Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
PESTI NAPLÓ 1934 december 14 Szombat Ezer új recept * Az élet próza és költészet keveréke; csak az a fő, hogy életünk e két eleme helyes arányban keveredjék. Mióta a modern költők rímmel, ritmussal , egyéb, ezekhez hasonló régimódi dolgokkal nem vesződnek, a próza becsülete növekedik s lassanként rájönnek az emberek, hogy mindenben van költészet, még az eddig silánynak tartott prózában is, csak meg kell látni. Például az étkezés szörnyen prózai dolog, de »szépen enni« van olyan művészet, mint táncolni. A mozgásművészet számára már vannak iskolák, bár lennének már az evésművészet számára is! Persze, nemcsak az fontos, hogy hogyan eszünk, hanem az is, hogy mit? Fontosabb, mint gondolnánk! Mielőtt megnősültem, természetesen az én menyasszonyomat is elhalmozták jó tanácsokkal. — Nem elég férjhez menni: a férjet meg is kell őrizni! Arra a kérdésre, hogy ennek mi a legegyszerűbb módja, egy rokon néni ezt a tanácsot adta: — Tartsd jól a bestiát! Ez a bestia persze én voltam, s a jótanács úgy volt értelmezendő, hogy minden férfi szeret jól enni, tehát a férfit, aki ha nem is vérengző vad, de női felfogás szerint mégis többé-kevésbé bestia, állandóan jól kell tartani... A recept három évtizeden át bevált, egyelőre ... Ifjabb éveimben a konyhában gyakran segítettem bölcs tanácsaimmal, de még inkább a terített asztalnál, kritikai megjegyzéseimmel. Ha az ember tudja méltányolni a jót, az jó jel, az egészség jele. Jaj annak, akinek sorsa olyan embertől függ, aki nem tud enni! A század elején egyik nagy napilapunk azért ment tönkre, mert azelőtt híres tárcarovatát olyan emberre bízta, akinek gyomorfekélye volt; az ilyen ember anynyira elsavanyodik, hogy nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. Mikor Rózsahegyi Kálmán elmondta Gárdonyi Gézának, hogy házasodni készül, Gárdonyi nem azt kérdezte tőle, hogy lesz-e hozomány, de azt se, hogy a szerelem jelen van-e, hanem csak ennyit mondott: — Láttad már enni? — Igen. — Jól eszik? — Igen. — Akkor elveheted. Enni sem tudó, beteges menyasszonyra áldásomat én sem adnám. De ne tessék azt mondani, hogy aki így gondolkozik, az csak »gyomor-ember!« A gyomor, a szív és az agy sokkal szorosabban összefügg, mint gondolnánk. Egyáltalán nem véletlen, hogy a legtöbb író nagymértékben érdeklődik a szakácsművészet iránt, hiszen az író és a szakács egyaránt táplálékot nyújt az embernek, egyik a lélek, másik a test számára. Miután az embernek nemcsak lelke, hanem teste is vagyon, erről is kell gondoskodni, s aki az egész embert tartja szem előtt (mint az író), az nagyon tudja méltányolni a test szükségleteit. Az idősb Dumas szenvedélyes szakács volt. Egyebek közt ő találta fel a »függőleges nyársot«. Ez a közönséges nyárstól abban különbözött, hogy nem vízszintes, hanem függőleges tengely körül forgott. — Hidd el, — mondotta egyszer gróf Teleki Sándornak — erre a nyársra büszkébb vagyok, mint a Monte Christora. Nézd csak, a tetejébe felhúzok egy kövér libát, a liba alá egy foglyot, a fogoly alá egy szalonkát, a szalonka alá egy fenyvesrigót, — a liba zsírja öntözi a vadakat, a legfinomabb ízeket viszi át egyikről a másikra, — és mikor a fenyvesrigóhoz érsz, olyat eszel, amit még nem tapasztaltál életedben! Jókai is nagy gasztronómus volt, de nem főzött, csak evett és kritizált. Mikszáth nem tudott enni, meg is halt elég korán. Bródy Sándor szenvedélyesen főzött, átkozott rosszul. Hja, ehez külön tehetség kell, rengeteg tapasztalat és sok tanulás. Tanulni én is szeretek. Nagyszerű dolog, hogy nemcsak a nagy embereknek szabad tanulni, hanem a kicsinyeknek is. Sok könyvet elloptak már tőlem, de csak egyet sajnálok igazán, egy kis német könyvet, melynek ez volt a címe: Mal was Anderes! Csak most kezdek vigasztalódni, mikor megjelent egy jóval nagyobb könyv, magyarul, ezzel a címmel: Az Inyesmester 1000 új receptje. Az Inyesmestert e lapnak ugyan minden olvasója ismeri és így nem kell őt bemutatni, de leleplezni őt is lehet: polgári neve Magyar Elek; foglalkozására nézve nem szakács, hanem író és szerkesztő, a Magyarország felelős szerkesztője. Komoly úr, aki egy életen át megszokta, hogy felelős mindenért, ami a kezéből kikerül. Csak pár éve, hogy közzétette harmadfélezer receptjét, s könyve — a legjobb és legmodernebb magyar szakácskönyve »eddig« harmincezer példányban kelt el. Most új könyve jelent meg, ezer új recepttel s ezen kívül néhány igen értékes konyhaművészeti fejtegetéssel. A komoly »műkedvelő« számára a konyharecept olyan, mint a muzsikus számára a partitúra: már akkor is élvezi, mikor először rátekint, nem kell neki az új darabot előbb eljátszani. Látom ezeknek a recepteknek az értékét egyenként; aki sütni-főzni fog e receptek szerint, örülni fog nekik. De a receptek összességének együttes értékét talán kevesen látnák meg, ha meg nem magyaráznám. Nem habozom kijelenteni, hogy veszélyben a magyar konyha! Nem a szegénységünk miatt, hanem azért, mert az élet nagy hajszája egyre jobban elvon bennünket a családi tűzhelytől. Egyre több a kenyérkereső nő és egyre kevesebb a főzőnő. Minél hamarább, minél kevesebb munkával kell elkészülnie az ebédnek, vacsorának. Azok az étkek, melyek kissé több munkát kívánnak, lekerülnek a napirendről. Táplálkozásunk egyre egyhangúbbá válik, kedélyünknek, egészségünknek, életünknek rovására. Én úgy nézek az Inyesmesterre, hogy ő nemcsak afféle kukta a konyhában; nem is jó háziasszonyok tanácsadója; nemcsak a konyhaművészet képviselője, fenntartója és fejlesztője; sokkal több ennél; egy szomorú korszak közepén védelmezője a magyar »jól érzésnek», jókedvnek, az egészsége rendkívül fontos tényezőjének. A magyar a filozófiában és a szakácsművészetbeli természeténél fogva eklektikus, ami annyit jelent, hogy kevés eredetit alkotott, de a világ minden tájáról összeszedte azt, ami legjobb. Az Inyesmester éppen abban kiválóan magyar, hogy a magyar néplélek hajlamainak megfelelően, habozás nélkül, szorgalmasan elszedte más népek konyhájáról is azt, ami legjobb; receptjei a legkényesebb francia vagy olasz ízlést is kielégítik. Mindazoknak nevében, akik szeretnek is, tudnak is jól enni, a legnagyobb nyilvánosság előtt köszönetet mondok neki sok régi és kitűnő, de mármár feledésbe menő magyar különlegesség megmentéséért s konyhánknak változatosabbá és gazdagabbá tételéért. Titulescu péntek este átutazott Budapesten (Saját tudósítónktól.) Titulescu román külügyminiszter Párizsból , jövet péntek este átutazott Budapesten. Mint ismeretes, Titulescu Géniből Tevfik Rusdi török külügyminiszterrel Párizsba utazott, ahol Laval külügyminiszterrel tárgyalt. Csütörtök este ült fel az Orient expresszre a román külügyminiszter, hogy hazautazzék Bukarestbe. Menetrend szerint este 9 óra 35 perckor kellett volna az Orient expressznek a Nyugati pályaudvarra befutnia. Késést jeleztek s ezalatt a perronon várakoztak a budapesti román követség tisztviselői, Stanescu titkár, Palangeanu katonai attasé, Chrisan kancellár és Balla Mózes sajtóattasé. Megjelent a Nyugati pályaudvaron Sztroisa Antal, a csehszlovák követség sajtóattaséja is, továbbá Schnyrer, a budapesti német követség tanácsosa. A magyar külügyminisztériumot a minisztérium egyik titkára képviselte. Húszperces késéssel, 10 óra előtt néhány perccel futott be a Nyugati pályaudvarra az Orient expressz. Közvetlenül az expressz kék postakocsija után következett Titulescu jól ismert termes szalonkocsija, amelyben már számtalanszor átutazott Budapesten. Alig állt meg az expressz, kinyílt a szalonkocsi ajtaja és Titulescu mosolyogva a perionra ugrott. Nyomon követte Capitaneanu budapesti román ügyvivő, aki Szobig a külügyminiszter elé utazott, továbbá Nemisor ezredes, a román külügyminisztérium főtisztviselője. Titulescut körülvették a román követség tisztviselői, majd a magyar külügyminisztérium titkára udvariasan üdvözölte. Ezután Titulescu a román követség tagjaival megindult a perronon és hosszú sétát tett egész a külső vágányokig A külügyminisztert és társaságát nyomon követték a pályaudvarra kirendelt detektívek, akiket Hain Péter detektívfőfelügyelő vezetett. A perronon egy rendőrszakasz vigyázott a rendre. Ezúttal elmaradt a rendőrszakasz felsorakozása a szalonkocsi két oldalán, amint ez legutóbb Benes csehszlovák külügyminiszter átutazásakor történt. . Félóráig sétálgatott a perronon Titulescu külügyminiszter és vidáman beszélgetett az üdvözlésére összegyűlt románokkal. Az expressz magyar kalauzának felszólítására sietve felszállt szalonkocsijába és az ablakon kikönyökölve tovább beszélgetett. Kissé idegesítette a szomszéd vágányra befutó szegedi személyvonat mozdonyának prüszkölése és állandóan bosszúsan figyelte a mozdony kéményén ritmikusan kiszökkenő és élesen sivító gőzoszlopot. Amikor a mozdony szuszogása hirtelen elcsendesedett, Titulescu megkönnyebbülten lélegzett fel és diadalmasan mutatott az elnémult mozdonykéményre, amely azonban a következő pillanatban ismét sivítani kezdett. — Korán mondtam Halleluját! — szólt le Titulescu a szalonkocsi előtt csoportosulóknak és vidáman integetett, amikor az expressz elindult és eltávolodott a szegedi személyvonat prüszkölő mozdonyától. Félórás budapesti tartózkodás után a román külügyminiszter továbbutazott Bukarest felé. Paraguay csapatai megverték Bolívia hadseregét Uruguay elnökét elfogták a forradalmárok Newyork, november 30. Paraguayi hivatalos közlemény szerint a paraguayi csapatok a Gran Chaco-vidéki fronton megverték a bolíviai hadsereget. A bolíviaiak fejvesztetten menekültek. Paraguay fővárosában, Asunciónban páratlan örömujjongással fogadták a híreket. Bolíviában most már hivatalosan is megerősítik a hadsereg által letartóztatott Salamanca elnök lemondását. Bolívia fővárosában, La Pazban háborúellenes tüntetéseket rendez a tömeg. Az egész országban teljes a zavar. Salamanca fölött katonai bíróság fog ítélkezni. Uruguay köztársaságból is forradalmi hírek érkeznek. Egy tüzércsapat foglyul ejtette dr. Terra köztársasági elnököt. Fegyveres zendülés kitörésétől tartanak. Rosenberg párizsi szovjetügyvivő fontos állást kap a Népszövetségben Genf, november 30. Népszövetségi körökben híre jár, hogy Rosenberg párizsi szovjet ügyvivőt főtitkárhelyettesi minőségben a nemzetek szövetsége főtitkársága politikai osztályának élére állítják. Ez a hír ebben a formájában nem felel meg a valóságnak, de valószínű, hogy Rosenberg fontos állást kap a főtitkárságnál. A népszövetségi szokások e tárgyban előírják, hogy az egyik kormány — jelen esetben a szovjet kormány — jegyzéket terjeszt elő a Népszövetség főtitkárához, aki azután a szóbanforgó állásra a jelölést maga végzi el és azt jóváhagyásra a Tanács elé terjeszti. A kérdés azonban az, hogy a jelen esetben Rosenberg megkapja-e a legfontosabb osztálynak, a politikai osztálynak a vezetését, amely az európai kormányokkal a legbizalmasabb együttműködést tartja fenn. Kinevezésének másik akadálya az, vájjon Anglia beleegyezik-e abba, hogy a politikai osztály mostani vezetője, Walters, akinek áthelyezésére semmi ok sem forog fenn, elhagyja állását. Hangoztatják népszövetségi körökben, hogy Szovjetoroszországnak joga van egy magasabb népszövetségi tisztséget a maga számára kérni. Arra is gondolnak, hogy Rosenberg esetleg betölthetne van Trendelenburg helyét, aki a költségvetési osztály éléig állott. A Ferenc József híd Turuljáról a Dunába vetette magát egy síró fiatalember (Saját tudósítónktól) Pénteken délután új lovagja akadt a Ferenc József híd Turuljának. Délután 4 órakor a járókelők észrevették, hogy egy rosszul öltözött fiatalember mászik fel a híd pesti oldalán a déli toronyra. Pillanatok alatt körülbelül kétezer főnyi tömeg gyűlt egybe a hídnak azon a részén, ahol macskaügyességgel mászott fel a Turul-lovag. Az első percekben, amint az már ilyenkor szokás, a közönség nevetgélve nézte a nyaktörő mutatványt, de azután megdöbbenve látta, hogy a fiatalember egyszerre csak leveti a cipőjét, majd a kabátját és lenéz a vízre. Utána egy hatalmas vörös zsebkendőt vesz elő és sírni kezd. Halotti csönd fogadta az öngyilkosjelölt zokogását. Ekkor már a dunai mentőőrség egyik motorcsónakja ott volt a Turul alatt és már a mentőket és a tűzoltókat is értesítették. A zokogó fiatalemberhez a közönség közül többen felkiáltottak: — Jöjjön le! Adok állást magának! Kap pénzt! Jöjjön le! A fiatalember arcát zsebkendőjébe temette és nem válaszolt. Egyszerre csak a Vámház körúton felhangzott a tűzoltók szirénája. A Turul-lovag a Vámház körút felé nézett, azután eldobta a zsebkendőt, majd ezzel a felkiáltással: »Isten veled szép világ!«, belevetette magát a Dunába. A motoros mentőcsónak azonnal kimentette és kivitte a partra. Ekkor már ott állt a mentők autója és az életuntat beszállította a Rókus-kórházba. Súlyos zúzóldásokat szenvedett. A kórházban megállapították, hogy Svardan László a neve, 31 éves állás- és lakásnélküli ember. Az életunt az éjszakát a Rókus-kórházban tölti és ha állapota megengedi, szombaton a főkapitányság életvédelmi osztályára kísérik. — Sipőcz főpolgármester és Liber alpolgármester ünneplése. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége Liber Endre alpolgármester vezetésével tisztelgett Sipőcz Jenő új főpolgármesternél. Liber kérte a tisztviselői kar támogatását.— Liber Endre alpolgármestert névünnepe alkalmából elhalmozták jókívánságokkal, Sipőcz főpolgármester személyesen fejezte ki szerencsekívánatait, a tanácsnoki testületet Szendy Károly alpolgármester vezette a helyettes polgármester elé. A városházi újságírók testülete külön is üdvözölte Über