Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1933 január 15 A kritikus esztendő Irtai FRIEDRICH ISTVÁN Nem tudom, hogy valóra fog-e válni Mussolini ama jóslata, hogy az 1935-ik esztendő kritikus fordulópontja lesz a történelemnek. De én is úgy sejtem, hogy habár végeredményben minden esztendő sok kritikusát is hord méhében, ez a most kezdődő év különösen sok gondot fog adni az európai politika irányítóinak. És érdekes intézkedése a sorsnak az is, hogy ebben a kritikusnak ígérkező esztendőben éppen Mussolini fogja talán a döntő szerepet játszani. Úgy látszik, a jósnak megadatik, hogy jóslatának valóraváltásakor megakadályozhassa annak katasztrófává való mélyülését. Afrikai gyarmatok határainak az eltolása és a Duna-völgyének a pacifikálása egyidőben fekszenek az európai diplomácia munkaasztalán. Afrika és a Duna. Milyen közel kerültek egymás mellé! Tényleg megszűnőben van a külpolitikai mérkőzéseknél a távolság fogalma. Hiába vált ki Japán a Népszövetségből, Mandsukuoval együtt, mégis csak kihat a genfi tőzsde hangulatának a kialakulására. Moszkva is messze van. Földrajzilag ma sincs közelebb, mint volt Napóleon alatt. De Litvinov mégis beleszól a magyarszerb konfliktusba. Viszont Németország, amely nagyrészt Európa szívében is fekszik, csak mint egy nagy kérdőjel lebeg az összes alkudozók feje felett. Itt van közöttünk, egészen mellettünk, és mégis csak közvetve hat. Nem aktív közreműködésével, hanem pusztán létezésével. Talán még az osztrák kérdésben is ez már csak így van valahogy. Mintha sok mindenféle tótágast állana a világ diplomáciájának nagy műhelyében. Mintha sok fontos tényező egészen másnak látszana, mint amilyen a valóságban. És mintha viszont momentán olyan államok is játszanának döntő szerepet, amelyek mögött a valóságban nincsenek meg azok az erők, amelyek szerepük játszásához — mondjuk — a jogalapot szolgáltatnák. összevisszaságnak látszik a világ külpolitikai helyzete, így volt ez a múltban is mindig. Nem lesz a jövőben se másként. Mert ez az öreg földgolyóbis Ádám és Éva óta mindig kaotikus összevisszaság volt. Hiszen az egész világtörténelem nem egyéb, mint ennek az örökösen vajúdó káosznak és a káosz periódusainak regisztrálása. De most mégis, mintha különös dübörgéssel gomolyogna ez a káosz. Az azt kísérő légköri muzsika is másként szól valahogy. Vannak, akik ezt a muzsikát a béke andalító melódiáinak hallják. Mások a közeledő veszélyek üvöltésének. Mussolini nem következtet belőle semmi jóra. Már évek óta úgy rezonál ezekre a hanghullámokra, hogy kritikusnak sejti az 1935-öt. És ez a kritikus esztendő a mai nappal megkezdődött. Sztereotip mormoljuk egymás fülébe: boldog új évet! Egy-kettőre túl vagyunk az évfordulón és bokáig gázolunk a mindennapi élet viszontagságaiban. A nemzetek képviselői meg tovább mesélgetnek egymásnak a béke fontosságáról, mialatt mindenütt a közterhek iszonyú hányada belehömpölyög a hadiipar és a katonai költségek mosocjába. És éppen ez a minden vonalon túlsúlyba kerülő Janus-arcúság hozhatja egy szép napon a meglepetést. Zúdíthatja a nyakunkra a katasztrófát. Azt, hogy a diplomata urak ugyan békét vetettek, de a hadiipar háborút aratott. Hogy mialatt Genf szónokai békegalambokat eregettek minden irányba, a háborús spekuláció megkerülő mozdulatokkal hátbatámadta a béke biztosításán fáradozókat. De kritikussá válhatik ez az év azért is, mert a főszerepet játszó diplomaták gyakran túl nagy célokat tűznek maguk elé. Valahogy elnéznek a kisebb problémák, a sürgős aktualitások feje felett és folyton csak világproblémákról beszélnek. Világbékéről szónokolnak, de a helyi jellegű békéket nem képesek biztosítani. Bábeli tornyon, az égig nyúló felhőkarcolón dolgoznak, de már a földszinti lépcsőfokok emelése előtt megtorpannak, így keletkezhetik végül olyan bábeli nyelv- és egyéb zűrzavar, amely mindent felborít. Világhatalommá lett különösen az utóbbi években a sajtó. Ennek szárnyain szállnak napról napra, óráról órára szerteszéjjel az emberi géniusz szellemi termékei. Állandóan gyúrja az emberiséget és gyömöszöli befolyása alá. Hol utasításra, hol rendeletre és egyre kisebb mértékben kizárólag saját lelkiismeretére hallgatva. Sajnos, egyre ritkábban tud felemelkedni a magasabb és csak egyetemes emberi célokat szolgáló szférába. Ahogy a határok spritualizálása is egyre halványulóbb álommá lesz. A sajtó nagyon sok helyen a kormányzatok szófogadó instrumentuma lett. Nem szárnyal már a lelkiismeret szárnyán, hanem be van fogva az uralkodó rendszerek szekerébe. Pedig mennél hatalmasabb a független és szabad sajtó, annál nagyobb esélye van a béke fennmaradásának. Mert a szabad sajtó a népek százmillióink a szava. Azok nézetét, vágyát hirdeti. A dolgozó társadalmak pedig csak békés munkára vágyódnak. A rádió, a legújabb kor találmánya se tudott az emberiség egyetemes érdekeinek szolgálatába szegődni. Állami hírszolgáló és hangulatgyártó üzemekké süllyesztették. Sokszor az uszítások és hazudozások terén még ebben az erkölcstelen világban is elviszi a pálmát. Gomolyog tehát a káosz a Népszövetség útjain. Az egész világon a sajtón és rádión keresztül. A tektonikus morajlások se némulnak el. Egy pillanatra se. Az olasz miniszterelnök a káoszból Móricz Zsigmond leányát, Móricz Lilit hétfőn délután adta össze Ravasz László püspök vőlegényével, Bot Bélával, a miskolci színház tagjával. Újévtől fogva Móricz Lili is miskolci színésznő egy krízis sziluetjét látja kiemelkedni. Meglátásából nem is csinált titkot. Nekünk magyaroknak azonban arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy még ha egyes helyeken a krízis hullámai csapkodják is a békét és nyugalmat és talajukon himbálják is a háború fúriáit, mi mindig csak a béke érdekében, az engesztelődés irányában fogunk fáradozni. Akármilyen kritikus esztendőt is zúdítson ránk a Mindenható, mi a béke platformjáról soha le nem térünk. Soha nem fogunk meghunyászkodni, megalázkodni, lemondani szebb jövőnkért folytatott küzdelmünkről, de nemzeti presztízsünk megvédése mellett kizárólag csak a békés megoldásokat fogjuk keresni. Miért? Hát azért, mert ezt nemzetünk boldogulása, prosperitása és jövője szempontjából egyedül célravezetőnek tekintjük Minden egyéb vakmerő játék volna a sorssal. Nekem, a magam részéről, legalábbis mindig meglesz a bátorságom, hogy ezért az álláspontért mindenütt is mindenkor síkraszálljak. Mennél kritikusabb lesz az újév, annál erőteljesebben. nÁSmség. QxyistSQg, •pfij^&n, yrJj Yudarn. Göbbels békebeszétse Franciaország felé Freiburg (Breisgau), december 31. Dr. Göbbels birodalmi miniszter ma este beszédet mondott, amelyet valamennyi német rádióállomás közvetített. A miniszter visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire. Dr. Göbbels a külpolitikáról szólva hangoztatta, hogy a német belpolitikai viszonyok állandósága megadja a kormánynak a lehetőséget arra, hogy a német külpolitikát ismét cselekvővé tegye. A Saar-kérdést Berlin és Párizs lojális előzékenysége olyan mederbe terelte, hogy ismét normális szempontból lehet nézni. A nemzeti egyenjogúságra vonatkozó német követelést az egész világon egyre jobban megértik és helyeslik. Az az uszítás, amelyet a nemzeti szocialista állam kiépítése ellen lelkiismeretlen, Németországból kivándorolt elemek a világon folytatnak, szemmel láthatóan összeomlik. A német nemzet ismét kezdi megvetni lábát a külpolitika terén. Azokról a feladatokról, amelyek a német népre 1935-ben várnak, a következőket mondotta: Erőfeszítéseinknek gazdasági téren arra kell irányulniok, hogy a munkanélküliséget koncentrikus támadással ismét megostromoljuk és döntően visszavessük. A belpolitikai téren komoly és tárgyilagos kísérletet kell tenni az egyházi viszály lezárására. Külpolitikai tekintetben az egész német nemzetet az a mélységes kívánság hatja át, hogy január 13-ikán a saarvidéki német nép ismét viszszatérjen a birodalomba. Ha ezzel megoldódik az utolsó területi kérdés, amely Németországot Franciaországtól elválasztja, akkor reméljük, hogy sikerülni fog az egész francia néppel olyan tényleges és tartós békére jutni, amelyben mindkét félnek mint egyenjogú nemzetnek fel kell ismernie, hogy békés kiegyezésükben egész Európa gazdasági orvoslásának és egy új politikai rendnek a csírája rejlik. KcrWlett WMt, fax, ha tik (Mindnyát mt