Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
JjjjJ Péntek Súlyos veszélyeket lát a nemzetközi helyzet új alakulásában a francia külügyminisztérium félhivatalosa Anglia fokozni készül olaszellenes politikáját, Oroszország szembefordul a szankciókkal . A német-angol közeledés lehetősége Az osztrák kérdés az angol minisztertanács előtt , Párizs, április 30. A Tempst nyugtalansággal töltik el a nemzetközi helyzetben rejlő veszélyek. A lap számol azzal a lehetőséggel hogy Anglia fokozni fogja, olaszellenes politikáját és kérni fogja a megtorlások megszigorítását. Ezt azonban Anglia csak úgy teheti meg, ha egyben fokozott engedékenység révén biztosítja Németország jóindulatát, vagyis belenyugszik abba, hogy Németország a kérdőívre határozatlan választ adjon. Ebben az esetben London igyekeznék megegyezésre lépni Berlinnel a légi fegyverkezés korlátozására nézve, azután pedig közönyt tanúsítana Németország további viselkedése iránt. Ennek a politikának esetleges következményeit könnyű előre látni. Az éber moszkvai vezető körök figyelmét ezek a következmények nem kerülik el. A Temps moszkvai tudósítójának jelentése szerint a szovjetkormány állásfoglalása az olasz-etióp ügyben sajátságos átalakuláson ment keresztül. Amíg a szovjet remélte, hogy a Népszövetség érvényre tudja juttatni akaratát, addig határozottan az olaszellenes megtorlások mellett tört lándzsát, amelyekben a németellenes megtorlások mintáját látta. Ma azonban, miután Genf tehetetlensége bebizonyosodott, Moszkva azt óhajtja, hogy Olaszország mielőbb ismét elfoglalja őrhelyét a Brenneren. Ellentétben egyes francia szélsőbaloldali politikusokkal, Moszkva úgy gondolja, hogy amennyiben Németország elé gátat akarnak vetni, kíméletet kell tanúsítani Olaszország iránt. A Temps óhajtja, hogy az angol kormány és az angol közvélemény, valamint a francia választóközönség és utóbb a többség óhajtását képviselő francia kormány is megértse a helyzet súlyos és bonyolult voltát. Már az is elég nagy szerencsétlenség Európa számára, hogy a francia diplomácia tevékenységét a választási harc feltartóztatta. Még nagyobb szerencsétlenség volna, ha jóvátehetetlen lépésekre ragadtatná magát Franciaország. Nem szabad elhamarkodott lépésekkel növelni a zűrzavart és az idegességet. Fontos döntések az angol minisztertanácson London, április 30. A mai rendkívüli minisztertanács, amely két óra hosszat tartott, a Németországhoz intézendő kérdésekkel foglalkozott. Végső döntést a ma este tartandó újabb minisztertanácstól várnak. A Reuter Iroda szerint a minisztertanács egy-két pont kivételével már jóváhagyta az összes kérdéseket. Állítólag még nem sikerült egyhangúságot elérni a miniszterek között abban a tekintetben, hogy felvessék és ha igen, milyen módon a gyarmatok kérdését. Vitás még az osztrák kérdés is. A kormány oly módon akarja a keleti biztonságra vonatkozó kérdést megszövegezni, hogy módot nyújtson Németországnak, hogy válaszával csillapítsa azokat az aggodalmakat, mintha Németország izgatná az ausztriai nemzeti szocialista elemeket. A Press Association szerint Sir Walford Selby bécsi angol követ részletes jelentést fog tenni az angol kormánynak az osztrák helyzetről, miután tegnap igen sok jelentés és cáfolat látott napvilágot az állítólagos csapatmozdulatokról az osztráknémet határon. A Németországhoz intézendő kérdésekről először Eden külügyminiszter fog nyilvánosan nyilatkozni az alsóháziban. Sir Austen Chamberlain középeurópai útja befejeztével ma Londonba érkezett. A sajtó képviselői előtt a Victoria pályaudvaron a következőket mondotta: — Ostoba beszéd az az állítás, mintha bármilyen megbízatás alapján jártam volna külföldön. Utam célja az volt, hogy meglátogassam Sir Walford Selby bécsi angol követet, aki külügyminiszterségem alatt magántitkárom volt. Igen jó bizalmas barátok vagyunk és megígértem neki, hogy meglátogatom, mihelyt időm engedi. A különböző híresztelésekre csak azt mondhatom, hogy azok puszta képtelenségek. Nem tudok semmi egyebet mondani önöknek. Jellemző a helyzetre, hogy az angol népszövetségi egyesület kebelében súlyos válság dúl. Az utóbbi időben az egyesület több vezető tagja lemondott tisztségéről és legutóbb lord Queensborough, az egyesület pénztárosa is lemondott. A lemondásokat hír szerint a megtorlások megszigorítása körül kialakult vita okozta, a lemondott vezetők ugyanis azon véleményen voltak, hogy ez a megszigorítás Angliát háborúba sodorná. Más hírek szerint az egyesület pénzügyi helyzete is megingott és ezután már nem lehet fenntartani azt a nagyarányú propagandát, amelyet az egyesület eddig folytatott. Ma különben a City érdeklődésének középpontjába a svájci frank került, amelynek árfolyama heves hullámzások után jelentékenyen gyengült. A lanyhulást a következő okoknak tulajdonítják: 1. Svájci körök attól tartanak, hogy a francia frank zuhanása a svájci pénzt is magával ragadja. 2. Tőzsdei köröket aggasztja az általános politikai helyzet és ezért Svájcban font sterlinget vásárolnak, amit a svájci bankok svájci frankért szereznek meg. Papén megnyuttató hejelentéseket tett az osztrák kancellári hivatalban Róma, április 30. A Stefani-iroda bécsi tudósítójának jelentése szerint Papén bécsi német követ a szövetségi kancellári hivatalba ment, hogy megcáfolja a német határon történt csapatösszevonásokról szóló híreket és hogy megnyugtató kijelentéseket tegyen. BETYÁR REGÉNY Írta: MÓRICZ ZSIGMOND 16 Egy szög volt a falban, azon az óra lógott valaha. — Hol van az óra? — Nincs. A kisfia lármásan kiáltotta: — Már nincs óra. Batba van. Az öregasszony rákiabált: — Mit tudod te, hallgass... A bábának adtam, hogy segítsen Zsófiakon, de csak azt mondta, ma nem segít semmit, csak ha megtapossa az ura. Csendesen mondta, elárulta: — De Mihály nem akarta. Az ember érzéketlenül nézett, akkor fogta a tarisznyát, kirakott belőle minden fölöslegest, egy új ing volt benne, meg apróságok, ami az evéshez kell. Az öregasszony az inget rögtön eldugta a lóca fiókba, ő pedig felakasztotta a tarisznyát arra a szegre, ahol az óra volt valaha. Mikor visszaült a helyére, még egyszer felnézett a tarisznyára, elég magasan van-e, hogy a gyerekek el ne érjék? A tarisznya még az apjáé volt, rongyos régi szeredás. Éppen ki akarta adni a parancsot, hogy senki hozzá ne merjen nyúlni, akkor csak nyilt az ajtó s belépett rajta egy csendőr. Odanézett, lehúnyta a szemét s az arca merev lett és mozdulatlanul várt. 4. A csendőrnek a fején volt a csendőrkalap a kakastoll bokrétával. Az álla alatt szíjjal átkötve. A vállán ott volt a szuronyos fegyver, az oldalán derékszíj s a szuronytork. Jó csizmája volt s keményen és szigorúan állott s nézett. Az öregasszony háttal volt neki s előbb nem látta. Inkább a fia arcáról vette észre, hogy valami történt. A csendőr szigorúan nézett az emberre. Fekete szeme élesen vizsgálódott s csendőrösen mereven tartotta a nyakát. De a gyerekek elkezdtek sivalkodni: — Pista bácsi, Pista bácsi! Az ember csodálkozva nézett a gyerekeire. Most az anyja kiáltott fel boldogan: — Isten hozta csendőr úr. Hazajött a fiam. Lássa e. A csendőr kicsit elmosolyodott s beljebb lépett és behúzta maga után az ajtót. Szalutált, de azért még mindig szigorú volt. — Avar Jani? — kérdezte. Az ember felállott: — Avar János vagyok. A csendőr barátságosan kinyújtotta a kezét: — Dambó Lukács. Kezet fogtak. Akkor a csendőr lekanyarította a fegyvert a válláról: — Világosságot láttam, hát bejöttem... Juliska hol van? — Mingyán jön, — nyájaskodott az öregasszony. — Átment Daráékhoz, fonni. De mán érte ment az öreg. Tessék lekalapolni, — s már törülgette a széket. A csendőr nem is habozott, leült, két lába közé állította a szuronyos fegyvert, de a kalapot nem oldotta meg. — Átkozott sár van ebbe a kutya faluba, — mondta. — Őrjáratot kell tartani, csak egy percre jöttem be, míg az őrmester úr be nem szól... Maga jött végig a falun? — Most jöttem. A csendőr hallgatott. Az ember is hallgatott. Csak a gyerekek nyüzsögtek és nem féltek a csendőrtől, a puskáját nézték, meg a kakastollát. Úgy ácsorogtak körülötte, mint a kis bocik. Vagy inkább a kis kutyák, mikor farkat csóválva lesik az ember mozdulatait. — Honnan gyón? — Most Nyíregyházáról gyövök, de tulajdonképpen Pestről, mer elfogyott a munka, hát Schultz úr azt mondta, hogy ha hazajövök, előbb menjek be a sógorához Nyíregyházára Wágner úrhoz, az most épít a luteránusoknak egy nagy házat, ott még talán kaphatok munkát. De Wágner úr azt mondta, hogy már leállítja az építést, ha újra megkezdi, írni fog. Így osztán a másik vonattal hazagyűttem. A csendőr, bólintott. — Nehéz a csendőrélet, — mondta. — Táviratot kapott máma az örs, hogy mindenkit, aki a faluba érkezik, igazoltatni kell... Az ember vállat vont. Tessék. — Bukk, — bökkentett rá a csendőr a kisfiúra, aki nagyot kacagott erre. — A csendőr megbizserélte a gyerek nyakát s azt mondta neki: — Ne legyél csendőr, öcskös... Mer taposhatod a sarat... — Mán az igaz, — mondta az ember — míg végigjöttem a falun, majd belefúltam a sárba... Én azelőtt nem is vettem észre,micsoda sár van itt nálunk... Kivált így őszszel ... Mikor húsvétkor elmentem, még nem is vót ilyen borzasztó a sár... Addig alig vótam kint a faluból... De hogy a feleségem meghalt, nem vót maradásom... Tudja, csendőr úr, itt a faluba nem érdemes szegény ember lenni... Most is kiszólt a kerítésen Lakatos Imre, ott a templomon túl... együtt iskoláztunk... mindig jó vótunk egymással ... az is azt mondja, minek jöttem haza... itt semmi munka... még ő is éppen utánam akart jönni Pestre... de hát nem biztatom, télen ott sincs munka. Meg nehéz is így... az ember csak átkoplalja az életit, osztán hiába küldi haza a keresetit... most is hogy megjöttem, nem vót itthon még csak egy kis kenyér se... (Folytatása itövetkezik.) PESTI NAPLÓ 1936 május 1