Pesti Napló, 1935. november (86. évfolyam, 250–273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

Xtc Vasárnap PESTI NAPLÖ 1935 november 5 , Ä vezércikk folytatása. védelmi törvény még ennél is tovább megy, és a f üggetlen bíróság nagy elvií, teljesen megdöfi. Itt, a kormány intézkedése elleti a sértettnek megadja ugyan a' fellebbezési, il­letve panaszjogot, de ennék elbírálására ugyancsak a közigazgatási bíróság kebelében egy olyan tolmácsot delegál, amelynek csak el­nöke és egy szavázóbírája kéről ki a közigaz­gatási bíróságból, három teljesjoaú másik szavazótagja ellenben, a három érdekelt mi­nisztérium kiküldöttje, azé a három miniszté­riumé, amelynek intézkedése ellen a .fellebbe­zés, illetve panasz irányul. Eltekintse attól a jogi nonszensztől, hogy így az érdekelt fél maga bíráskodik kiküldöttei által a saját megtámadott intézkedésében, ennél fbagrán­sabb megsértését, illetve megkerülését a füg­getlen bíróság élvének még csak elképzelni is bajos. Mert előállhat és minden valószínűség szerint elő is fog állani az az eset, hogy ^ a közigazgatási bíróság nevében, annak pecsét­jével hoznak olyan ítéletet, amely esetleg en­nek a bíróságnak akarata ellenére válik íté­letté! A törvényhozó és bírói hatalmon kívül az alkotmányhoz tartozik az autonóm jogok kér­dése is. A vármegyék és városok áutónóm jogait évtizedek óta mindig szűkebb és, szű­kebb térre szorították, a jelenlegi kormány pedig a még megmaradtat is annyira^ körül­nyirbálta, hogy az égykor híres és erős ön­kományzati jogoknak még az árnyéka is alig maradt meg. A törvényhatósági bizottságok­ban a független tagok arányszáma erősen megapadt, a kormánytól függőké megnöveke­dett, a törvényhatósági tisztviselők, az alis­pántól kezdve már semmivel sincsenek füg­getlenebb helyzetben, mint az államhivatal­nokok, és szinte mesének tűnik fel az, hogy negyven évvel ezelőtt az országban még közel egy tucat olyan alispán volt,, aki nyíltan el­lenzékinek vallotta magát, vagy az a másik eset, amikor egy nagy vármegyeház az alis­pántól az utolsó hajdúig, testületileg, egy em­berként szavazott le . az ellenzékre. Az az el­lenvetés, hogy a törvényhatóságok autonó­miájának ma már nincs jelentősége, nem hélytálló. Az önkormányzati jog mä is "szer­ves kiegészítője a magyar alkotmánynak, amint hogy annak tekintik azt a minden al­kotmány példájaként szolgáló Angliában, ahol évszázadok óta csaknem változatlanul, régi jelentőségében áll fenn ma is. De — ha­csak a kormány nem törekszik csakugyan diktatórikus célok felé — érthetetlen, miért éppen a törvényhatóságok és ezek között ép­pen a vármegyék önkormányzatát akarja még jobban megszorítani, holott éppen a vár­megyék nemcsak a mul tba n , dott'jelenben. is legerősébb és fegiritíánzi'génsebk- képviselői annak a nemzeti és keresztény eszmének, aroély á miniszterelnök úr egész politikájá­nak alapja. Szólhatnék még arról, hogy szerves ki­egészítője az alkotmánynak a gyülekezési jog (szólásszabadság), a sajtó szabadsága, a szabad nézet nyilvánítása minden állampol­gárnak, akik közül a közalkalmazottak száz­ezreit sem lehet kizárni. Ha már most mindennek Összefoglalása­ként felteszem a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy amíg egyik oldalon szemére ve­tik a miniszterelnöknek, hogy nem respek­tálja a magyar alkotmányt, a másik oldalon maga a miniszterelnök feleslegesnek és »csak azért is« ellenzékieskedésnek tartja ezt a tá­madást. mert hiszen semmi szándéka sincs az alkotmányt félretolni, a választ erre a kér­désre nem nehéz megadni. Feltéve és teljes lojalitással meg is engedve, hogy a miniszter-; elnök úrtól távol áll az »Angriff« által neki tulajdonított szándék, hogy »lépésről lépésre, csöndesen készíti elő Magyarországon a füh­rers-éget«, ennek a kontroverziának okát csak abban találhatom, hogy a miniszterelnök úr egészen mást ért alkotmány alatt, mint ami a nemzetbe hosszú évszázadokon át beidegző­dött. Ez pedig öreg hiba, mert nemcsak a tra­díció, de a tételes és az- avval teljefen egyenlő­erejű szokásjog is, nem a miniszterelnök úr oldalán áll. 56 fillér Mussolini nyilatkozatának folytatása. távölkeletl utazásaim eredményeit, most az abesszin problémának egy oly vonatkozását érinti, melyet általában kevesen ismernek. Rámutat arra, hogy a japán terjeszkedés Abesszíniában az utóbbi időkben lassú, de igen kitartó volt. Azután tömö­ren öszefoglalja azt az állandó nyomást, melyet Eprópára gyakorol a színes fajok felemelkedése. — ön, aki Távol-Keletről jött, megértheti a mi kötelezettségeink mélyreható okát. Egy olyan fia­tal népnek, mint az olasz, kötelessége, hogy éljen. A gyarmati probléma szenvedélyesen érdekli Mussolinit, ösztönszereűn érzi, hogy Európa ter­jeszkedése a többi világrészen, talán a legjellem­zőbb tünete a mult századnak. Olaszországnak azonjjan ma,is szüksége van területekre, hogy lélegzethez juthasson. Mussolini idézi előttem Louis Madelin cik­két, mely azt fejtegeti, hogy Franciaországnak nagyabb érdeke, hogy Olaseország Európától négyezer kilométerre terjeszkedjék* mint köz­vetlenül Tunisz vagy egyéb afrikai birtokmnk mellett. Ezután egészen könnyedén nagyfontosságú kijelentést tesz a mandátumok kérdéséről. Ez a kijelentés talán fejlődést jelent a Duce felfo­gásában : — Hogyan lehetne ezt megoldani, hiszen már minden nép el van látva? Igaz, itt van a mandátumok kérdése. Ezen a téren még nem merítették ki az összes lehetőségeket. Megle­hetősen zavaros ez a probléma és tanulmányo­zásához meglehetősen rosszul fogtak hozzá, mert hiszen egészen új formuláról volt szó. Jobban is meg lehetne oldani. Ezután Németország került szóba, összehason­lítást tesz a két nép helyzete között. Mindkettő­nek kevés a területe, Németországnak azonban megvannak a maga területén a maga nyers­anyagai. » Rohstoffen — mondja szabatosan a Duce, akinek hangja éneklővé válik, amikor a német szót kiejti. Olaszországnak viszont ezek a nyersanyagai hiányoznak. Ezenkívül Olaszország abban is különbözik Németországtól, hogy nem követel senkitől semmit. A népek sok fáradsággal megszerezték maguknak gyarmataikat és az az igazság, hogy meg is tartják őket. De miután Olaszország is hajlandó áldozatokat hozni Abesz­színiában... igen, áldozatokat!... hát mért nem engedik dolgozni? Az igazság az, hogy itt állunk a színes népek növekvő nyomásával szemben és ha Európát nem zavarnák meg dekadens tünetek, akkor az egész világnak Olaszország mögé kellene soraJcoznia. Most a szankciók kerülnek szóba. Mussolini mély keserűséggel ejti ki ezt a szót. Megvallja; — Ez az egyetlen szó, ami fáj nekem. Miközben ezt mondja, jobbra, majd balra for­dítja fftjét és csodálkozó arocal néz körül, mintha keresne valakit. És a szankciókat alkalmazó törvényszék? El­jutottunk a Népszövetséghez, ehhez a rendkívül kényes fejezethez, hiszen még mindig folynak a tárgyalások a Genfi tő partján. Eziránt később majd Suvich külügyminiszternél fogoik érdek­lődni Most Mussolinival meg akarok maradni a pszichológia területén. Mindenesetre érthető, hogy Mussolini nem változtatta meg véleményét a Nép­szövetséggel szemben. A Népszövetség az ő sze­mében olyan gépezet, amely veszélyes módon há­borúvá akar kiszélesíteni lokális jellegű konflik­tusokat. — A háború egy nemzetről két nemzetre, há­rom nemzetre terjed át, — karját feldobja a leve­gőbe — minden nemzetre! Tudom, hogy Francia- " ország nem akar ilyen konfliktust — mondja és merően az arcomba néz. — Az ön csodálatos ha­zája, — hangja most különös módon egyszerre '*' mély és éles lesz — mely sokkal töbBe't vérzett a • világháborúban, mint bármely más nép, nem akar­hatja ezt. Ezután a Duce folytatja gondolatmenetét: i — Azt akarják, hogy az összes kis nemzetek z háborút viseljenek ellenem. Pedig éppen azoknak ­a népéknek kellene a legokosábbnak lennvök, ame- . lyeknek maguknak is van gyarmatbirodalmuk, . melyre hatalmukat építik. Kitalálom, hogy melyik kis északi nemzetre gondol most, mert hiszen éppen az előbb völt sző arról, hogy Japán Szívesen kaparítaná meg Batá­viát, Hollandia gyarmatát. A Duce ezután értésemre adta, hogy ha Olaszország elhagyja a Népszövetséget, »n.yií­vánvalóant nem egyedül hagyja el. Majd ismét visszatér a szankció kérdésére. Világosan érté-i semre adja, hogy Olaszország nem tűrheti, hogy bizonyos határokat túllépjenek. Ismét visszatér a beszélgetésbe ez a szó: háború. Én most Bécsre gondolok és igyekszem felvetni a Duco előtt azt a dilemmát, amibe barátai sodorhat* ják. Kitalálta gondolatomat és erre nem felel. Ami Franciaország biztonságát illeti, e te­kintetben a Duce nyugodt. — Az önök erődítései félelmetesek. Mitől fél tehát Franciaország? Hiszen Berlinben tudják, hogy még hekatombák árán sem tudnának keresz r „ tülmenni... A Duee felállt. Utolsó szavai kategorikusan hangzottak. Franciaország erős, nagyon erős, miért ragaszkodik tehát más hatalmakhoz, melyeknek valójában sokkal nagyobb szükségük van rá, mini neki őrájuk? — Azon a napon, amikor világháború esetén az önök katonái már a Rajna partján esnek el, a Ion* doni meggyőződéses pacifista urak még azt sent-­fogják tudni, merre vannak országuk'határai. d A Dúcé ezután hatáiozöttan kijelentette, hogy Laval erélyesen a sarkára tud majd állni a közel­jövőben és meg tudja majd értetni mindenkivel, hogy a legrosszabbat kockáztatnák meg, ha nem hallgatnának a józan ész szavára. Azt a meggyőződést nyertem, hogy mintáit­Mussolini már elégtételt adott népének azzal as offenzívával, mely letörölte »Adud szégyenéiv most már hajlandó enyhíteni a befejezett fények«, elvére alapított játékát. Hacsak nem kényszerítik' szélső rendszabályokra. Még egy utolsó tanácsot ad hekémi — ön nemsokára visszatér Franciaországba. Mondja meg nekik, hogy legyenek erősek. Csak az tudja megőrizni a békét, aki erős. A kihallgatás végétért. A Duce mégegyszer barátságosan rám mosolyog és felemeli kezét. Alfréd Sflberf 1 (Copyright by Pesti : ' artä Tjütetiá T i'l'l'» ess.) Megverték a vevőt a Vilmos császár úton egy hamis ötpengős miatt (Saját tudósítónktól) Mindenszentek napján megjelent a főkapitányságon Austerlitz István bankigazgató felesége, aki a Dalszínház ucca 10. számú házban lakik. Elmondotta, hogy a Vilmos császár út 19. számú házban levő divatárukereske­désben vásárolt néhány apró holmit. Ötpengőssel fizetett. Amikor már elment az üzletből, az alkal­mazottak utánaszaladtak és azt áhították, hogy az ötpengős hamis volt. Austerlitzpé tiltakozott a gyanú ellen: nem ő adta a hamis pénzt. Erre töb­ben nekiestek és megverték. Megvizsgáltatta magát J.,, bankigazgató felesége ku.mj u. imrouw miatt feljelentést tett Adler Miklós, Gróf Zichy Jenő uoca 1. számú házban lakó kereskedő qllen. ATarpan hajcsepp olyan hajtapszer, amely megerő- I Férfiak és nők naponta használják. Nem rontja a siti a fejbőrt és koncentráltan tartalmazza a haj I frizurát, nem bántja az ondulált hajat Gyermekeknél növése, táplálása, egészséges megmaradása szempont- I ajánlatos korpa és hajhullás megelőzésére használni' jából nélkülözhetetlen tápanyagokat. 1 Két hónapra eiegendó csomagolás ára P 3.60.

Next

/
Thumbnails
Contents