Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1933 január 1­5 A kritikus esztendő Irtai FRIEDRICH ISTVÁN Nem tudom, hogy valóra fog-e válni Musso­lini ama jóslata, hogy az 1935-ik esztendő kritikus fordulópontja lesz a történelemnek. De én is úgy sejtem, hogy habár végeredményben minden esz­tendő sok kritikusát is hord méhében, ez a most kezdődő év különösen sok gondot fog adni az euró­pai politika irányítóinak. És érdekes intézkedése a sorsnak az is, hogy ebben a kritikusnak ígérkező esztendőben éppen Mussolini fogja talán a döntő szerepet játszani. Úgy látszik, a jósnak megada­tik, hogy jóslatának valóraváltásakor megakadá­lyozhassa annak katasztrófává való mélyülését. Afrikai gyarmatok határainak az elto­lása és a Dun­a-völgyének a pacifikálása egyidő­ben fekszenek az európai diplomácia munkaasz­talán. Afrika és a Duna. Milyen közel kerültek egymás mellé! Tényleg megszűnőben van a kül­politikai mérkőzéseknél a távolság fogalma. Hiába vált ki Japán a Népszövetségből, Mandsukuoval együtt, mégis csak kihat a genfi tőzsde hangula­tának a kialakulására. Moszkva is messze van. Földrajzilag ma sincs közelebb, mint volt Napó­leon alatt. De Litvinov mégis beleszól a magyar­szerb konfliktusba. Viszont Németország, amely nagyrészt Európa szívében is fekszik, csak mint egy nagy kérdőjel lebeg az összes alkudozók feje felett. Itt van közöttünk, egészen mellettünk, és mégis csak közvetve hat. Nem aktív közreműkö­désével, hanem pusztán létezésével. Talán még az osztrák kérdésben is ez már csak így van vala­hogy. Mintha sok mindenféle tótágast állana a világ diplomáciájának nagy műhelyében. Mintha sok fontos tényező egészen másnak látszana, mint ami­lyen a valóságban. És mintha viszont momentán olyan államok is játszanának döntő szerepet, ame­lyek mögött a valóságban nincsenek meg azok az erők, amelyek szerepük játszásához — mondjuk — a jogalapot szolgáltatnák. összevisszaságnak látszik a világ külpolitikai helyzete, így volt ez a múltban is mindig. Nem lesz a jövőben se másként. Mert ez az öreg földgolyóbis Ádám és­ Éva óta mindig kaotikus összevisszaság volt. Hiszen az egész világtörténelem nem egyéb, mint ennek az örökösen vajúdó káosznak és a káosz periódusainak regisztrálása. De most mégis, mintha különös dübörgéssel gomolyogna ez a káosz. Az azt kísérő légköri muzsika is másként szól valahogy. Vannak, akik ezt a muzsikát a béke andalító melódiáinak hallják. Mások a közeledő veszélyek üvöltésének. Mussolini nem következtet belőle semmi jóra. Már évek óta úgy rezonál ezekre a hanghullámokra, hogy kritikusnak sejti az 1935-öt. És ez a kritikus esztendő a mai nappal meg­kezdődött. Sztereotip mormoljuk egymás fülébe: boldog új évet! Egy-kettőre túl vagyunk az év­fordulón és bokáig gázolunk a mindennapi élet viszontagságaiban. A nemzetek képviselői meg tovább mesélgetnek egymásnak a béke fontossá­gáról, mialatt mindenütt a közterhek iszonyú há­nyada belehömpölyög a hadiipar és a katonai költségek mosoc­jába. És éppen ez a minden vonalon túlsúlyba ke­rülő Janus-arcúság hozhatja egy szép napon a meglepetést. Zúdíthatja a nyakunkra a katasztró­fát. Azt, hogy a diplomata urak ugyan békét ve­tettek, de a hadiipar háborút aratott. Hogy mi­alatt Genf szónokai békegalambokat eregettek minden irányba, a háborús spekuláció megkerülő mozdulatokkal hátbatámadta a béke biztosításán fáradozókat. De kritikussá válhatik ez az év azért is, mert a főszerepet játszó diplomaták gyakran túl nagy célokat tűznek maguk elé. Valahogy elnéznek a kisebb problémák, a sürgős aktualitások feje felett és folyton csak világproblémákról beszélnek. Vi­lágbékéről szónokolnak, de a helyi jellegű békéket nem képesek biztosítani. Bábeli tornyon, az égig nyúló felhőkarcolón dolgoznak, de már a földszinti lépcsőfokok emelése előtt megtorpannak, így kelet­kezhetik végül olyan bábeli nyelv- és egyéb zűr­zavar, amely mindent felborít. Világhatalommá lett különösen az utóbbi évek­ben a sajtó. Ennek szárnyain szállnak napról napra, óráról órára szerteszéjjel az emberi géniusz szellemi termékei. Állandóan gyúrja az emberisé­get és gyömöszöli befolyása alá. Hol utasításra, hol rendeletre és egyre kisebb mértékben kizárólag saját lelkiismeretére hallgatva. Sajnos, egyre rit­kábban tud felemelkedni a magasabb és csak egye­temes emberi célokat szolgáló szférába. Ahogy a határok spritualizálása is egyre halványulóbb álommá lesz. A sajtó nagyon sok helyen a kormányzatok szófogadó instrumentuma lett. Nem szárnyal már a lelkiismeret szárnyán, hanem be van fogva az uralkodó rendszerek szekerébe. Pedig mennél hatalmasabb a független és sza­bad sajtó, annál nagyobb esélye van a béke fenn­maradásának. Mert a szabad sajtó a népek száz­millióink a szava. Azok nézetét, vágyát hirdeti. A dolgozó társadalmak pedig csak békés munkára vágyódnak. A rádió, a legújabb kor találmánya se tudott az emberiség egyetemes érdekeinek szolgálatába szegődni. Állami hírszolgáló és hangulatgyártó üzemekké süllyesztették. Sokszor az uszítások és hazudozások terén még ebben az erkölcstelen vi­lágban is elviszi a pálmát. Gomolyog tehát a káosz a Népszövetség út­jain. Az egész világon a sajtón és rádión keresz­tül. A tektonikus morajlások se némulnak el. Egy pillanatra se. Az olasz miniszterelnök a káoszból Móricz Zsigmond leányát, Móricz Lilit hétfőn délután adta össze Ravasz László püspök vőlegé­nyével, Bot Bélával, a miskolci színház tagjával. Újévtől fogva Móricz Lili is miskolci színésznő egy krízis sziluetjét látja kiemelkedni. Meglátá­sából nem is csinált titkot. Nekünk magyaroknak azonban arra az állás­pontra kell helyezkednünk, hogy még ha egyes helyeken a krízis hullámai csapkodják is a békét és nyugalmat és talajukon himbálják is a háború fúriáit, mi mindig csak a béke érdekében, az en­gesztelődés irányában fogunk fáradozni. Akármilyen kritikus esztendőt is zúdítson ránk a Mindenható, mi a béke platformjáról soha le nem térünk. Soha nem fogunk meghunyászkodni, megaláz­kodni, lemondani szebb jövőnkért folytatott küz­delmünkről, de nemzeti presztízsünk megvédése mellett kizárólag csak a békés megoldásokat fog­juk keresni. Miért? Hát azért, mert ezt nemzetünk boldo­gulása, prosperitása és jövője szempontjából egye­dül célravezetőnek tekintjük Minden egyéb vak­merő játék volna a sorssal. Nekem, a magam részéről, legalábbis mindig meglesz a bátorságom, hogy ezért az álláspontért mindenütt is mindenkor síkraszálljak. Mennél kri­tikusabb lesz az újév, annál erőteljesebben. nÁSmség. QxyistSQg, •pfij^&n, yrJj Yudarn. Göbbels békebeszétse Franciaország felé Freiburg (Breisgau), december 31. Dr. Göbbels birodalmi miniszter ma este be­szédet mondott, amelyet valamennyi német rádió­állomás közvetített. A miniszter visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire. Dr. Göbbels a külpolitikáról szólva hangoz­tatta, hogy a német belpolitikai viszonyok állan­dósága megadja a kormánynak a lehetőséget arra, hogy a német külpolitikát ismét cselekvővé tegye. A Saar-kérdést Berlin és Párizs lojális előzékeny­sége olyan mederbe terelte, hogy ismét normális szempontból lehet nézni. A nemzeti egyenjogú­ságra vonatkozó német követelést az egész vilá­gon egyre jobban megértik és helyeslik. Az az uszítás, amelyet a nemzeti szocialista állam kiépí­tése ellen lelkiismeretlen, Németországból kiván­dorolt elemek a világon folytatnak, szemmel lát­hatóan összeomlik. A német nemzet ismét kezdi megvetni lábát a külpolitika terén. Azokról a feladatokról, amelyek a német népre 1935-ben várnak, a következőket mondotta: Erőfeszítéseinknek gazdasági téren arra kell irányulniok, hogy a munkanélküliséget koncen­trikus támadással ismét megostromoljuk és dön­tően visszavessük. A belpolitikai téren komoly és tárgyilagos kísérletet kell tenni az egyházi viszály lezárására. Külpolitikai tekintetben az egész német nem­zetet az a mélységes kívánság hatja át, hogy január 13-ikán a saarvidéki német nép ismét visz­szatérjen a birodalomba. Ha ezzel megoldódik az utolsó területi kérdés, amely Németországot Fran­ciaországtól elválasztja, akkor reméljük, hogy sikerülni fog az egész francia néppel olyan tény­leges és tartós békére jutni, amelyben mindkét félnek mint egyenjogú nemzetnek fel kell is­mernie, hogy békés kiegyezésükben egész Európa gazdasági orvoslásának és egy új politikai rend­nek a csírája rejlik. KcrWlett WMt, fax, ha tik (Min­dnyát mt

Next