Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

PESTI NAPLÓ 1934 december 1­4 Szombat Ezer új recept * Az élet próza és költészet keveréke; csak az a fő, hogy életünk e két eleme helyes arányban keveredjék. Mióta a modern költők rímmel, ritmussal , egyéb, ezek­hez hasonló régimódi dolgokkal nem vesződnek, a próza becsülete növekedik s lassanként rájönnek az emberek, hogy mindenben van költészet, még az eddig silánynak tartott prózában is,­­ csak meg kell látni. Például az étkezés szörnyen prózai dolog, de »szépen enni« van olyan művészet, mint táncolni. A mozgásművészet szá­mára már vannak iskolák, bár lennének már az evés­­művészet számára is! Persze, nemcsak az fontos, hogy hogyan eszünk, hanem az is, hogy mit? Fontosabb, mint gondolnánk! Mielőtt megnősültem, természetesen az én menyasszo­nyomat is elhalmozták jó tanácsokkal. — Nem elég férjhez menni: a férjet meg is kell őrizni! Arra a kérdésre, hogy ennek mi a legegyszerűbb módja, egy rokon néni ezt a tanácsot adta: — Tartsd jól a bestiát! Ez a bestia persze én voltam, s a jótanács úgy volt értelmezendő, hogy minden férfi szeret jól enni, tehát a férfit, aki ha nem is vérengző vad, de női felfogás szerint mégis többé-kevésbé bestia, állandóan jól kell tartani... A recept három évtizeden át bevált, egy­előre ... Ifjabb éveimben a konyhában gyakran segítettem bölcs tanácsaimmal, de még inkább a terített asztalnál, kritikai megjegyzéseimmel. Ha az ember tudja méltá­nyolni a jót, az jó jel,­­ az egészség jele. Jaj annak, akinek sorsa olyan embertől függ, aki nem tud enni! A század elején egyik nagy napilapunk azért ment tönkre, mert azelőtt híres tárcarovatát olyan emberre bízta, akinek gyomorfekélye volt; az ilyen ember any­­nyira elsavanyodik, hogy nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. Mikor Rózsahegyi Kálmán elmondta Gárdonyi Gézának, hogy házasodni készül, Gárdonyi nem azt kérdezte tőle, hogy lesz-e hozomány, de azt se, hogy a szerelem jelen van-e, hanem csak ennyit mon­dott: — Láttad már enni? — Igen. — Jól eszik? — Igen. — Akkor elveheted. Enni sem tudó, beteges menyasszonyra áldásomat én sem adnám. De ne tessék azt mondani, hogy aki így gondolkozik, az csak »gyomor-ember!« A gyomor, a szív és az agy sokkal szorosabban összefügg, mint gondol­nánk. Egyáltalán nem véletlen, hogy a legtöbb író nagymértékben érdeklődik a szakácsművészet iránt, hiszen az író és a szakács egyaránt táplálékot nyújt az embernek,­­ egyik a lélek, másik a test számára. Mi­után az embernek nemcsak lelke, hanem teste is vagyon, erről is kell gondoskodni, s aki az egész embert tartja szem előtt (mint az író), az nagyon tudja méltányolni a test szükségleteit. Az idősb Dumas szenvedélyes szakács volt. Egyebek közt ő találta fel a »függőleges nyársot«. Ez a közönsé­ges nyárstól abban különbözött, hogy nem vízszintes, hanem függőleges tengely körül forgott. — Hidd el, — mondotta egyszer gróf Teleki Sán­dornak — erre a nyársra büszkébb vagyok, mint a Monte Christora. Nézd csak, a tetejébe felhúzok egy kövér libát, a liba alá egy foglyot, a fogoly alá egy szalonkát, a szalonka alá egy fenyvesrigót, — a liba zsírja öntözi a vadakat, a legfinomabb ízeket viszi át egyikről a másikra, — és mikor a fenyvesrigóhoz érsz, olyat eszel, amit még nem tapasztaltál életedben! Jókai is nagy gasztronómus volt, de nem főzött, csak evett és kritizált. Mikszáth nem tudott enni, meg­ is halt elég korán. Bródy Sándor szenvedélyesen főzött, átkozott rosszul. Hja, ehez külön tehetség kell, renge­teg tapasztalat és sok tanulás. Tanulni én is szeretek. Nagyszerű dolog, hogy nem­csak a nagy embereknek szabad tanulni, hanem a kicsi­nyeknek is. Sok könyvet elloptak már tőlem, de csak egyet sajnálok igazán, egy kis német könyvet, melynek ez volt a címe: Mal was Anderes! Csak most kezdek vigasztalódni, mikor megjelent egy jóval nagyobb könyv, magyarul, ezzel a címmel: Az Inyesmester 1000 új receptje. Az Inyesmestert e lapnak ugyan minden olvasója ismeri és így nem kell őt bemutatni, de leleplezni őt is lehet: polgári neve Magyar Elek; foglalkozására nézve nem szakács, hanem író és szerkesztő, a Magyarország felelős szerkesztője. Komoly úr, aki egy életen át meg­szokta, hogy felelős mindenért, ami a kezéből kikerül. Csak pár éve, hogy közzétette harmadfélezer receptjét, s könyve — a legjobb és legmodernebb magyar szakács­könyv­e »eddig« harmincezer példányban kelt el. Most új könyve jelent meg, ezer új recepttel s ezen kívül néhány igen értékes konyhaművészeti fejtegetéssel. A komoly »műkedvelő« számára a konyharecept olyan, mint a muzsikus számára a partitúra: már akkor is élvezi, mikor először rátekint,­­ nem kell neki az új darabot előbb eljátszani. Látom ezeknek a recepteknek az értékét egyenként; aki sütni-főzni fog e receptek szerint, örülni fog nekik. De a receptek összességének együttes értékét talán kevesen látnák meg, ha meg nem magyaráznám. Nem habozom kijelenteni, hogy veszélyben a magyar konyha! Nem a szegénységünk miatt, hanem azért, mert az élet nagy hajszája egyre jobban elvon bennünket a családi tűzhelytől. Egyre több a kenyérkereső nő és egyre kevesebb a főzőnő. Minél hamarább, minél keve­sebb munkával kell elkészülnie az ebédnek, vacsorának. Azok az étkek, melyek kissé több munkát kívánnak, lekerülnek a napirendről. Táplálkozásunk egyre egyhan­gúbbá válik, kedélyünknek, egészségünknek, életünknek rovására. Én úgy nézek az Inyesmesterre, hogy ő nemcsak afféle kukta a konyhában; nem is jó háziasszonyok tanácsadója; nemcsak a konyhaművészet képviselője, fenntartója és fejlesztője; sokkal több ennél; egy szo­morú korszak közepén védelmezője a magyar »jól érzésnek», jókedvnek, az egészség­e rendkívül fontos tényezőjének. A magyar a filozófiában és a szakácsművészetbeli természeténél fogva eklektikus, ami annyit jelent, hogy kevés eredetit alkotott, de a világ minden tájáról összeszedte azt, ami legjobb. Az Inyesmester éppen abban kiválóan magyar, hogy a magyar néplélek haj­lamainak megfelelően, habozás nélkül, szorgalmasan elszedte más népek konyhájáról is azt, ami legjobb; receptjei a legkényesebb francia vagy olasz ízlést is kielégítik. Mindazoknak nevében, akik szeretnek is, tudnak is jól enni, a legnagyobb nyilvánosság előtt köszönetet mondok neki sok régi és kitűnő, de már­­már feledésbe menő magyar különlegesség megmenté­séért s konyhánknak változatosabbá és gazdagabbá tételéért. Titulescu péntek este átutazott Budapesten (Saját tudósítónktól.) Titulescu román kül­ügyminiszter Párizsból , jövet péntek este átuta­zott Budapesten. Mint ismeretes, Titulescu Géni­ből Tevfik Ru­sdi török külügyminiszterrel Pá­rizsba utazott, ahol Laval külügyminiszterrel tár­gyalt. Csütörtök este ült fel az Orient expresszre a román külügyminiszter, hogy hazautazzék Bu­karestbe. Menetrend szerint este 9 óra 35 perckor kel­lett volna az Orient expressznek a Nyugati pá­lyaudvarra befutnia. Késést jeleztek s ezalatt a perronon várakoztak a budapesti román követség tisztviselői, Stanescu titkár, Palangeanu katonai attasé, Chrisan kancellár és Balla Mózes sajtó­attasé. Megjelen­t a Nyugati pályaudvaron Sztroisa Antal, a csehszlovák követség sajtóatta­séja is, továbbá Schnyrer, a budapesti német kö­vetség tanácsosa. A magyar külügyminisztériu­mot a minisztérium egyik titkára képviselte. Húszperces késéssel, 10 óra előtt néhány perc­cel futott be a Nyugati pályaudvarra az Orient expressz. Közvetlenül az expressz kék postakocsija után következett Titulescu jól ismert termes szalon­­kocsija, amelyben már számtalanszor átutazott Budapesten. Alig állt meg az expressz, kinyílt a szalonkocsi ajtaja és Titulescu mosolyogva a per­ionra ugrott. Nyomon követte Capitaneanu buda­pesti román ügyvivő, aki Szobig a külügyminiszter elé utazott, továbbá Nemisor ezredes, a román kül­ügyminisztérium főtisztviselője. Titulescut körülvették a román követség tiszt­viselői, majd a magyar külügyminisztérium titkára udvariasan üdvözölte. Ezután Titulescu a román követség tagjaival megindult a perronon és hosszú sétát tett egész a külső vágányokig­ A külügymi­nisztert és társaságát nyomon követték a pálya­udvarra kirendelt detektívek, akiket Hain Péter de­­tektívfőfelügyelő vezetett. A perronon egy rendőr­szakasz vigyázott a rendre. Ezúttal elmaradt a­ rendőrszakasz felsorakozása a szalonkocsi két olda­lán, amint ez legutóbb Benes csehszlovák külügy­miniszter átutazásakor történt. . Félóráig sétálgatott a perronon Titulescu kül­ügyminiszter és vidáman beszélgetett az üdvözlé­sére összegyűlt románokkal. Az expressz magyar kalauzának felszólítására sietve felszállt szalon­­kocsijába és az ablakon kikönyökölve tovább be­szélgetett. Kissé idegesítette a szomszéd vágányra befutó szegedi személyvonat mozdonyának prüsz­­kölése és állandóan bosszúsan figyelte a mozdony kéményén ritmikusan kiszökkenő és élesen sivító gőzoszlopot. Amikor a mozdony szuszogása hirte­len elcsendesedett, Titulescu megkönnyebbülten lélegzett fel és diadalmasan mutatott az elnémult mozdonykéményre, amely azonban a következő pillanatban ismét sivítani kezdett. — Korán mondtam Halleluját! — szólt le Ti­tulescu a szalonkocsi előtt csoportosulóknak és vi­dáman integetett, amikor az expressz elindult és eltávolodott a szegedi személyvonat prüszkölő mozdonyától. Félórás budapesti tartózkodás után a román külügyminiszter továbbutazott Bukarest felé. Paraguay csapatai megverték Bolívia hadseregét Uruguay elnök­ét elfogták a forradalmárok Newyork, november 30. Paraguayi hivatalos közlemény szerint a paraguayi csapatok a Gran Chaco-vidéki fronton megverték a bolí­viai hadsereget. A bolíviaiak fejvesztetten menekültek. Paraguay fővárosában, Asunciónban páratlan öröm­ujjongással fogadták a híreket. Bolíviában most már hivatalosan is megerősítik a hadsereg által letartózta­tott Salamanca elnök lemondását. Bolívia fővárosában, La Pazban háborúellenes tüntetéseket rendez a tömeg. Az egész országban teljes a zavar. Salamanca fölött katonai bíróság fog ítélkezni. Uruguay köztársaságból is forradalmi hírek érkez­nek. Egy tüzércsapat foglyul ejtette dr. Terra köztársa­sági elnököt. Fegyveres zendülés kitörésétől tartanak. Rosenberg párizsi szovjet­ügyvivő fontos állást kap a Népszövetségben Genf, november 30. Népszövetségi körökben híre jár, hogy Rosen­berg párizsi szovjet ügyvivőt főtitkárhelyettesi minőségben a nemzetek szövetsége főtitkársága politikai osztályának élére állítják. Ez a hír ebben a formájában nem felel meg a valóságnak, de valószínű, hogy Rosenberg fontos állást kap a fő­titkárságnál. A népszövetségi szokások e tárgyban előírják, hogy az egyik kormány — jelen esetben a szovjet kormány — jegyzéket terjeszt elő a Nép­szövetség főtitkárához, aki azután a szóbanforgó állásra a jelölést maga végzi el és azt jóváha­gyásra a Tanács elé terjeszti. A kérdés azonban az, hogy a jele­n esetben Ro­senberg megkapja-e a legfontosabb osztálynak, a politikai osztálynak a vezetését, amely az európai kormányokkal a legbizalmasabb együttműködést tartja fenn. Kinevezésének másik akadálya az, vájjon Anglia beleegyezik-e abba, hogy a politikai osztály mostani vezetője, Walters, akinek áthelye­zésére semmi ok sem forog fenn, elhagyja állását. Hangoztatják népszövetségi körökben, hogy Szov­­jetoroszországnak joga van egy magasabb népszö­vetségi tisztséget a maga számára kérni. Arra is gondolnak, hogy Rosenberg esetleg betölthetne van Trendelenburg helyét, aki a költségvetési osz­tály éléig állott. A Ferenc József híd Turuljáról a Dunába vetette magát egy síró fiatalember (Saját tudósítónktól) Pénteken délután új lovagja akadt a Ferenc József­ híd Turuljának. Délután 4 órakor a járókelők észrevették, hogy egy rosszul öltözött fiatal­ember mászik fel a híd pesti oldalán a déli toronyra. Pillanatok alatt körülbelül kétezer főnyi tömeg gyűlt egybe a hídnak azon a részén, ahol macskaügyességgel mászott fel a Turul-lovag. Az első percekben, amint az már ilyenkor szokás, a közönség nevetgélve nézte a nyaktörő mutatványt, de azután megdöbbenve látta, hogy a fiatalember egyszerre csak leveti a cipőjét, majd a kabátját és lenéz a vízre. Utána egy hatalmas vörös zsebkendőt vesz elő és sírni kezd. Halotti csönd fogadta az öngyilkosjelölt zokogását. Ekkor már a dunai mentő­őrség egyik motorcsónakja ott volt a Turul alatt és már a mentőket és a tűzoltókat is értesítették. A zokogó fiatalemberhez a közönség közül többen felkiáltottak: — Jöjjön le! Adok állást magának! Kap pénzt! Jöjjön le! A fiatalember arcát zsebkendőjébe temette és nem válaszolt. Egyszerre csak a Vámház körúton felhangzott a tűzoltók szirénája. A Turul-lovag a Vámház körút felé nézett, azután eldobta a zsebkendőt, majd ezzel a felkiáltással: »Isten veled szép világ!«, belevetette ma­gát a Dunába. A motoros mentőcsónak azonnal kimentette és ki­vitte a partra. Ekkor már ott állt a mentők autója és az életuntat beszállította a Rókus-kórházba. Súlyos zúzól­­dásokat szenvedett. A kórházban megállapították, hogy Svardan László a neve, 31 éves állás- és lakásnélküli ember. Az életunt az éjszakát a Rókus-kórházban tölti és ha állapota megengedi, szombaton a főkapitányság életvédelmi osztályára kísérik. — Sipőcz főpolgármester és Liber alpolgármester ünneplése. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövet­sége Liber Endre alpolgármester vezetésével tisztelgett Sipőcz Jenő új főpolgármesternél. Liber kérte a tiszt­viselői kar támogatását.— Liber Endre alpolgármestert névünnepe alkalmából elhalmozták jókívánságokkal, Sipőcz főpolgármester személyesen fejezte ki szerencse­­kívánatait, a tanácsnoki testületet Szendy Károly al­polgármester vezette a helyettes polgármester elé. A­ városházi újságírók testülete külön is üdvözölte Über

Next