Pesti Napló, 1935. április (86. évfolyam, 75–97. szám)
1935-04-02 / 75. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1935 április 2 új többség munkáját, az új többségét, amelynek győzelme nem annyira meglepő, mint győzelmének roppant arányai. Ha ez egy reformpolitika győzelme, akkor mindenki örömmel üdvözli; végül talán az ellenzék is, amely nem legyőzve, csak vesztesen került ki eddig a küzdelemből. A tények hatalmáról szóltunk az előbb. De tényt a politikában nemcsak a szám nyers ereje jelent; a politikában egészen sajátságos mértékek és mérlegek vannak, a politikában egy ember egy egész pártot jelenthet, és a politikában nemcsak a mandátumok száma fejezi ki a közvélemény elosztódását. Végre megtörténhetik, hogy minden kerületben egy szavazattöbbséggel győz egy párt — hát akkor 245 főnyi szavazatkülönbség által a közvélemény egyik része korlátlanul érvényesül a parlament összetételében, a másik pedig egy enyhe fénysugárban sem tükröződik viszsza benne? Ez persze abszurd feltevés — de abszurditásával kell mérni minden helyzetet. Most is előfordul, hogy már az ajánlásoknál elbuktak jelöltek, akik ezer és ezer szavazatot kaptak, — persze kisebbségbe kerültek, tehát elbuktak. Mondani sem kell, hogy ezek túlnyomórészt ellenzéki jelöltek. És itt térünk vissza arra, hogy a kormányt ez a valóban impozáns és hatalmas győzelem nemcsak jogosítja, hanem kötelezi is. Kötelezi mindenekelőtt méltánylásra a közvéleménnyel szemben, amelynek számottevő része az ellenzék mellett vonult fel, kötelezi lojalitásra — az ellenzékkel szemben. Vétrre az ellenzékkel szemben három olyan erő lépett harcba, amely döntő még akkor is, ha a kormány a választások tisztaságára törekszik, mint ahogy most Gömbös Gyula miniszterelnök nemcsak törekedett, de valóban és elismerten biztosította is azt. Az a három tényező: a nyílt választójog, amely a legeszményibb választás mellett sem az ellenzék malmára hajtja a vizet; az egységes párt nagyobb felkészültsége, amely általában mégsem az ellenzék versenypozícióját javítja; és végül az, hogy az ellenzék — kis pártokra széthullva harcol a kormánypárt egységes tömegével és vezetésével. Gömbös Gyula kormánya óriási győzelmet aratott a választásokon. Ha most még nagyon vitás lehet, hogy milyen arányban osztozik ezen a győzelmen a nyílt választás — és a reformpolitika progrmmja, a kormány hamar eldöntheti ezt a kérdést azzal, hogy megvalósítja a titkos választójogot, megvalósítja a többi reformokat. Minél gyorsabban valósítja meg a titkos választójogot, annál gyorsabban feledteti el az új többség, hogy a régi választójogból született. A győzelem nagy volt, a győzelem jövője attól függ, miként és mire használják fel, milyen reformok, milyen szellemben és milyen tempóban követik egymást. Az kétségtelen, hogy a reformpolitikának, ha az valóban olyan nagyszabású lesz és valóban annak a halhatatlan reformkorszaknak örök reformideáljaiból merít: nem lesz ellenfele a Házban, a közvéleményben. A régi Ház idejében hiányérzet volt a közvéleményben egy nagyobb ellenzék iránt, most ez a hiányérzet még nagyobb lesz, miután még kisebb lesz az ellenzék, bár — ismételjük — ép az ellenzéken nem a szám törvényei döntenek. A magyar parlamenti élet irányításában például három nemzedéken át vitt döntő szerepet gróf Apponyi Albert, aki mögött néha nagyobb párt állt, néha kisebb, a nemzeti párt vagy a függetlenségi párt élén, de egyedül és egymagában sem jelentett sohasem kevesebbet, mint akár száz emberrel a háta mögött. Gróf Tisza István a koalíciós képviselőháznak egyáltalában nem volt tagja, pártjából hírmondó sem jött be, egyéniségének szuggesztiója azonban oly nagy volt, hogy a következő választásból óriási többséggel tért vissza a Házba. Gróf Andrássy Gyulának mint a »disszidens csoport« fejének húsz embere sem volt — az alkotmánypártnak hatalmi párt korában sem volt félszáznál több tagja. A munkapárti parlamentbe egyedül tért vissza, csak később szervezte meg újra pártját, amely megint csak egy maroknyi csapat volt a munkapárti tengerrel szemben, az események alakításába azonban mégis döntő súllyal folyt be mindenka. Hivatkozzunk külföldi példákra? Mac-Donaldra, akinek most is csak néhány párthíve van , de a kormány élén áll mégis a legalkotmányosabb Angliában, mindenesetre: a többség élén. De mindez az erő, amelyet az ellenzék a maga kevés emberében is képviselt, nem gátja , de lendítő ereje lesz egy messzetekintő magyar reformpolitikának, ami különben a mutt képviselőházban is kiderült volna, ha a politikai helyzet nem lett volna oly bizonytalan alkalom adódhatott volna a reformokhoz való állásfoglalásra. A számok beszéltek. A számok mondanivalóját a további választási eredmények kiegészíthetik, de lényegileg már nem változtatják meg. A Gömbös-kormány döntő győzelmet aratott. Ezután visszavonult és állandóan Budapesten lakott. Kiscelli úti kastélyát, amint emlékezetes, néhány évvel ezelőtt a fővárosnak akarta ajándékozni, azzal a kikötéssel, hogy a kastély körül lévő földeket szerezze meg a város és ott »Attilapark« néven hatalmas sétateret létesítsen, hogy a Bécstől érkező autósok számára ez a park legyen az első megkapó látványosság. A főváros az ajánlatot kénytelen volt visszautasítani. Egyesek szerint Schmidt Miksának körülbelül tízmillió pengő vagyona volt, Magyarországon állítólag négymillió, Ausztriában hatmillió. Végrendeletet is készített Schmidt Miksa. Hétfő este Bécsből Budapestre érkezett egyetlen rokona, hetvenéves öccse. Az ő és a bútorgyáros jogtanácsosa, dr. Buchmüller Dezső ügyvéd jelenlétében bontják fel kedden délelőtt a végrendeletet. Kiszivárgott hírek szerint Schmidt a kiscellúti kastélyt végrendeletében a fővárosra, a Batthyányiparkot pedig a pálosok rendjére hagyományozta. Schmidt Miksa temetéséről még nem történt intézkedés. Meghalt Schmidt Miksa, a dúsgazdag bútorgyáros és műgyűjtő (Saját tudósítónktól.) Hétfő délután hosszú betegség után meghalt Budapest egyik érdekes alakja: Schmidt Miksa, a neves műgyűjtő és bútorgyáros. Délelőttönként az Ernst Múzeum kiállítási termében gyönyörködik a közönság: Schmidt Miksa kiscell úti kastélyának bútoraiban és műtárgyaiban, amelyeket április 8-ig állított ki most már másodízben, hogy azután az eladható tárgyak legnagyobb részét aukcióra bocsássa. Néhány hónappal ezelőtt került Schmidt Miksa az amerikai úti Izraelita Szeretet Kórházba. Háziorvosa, dr. Farkas, a kórház főorvosa volt és a dúsgazdag bútorgyáros azért feküdt ebbe a kórházba, hogy háziorvosa állandóan mellette legyen. Betegsége egyre jobban elhatalmasodott és az utóbbi napokban az orvosok már tudták, hogy nincs segítség. A haliluremia következtében állott be hétfőn délután. Schmidt Miksa 1861-ben született. Édesapja, Schmidt Frigyes Ottó Bécsben élt, lakberendező volt, korának egyik legnevesebb műasztalosa, aki az osztrák főváros legelőkelőbb családjainak lakásait rendezte be. Az öreg Schmidt két legjobb barátja Hans Makart, a híres bécsi festőművész és Billroth, a világhírű sebészprofesszor volt. Makart művészi elgondolásai hatottak Schmidt Ottóra és az akkor már fiatal Schmidt Miksára is, akit édesapja botanikusnak akart nevelni. Gimnáziumi tanulmányainak befejezse után a sovrmi erdészeti főiskolába íratta be. Schmidt Miksa sikerrel végezte el a főiskolát, de közölte édesapjával, hogy ambícióját nem elérti a botanika, mire az édesapja Párizsba küldte, ahol Prignet híres műtermében volt tanuló. Négy évig tanult itt Schmidt Miksa. Főnöke felszólította, hogy lépjon be teásként üzletébe, az ajánlatot azofiban Sehmidt Miksa nem fogadta el, hanem hazautazott és édesapja műhelyében dolgozott.Megérkezése után véletlenül hatalmas megbízást kapott. Babich Zsigmond püspök, aki az Esterházy hercegi család vagyonkezelője volt, az ausztriai Kehlburg vár rekonstruálását bízó Schmidt Miksára. A munka kitűnően sikerült. Ettől kezdve Schmidt Miksa úgy Ausztriában, mint Magyarországon egymásután kapta a megbízásokat. Rábízták a többi Esterházy-kastély restaurálását is. Ő restaurálta Pottendorfot és Ester házát, majd e munkálatok befejezése után Budapesten alapított céget. Ugyanekkor Bécsben már hatalmas gyára volt, ahol 2—300 munkással dolgozott. Budapesti műhelyében 3—400 munkást foglalkoztatott. Ő maga állandóan úton volt Bécs és Budapest között. A magyar mágnásvilág és pénzarisztokrácia valósággal elhalmozta megrendelésekkel. „ „„ . . . , Volt idő, amikor egyszerre 15—20 helyen dolgozott munkásaival a fővárosban és ugyanekkor Magyarországon és Ausztriában több helyen is végzett hatalmas munkálatokat. Az Esterházy kastélyok restaurálásán kívül herceg Festeticsék, a Pálffyak, a Károlyiak, a Derliczyek, csepeli Weissék, Hatvany-Deutschék és Verzogék bízták meg kisebb-nagyobb munkákkal. Schmidt Miksa hatalmas vagyonra tett szert. Megvásárolta Bécsben a Chotek grófok palotáját, amelyet műkincsekkel töltött meg. Azután Budapesten megszerezte a Kiscelli úti kastélyt, majd a Mányoki úton a hatholdas Batthyány ősparkot és a park közepén lévő kastélyt. Ebben a kastélyban lakott Schmidt Miksa az utolsó években. 1912-ben a nyilvánosság sokat foglalkozott Schmidt Miksa személyével. Róberi Rózsi és Nick Gusztáv akkor ölték meg Martinovics téren levő lakásán Turcsányi Elzát, akit Mágnás Elza néven ismertek. Amikor Mágnás Elza temetésére került a sor, Schmidt Miksa jelentkezett, mint vőlegény, pompás temetést rendezett számára, hatalmas emléket állíttatott a sír fölé és ettől az időtől kezdve ő látta el Mágnás Elza szüleit és hozzátartozóit. Három évvel később megnősült. Felesége, egy lipótvárosi család leánya 1919-ben Velencében öngyilkos lett. A háború után Schmidt Miksa folytatta munkáját, Bécsben ő rendezte be Castiglioni palotáját, majd Stájerországban a Fanti-kastélyt restaurálta. Bécsben megépíttette a potsteindorffi Geymüllerparkot. Megérkezett az első roma-budapesti repülőgép, a london-budapesti gép jégvihar miatt Prágában lemaradt (Saját tudósítónktól.) Április elsején lépett életbe egész Európában a légi közlekedés nyári menetrendje. Magyar szempontból két fontos újítása van a nyári "minetrendnk. Az -egyik az angol Imperial Airways london—budapesti " járata, a másik pedig az olasz Ala Littoria róma—budapesti vonala. A két új repülőjáratnak hétfőn volt a premierje, illetve csak az olasz gépé, mert a londoni budapesti járat első gépe, a »Delta« jégvihar miatt csak későn érkezett Prágába és onnan nem folytatta útját Budapest felé. A mátyásföldi repülőtéren ünnepélyes fogadtatásra készültek. Megjelent a repülőtéren Tormai Géza államtitkár, Kovácsházy tanácsnok, Lenn Ottó MÁV-elnök, báró Szalay postavezérigazgató, Szelezsényi Zoltán, a gyógyhely-bizottság elnöke, a légügyi hivatal képviseletében Rákosi György, a Malert részéről herceg Hohenlohe Ferenc elnök, lovag Wahl Henrik és Apáthy igazgatók. Pár perccel a római budapesti gép érkezése előtt feltűnt a várakozók között Colonna herceg, budapesti olasz követ is. A hárommotoros hatalmas olasz repülőgép két kört írva le, leszállt a repülőtérre és kilépett belőle Bruno Volari, az olasz repülőtársaság igazgatója, akit a jelenlévők üdvözöltek. A közönség sokáig gyönyörködött a nagy olasz személyszállító repülőgépben és titokban mindenki reménykedett, hátha mégis megérkezik a londoni gép, de csakhamar megérkezett a rádiójelentés, hogy a »Delta«, amely reggel startolt a croydoni repülőtérről, Prágából csak kedden reggel repül Budapestre. Az olasz gép hetenként háromszor, az angol naponta közlekedik. Budapestről délelőtt negyed tízkor indul az angol gép és este negyed nyolckor érkezik Londonba, ahol minden délelőtt 11 órakor startol az ellengép és délután 6 órakor száll le Mátyásföldön. Az angol gép Köln, Lipcse, Prága és Bécs repülőterein száll le útközben. Colonna herceg nyilatkozata Colonna herceg a római gép megérkezése után a következő nyilatkozatot tette: — A Róma—Budapest—Róma naponkénti légiszolgálat megnyitása annyira önmagáért beszélő esemény, hogy nincs szükség bővebb megjegyzésekre. A ma délután érkezett repülőgépnek Róma a neve. Én ebben jó képet látok: a háromszínű szárny eszményien egyesíti az örök várost Magyarország fenséges fővárosával és a két főváros között légi kapcsolat megteremtésével gyakorlatilag is közelebb hozza egymáshoz a két baráti népet. A rendkívül bankházban Kossuth Lajos u. 1. (Ferenciek temploma mellett). Telefon 85-242 vegyen vagy rendeljen osztálysorsjegyet !