Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

5 Szombat hívni. (Halljuk! Halljuk!) Mindis arról beszélnek, hogy az ingótőke kizárólag zsidó kezekben van és hogy egy új nagy honfoglalásra van szükség, amely honfoglalás során a keresztény tőkék fokozatosan elfoglalják ezeket a helyeket. Méltóztassék odahatni, hogy a nagy keresztény tőkék ilyen elhelyezést kaphassanak és ilyen elhelyezést keresenek. Ezt én kétféle módon mozdítanám elő: az egyik az volna, hogy a legelsőrangú közgazdasági szakemberekből tanácsot állítanék össze, amely az illető birtokosoknak nemcsak rendelkezésére kellene, hogy álljon tanáccsal, hogy milyen elhelyezést keressenek, hanem az első években a birtokosok segítségére sietnének, hogy ezen elhelyezés során kockázatokat ne vállaljanak, olyan kockázatokat, amelyek természetesen mindenkit visszariasztanak; a másik pedig az, hogy a pénzügyminiszter úr ebben az esetben bizonyos jövedelmadókedvezményeket adjon, mert hiába: az, aki bizonyos társadalmi és politikai kényszer folytán ki kell, hogy vonuljon földjéből, ezt az áldozatot az egyenlő teherviselés kötelezettsége alapján nem vállalhatja el. A pénzügyminiszter úrnak meg kell hoznia a szükséges áldozatot és higgye el, hogy ez a rendszer százszázalékosan be fog válni, mert valóban elősegítené, hogy a nagy keresztény tőkék érdekeltséget vállaljanak az iparban. Ez, annyit jelent, hogy az ipari vállalatok igazgatásában, az intézkedések meghozatalában részt fog venni ez a tőke. Ifjúság és antiszemitizmus — A keresztény ifjúság elhelyezéséről szinte naponként beszédeket mondanak. Nem lesz-e könnyebb az elhelyezkedés ezen a réren, mintha azt erőszakos eszközökkel akarják elérni? Ez magának az iparnak, a vállalkozásnak is legnagyobb érdeke. Mert hogy Magyarországon ma iparellenes hangulat van, az annak a következménye, hogy az írgó tőke valóban túlnyomó nagy többségben nem keresztény kezekben van (így van — a jobboldalon) és hogy ennek folytán az antiszemitizmus iparellenes formában éli ki magát az országban. Az egyház hajlandó áldozni Bethlen István. Másik kifogásom a javaslattal szemben az, hogy áldozatot követel, de csak a kötött birtokok egyik kategóriájától. Hiszen a kötött birtokoknak más kategóriái is vannak, mint például az alapítványi, községi városi, egyházi, tanulmányi, iskolai alapítványok. Annak idején, amikor a hitbizományi reformról szó volt, Vass miniszter urat megbíztam, hogy tárgyaljon a római katolikus egyház vezetőivel erről a kérdéséről és tájékoztasson az egyház felfogásáról, örömmel állapítottam meg, nincs nehézség abban a tekintetben, hogy amennyiben a közérdek megköveteli, az egyház áldozatot hozzon, természetesen olyan formában, hogy vagyonállaga ezáltal csorbulást ne szenvedjen. Itt sem gondolok semmi körülmények között kényszerintézkedésekre. Legyen vége már egyszer Magyarországon annak a mentalitásnak, hogy kényszereszközökkel akarnak birtokpolitikát csinálni, óva intem a magyar kormányt, ne nyúljon újból ilyen eszközhöz. Ezt egyszer meg lehetett, meg kellett csinálni, haállandó intézménnyé tenni neki, lehet, ha azt akarjuk, hogy népünknek a magántulajdon szentségébe vetett hite megmaradjon. Mert tessék elgondolni, ha önök a birtokososztályra nézve törvényt hoznak, hogy harminc éven keresztül igénybe lehet venni annak földjét, akkor és aszerint, ahogy azt kívánatosnak tartják, ez mit jelentene. Annyit jelentene, hogy 30 évre ez a legfüggetlenebb magyar osztály szolgaságba kerülne. Meggyőződésem, hogy lelklismeretes és felelősséggel rendelkező magyar politikus ilyen javaslatot nem fogadhat el szomszédainknál, a kisantant államoknál kényszereszközökkel csináltak birtokpolitikát azért, hogy a magyarságot megrabolják, a magyarságot vezetőitől megfosszák. De más államok is hajtottak végre földbirtokpolitikai műveleteket; ott van többek között Lengyelország, Olaszország példája. — Az élet mindig megmutatja, hogy mit lehet keresztülvinni. Semmit sem szabad túladminisztrálni. Az állam legyen ezekben tíz ügyekben becsületes közvetítő, de semmi egyéb. Állásfoglalás az örökbérletrendszer mellett Ezután az örökbérletekre vonatkozó felfogását fejtette ki gróf Bethlen István. Rámutatott arra, hogy Angliában évszázadok óta fennállanak örökbérlet alapján óriási birtokok és a rendszer bevált. — Nézeterv szerint — folytatta — nagyon helyes az örökbérlet kérdésével foglalkozni, mindenesetre sokkal érdemesebb, mint a kisbirtokhitbizománnyal, amely papirosintézmény lesz és az életben nemm lehet keresztülvinni. Képzeljék el, hogy a magyar paraszt majd az összes rokonait foglalkoztatni fogja a maga gazdaságában?! Hiszen mindjárt az első napon bicskára mennek... (Derültség.) Apponynak haza kellett volna mennie . .. . Néhány kisebb kifogást akarok még tenni. A törvényjavaslat 33-ik szakasza kimondja, hogy külföldi állampolgár hitbizományt nem örökölhet. Kívánatos volna, hogy azokra, akik a trianoni szerződés folyán vesztették el állampolgárságukat, ez az intézkedés ne vonatkozék, éppen úgy, mint azokra sem, akik ugyancsak Trianon következtében kényelenek állandóan külföldön tartózkodni. Második kifogásom az, hogy a javaslat szerint a hitbizonynyi tulajdonos nem adhatja bérbe birtokát, magának kell gazdálkodnia. Ez erőszakoskodás a magántulajdonnal szemben, s nem is okos dolog gazdálkodásra kényszeríteni azokat, akikre a közéletben van szükségünk. Eszerint Apponyi Albertnk haza kellett volna mennie a birtokára, ahelyett, hogy az ország szolgálatába állította tehetsége . Teljesen feleslegesnek tartom továbbá az 50. és 51. pontban a földművelési miniszter számár.s megállapított azt a hatáskört, amely csak bizonyos önkényeskedésre ad alkalmat. Nem a minisztr úrra gondolok, — fordult Bethlen Darányi miniszter felé — neki nem olyan a természete, jól ismert, de abban a fotelben más is ülhet. (Derültség ) — Amikor javaslat mellett adom le szavazatomat, — fejezte be beszédét gróf Bethlen István — arra kérem az igazságügyminiszter urat, ne méltóztassék ezekből a kérdésekből politikai problémákat csnálni. Méltóztassék nyitva tartani az ajtót a kapacitációk számára, mert csakis ennek alapján és az eszméknek mindkét oldalon való felvetése révén juthatunk el ahhoz az egészséges megoldáshoz, amely legnagyobb politikai sikere lesz a kormánynak, ha ez a szempontot figyelembe veszi. A javaslatot elfogadom. (Taps a Ház minden oldalán.) Némethy Vilmos főleg szociális és agrárpolitikai szempontból foglalkozott a javaslattal. Egységes kézzel végrehajtott telepítésre és birtokreformra van szükség. A javaslatot nem fogadja el. Rojniss Ferenc a javaslattól a magyar nép erősítését várja. Gróf Bethlen Istvánnal polemizált. Két határozati javaslatot nyújtott be. Az egyikben azt kéri, hogy a 20.000 holdon felüli birtokokat kis haszonbérletekbe adják, a másik pedig arra vonatkozik, hogy az eszmei, illetve uradalmi községeket oszlassák fel. Beszéde véén azt fejtegette, hogy a határszéli vidékekre magyar anyanyelvű lakosságot kell telepíteni. A javaslatot elfogadja. 18 előtt öt perccel szünetet rendelt el az elnök. Öt perc szünet után nyitotta meg újból az ülést és Fábián Bélát szólította. Fábián Béla beszédének elhalasztását kérte, amihez a Ház hozzájárult. Ezzel az ülés néhány perccel nyolc előtt véget ért. A Ház legközelebbi ülését kedden tartja, napirendjén a hitbizományi javaslat folytatólagsos vitájával. Morsó-, műselyem-, gyapjúszövet-, selyem-, vászonáru-és sFérfáruhaszövetmaradékok rendkívül olcsón! f U. J . ± • - P _ ff ---t j Mroff rrm nrn CORVIN AdÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA PESTI NAPLÓ 1936 február 1 JUBILÁRIS AUKCIÓ TÁVBESZÉLŐ: 87-9-65. A M. Hr. postatakarékpénztár 50 éves fennállása alkalmából rendezett Jubiláris Művészeti Aukció megnyitás: 1936 február 1-én déli 12 órakor. Kiállítás: február 2-án d. c. 10-12. február 3-án, 4-én és 5-én d. c. 10-12, d. u. 4-18 órák között. Árverések: február 6-ától isá£g hétköznapokon d. n. 14 órától Ezen aukciónkon hagyatékokból és magángyűjteményekből származó válogatott műtárgyakat és nénai Janóval és zsombolyai Csekonits Endre gráf Kir. ^asztalnokmester könyvtárát árverezzük. A londoni flottakonferencia első megállapodása London, január 31. Az a megállapodás, amelyet ma a tengerészeti értekezleten a hajóépítkezési adataik kölcsönös kicseréléséről elfogadtak, a következőket tartalmazza: 1. Minden szerződéskötő tengeri hatalom a naptári év első négy hónapjában köteles adatokat szolgáltatni, hadihajóépítkezési programjáról. 2. Egyetlen szerződéskötő tengeri hatalom sem bocsáthat vízre hadihajót a bejelentésétől számított négy hónapon belül. 3. Kimerítő részleteket kell közölni, minden hajóról négy hónappal a vízrebocsátás előtt. Szeretőjét meggyilkolta, feleségét egy év óta bezárva tartotta egy román őrnagy Bukarest, Iatróár 31. Az esti órákban megjelenő Ordinea című lap krajovai levelezőjének táviratát közli egy rejtelmes mérgezésről. A távirat szerint a krajovai kórházba bevitték Florica Georgescu feltűnően szép fiatal leányt. Vele volt Berceanu őrnagy, aki a leányt mint nővérét mutatta be és azt mondotta, gyomorbaja van. A leány néhány óra múlva meghalt. A boncolás megállapította, hogy halálát szublimátmérgezés okozta. Hamarosan kiderült, hogy nem nővére volt az őrnagynak, hanem kedvese, akivel Berceanu egy éve együtt élt. Vizsgálóbizottság szállt ki az őrnagy házába, ahol megdöbbentő állapotban találták meg egy szobába bezárva, Berceanu feleségét. Az őrnagy egy év óta nem engedte meg feleségének, hogy a lakásból kimozduljon, az ismerősöknek pedig azt mondotta, hogy elmebeteg. Berceanuné zokogva tett vallomást arról, hogy férje mindennap a legválogatottabb kínzásokkal gyötörte. Az a gyanú, hogy Georgescu Floricát az őrnagy mérgezte meg, akit most városszerte mindenütt keresnek.