közület, de a magángazdaság beruházásaira nézve is.. .­­ . A pengőérték megvédése Pénzügyi politikánk vezető irányelve a pengő­érték megvédése• A Magyar Nemzeti Bank céltu­datos devizapolitikájának eredményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nemcsak megóvnunk, hanem fokoznunk is amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgynevezett deflációs pénzpolitikát és ennek gaz­dasági hátrányait. iMgnyjsnrTmyEcole MéMgére 1925-ben alapított mrneves hizlal­lasi iskola Remek fekvés, csodás kilátás a genfi tóra és Alvesekre Sportok zene a Budapesten pengő­ben is fizethető mérsékelt penzióárban a francia, angol és német nyelv oktatása­ben foglaltatik. Magyar referenciák. 10 CHIENŰ Ikufofitú, VL$md.t M.51 M. A római hármas egyezmény s a magyar búsa . Kormányomnak nagy gondja volt külke­reskedelmünk fejlesztésére, mert tisztában va­gyunk azzal, hogy terményeinknek, de elsősorban, a mezőgazdasági termékeknek fokozott exportja egyik alapfeltétele a gazdasági válságból való kibontakozásunknak. Külpolitikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket, létesí­tettünk kereskedelmi megállapodásokat Német­országgal, Franciaországgal, Svájccal, Nagybri­tanniával, Finnországgal, Romániával, Jugoszlá­viával, Bulgáriával, Törökországgal, amelyeknek betetőzése a római hármas egyezmény volt. En­nek keretében egyrészt Olaszországgal, másrészt Ausztriával sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búzafeles­legünk külföldi értékesítésének gondját. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár tisztá­ban voltak az autarchiás gazdasági politika áttö­résének szükségességével és a nagyobb gazdasági terü­letek együttműködésének nagy jelentőségé­vel. A két római szerződésben búzánknak olyan exportárat tudtunk biztosítani, amely jóval meg­haladja a világparitási árakat és ez tette lehetővé számunkra, hogy búzánknak olyan belföldi irány­árakat tudtunk megszabni, amelyek lényegesen meghaladják a világpiaci jegyzéseket. Minden más beállítással és bírálattal szemben határozot­tan állítom, hogy a magyar gabonaárak erőtelje­sebb javulása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a budapesti ga­bonatőzsde jegyzései valamennyi gabonaféleség­ben lényegesen magasabbak a világpiaci jegyzé­seknél. Szeptember közepén a határidős búza Bu­dapesten 90%-kal, az októberi rozs 44%-kal, az ótengeri pedig 47%-kal volt drágább, mint Rotter­damban; világos bizonyságául annak, hogy a magyar gabonaár javulás nem a világpiaci ár­emelkedés következménye, hanem okozati össze­függésben áll a római szerződések árjavító hatá­rozmányaival. — Külkereskedelmi aktivitásunk, melynek egyik fő tényezője a kereskedelmi szerződések háló­zatán kívül a magyar külkereskedelem egységes megszervezése a külkereskedelmi hivatalban, a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulását eredményezte, így az 1932. év végén külkereske­delmi mérlegünk aktívuma még csak 6 millió volt, az 1933. évi mérleg már 80 millió pengő kivi­teli felesleggel zárult. Kereskedelmi mérlegünk — A folyó év első nyolc hónapjában is aktív volt a kereskedelmi mérleg, éspedig 22,1 millió pengővel, ami 6 millió pengővel kisebb kiviteli többletet jelent ugyan, mint a múlt év hasonló idő­szakában, ez azonban arra vezetendő vissza, hogy az exportmennyiség növelése érdekében — és ezen fekszik külkereskedelmi politikánk hangsúlya — bevitelünket is fokoztuk és így helyesen egész külkereskedelmi forgalmunkat növeltük. Ezt a tö­rekvésünket siker koronázta, mert kereskedelmi forgalmunk egész mennyiségét a múlt évi első, nyolc hónap 420 milliójáról az idén 173 millióra tudtuk növelni- Ebben az időszakban kivitelünk 23,5 millió emelkedést ért el a múlt év ugyanezen időszakával szemben. A megnövekedett kivitel csak úgy vált lehetségessé, hogy a behozatalnak, főként a nyersanyagokban nagyobb teret enged­tünk, ami természetes következménye volt ipari termelésünk emelkedésének. De része van a beho­zatal emelkedésében annak is, hogy az iparcikkek belföldi árainak olcsóbbá tétele végett kereskedelmi szerződéseink az ipari behozatalt megkönnyítették. Minden reményünk megvan azonban arra, hogy a folyó év utolsó negyedében kereskedelmi mérle­günk kiviteli egyenlege erőteljesen fokozódni fog, úgyhogy ezideig kereskedelmi mérlegünk jelen­tős aktívumára ezúttal is számíthatunk. — A mezőgazdaság helyzetének érezhető javu- ILKOVITS J. Központit­űtés - és vízvezetéki vállalata­­.­ ATTILA UCCA 29 h­ Telefon 53-0-69 ma

Next