Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 március 1­4 Ünneprontás Vasárnap adóról és ínségről beszélni — kifejezett ünneprontás. De fájdalom, az ünneprontás jelenleg kötelességem. A kuvasz elvakkantja magát a sötét éjszakában mikor a házban mindenki alszik. Azonban az a csúnya kuvasz kötelességet teljesít, mikor édes álmából a ház gazdáját felriasztja; ő, szegény, nem arcért vakkant mintha kedve telnék a nagy nyugalom megrontásában hanem azért, mert valaki settenkedik a ház körül. Ritka eset, hogy a házi gazdája erre fölkel és kimegy megnézni, hogy mi van a ház körül? Rendesen ki se nyitja a szemét, a másik oldalára fordul és alszik tovább; ha gondol is valamit, legföljebb azt gondolja: »Az a vacak kutya már megint kellemetlenkedik.. Hogy az Isten akárhova tegye!« Egészen bizonyos hogy a kuvasz nem veszi tudomásul, hogy róla így gondolkoznak; még­ bizonyosabb, hogy a kuvasz nem morfondíroz Azon, hogy a gazdája hálátlan (bizonyo­san tud­ja, hogy a hála és a hűség nem az ember, ha­nem a kutya erénye) , és feltétlenül meg van elé­gedve, teljesen ki van elégítve, ha azt látja, hogy vak­kantásaival a gyanús settenkedőt elriasztotta. Ez, amit most elmondtam, »az újságírás magasabb etikája«, közérthető nyelven előadva — és egyben ment­sége annak, hogy miért rontom az ünnepet! Szomorú kötelességemnek tartom ... Tegnap Zsitvay Tibor volt igazságü­gyminiszter úr "Az Est hasábjain nagyon érdekesen nyilatkozott az adópind­énről... A pesti polgár keble dagad a büszke­ségtől, mikor ezt a nyilatkozatot olvassa: a Nép fővá­rosi vezére kereken kijelenti, hogy az inségadó eme­lését, melyet meglepetésszerűen terjesztettek elő, azért vétette le a napirendről, mert ily nehéz kérdést nem szabad meglepetésszerűen előhozni, a dolgot meg kell vizsgálni és csak végszükség esetén szabad az adót emelni, ha igazán nincs más megoldás. Senki emncs, aki ezt a felfogást ne helyeselné, a volt miniszter úr tehát híveit tolmácsolta a közfelfogást és mivel ezzel elérte azt, hogy az adóemelést egyelőre levették a napi­rendről, ezért a fellépéséért a polgárság részéről őt feltétlenül elismerés és hála illeti meg. Azonban az adóemelés nem bukott meg, csak leke­rült a napirendről. Vissza fog kerülni a napirendre és miután több mint valószínű, hogy más megoldást nem fognak találni, az adóemelés meg is fog valósulni. De hát mi ez az ínségadóemelés! Semmiségi Min­denütt, ahol erről egyáltalán olvashatott, azt olvasom, hogy 1 (záge: egy!) százalékos adóemelésről van csak szó. No, ha csak egy százalékkal emelik az ínségadómat, azt, ugyebár, elbírom!... Ambár, hogy is mondjam csak,­­ nem is tudom, hogy elbírom-e, mert a velem szemben alkalmazott adó- és egyéb pénzügyi rendsza­bályok miatt mindennap motoszkál a fejemben az a gondolat, hogy felszedem a sátorfát és odább állok... Csináltam én ilyet már máskor is, és ha megcsinálom a számadást, hogy mit adtam és mit kaptam, nem mint adós fogok innen távozni. De maradjunk egyelőre ennél a kis adóemelésnél. Egyszázalékos emelésről van szó. Igaz ez? Hát persze, hogy igaz, de meg kell érteni a dolgot: nem az eddigi adóm egy százalékával akarják emelni az ínségadómat, h­anem az egész keresetem egy százalékával. És hogy félreértés ne legyen: nem az állami, hanem a községi ínségpótlékról van szó. Tisztázzuk a kérdést te­ljesen. Vil­ágos, hogy nekem nincs más jövedelmem, mint a ker­esetem. Azaz: az én keresetem és jövedelmem nem két kutya, hanem egy kutya. De kétszer fizetek érte adót, mert külön fizetek kereseti adót, és külön fizetek jövedelmi adót. (Hogy erről mit gondolok, azt ne tessék kérdezni, mert azt úgysem írom meg mindaddig, míg a törvény által rendelt eskü­dt­bíráskod­ás fel van függesztve.) A jövedelmem után — húsz százalék ínségadót fize­tek az államnak. A múlt esztendőben ezt a húsz százalé­kos ínségadót az ínségiadó összegének negyven százalé­­kával felemelték. Hogy erről akár előre, akár utólag tu­domást szerzett-e a törvényhozás, azt nem tudom, mert nem figyeltem a dologra és azért nem figyeltem rá, mert meggyőződésem, hogy a törvényhozás feltétlenül megsza­vazta vo­lna az adóemelést, ha erre a kormány felhatal­mazást kért volna. Ehhez képest a községi ínségadó egyszázalékos emelése ugyebár kicsiny dolog? Tényleg­ az!­­De ne­­hogy rendre utasítsanak, megengedem, hogy helytelen szakkifejezést használok: ez az ínségadó, amiről most szó van, talán nem is községi adó, hanem »a főváros­nak átengedett kereseti adó ínségpótléka«). Ha az arcszíne fakó, szürkéssárga, és tekintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyomott és ne­héz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rothadási folyamatai, gyomorfájás és epepangás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel éh­gyomorra egy-egy pohár természetes »Ferenc I József« keserűvizet innia. Az orvosok ajánlják. 1 a kosztüm-, köpeny-, komplé-és ruha-, tavaszi női és férfi gyapjúszövet- és selyem­divatújdonságok ! Áraim a mai gazdasági viszonyokhoz mérten is olcsók! maradék* és divatáruház CSala Andrássy út Ki tud a ma érvényben levő adók és adókezelési szabályok között eligazodni! Azt hiszem, senki. A fő­városban van vagy tizennégy adókerület; ha a polgár az egyik kerületből a másikba költözik, ebből az adók közül hihetetlen kalamajka származik. Csekélységemet jelenleg négy adóhivatal zaklatja, egyidejűleg, a az egészben az a legnagyobb vicc, hogy idejében fizetek, mint a köles és nem tartozom semmivel. Úristen, mennyi hercehurcában lehet része annak, aki nem f­izet? Azonban stop! Erre vonatkozó további vélemé­nyemet is elhallgatom. Zsitvay Tibor nyilatkozatában néhány mondat nagyon megütötte a fülemet. Azt mondja, hogy »a nyomor irtózatos«. Azt is mondja, hogy a gazdasági válság mindenkit kikezdett. "Konstatálom, hogy ezek a nyilatkozatok nincsenek teljes értelmi összhangban, számtalan más nyilatkozattal, amely sze­rint »túl va­gyunk a mélyponton«. Porba idézem, egy nagy kérdés eldöntése céljából, Szendy polgármester urat is, akinek jelentéséből közli Az Est, hogy 1934-ben s olyan nagy volt a nyomor, hogy a főváros rendkívüli akciókat kényszerült indí­tani«. Az adózó polgár kérdi, hogy rímel ez más, szinte illetékes nyilatkozatokkal, amely szerint, hála a reformoknak és üdvös intézkedéseknek, a helyzet na­gyon lényegesen javult! Fontos-e ez az ügy vagy je­lentéktelen! Ha fontos, mit gondol erről az ország! Ha jelentéktelen, akkor én sem mondtam róla semmit. Megtalálták a 94. és 95. elemet (Saját tudósítónktól.) Beszámolt­ a világsajtó arról a harcról, melyet amerikai, német és cseh­szlovák tudósok a 93. elem »meghódításáért« foly­tattak. A hírek természetesen rendkívüli figyel­met keltettek. Az elemek sorozata, három elem­ ki­vételével, a hidrogéntől az uránig teljes. A neutron, melynek a 93. elem előállításánál fontos szerep jutott, az atommagoknak a radioaktív alfa­sugarakkal való »bombázásából« keletkezik. A neutron olyan parány, melynek semmiféle töltése sincs, azaz elektromosan közömbös. Jelenlétét egyedül azzal árulja el, hogy az atommagokat szét­rombolja. Ugyanez áll az igen rövid élettartamú positonokra is. A rendszert közönséges elemtulajdonságokkal rendelkező anyagok már nem előzhetik meg, de a tudomány nem nyugodhatott abba bele, hogy ez a rendszer véges. A sok elmélet közül a Cold­sch­midt-félv azt állítja, hogy a Föld képződésénél a rendszer legutolsó, illetőleg legnehezebb tagját, az uránt követő súlyosabb elemek az uránnak a mélyébe rejtőztek és azok az emberi kutatás szá­mára már elérhetetlenek maradnak. Minthogy nem valószínű, hogy az elemsor­nak az uránnal kell végződnie, tovább kutatták a többi, rövidéletűnek feltételezett elemet. Fermi római tanár volt az első, aki a 93. rendszámú elemről hírt adott. Erre az elemre Curien Jollot-ék nyomán, az indukált radioaktivitás ku­tatása közben bukkant. Úgy Fermi, mint a Curie —Jol­iot-házaspár uránparányokat neutronokkal bombáztak, hogy az uránon túli elemet, illetve elemeket előállítsák. Akadtak olyanok, akik kí­sérleteik eredményének megbízhatóságát két­ségbevonták, tekintettel éppen az új elemnek aránylag rövid, csak néhány perci­g tartó élettar­tamára. Felfedezésük nem is volt teljesen iga­zolható, hosszabb ideig.­­ A napokban — hír szerint — sikerült a ber­lini Kaiser Wilhelm Institut igazgatójának, dr. Otto Hahn professzornak Fermi és Curie— Joliot-ék eredményeit igazolni, állításuk helyes­ségét bizonyítani, sőt, még azokat újabb felfede­zésével túl is szárnyalni. Hahn tanár a Harnack-Hausban arró­l számolt be, hogy nemcsak a 93. elem állítható elő mester­séges uránbesugárzással, hanem a sorrendben utána következő nehezebb 91. és 95. elem is. Neki sikerült ugyanis ezeket az elemeket ellenőrizhe­tően és mindenkor kimutathatóan előállítania. Az uránontúli elemek régóta érdeklik a kuta­tókat. Problémájuk már elvezet az atomf­iz­ika és az egész anyagelmélet legelvontabb és legnehe­zebb kérdéseihez; elemnek nevezhető-e az az »elem«, amely az időnek oly kis részében létezik csak, mint az uránontúli elemek? Maga a rádium is az emberi időszámítás szempontjából rövid­életű elem, míg például az arany »végtelen« hosz­szú életű. Az ortodox kémikusok és fizikusok ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a fizikai létezést nem be­folyásolhatják méreti, szempontok. .Hogy valami az időnek, térnek vagy valamely­ folyamatnak mily nagy és kicsiny méreteiben létezik, az sze­rintük közömbös. Az ortodox kémia és fizika nagy szenzációja tehát a két új elem felfedezése, amely­ről persze az egész tudományos világ bővebb és határozottabb beszámolót vár. Pert indítottak Újpest ellen, mert a Kis-Dunában nem folyik a víz (Saját tudósítónktól.) Nem mindennapi pert indított Újpest ellen várbogyai Bogyay László nyugalmazott dunai hajóskapitány, az újpesti révvámszedési jog volt bérlője. Keresetet indított a város ellen 52.476 pengős kártérítésért, mert az újpesti Dunaág eliszaposodott és emiatt — mint keresetében mondja — a vízen való átkelés csak nehézségek árán és nagy kerülővel történhetett meg, ami neki a bérlet ideje alatt tetemes kárt okozott. A keresetet arra alapítja, hogy a város elmulasztotta őt a Duna eliszaposodására figyel­meztetni. A váratlan per megindítása meglepte Újpest város vezetőségét, amelynek részér® dr. Antal Endre tisztifőügyész a következő nyilatkozatot tette: — A Duna eliszaposodása miatt már a második furcsa pert indítják Újpest ellen. Legutóbb, mint isme­retes, Illik Viktor halászmester perelte a várost azért, mert az eliszaposodott és állóvízű Dunaágban bárkában elraktározott halait megmérgezte a­­váci úti gyárakból le­­folyó kátrányos szennyvíz. Azért, hogy a víznek nin­csen sodra s így a szennyvíz nem tudott lefolyni, a vá­rost tette felelőssé. Ezt a keresetet a pestvidéki tör­vényszék elutasította. Ez a sors vár kétségtelen­ül Bogyay László révbérlő keresetére is, amely minden egyébtől eltekintve, kissé túlzott is. Hét éven át bérelte a révjogot, ezért évenként 116 pengőt fizetett s ezzel szemben 52.476 pengő kártérítést követel.­­ Az újpesti Dunaág csakugyan eliszaposodott, a víz benne úgyszólván megállott, a Duna vizéért azon­ban a város nem tehető felelőssé. Hogy ez a változás a Dunaágban beállott, annak egyébként a trianoni gát az oka, de ezt nem Újpest építette, hanem az állam. A Szentendrei sziget fölött a Dunába beépített gát azt a célt szolgálja, hogy a folyam sodrát a hajók útjára, a nagy Dunaágba terelje és az eliszapodást megaka­dályozza. Ez sikerült, de ugyanakkor a kis Dunaág tel­­jesen eliszaposodott, a vize pedig szinte mozdulatlanná lett. Ezeken a pörökön kívül sokkal komolyabb bajt hozott a kis Dunaág holttá lett vize Újpestre. A gyárak beömlő szennyvize nem talál lefolyást és emiatt 600.000 pengő­k­öltséggel szenny­vízátte­relő telepet kell a városnak építenie, hogy a szennyvizet a budapesti főgyűjtőcsatornába ve­rsessek

Next