Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 március 14 Ünneprontás Vasárnap adóról és ínségről beszélni — kifejezett ünneprontás. De fájdalom, az ünneprontás jelenleg kötelességem. A kuvasz elvakkantja magát a sötét éjszakában mikor a házban mindenki alszik. Azonban az a csúnya kuvasz kötelességet teljesít, mikor édes álmából a ház gazdáját felriasztja; ő, szegény, nem arcért vakkant mintha kedve telnék a nagy nyugalom megrontásában hanem azért, mert valaki settenkedik a ház körül. Ritka eset, hogy a házi gazdája erre fölkel és kimegy megnézni, hogy mi van a ház körül? Rendesen ki se nyitja a szemét, a másik oldalára fordul és alszik tovább; ha gondol is valamit, legföljebb azt gondolja: »Az a vacak kutya már megint kellemetlenkedik.. Hogy az Isten akárhova tegye!« Egészen bizonyos hogy a kuvasz nem veszi tudomásul, hogy róla így gondolkoznak; még bizonyosabb, hogy a kuvasz nem morfondíroz Azon, hogy a gazdája hálátlan (bizonyosan tudja, hogy a hála és a hűség nem az ember, hanem a kutya erénye) , és feltétlenül meg van elégedve, teljesen ki van elégítve, ha azt látja, hogy vakkantásaival a gyanús settenkedőt elriasztotta. Ez, amit most elmondtam, »az újságírás magasabb etikája«, közérthető nyelven előadva — és egyben mentsége annak, hogy miért rontom az ünnepet! Szomorú kötelességemnek tartom ... Tegnap Zsitvay Tibor volt igazságügyminiszter úr "Az Est hasábjain nagyon érdekesen nyilatkozott az adópindénről... A pesti polgár keble dagad a büszkeségtől, mikor ezt a nyilatkozatot olvassa: a Nép fővárosi vezére kereken kijelenti, hogy az inségadó emelését, melyet meglepetésszerűen terjesztettek elő, azért vétette le a napirendről, mert ily nehéz kérdést nem szabad meglepetésszerűen előhozni, a dolgot meg kell vizsgálni és csak végszükség esetén szabad az adót emelni, ha igazán nincs más megoldás. Senki emncs, aki ezt a felfogást ne helyeselné, a volt miniszter úr tehát híveit tolmácsolta a közfelfogást és mivel ezzel elérte azt, hogy az adóemelést egyelőre levették a napirendről, ezért a fellépéséért a polgárság részéről őt feltétlenül elismerés és hála illeti meg. Azonban az adóemelés nem bukott meg, csak lekerült a napirendről. Vissza fog kerülni a napirendre és miután több mint valószínű, hogy más megoldást nem fognak találni, az adóemelés meg is fog valósulni. De hát mi ez az ínségadóemelés! Semmiségi Mindenütt, ahol erről egyáltalán olvashatott, azt olvasom, hogy 1 (záge: egy!) százalékos adóemelésről van csak szó. No, ha csak egy százalékkal emelik az ínségadómat, azt, ugyebár, elbírom!... Ambár, hogy is mondjam csak, nem is tudom, hogy elbírom-e, mert a velem szemben alkalmazott adó- és egyéb pénzügyi rendszabályok miatt mindennap motoszkál a fejemben az a gondolat, hogy felszedem a sátorfát és odább állok... Csináltam én ilyet már máskor is, és ha megcsinálom a számadást, hogy mit adtam és mit kaptam, nem mint adós fogok innen távozni. De maradjunk egyelőre ennél a kis adóemelésnél. Egyszázalékos emelésről van szó. Igaz ez? Hát persze, hogy igaz, de meg kell érteni a dolgot: nem az eddigi adóm egy százalékával akarják emelni az ínségadómat, hanem az egész keresetem egy százalékával. És hogy félreértés ne legyen: nem az állami, hanem a községi ínségpótlékról van szó. Tisztázzuk a kérdést teljesen. Világos, hogy nekem nincs más jövedelmem, mint a keresetem. Azaz: az én keresetem és jövedelmem nem két kutya, hanem egy kutya. De kétszer fizetek érte adót, mert külön fizetek kereseti adót, és külön fizetek jövedelmi adót. (Hogy erről mit gondolok, azt ne tessék kérdezni, mert azt úgysem írom meg mindaddig, míg a törvény által rendelt esküdtbíráskodás fel van függesztve.) A jövedelmem után — húsz százalék ínségadót fizetek az államnak. A múlt esztendőben ezt a húsz százalékos ínségadót az ínségiadó összegének negyven százalékával felemelték. Hogy erről akár előre, akár utólag tudomást szerzett-e a törvényhozás, azt nem tudom, mert nem figyeltem a dologra és azért nem figyeltem rá, mert meggyőződésem, hogy a törvényhozás feltétlenül megszavazta volna az adóemelést, ha erre a kormány felhatalmazást kért volna. Ehhez képest a községi ínségadó egyszázalékos emelése ugyebár kicsiny dolog? Tényleg az!De nehogy rendre utasítsanak, megengedem, hogy helytelen szakkifejezést használok: ez az ínségadó, amiről most szó van, talán nem is községi adó, hanem »a fővárosnak átengedett kereseti adó ínségpótléka«). Ha az arcszíne fakó, szürkéssárga, és tekintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rothadási folyamatai, gyomorfájás és epepangás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel éhgyomorra egy-egy pohár természetes »Ferenc I József« keserűvizet innia. Az orvosok ajánlják. 1 a kosztüm-, köpeny-, komplé-és ruha-, tavaszi női és férfi gyapjúszövet- és selyemdivatújdonságok ! Áraim a mai gazdasági viszonyokhoz mérten is olcsók! maradék* és divatáruház CSala Andrássy út Ki tud a ma érvényben levő adók és adókezelési szabályok között eligazodni! Azt hiszem, senki. A fővárosban van vagy tizennégy adókerület; ha a polgár az egyik kerületből a másikba költözik, ebből az adók közül hihetetlen kalamajka származik. Csekélységemet jelenleg négy adóhivatal zaklatja, egyidejűleg, a az egészben az a legnagyobb vicc, hogy idejében fizetek, mint a köles és nem tartozom semmivel. Úristen, mennyi hercehurcában lehet része annak, aki nem fizet? Azonban stop! Erre vonatkozó további véleményemet is elhallgatom. Zsitvay Tibor nyilatkozatában néhány mondat nagyon megütötte a fülemet. Azt mondja, hogy »a nyomor irtózatos«. Azt is mondja, hogy a gazdasági válság mindenkit kikezdett. "Konstatálom, hogy ezek a nyilatkozatok nincsenek teljes értelmi összhangban, számtalan más nyilatkozattal, amely szerint »túl vagyunk a mélyponton«. Porba idézem, egy nagy kérdés eldöntése céljából, Szendy polgármester urat is, akinek jelentéséből közli Az Est, hogy 1934-ben s olyan nagy volt a nyomor, hogy a főváros rendkívüli akciókat kényszerült indítani«. Az adózó polgár kérdi, hogy rímel ez más, szinte illetékes nyilatkozatokkal, amely szerint, hála a reformoknak és üdvös intézkedéseknek, a helyzet nagyon lényegesen javult! Fontos-e ez az ügy vagy jelentéktelen! Ha fontos, mit gondol erről az ország! Ha jelentéktelen, akkor én sem mondtam róla semmit. Megtalálták a 94. és 95. elemet (Saját tudósítónktól.) Beszámolt a világsajtó arról a harcról, melyet amerikai, német és csehszlovák tudósok a 93. elem »meghódításáért« folytattak. A hírek természetesen rendkívüli figyelmet keltettek. Az elemek sorozata, három elem kivételével, a hidrogéntől az uránig teljes. A neutron, melynek a 93. elem előállításánál fontos szerep jutott, az atommagoknak a radioaktív alfasugarakkal való »bombázásából« keletkezik. A neutron olyan parány, melynek semmiféle töltése sincs, azaz elektromosan közömbös. Jelenlétét egyedül azzal árulja el, hogy az atommagokat szétrombolja. Ugyanez áll az igen rövid élettartamú positonokra is. A rendszert közönséges elemtulajdonságokkal rendelkező anyagok már nem előzhetik meg, de a tudomány nem nyugodhatott abba bele, hogy ez a rendszer véges. A sok elmélet közül a Coldschmidt-félv azt állítja, hogy a Föld képződésénél a rendszer legutolsó, illetőleg legnehezebb tagját, az uránt követő súlyosabb elemek az uránnak a mélyébe rejtőztek és azok az emberi kutatás számára már elérhetetlenek maradnak. Minthogy nem valószínű, hogy az elemsornak az uránnal kell végződnie, tovább kutatták a többi, rövidéletűnek feltételezett elemet. Fermi római tanár volt az első, aki a 93. rendszámú elemről hírt adott. Erre az elemre Curien Jollot-ék nyomán, az indukált radioaktivitás kutatása közben bukkant. Úgy Fermi, mint a Curie —Joliot-házaspár uránparányokat neutronokkal bombáztak, hogy az uránon túli elemet, illetve elemeket előállítsák. Akadtak olyanok, akik kísérleteik eredményének megbízhatóságát kétségbevonták, tekintettel éppen az új elemnek aránylag rövid, csak néhány percig tartó élettartamára. Felfedezésük nem is volt teljesen igazolható, hosszabb ideig. A napokban — hír szerint — sikerült a berlini Kaiser Wilhelm Institut igazgatójának, dr. Otto Hahn professzornak Fermi és Curie— Joliot-ék eredményeit igazolni, állításuk helyességét bizonyítani, sőt, még azokat újabb felfedezésével túl is szárnyalni. Hahn tanár a Harnack-Hausban arról számolt be, hogy nemcsak a 93. elem állítható elő mesterséges uránbesugárzással, hanem a sorrendben utána következő nehezebb 91. és 95. elem is. Neki sikerült ugyanis ezeket az elemeket ellenőrizhetően és mindenkor kimutathatóan előállítania. Az uránontúli elemek régóta érdeklik a kutatókat. Problémájuk már elvezet az atomfizika és az egész anyagelmélet legelvontabb és legnehezebb kérdéseihez; elemnek nevezhető-e az az »elem«, amely az időnek oly kis részében létezik csak, mint az uránontúli elemek? Maga a rádium is az emberi időszámítás szempontjából rövidéletű elem, míg például az arany »végtelen« hoszszú életű. Az ortodox kémikusok és fizikusok ragaszkodnak ahhoz, hogy a fizikai létezést nem befolyásolhatják méreti, szempontok. .Hogy valami az időnek, térnek vagy valamely folyamatnak mily nagy és kicsiny méreteiben létezik, az szerintük közömbös. Az ortodox kémia és fizika nagy szenzációja tehát a két új elem felfedezése, amelyről persze az egész tudományos világ bővebb és határozottabb beszámolót vár. Pert indítottak Újpest ellen, mert a Kis-Dunában nem folyik a víz (Saját tudósítónktól.) Nem mindennapi pert indított Újpest ellen várbogyai Bogyay László nyugalmazott dunai hajóskapitány, az újpesti révvámszedési jog volt bérlője. Keresetet indított a város ellen 52.476 pengős kártérítésért, mert az újpesti Dunaág eliszaposodott és emiatt — mint keresetében mondja — a vízen való átkelés csak nehézségek árán és nagy kerülővel történhetett meg, ami neki a bérlet ideje alatt tetemes kárt okozott. A keresetet arra alapítja, hogy a város elmulasztotta őt a Duna eliszaposodására figyelmeztetni. A váratlan per megindítása meglepte Újpest város vezetőségét, amelynek részér® dr. Antal Endre tisztifőügyész a következő nyilatkozatot tette: — A Duna eliszaposodása miatt már a második furcsa pert indítják Újpest ellen. Legutóbb, mint ismeretes, Illik Viktor halászmester perelte a várost azért, mert az eliszaposodott és állóvízű Dunaágban bárkában elraktározott halait megmérgezte aváci úti gyárakból lefolyó kátrányos szennyvíz. Azért, hogy a víznek nincsen sodra s így a szennyvíz nem tudott lefolyni, a várost tette felelőssé. Ezt a keresetet a pestvidéki törvényszék elutasította. Ez a sors vár kétségtelenül Bogyay László révbérlő keresetére is, amely minden egyébtől eltekintve, kissé túlzott is. Hét éven át bérelte a révjogot, ezért évenként 116 pengőt fizetett s ezzel szemben 52.476 pengő kártérítést követel. Az újpesti Dunaág csakugyan eliszaposodott, a víz benne úgyszólván megállott, a Duna vizéért azonban a város nem tehető felelőssé. Hogy ez a változás a Dunaágban beállott, annak egyébként a trianoni gát az oka, de ezt nem Újpest építette, hanem az állam. A Szentendrei sziget fölött a Dunába beépített gát azt a célt szolgálja, hogy a folyam sodrát a hajók útjára, a nagy Dunaágba terelje és az eliszapodást megakadályozza. Ez sikerült, de ugyanakkor a kis Dunaág teljesen eliszaposodott, a vize pedig szinte mozdulatlanná lett. Ezeken a pörökön kívül sokkal komolyabb bajt hozott a kis Dunaág holttá lett vize Újpestre. A gyárak beömlő szennyvize nem talál lefolyást és emiatt 600.000 pengőköltséggel szennyvízátterelő telepet kell a városnak építenie, hogy a szennyvizet a budapesti főgyűjtőcsatornába versessek