Pesti Napló, 1935. november (86. évfolyam, 250–273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

Xtc Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 november 5 . A vezércikk folytatása, védelmi törvény még ennél is tovább megy, és a független bíróság nagy elvű, teljesen megdöft. Itt, a kormány intézkedése ellett a sértettnek megadja ugyan a fellebbezési, illetve panaszjogot, de ennek elbírálására ugyancsak a közigazgatási bíróság kebelében egy olyan tolmácsot delegál, amelynek csak elnöke és egy szavazóbírája kerül ki a közigazgatási bíróságból, három teljesjogú másik szavazótagja ellenben, a három érdekelt minisztérium kiküldöttje, azé a három minisztériumé, amelynek intézkedése ellen afellebbezés, illetve panasz irányul. Eltekintse attól a jogi nonszensztől, hogy így az érdekelt fél maga bíráskodik kiküldöttei által a saját megtámadott intézkedésében, ennél flagránsabb megsértését, illetve megkerülését a független bíróság elvének még csak elképzelni is bajos. Mert előállhat és minden valószínűség szerint elő is fog állani az az eset, hogy a közigazgatási bíróság nevében, annak pecsétjével hoznak olyan ítéletet, amely esetleg ennek a bíróságnak akarata ellenére válik ítéletté! A törvényhozó és bírói hatalmon kívül az alkotmányhoz tartozik az autonóm jogok kérdése is. A vármegyék és városok autonóm jogait évtizedek óta mindig szűkebb és szűkebb térre szorították, a jelenlegi kormány pedig a még megmaradtat is annyira körülnyirbálta, hogy az egykor híres és erős önkományzati jogoknak még az árnyéka is alig maradt meg. A törvényhatósági bizottságokban a független tagok arányszáma erősen megapadt, a kormánytól függőké megnövekedett, a törvényhatósági tisztviselők, az alispántól kezdve már semmivel sincsenek függetlenebb helyzetben, mint az államhivatalnokok, és szinte mesének tűnik fel az, hogy negyven évvel ezelőtt az országban még közel egy tucat olyan alispán volt,, aki nyíltan ellenzékinek vallotta magát, vagy az a másik eset, amikor egy nagy vármegyeház az alispántól az utolsó hajdúig, testületileg, egy emberként szavazott le , az ellenzékre. Az az ellenvetés, hogy a törvényhatóságok autonómiájának ma már nincs jelentősége, nem helytálló. Az önkormányzati jog ma is "szerves kiegészítője a magyar alkotmánynak, amint hogy annak tekintik azt a minden alkotmány példájaként szolgáló Angliában, ahol évszázadok óta csaknem változatlanul, régi jelentőségében áll fenn ma is. De — hacsak a kormány nem törekszik csakugyan diktatórikus célok felé — érthetetlen, miért éppen a törvényhatóságok és ezek között éppen a vármegyék önkormányzatát akarja még jobban megszorítani, holott éppen a vármegyék nemcsak a múltban , hott a jelenben is legerősebb és reghittánzigensebb képviselői annak a nemzeti és keresztény eszmének, armely a miniszterelnök úr egész politikájának alapja. Szólhatnék még arról, hogy szerves kiegészítője az alkotmánynak a gyülekezési jog (szólásszabadság), a sajtó szabadsága, a szabad nézet nyilvánítása minden állampolgárnak, akik közül a közalkalmazottak százezreit sem lehet kizárni. Ha már most mindennek összefoglalásaként felteszem a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy amíg egyik oldalon szemére vetik a miniszterelnöknek, hogy nem respektálja a magyar alkotmányt, a másik oldalon maga a miniszterelnök feleslegesnek és »csak azért is« ellenzékieskedésnek tartja ezt a támadást, mert hiszen semmi szándéka sincs az alkotmányt félretolni, a választ erre a kérdésre nem nehéz megadni. Feltéve és teljes lojalitással meg is engedve, hogy a miniszter-elnök úrtól távol áll az »Angriff« által neki tulajdonított szándék, hogy »lépésről lépésre, csöndesen készíti elő Magyarországon a führerséget«, ennek a kontroverziónak okát csak abban találhatom, hogy a miniszterelnök úr egészen mást ért alkotmány alatt, mint ami a nemzetbe hosszú évszázadokon át beidegződött. Ez pedig öreg hiba, mert nemcsak a tradíció, de a tételes és az avval teljesen egyenlőerejű szokásjog is, nem a miniszterelnök úr oldalán áll. 56 fillér távolkeleti utazásaim eredményeit, most az abesszin problémának egy oly vonatkozását érinti, melyet általában kevesen ismernek. Rámutat arra, hogy a japán terjeszkedés Abesszíniában az utóbbi időkben lassú, de igen kitartó volt. Azután tömören öszefoglalja azt az állandó nyomást, melyet Európára gyakorol a színes fajok felemelkedése. Jön, aki Távol-Keletről jött, megértheti a mi kötelezettségeink mélyreható okát. Egy olyan fiatal népnek, mint az olasz, kötelessége, hogy éljen. A gyarmati probléma szenvedélyesen érdekli Mussolinit, ösztönszerűen érzi, hogy Európa terjeszkedése a többi világrészen, talán a legjellemzőbb tünete a múlt századnak. Olaszországnak azonosan ma,is szüksége van területekre, hogy lélegzethez juthasson. Mussolini idézi előttem Louis Madelin cikkét, mely azt fejtegeti, hogy Franciaországnak nagyobb érdeke, hogy Olaszország Európától négyezer kilométerre terjeszkedjék, mint közvetlenül Tunisz vagy egyéb afrikai birtokunk mellett. Ezután egészen könnyedén nagyfontosságú kijelentést tesz a mandátumok kérdéséről. Ez a kijelentés talán fejlődést jelent a Duce felfogásában : — Hogyan lehetne ezt megoldani, hiszen már minden nép el van látva? Igaz, itt van a mandátumok kérdése. Ezen a téren még nem merítették ki az összes lehetőségeket. Meglehetősen zavaros ez a probléma és tanulmányozásához meglehetősen rosszul fogtak hozzá, mert hiszen egészen új formuláról volt szó. Jobban is meg lehetne oldani. Ezután Németország került szóba, összehasonlítást tesz a két nép helyzete között. Mindkettőnek kevés a területe, Németországnak azonban megvannak a maga területén a maga nyersanyagai. »Rohstoffen — mondja szabatosan a Duce, akinek hangja éneklővé válik, amikor a német szót kiejti. Olaszországnak viszont ezek a nyersanyagai hiányoznak. Ezenkívül Olaszország abban is különbözik Németországtól, hogy nem követel senkitől semmit. A népek sok fáradsággal megszerezték maguknak gyarmataikat és az az igazság, hogy meg is tartják őket. De miután Olaszország is hajlandó áldozatokat hozni Abeszszíniában... igen, áldozatokat!... hát mért nem engedik dolgozni? Az igazság az, hogy itt állunk a színes népek növekvő nyomásával szemben és ha Európát nem zavarnák meg dekadens tünetek, akkor az egész világnak Olaszország mögé kellene sorancoznia. Most a szankciók kerülnek szóba. Mussolini mély keserűséggel ejti ki ezt a szót. Megvallja: — Ez az egyetlen szó, ami fáj nekem. Miközben ezt mondja, jobbra, majd balra fordítja fetjét és csodálkozó arccal néz körül, mintha keresne valakit. És a szankciókat alkalmazó törvényszék? Eljutottunk a Népszövetséghez, ehhez a rendkívül kényes fejezethez, hiszen még mindig folynak a tárgyalások a Genfi tó partján. Eziránt később majd Savich külügyminiszternél fogok érdeklődni Most Mussolinival meg akarok maradni a pszichológia területén. Mindenesetre érthető, hogy Mussolini nem változtatta meg véleményét a Népszövetséggel szemben. A Népszövetség az ő szemében olyan gépezet, amely veszélyes módon háborúvá akar kiszélesíteni lokális jellegű konfliktusokat. — A háború egy nemzetről két nemzetre, három nemzetre terjed át, — karját feldobja a levegőbe — minden nemzetre! Tudom, hogy Francia- ország nem akar ilyen konfliktust — mondja és merően az arcomba néz. — Az ön csodálatos hazája, — hangja most különös módon egyszerre '*' mély és éles lesz — mely sokkal többet vérzett a világháborúban, mint bármely más nép, nem akarhatja ezt. Ezután a Duce folytatja gondolatmenetét: — Azt akarják, hogy az összes kis nemzetek háborút viseljenek ellenem. Pedig éppen azoknaka népeknek kellene a legokosabbnak lenniök, ame-lyeknek maguknak is van gyarmatbirodalmuk, melyre hatalmukat építik. Kitalálom, hogy melyik kis északi nemzetre gondol most, mert hiszen éppen az előbb volt szó arról, hogy Japán szívesen kaparítaná meg Batáviát, Hollandia gyarmatát. A Duce ezután értésemre adta, hogy ha Olaszország elhagyja a Népszövetséget,nyilvánvalóant nem egyedül hagyja el. Majd ismét visszatér a szankció kérdésére. Világosan értésemre adja, hogy Olaszország nem tűrheti, hogy bizonyos határokat túllépjenek. Ismét visszatér a beszélgetésbe ez a szó: háború. Én most Bécsre gondolok és igyekszem felvetni a Duce előtt azt a dilemmát, amibe barátai sodorhatják. Kitalálta gondolatomat és erre nem felel. Ami Franciaország biztonságát illeti, e tekintetben a Duce nyugodt. — Az önök erődítései félelmetesek. Mitől fél tehát Franciaország? Hiszen Berlinben tudják, hogy még hekatombák árán sem tudnának kereszttülmenni... A Duce felállt. Utolsó szavai kategorikusan hangzottak. Franciaország erős, nagyon erős, miért ragaszkodik tehát más hatalmakhoz, melyeknek valójában sokkal nagyobb szükségük van rá, mint neki őrájuk? — Azon a napon, amikor világháború esetén az önök katonái már a Rajna partján esnek el, a londoni meggyőződéses pacifista urak még azt sentfogják tudni, merre vannak országuk határai. A Duce ezután határozottan kijelentette, hogy Laval erélyesen a sarkára tud majd állni a közeljövőben és meg tudja majd értetni mindenkivel, hogy a legrosszabbat kockáztatnák meg, ha nem hallgatnának a józan ész szavára. Azt a meggyőződést nyertem, hogy mintáit Mussolini már elégtételt adott népének azzal az offenzívával, mely letörölte »Adad szégyeneit most már hajlandó enyhíteni a befejezett tények«, elvére alapított játékát. Hacsak nem kényszerítik szélső rendszabályokra. Még egy utolsó tanácsot ad bekémi — ön nemsokára visszatér Franciaországba. Mondja meg nekik, hogy legyenek erősek. Csak az tudja megőrizni a békét, aki erős. A kihallgatás végetért. A Duce mégegyszer barátságosan rám mosolyog és felemeli kezét. Alfred Silberti Mussolini nyilatkozatának folytatása. (Copyright by Pesti : ' arta Tratella Ti'l'l'less.) Megverték a vevőt a Vilmos császár úton egy hamis ötpengős miatt (Saját tudósítónktól) Mindenszentek napján megjelent a főkapitányságon Austerlitz István bankigazgató felesége, aki a Dalszínház utca 10. számú házban lakik. Elmondotta, hogy a Vilmos császár út 19. számú házban levő divatárukereskedésben vásárolt néhány apró holmit. Ötpengőssel fizetett. Amikor már elment az üzletből, az alkalmazottak utánaszaladtak és azt áhították, hogy az ötpengős hamis volt. Austerlitzpé tiltakozott a gyanú ellen: nem ő adta a hamis pénzt. Erre többen nekiestek és megverték. Megvizsgáltatta magát J.., bankigazgató felesége ku.mi u. imrouw miatt feljelentést tett Adler Miklós, Gróf Zichy Jenő utca 1. számú házban lakó kereskedő ellen. A Tarpan hajcsepp olyan hajtápszer, amely megerő- I Férfiak és nők naponta használják. Nem rontja a siti a fejbőrt és koncentráltan tartalmazza a haj I frizurát, nem bántja az ondulált hajat Gyermekeknél növése, táplálása, egészséges megmaradása szempont- I ajánlatos korpa és hajhullás megelőzésére használni fából nélkülözhetetlen tápanyagokat. Két hónapra elegendő csomagolás ára : 3.60.