Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Nagybányai vitéz Horthy István lovassági tábornok nyilatkozata a belpolitikáról és Magyarország külpolitikai helyzetéről Bizalom Darányi iránt — „He egyéni célok érvényesüljenek, a nemzet mindenekfelett való ..." — Tiltakozás elismert nemzeti tekintélyek lejáratására Irányuló kisérletek ellen — Pártok és nemzeti egység „Déli szomszédunkkal örvendetesen javul a viszonyunk" Katymár, december. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Az autótérkép gondozott útnak jelzi a baja a katymári utat. A térkép igazat mond. Kifogástalan az út, falja a kilométereket az autó. Bajától mindössze 20 kilométernyire fekszik Katymár. Itt él Magyarország kormányzójának testvérbátyja, vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornok, felsőházi tag, az egész vármegye közönségének osztatlan szeretetével és a Horthy névnek kijáró megkülönböztetett tisztelettel övezve. Éli a magasrangú katonatisztek kiegyensúlyozott, tökéletesen zavartalan életét. Mikor utoljára beszélgettünk a kegyelmes úrral, forró nyár volt. Akkor a hőség elől menekültünk a meghitt hangulatú udvarház finomtónusú szalonjába s most hónélküli télen jólesik a mozgó kályha mellé letelepedni. Horthy István tábornok pompás színben van, aranykeretes monoklija még fiatalosabbá teszi, pedig kevés választja el al a nyolcadik X-től. Az a legcsodálatosabb Horthy István élményekben gazdag, kiváló harctéri sikerekben bővelkedő életében, hogy politikával csak akkor kezdett intenzívebben foglalkozni, mikor letette a piroslámpa-Bzos uniformist és a tiszti cipőt elegáns franciaszabású félcipővel, a tábornoki blúzt pedig jól szabott, angoldivatú zakóval cserélte fel. Egy pillanatig sem tart pártember. Ennnek az évnek két első harmadában még azt lehetett mondani Horthy Istvánról: ellenzéki politikus. Ma? Politikus, akinek van véleménye minden oldal felé. Politikus, akinek mindaz benne van egyéni programjában, amit közéleti tisztaságnak, szabadságjogoknak, sajtószabadságnak, egészséges, önzetlen gazdasági politikának, a közért való mellékgondolat nélküli szolgálatnak lehet nevezni. Politikus abban az értelemben, hogy nemzeti érdekek felett egy jottányit nem hajlandó alkudni és politikus abban a legnemesebb értelemben, hogy aki a köznek akar dolgozni, annak a köztől ezért a munkáért semmit sem szabad várnia. A tábornok katymári magánya a karácsonyi napokban méltóságteljesen csendes. Nyáron is nagyszerű nyugalom öntötte el a kedves kúria minden szobáját, de most különösen idezsongító ez a téli csend. Ebben a csendben kérdezzük Horthy István tábornokot és ő kedves közvetlenséggel felel. „Bízom Darányiban . . . Kegyelmes uram, a nyáron leszögezte éles ellenzéki véleményét a magyar politika főbb kérdéseiről. Azóta jelentősen változtak a belpolitikai körülmények. Új kormányelnöke van az országnak, aki három hónap alatt változásokat teremtett és a politikai élet mintha napról napra nyugodtabbá válna. Kérdezhetem erről Excellenciád véleményét? — Én bízom Darányi miniszterelnökben, — hangzik a válasz. — Bízom a kormányelnök úrban, hogy először rendet teremt a saját pártjában, azután rendet teremt a belpolitikában, ahol bizony az elmúlt négy év alatt fenekestül felfordult minden. — Rövid néhány hónap alatt is örvendetes változásokat észleltünk — folytatja — és úgy hiszem, Darányi kormánya alatt egészen más irányban mennek ma is a dolgok, mint azelőtt ... — Kegyelmes uramnak mi a véleménye a kormányzat programjáról? — Meggyőződésem, hogy ezzel a becsületes programmal lehet helyes irányban haladni. Mérsékletre, bölcsességre és főleg arra van szüksége a nemzetnek, hogy bent az országban mindenekfelett és mindenkiben teljes mértékben uralkodjék a törvénytisztelet. Lehetetlen, hogy a sorozatos, súlyos hibák után ott folytatódjanak a dolgok, ahol egy politikai vezér egyéni tragédiája megakasztotta. Az egyén tragédiája lehet fájdalmas, de a nemzet mindenkinél előbbre való és feltétlenül arra kell törekedni, hogy minden állampolgárnak megadjuk a hitét abban, hogy nem egyéni törekvések és lélek érvényesülnek, hanem a legkisebb állami alkalmazottól a legmagasabb kormányzati polcig mindenki teljes erejével az országot szolgálja A nemzet mindenekfelett és remékeny én mindenáron... — Mikor Darányi még miniszterelnökhelyettesként vezette a kormányzati ügyeket, egy barátim azt kérdezte tőlem: mit szólsz Darányihoz? Én erre azt feleltem: örülök, hogy ő a helyettes és még jobban fogok örülni, hogy ő lesz a miniszterelnök, mert kiváló ember, talpig úr, akinek megvannak a megfelelő készségei, hogy a kormány élén nemcsak mint helyettes, hanem mint valóságos miniszterelnök álljon. Ha Darányi Kálmánban van és lesz is kellő erély, hogy elgondolásait megvalósítsa, akkor a nemzet bizton remélhet jobb időket kormánya működésétől. Ez a barátom, akivel az új miniszterelnökről akkoriban beszélgettünk és akit érthetően nem akarok megnevezni, azt mondotta nekem: ismeri Darányit gyermekkora óta. Ugyanaz a puritán, kiváló jellem, mint a legnagyobb magyar agrárminiszter: Darányi Ignác volt. Én hiszem is, hogy Darányiban lesz erő és tettrekészség, hogy programját keresztülvigye. A programba egyszerű tervek, egyszerű bejelentése volt. Nem voltak benne frázisok, de mégis mély tartalommal voltak megtöltve a mondanivalói. Fn magam is jól ismerem a miniszterelnök urat és bizalommal nézek működése elé. Nap Marton, martonízmus Beszélgetésünk eljutott a Nep átszervezésének kérdéséhez: — Hogy véglegesen mi alakul ki a Nepben, nem tudom. Addig ebben a tekintetben végleges állásfoglalásomat én sem közölhetem. Egy későbi időpontban, mikorra remélhetőleg sok fantol kérdés ott tisztázódik, én is elmondom nézateiet a Nepről, amelyről még eben az évben is a nyáron erősen nyilatkoztam. Akkor nagyon megvolt rá az okom. Fontosnak, az ország szempontjából múlhatatlanul fontosnak tartom, hogy a miniszterelnök úr rendet teremtsen és megszüntesse, ha nem is máról holnapra, de idővel a rengeteg visszásságot, ami annyi zavart és nyugtalanságot keltett mindenfelé. — Kegyelmes uram, eddigi politikai harcaiban élesen szembenállótt a martonizmussal. Mit új helyzet állett elő: Marton Béla már nem főtitkára a Nep-nek. — Én nem harcoltam soha személyek ellen. "De ha a személy elválaszthatatlan volt attól, amit károsnál!- tartottam, akkor a harc a személynek is Brot. Helyesnek tartom mindenesetre, hogy ezt a »főtitkári inézményt megszüntették és Marton Béla tevékenysége ezután már — remélhetőleg — nem verhet majd különösebb hullámokat... Erős párt vagy erőszakos párt? — Excellenciád szerint Darányinak a Népben eddig végrehajtott változtatásai és átszervezési munkálatai elegendők, vagy tovább kell mennie ezen a téren. Horthy István kijelenti, hogy nem kíván a miniszterelnök dolgába beleszólni és nem akar tanácsokat sem adni. — Remélem azonban, — emelte fel hangját — hogy az eredmény, amit a miniszterelnök úr ezen a téren is elér, az lesz, amit az ország közvéleménye és szerény jómagam is várok az új kormánytól. Én nem vagyok pártember és így mindenfajta pártpolitikai kérdést, csak mint csendes szemlélő kívülről nézek, de mert látom, hogy néha ferde irányba kerülnek a dolgok és egyesek a múltban különös előszeretettel igyekeztek, hogy a becsületes elgondolások is ferde megvalósításban jöjjenek ki, felemelem szavamat minden fórumon az egyéni önzés és a klikkpolitika ellen. Változatlanul és a legélesebben fenntartom azt a régebben tett nyilatkozatom, hogy nem tűrhető kiváló közéleti tényezők megbontása csak azért, mert az illetők ez időszerint nem részesei a hatalomnak. Örülök mindenesetre, ha Darányi, aki ezen a téren is mind e rövid pár hónap alatt annyit tudott elérni, továbbra is erélyes lesz és nem fogja, tűrni, hogy általánosan elismert nemzeti tekintélyeket lejárassanak pódiumon és pártsajtóban ... Nagyon fogok örülni annak is, ha Darányi a pártszervezés terén a legmesszebbmenő módon gyökeres reformokat hoz oly értelemben, hogy az erőszakot kiirtja és meggyőződéssel igyekszik megteremteni az igazi nemzeti egységet, amelyre — hangsúlyozom — sohasem volt nagyobb szükség, mint ma. Darányi Kálmánnak úgy kell ezt a nemzeti egységet kiformálnia a meggyőződés erejével, hogy politikájából a legegyszerűbb ember is lássa: igaza van a miniszterelnöknek, az ország érdekében dolgozik, mellé kell állni és támogatni kell. Nem tagadtam soha, Horthy István nti , hogy erős többségi pátra van szükség, mert erős, komoly párt erős, tekintélyes kormányzatot jelent. Erőszakos többségi párt azonban lejáratása minden tekintélynek, sőt a törvénytiszteletnek is. Ellenzék és kormány viszonya — A mai belpolitikai helyzet még mindig zavaros, — folytatta Horthy István. — Arra a kérdésre, hogy én miképpen látom a pártok helyzetét egymással és a kormányzattal szemben, nem tartom időszerűnek nyilatkozni. Pártokr szükség van, hiszen sokféle felfogású ember él egy kis országban is, de a pártoknak maguknak kell ügyelniök arra, hogy szélsőség egyik oldalon se üthesse fel a fejét. Szélsőséges, nem kívánatos megmozdulásokat csírájában el kell fojtani és nem szabad kifejlődni hagyni. A parlament pártjainak, ha a kormányzat részéről, — mint a Darányikabinet esetében történt — lojalitást tapasztalnak, maguknak is a megértés álláspontjára kell helyezkedniük. Ellenzéknek kell lennie, de ellenzékieskedni nem muszáj minden áron! Tisztességes és értékes emberekben bővelkedő ellenzékre szüksége van az alkotmányos kormányzásnak, hogy a súlyos felelősséget megossza vele, de az ellenzéknek viszont konstruktívnak kell lennie. — Én bízom Darányiban. — folytatta — de megmondom, a mai helyzetet átüzenetinek tekntem. Nem úgy érzem, hogy a kormányzat szempontjából, mert szerencsésnek tartottam a kormány bemutatkozását a felsőházban is, de bízom abban, hogy éppen maga Darányi lesz az, aki a mai átmeneti helyzetet kiváló politikai élet látásával és a Ház minden oldalán feléje megnyilvánuló rokonszenvtől kísérve, véglegesíteni fogja bizonyos változtatások után... Darányit minden oldalról — az ellenzék pártjai is — becsülik, szándékait komolynak és értékesnek tartják. Ha ő megfelelő rendszerváltozást teremt, akkor tulajdonképpen nem is történt változás, csak változtatás... — Excellenciád szerint mi volna a magyar belpolitikai helyzet végleges és kívánatos megoldási módja? _— Nem adok programot, de azt mondom: csak teljesen megbízható, érzetlen munkanők vezessék az országot és az egyéni érdek teljesen szoruljon háttérbe. Az elmúlt rezsim — mindenszót küön hangsúly kisér — ezen a téren nem kényeztetett el túlságosan, sőt... Péntek" PESTI NAPLÓ 1937 január 1 Külpolitikai helyzetünk Egy órán ál hosszabb ideig időztünk a politikai problémáknál. Nem lenne teles az interjú, ha nem kérrlezném meg Horthy István nézetét egyes külpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Szerelem vagy trón? Trón! — Mindenki csak örömmel és lelkesedéssel szemlélhette, hogy a kormányzó úrékat Itália népe nagyhatalmak uralkodóinak kijáró fénnyel és pompával fogadta — mondja. — Külpolitikai helyzetünk állandóan javul. Különösen érdekes, hogy amíg Romániában egyre élesebben beszélnek rólunk és támadnak minket, addig déli közvetlen szomszédunkkal örvendetesen javul a szomszédi viszony. Én, mint itt a déli határon lakó földbirtokos, közvetlen tapasztalatból mondom, még a kettősbirtokosok határközi közlekedése és általában a határmenti helyzet is alaposan megramolt, holott azelőtt bizony sok volt a panasz. ..* Elmondja ezután, hogy bízik a spanyol nemzeti csapatok végleges és nagy győzelméén, majd könnyebb témákra térünk át és megkérdezem, mi a véleménye Edvárd király lemondásáról, illetve most már Windsor herceg házasságáról? Horthy István derűsen fogadja a kérdést: — Én nem azon a véleményen vagyok, mint Edvárd király volt. A szerelem és a trón közül neki az utóbbit kellett volna választania. Természetesen ez szigorúan magánvéleményem. Edvárd király lelkében úgy látszik felébredt első komoly szerelme és ezért mindent feláldozott. A szív erősebb volt, mint az uralkodás iránti vágy. Az interjúnak vége. Mikor elbúcsúzunk, megkérjük: üzenjen valamit a magyar közönségnek újévre. — Szeretném úgy látni az országot, hogy mindenki önzetlenül dolgozzék hazá'ja érdekében és ne saját javát gyarapítsa a köz kárára — mondja. — És szeretném, ha mielőbb megírnénk egy igazi, felhőtlen magyar újesztendőt. U. Gy. Korvin Lajosné sz. Nabel Banka végtelen fájdalomtól lesújtva jelenti, hogy forrón szeretett férje és büszkesége Korvin Lajos ernyedetlen munkában és közbecsülésben eltöltött életének 66-ik, boldog házasságának 36 ik évében, december hó 30-án este rövid szenvedés után csendesen elhunyt. Drága porait 1937 január 1-én , 12 órakor helyezzük örök nyugalomra a rákoskeresztúri izr. temetőben. Alice, György, Béla gyermekei, özv. Holzmann Árminné egy Holzmann Gyuláné nővérei, Korvin Györgyné szül. Friedenstein Irén menye, Weill Ottó veje, Nagel, Holzmann család és a kiterjedt rokonság.