Pesti Napló, 1934. október (85. évfolyam, 222–246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
4 Kedd PESTI NAPLÓ 1934 október 24 megállni a helyét, ha lélekben, célokban és törekvésekben összeforrva, egyöntetű falankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. Az egység megteremtésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel támogatok — az a történelmi hivatása, hogy a sorsközösség tudatára ébresztve a magyarság minden rétegét, megteremtője legyen annak a lelki harmonniának, cél és törekvésben egységnek, amely nélkül nagy történelmi perünket megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi gerendázata legyen az egység politikai vetületének, a nemzeti egység pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. Mi szülte az európai diktatúrákat? — Rendíthetetlen ugyanis az a meggyőződésem, hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása közepett mindenekfelett szükség van, de az ősi magyar alkotmányosság fenntartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzótöbbség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradícióinak megfelelő alkotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kötelességeivel tisztában levő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani. Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a Nemzeti Egység Pártjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiájját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállni. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szervezetek konkrét kormányintézkedésekkel találják magukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniök. Erre jó példát nyújtott, a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túl hosszú tanácskozások után — de alávetette magát a belügyminiszter intézkedéseinek. Az ilyen szervezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatására, de az olyan szervezeteket, amelyek a kormány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is remonstrálnak, nem tarthatom hivatásuk magaslatán állóknak. — Az a kormányzati tevékenység — amelynek mindennapi feladatai kormányom kétesztendős munkásságának túlnyomó tartalmát alkották — nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. Küzdelem a létért — máról holnapra . — Amikor ugyanis átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depressziót találtam. Az államháztartásban jelentkező deficit aggasztó méreteket öltött, a gazdasági élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig megvolt bénítva, a tőkeellátási és a hitellehetőségek leromlása és a devizanehézségek következtében előálló nyersanyaghiány miatt. Az állami gépezet működésének folytonosságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. A közhangulat leromlása már-már az adófizetésben is észlelhető passzivitásig fokozódott. Termelő és fogyasztó, kereskedő és iparos, adós és hitelező nem tudták hányadán vannak, mert a gazdasági helyzet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, máról holnapra élve kellett a létért való küzdelmet végigharcolnuk. Elgyengültünk és elkedvetlenedtünk abban a harcban, amelyet az önálló életet élni akaró nemzet létfenntartásáért kellett folytatnunk. „ E kemény és keserves harcban felőrlődött elődöm, gróf Károlyi Gyula kormányának puritán, szívós és hazafias erőfeszítése is, amellyel ők becsületes és önfeláldozó munkát végezve, a legnehezebb körülmények között próbáltak megbírkózni a feltornyosuló akadályokkal. Az ország vázolt állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedésekkel segítséget kellett hoznia, alátámasztani a roskadozó gazdasági élet falait, hogy átmentsük a jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világkataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait. A gazdasági politika alapgondolata . A lelkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegekbe a bizalmat újból feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom első perctől fogva tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak ezeket a lélektani feltételeit csakis a megrekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áruelhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak rendelkezésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig huzamosabb ideje szünetelt. Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldásához. Míg a Nemzeti Munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről kellett gondoskodnunk. Az államháztartás rendjének helyreállítása is parancsoló szükségesség volt. A valuta védelmére mindenféle inflációs kísérletezésekkel szembe kellett szállnunk. A külföld elzárkózási törekvéseivel szembe utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban megindítva a külállamokkal való újabb kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat. Egyben tervszerű exportpolitika körvonalait megállapítanunk, ami szükségessé tette a devizapolitika megfelelő módosítását is. Munkaalkalmak megteremtése érdekében el kellett indítanunk a teljesen befagyott hiteléletet, az eladósodott gazdáknak nyugalmi állapotot biztosítanunk. A külföldi hitelezőkkel megállapodásokra törekednünk, amelyek az ország külföldi hitelének lehetőségeit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. — Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez a kiegyensúlyozás és harmónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt stabil politikai életet. Szociálpolitika — Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely, a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpolitikai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül — minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélkülisegélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni, munkaalkalmat teremteni — természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak az a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. Ismétlem: ez volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének alfája és ómegája. S hogy ily irányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat. — Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—1933. évi 108 millió deficit 1933—1934. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek emelését célzó adózási politikánkban tekintettel voltunk a szociális és igazságos adóztatás követelményeire. A kiadások csökkentése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állampénzügyi helyzetünk további javulására megvan minden reményünk. Helytelen volna azonban ebből arra következtetni, — amire némely oldalon megvan a hajlandóság— hogy most már derűre-borúra elindítsuk a költséges beruházásokat és ügyeimen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok között csakis feltétlenül jövedelmező beruházásokat szabad megkockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közület, de a magángazdaság beruházásaira nézve is.. . . A pengőérték megvédése Pénzügyi politikánk vezető irányelve a pengőérték megvédése• A Magyar Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikájának eredményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nemcsak megóvnunk, hanem fokoznunk is amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgynevezett deflációs pénzpolitikát és ennek gazdasági hátrányait. iMgnyjsnrTmyEcole MéMgére 1925-ben alapított mrneves hizlallasi iskola Remek fekvés, csodás kilátás a genfi tóra és Alvesekre Sportok zene a Budapesten pengőben is fizethető mérsékelt penzióárban a francia, angol és német nyelv oktatásaben foglaltatik. Magyar referenciák. 10 CHIENŰ Ikufofitú, VL$md.t M.51 M. A római hármas egyezmény s a magyar búsa . Kormányomnak nagy gondja volt külkereskedelmünk fejlesztésére, mert tisztában vagyunk azzal, hogy terményeinknek, de elsősorban, a mezőgazdasági termékeknek fokozott exportja egyik alapfeltétele a gazdasági válságból való kibontakozásunknak. Külpolitikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket, létesítettünk kereskedelmi megállapodásokat Németországgal, Franciaországgal, Svájccal, Nagybritanniával, Finnországgal, Romániával, Jugoszláviával, Bulgáriával, Törökországgal, amelyeknek betetőzése a római hármas egyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszországgal, másrészt Ausztriával sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búzafeleslegünk külföldi értékesítésének gondját. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár tisztában voltak az autarchiás gazdasági politika áttörésének szükségességével és a nagyobb gazdasági területek együttműködésének nagy jelentőségével. A két római szerződésben búzánknak olyan exportárat tudtunk biztosítani, amely jóval meghaladja a világparitási árakat és ez tette lehetővé számunkra, hogy búzánknak olyan belföldi irányárakat tudtunk megszabni, amelyek lényegesen meghaladják a világpiaci jegyzéseket. Minden más beállítással és bírálattal szemben határozottan állítom, hogy a magyar gabonaárak erőteljesebb javulása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a budapesti gabonatőzsde jegyzései valamennyi gabonaféleségben lényegesen magasabbak a világpiaci jegyzéseknél. Szeptember közepén a határidős búza Budapesten 90%-kal, az októberi rozs 44%-kal, az ótengeri pedig 47%-kal volt drágább, mint Rotterdamban; világos bizonyságául annak, hogy a magyar gabonaár javulás nem a világpiaci áremelkedés következménye, hanem okozati összefüggésben áll a római szerződések árjavító határozmányaival. — Külkereskedelmi aktivitásunk, melynek egyik fő tényezője a kereskedelmi szerződések hálózatán kívül a magyar külkereskedelem egységes megszervezése a külkereskedelmi hivatalban, a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulását eredményezte, így az 1932. év végén külkereskedelmi mérlegünk aktívuma még csak 6 millió volt, az 1933. évi mérleg már 80 millió pengő kiviteli felesleggel zárult. Kereskedelmi mérlegünk — A folyó év első nyolc hónapjában is aktív volt a kereskedelmi mérleg, éspedig 22,1 millió pengővel, ami 6 millió pengővel kisebb kiviteli többletet jelent ugyan, mint a múlt év hasonló időszakában, ez azonban arra vezetendő vissza, hogy az exportmennyiség növelése érdekében — és ezen fekszik külkereskedelmi politikánk hangsúlya — bevitelünket is fokoztuk és így helyesen egész külkereskedelmi forgalmunkat növeltük. Ezt a törekvésünket siker koronázta, mert kereskedelmi forgalmunk egész mennyiségét a múlt évi első, nyolc hónap 420 milliójáról az idén 173 millióra tudtuk növelni- Ebben az időszakban kivitelünk 23,5 millió emelkedést ért el a múlt év ugyanezen időszakával szemben. A megnövekedett kivitel csak úgy vált lehetségessé, hogy a behozatalnak, főként a nyersanyagokban nagyobb teret engedtünk, ami természetes következménye volt ipari termelésünk emelkedésének. De része van a behozatal emelkedésében annak is, hogy az iparcikkek belföldi árainak olcsóbbá tétele végett kereskedelmi szerződéseink az ipari behozatalt megkönnyítették. Minden reményünk megvan azonban arra, hogy a folyó év utolsó negyedében kereskedelmi mérlegünk kiviteli egyenlege erőteljesen fokozódni fog, úgyhogy ezideig kereskedelmi mérlegünk jelentős aktívumára ezúttal is számíthatunk. — A mezőgazdaság helyzetének érezhető javu- ILKOVITS J. Központitűtés - és vízvezetéki vállalata. ATTILA UCCA 29 h Telefon 53-0-69 ma