Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Nagybányai vitéz Horthy István lovassági tábornok nyilatkozata a belpolitikáról és Magyarország külpolitikai helyzetéről Bizalom Darányi iránt — „He egyéni célok érvényesüljenek, a nemzet mindenek­felett való ..." — Tiltakozás elismert nemzeti tekintélyek lejáratására Irányuló kisérletek ellen — Pártok és nemzeti egység „Déli szomszédunkkal örvendetesen javul a viszonyunk" Katymár, december. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Az autótérkép gondozott útnak jelzi a baja a katymári utat. A térkép igazat mond. Kifogás­talan az út, falja a kilométereket az autó. Bajától mindössze 20 kilométernyire fekszik Katymár. Itt él Magyarország kormányzó­jának testvérbátyja, vitéz nagy­bányai Horthy István ny. lovas­sági tábornok, felsőházi tag, az egész vármegye közönségének osztatlan szeretetével és a Horthy névnek kijáró megkülönböztetett tisztelettel övezve. Éli a magas­rangú katonatisztek kiegyensú­lyozott, tökéletesen zavartalan éle­tét. Mikor utoljára beszélgettünk a kegyelmes úrral, forró nyár volt. Akkor a hőség elől menekültünk a meghitt hangulatú udvarház finomtónusú szalonjába s most hónélküli télen jólesik a mozgó kályha mellé letelepedni. Horthy István tábornok pompás színben van, aranykeretes monoklija még fiatalosabbá teszi, pedig kevés választja el al a nyolcadik X-től. Az a legcsodálatosabb Horthy István élményekben gazdag, kiváló harctéri sikerekben bővelkedő éle­tében, hogy politikával csak akkor kezdett inten­zívebben foglalkozni, mikor letette a piroslámpa-Bzos uniformist és a tiszti cipőt elegáns francia­szabású félcipővel, a tábornoki blúzt pedig jól szabott, angoldivatú zakóval cserélte fel. Egy pillanatig sem ta­rt pártember. Ennnek az évnek két első harmadában még azt lehetett mondani Horthy Istvánról: ellenzéki politikus. Ma? Politikus, akinek van véleménye minden oldal felé. Politikus, akinek mindaz benne van egyéni programjában, amit közéleti tisztaságnak, szabadságjogoknak, sajtószabadságnak, egészsé­ges, önzetlen gazdasági politikának, a közért való mellékgondolat nélküli szolgálatnak lehet nevezni. Politikus abban az értelemben, hogy nemzeti ér­dekek felett egy jottányit nem hajlandó alkudni és politikus abban a legnemesebb értelemben, hogy aki a köznek akar dolgozni, annak­ a köztől ezért a munká­ért semmit sem szabad várnia. A tábornok katymári magánya a karácsonyi napokban méltóságteljesen csendes. Nyáron is nagyszerű nyugalom öntötte el a kedves kúria minden szobáját, de most különösen ide­zsongító ez a téli csend. Ebben a csendben kérdezzük Horthy István tábornokot és ő kedves közvetlen­séggel felel. „Bízom Darányiban . . . Kegyelmes uram, a nyáron leszögezte éles ellenzéki véleményét a­ magyar politika főbb kér­déseiről. Azóta jelentősen változtak a belpoliti­kai körülmények. Új kormányelnöke van az or­szágnak, aki három hónap alatt változásokat te­remtett és a politikai élet mintha napról napra nyugodtabbá válna. Kérdezhetem erről Excellen­ciád véleményét? — Én bízom Darányi miniszterelnökben, — hangzik a válasz. — Bízom a kormányelnök úr­ban, hogy először rendet teremt a saját pártjá­ban, azután rendet teremt a belpolitikában, ahol bizony az elmúlt négy év alatt fenekestül felfor­dult minden. — Rövid néhány hónap alatt is örvendetes változásokat észleltünk — folytatja — és úgy hi­szem, Darányi kormánya alatt egészen más irányban mennek ma is a dolgok, mint azelőtt ... — Kegyelmes uramnak mi a véleménye a kormányzat programjáról­? — Meggyőződésem, hogy ezzel a becsületes programmal lehet helyes irányban haladni. Mér­sékletre, bölcsességre és főleg arra van szüksége a nemzetnek, hogy bent az országban mindenek­felett és mindenkiben teljes mértékben uralkod­jék a törvénytisztelet. Lehetetlen, hogy a soroza­tos, súlyos hibák után ott folytatódjanak a dol­gok, ahol egy politikai vezér egyéni tragédiája megakasztotta. Az egyén tragédiája lehet fájdal­mas, de a nemzet mindenkinél előbbre való és feltétlenül arra kell törekedni, hogy minden ál­lampolgárnak megadjuk a hitét abban, hogy nem egyéni törekvések és lélek érvényesülnek, hanem a legk­isebb állami alkalmazottól a legma­gasabb kormányzati polcig mindenki teljes ere­jével az ország­ot szolgálja A nemzet mindenek­felett és rem­ék­­eny én mindenáron... — Mikor Darányi még miniszterelnökhelyet­tesként vezette a kormányzati ügyeket, egy bará­tim azt kérdezte tőlem: mit szólsz Darányihoz? Én erre azt feleltem: örülök, hogy ő a helyettes és még jobban fogok örülni, hogy ő lesz a minisz­terelnök, mert kiváló ember, talpig úr, akinek megvannak a megfelelő készségei, hogy a kor­mány élén nemcsak mint helyettes, hanem mint valóságos miniszterelnök álljon. Ha Darányi Kálmánban van és lesz is kellő erély, hogy elgon­dolásait megvalósítsa, akkor a nemzet bizton remélhet jobb időket kormánya működésétől. Ez a barátom, akivel az új miniszterelnökről akkori­ban beszélgettünk és akit érthetően nem akarok megnevezni, azt mondotta nekem: ismeri Darányit gyermekkora óta. Ugyanaz a puritán, kiváló jellem, mint a legnagyobb magyar agrár­miniszter: Darányi Ignác volt. Én hiszem is, hogy Darányiban lesz erő és tettrekészség, hogy pro­gramját keresztülvigye. A programba egyszerű tervek, egyszerű bejelentése volt. Nem volt­ak benne frázisok, de mégis mély tartalommal voltak megtöltve a mondanivalói. F­n magam is jól isme­rem a miniszterelnök urat és bizalommal nézek működése elé. Nap Marton, martonízmus Beszélgetésünk eljutott a Nep átszervezésének kérdéséhez: — Hogy véglegesen mi alakul ki a Nep­ben, nem tudom. Addig ebben a tekintetben végleges állásfoglalásomat én sem közölhetem. Egy késő­­­bi időpontban, mikorra remélhetőleg sok fant­ol kér­dés ott tisztázódik, én is elmondom nézatei­et a Nep­ről, amelyről még eb­en az évben is a nyáron erősen nyilatkoztam. Akkor nagyon megvolt rá az okom. Fontosna­k, az ország szempontjából múlhatatlanul fontosnak tartom, hogy a minisz­terelnök úr rendet teremtsen és megszüntesse, ha nem is máról holnapra, de idővel a rengeteg visszásságot, ami annyi zavart és nyugtalanságot keltett mindenfelé. — Kegyelme­s uram, eddigi politikai harcai­ban élesen szembenállótt a martonizmussal. Mit új helyzet állett elő: Marton Béla már nem fő­titkára a Nep-nek. — Én nem harcoltam soha személyek e­llen. "De ha a személy elválaszthatatlan volt attól, amit károsnál!- tartottam, akkor a harc a személynek is Bro­t. Helyesnek tartom mindenesetre, hogy ezt a »főtitkári in­ézményt­ megszüntették és Marton Béla tevékenysége ezután már — remélhetőleg — nem verhet majd különösebb hullámokat... Erős párt vagy erőszakos párt? — Excellenciád szerint Darányinak a Nép­ben eddig végrehajtott változtatásai és átszerve­zési munkálatai elegendők, vagy tovább kell mennie ezen a téren. Horthy István kijelenti, hogy nem kíván a miniszterelnök dolgába beleszólni és ne­m akar tanácsokat sem adni. — Remélem azonban, — emelte fel hangját — hogy az eredmény, amit a miniszterelnök úr ezen a téren is elér, az lesz, amit az ország közvéle­ménye és szerény jómagam is várok az új kor­mánytól. Én nem vagyok pártember és így min­denfajta pártpolitikai kérdést, csak mint csendes szemlélő kívülről nézek, de mert látom, hogy néha ferde irányba kerülnek a dolgok és egyesek a múltban különös előszeretettel igyekeztek, hogy a becsületes elgondolások is ferde megvalósítás­ban jöjjenek ki, felemelem szavamat minden fó­rumon az egyéni önzés és a klikkpolitika ellen. Változatlanul és a legélesebben fenntartom azt a régeb­ben tett nyilatkozatom, hogy nem tűrhető kiváló közéleti tényezők megbontása csak azért, mert az illetők ez időszerint nem részesei a hata­lomnak. Örülök mindenesetre, ha Darányi, aki ezen a téren is mind e rövid pár hónap alatt annyit tudott elérni, továbbra is erélyes lesz és nem fogja, tűrni, hogy általánosan elismert nem­zeti tekintélyeket lejárassanak pódiumon és párt­sajtóban ... Nagyon fogok örülni annak is, ha Darányi a pártszervezés terén a legmesszebbmenő módon gyökeres reformokat hoz oly értelemben, hogy az erőszakot kiirtja és meggyőződéssel igyekszik megteremteni az igazi nemzeti egysé­get, amelyre — hangsúlyozom — sohasem volt nagyobb szükség, mint ma. Darányi Kálmánnak úgy kell ezt a nemzeti egységet kiformálnia a meggyőződés erejével, hogy politikájából a leg­egyszerűbb ember is lássa: igaza van a miniszter­elnöknek, az ország érdekében dolgozik, mellé kell állni és támogatni kell. Nem tagadtam soha, Horthy István n­t­i , hogy erős többségi pátra van szükség, mert erős, komoly p­árt erős, tekintélyes kormányzatot je­lent. Erőszakos többségi párt azonban lejáratása minden tekintélynek, sőt a törvénytiszteletnek is. Ellenzék és kormány viszonya — A mai belpolitikai helyzet még mindig zavaros, — folytatta Horthy István. — Arra a kérdésre, hogy én miképpen látom a pártok hely­zetét egymással és a kormányzattal szemben, nem tartom időszerűnek nyilatkozni. Pár­tokr­ szükség van, hiszen sokféle felfogású ember él egy kis országban is, de a pártoknak maguknak kell ügyel­niök arra, hogy szélsőség egyik oldalon se üthesse fel a fejét. Szélsőséges, nem kívánatos megmozdulásokat csírájában el kell fojtani és nem szabad kifejlődni hagyni. A parlament pártjainak, ha a kormányzat részéről, — mint a Darányi­kabinet esetében történt — lojalitást tapasztal­nak, maguknak is a megértés álláspontjára kell helyezkedniük. Ellenzéknek kell lennie, de ellen­zékieskedni nem muszáj minden áron! Tisztessé­ges és értékes emberekben bővelkedő ellenzékre szüksége van az alkotmányos kormányzásnak, hogy a súlyos felelősséget megossza vele, de az ellenzéknek viszont konstruktívnak kell lennie. — Én bízom Darányiban. — folytatta — de megmondom, a mai helyzetet átüz­enetinek tekn­tem. Nem úgy érzem, hogy a kormányzat szem­pontjából, mert szerencsésnek tartottam a kor­mány bemutatkozását a felsőházban is, de bízom abban, hogy éppen maga Darányi lesz az, aki a mai átmeneti helyzetet kiváló politikai élet látásá­val és a Ház minden oldalán feléje megnyilvánuló rokonszenvtől kísérve, véglegesíteni fogja bizo­nyos változtatások után... Darányit minden ol­dalról — az ellenzék pártjai is — becsülik, szán­dékait komolynak és értékesnek tartják. Ha ő megfel­elő rendszerváltozást teremt, akkor tulaj­donképpen nem is történt változás, csak változ­tatás... — Excellenciád szerint mi volna a magyar belpolitikai helyzet végleges és kívánatos meg­oldási módja? _— Nem adok programot, de azt mondom: csak teljesen megbízható, érzetlen munka­nők vezessék az országot és az egyéni érdek teljesen szoruljon háttérbe. Az elmúlt rezsim — minden­­szót kü­ön hangsúly kisér — ezen a téren nem kényeztetett el túlságosan, sőt... Péntek" PESTI NAPLÓ 1937 január 1 Külpolitikai helyzetünk Egy órán ál hosszabb ideig időztünk a politikai problémáknál. Ne­m lenne tel­es az interjú, ha nem kérrlezném meg Horthy István nézetét egyes külpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Szerelem vagy trón? Trón! — Mindenki csak örömmel és lelkesedéssel szemlélhette, hogy a kormányzó úrékat Itália­ népe nagyhatalmak uralkodóinak kijáró fénnyel és pompával fogadta — mondja. — Külpolitikai helyzetünk állandóan javul. Különösen érdekes, hogy amíg Romániában egyre élesebben beszél­nek rólunk és támadnak minket, addig déli köz­vetlen szomszédunkkal örvendetesen javul a szom­szédi viszony. Én, mint itt a déli határon lakó földbirtokos, közvetlen tapasztalatból mondom, még a kettősbirtokosok határközi közlekedése és általában a határmenti helyzet is alaposan meg­­ramolt, holott azelőtt bizony sok volt a panasz. ..* Elmondja ezután, hogy bízik a spanyol nem­zeti csapatok végleges és nagy győzelméén, majd könnyebb témákra tér­ü­nk át és megkérdezem, mi a véleménye Edvárd király lemondásáról, illetve most már Windsor herceg házasságáról? Horthy István derűsen fogadja a kérdést: — Én nem azon a véleményen vagyok, mint Edvárd király volt. A szerelem és a trón közül neki az utóbbit kellett volna választania. Termé­szetesen ez szigorúan magánvéleményem. Edvárd király lelkében úgy látszik felébredt első komoly szerelme és ez­ért mindent feláldozott. A szív erő­sebb volt, mint az uralkodás iránti vágy. Az interjúnak vége. Mikor elbúcsúzunk, meg­kérjük: üzenjen valamit a magyar közönségnek újévre. — Szeretném úgy látni az országot, hogy mindenki önzetlenül dolg­ozzék hazá'ja érdekéb­en és ne saját javát gyarapítsa a köz kárára — mondja. — És szeretném, ha mielőbb megírnénk egy igazi, felhőtlen magyar újesztendőt. U. Gy. ­ Korvin Lajosné sz. Nabel B­anka végtelen fájdalomtól lesújtva jelenti, hogy forrón szeretett férje és büszkesége Korvin Lajos ernyedetlen munkában és közbecsülésben eltöl­tött életének 66-ik, boldog házasságának 36 ik évében, december hó 30-án este rövid szenvedés után csendesen elhunyt. Drága porait 1937 január 1-én , 12 órakor helyezzük örök nyugalomra a rákoskeresztúri izr. temetőben. Alice, György, Béla gyermekei, özv. Holzmann Árminné egy Holzmann Gyuláné nővérei, Korvin Gyö­rgyné szül. Friedenstein Irén menye, Weill Ottó veje, Nagel, Holzmann család és a kiterjedt rokonság.

Next