Pesti Napló, 1937. október (88. évfolyam, 223–248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Péntése PESTI NAPLÓ 1037 október 13 Káprázatos fénnyel fogadta Róma a hazatérő Mussolinit Diadalmenet a határtól a fővárosig Veronában D'Manunzio üdvözölte a Ducét Mussolini beszéde a várnaiakhoz Róma, szeptember 30. Mussolini útja az olasz határtól Rómáig valóságos diadalmenet volt. A Duce különvonata felvirágozott pályaudvarokon és fellobogózott városokon haladt át, ahol az ünneplő tófeába öltözött emberek tízezrei ünnepelték a hazatérő vezért. A miniszterelnöki különvonat hajnali 5 óra 30 perckor haladt át a Brennernél az olasz határon, ahol Mussolini elbúcsúzott az osztrák kormány képviselőitől. Bolzano állomáson a vonat lassan haladt át és a Duce a szalonkocsi ablakából mosolyogva üdvözölte az ezernyi tömeget. Hasonló jelenet ismétlődött meg Trientben, majd néhvány perccel 10 óra után a Duce vonata Veronába érkezett, ahol D'Annunzio zárta a Ducét. A két férfi a találkozás pillanatában melegen átölelte egymást. Bolognában a lelkesedés még nagyobb méreteket öltött és a tömeg nem nyugodott addig, amíg a Duce le nem szállt a vonatról és el nem lépett a felsorakozott fasiszták majdnem félkilométeres sorfala előtt. Ugyanilyen lelkes fogadtatás várta a Ducét Firenzében is, ahová vonata fél kettőkor érkezett meg és 2 után néhány perccel folytatta útját Róma felé. Megérkezés Rómába Róma, szeptember 30. (A Pesti Napló római szerkesztőségének telefon jelentése.) Hosszú hadjáratról hazatérő győzelmes hadvezért sem fogad különb külsőségek között egy diadalittas nép, mint Mussolinit fogadta ma Róma és ahogy ezt az eseményt egész Olaszország ünnepli, úgy csak egészen rendkívüli világraszóló cselekedetet szoktak ünnepelni. Egész Itáliában félnapos munkaszünet van, a középületek és a házak lobogódíszbe öltöztek, minden arra mutat, hogy az olaszországi fogadtatást a németországi napokhoz méltóan akarták megrendezni. A Termini-pályaudvart erre az alkalomra úgy feldíszítették, mint még soha, a perrónok közötti mélyedéseket, amelyekben a sínpárok futyak, feltöltötték, vászonnal borították be és erre futószőnyeget fektettek. Az oszlopokat — százat és százat — teljes magasságában nemzetiszínű drapéria fedi, az oszlopfőkről pedig ezernyi lobogó csüng alá. Szinte úgy érzi az ember, hogy már nem is pályaudvar az, amit lát, hanem egy fantasztikus díszlet, amelyen mindent óriásira méreteztek. Kint az uccán a Piazza Esedra és a Via Nazionale beszögellésében épült két ház egyikére emeletmagas fehér betükkel ezt írták: »Róma«, a másikra : Dorna ,»Róma uralkodik!" A két ház közt az utca felett öt emelet magas nyomtatott M 'jetti ha az az asszony nem tesz meg mindent, még a lehetetlent is, hogy megtartsa. Magának kellenek ezek a séták, az uzsonnák kis cukrászdákban, vacsorák nagy éttermekben és eldugott kiskocsmákban, finom feketék, teák jól berendezett, illatos lakásban és mindezekhez egy asszony, aki a magáé, akinek maga minden és akit maga szeret... Maga nem tud- nem bír ezek nélkül élni... S mi lett volna, mondja... mi lett volna, ha én túl az áldozaton, túl mindenen, amit hoztam, a hazatérésem után valami... valami űrt vagy idegenséget találok magában. Hazugságot, amelyen már a jelen is labilis, a jövő meg egészen lehetetlen. Mi lett volna velem, aki magának adtam a jelenemet, a jövőmet és aki magamra vettem volna egy egész életre a kettőnk élete folytatásának minden erkölcsi gondját és súlyát. — Két kezébe fogta a férfi kezét és az arcára szorította. — Magát... még így is halálosan nehéz megtartani, szívem, így, hogy itt vagyok, hogy naponta együtt töltünk néhány órát, hogy betakarom a szerelmembe és lesem mén a lélegzését is, így... szépen... sugárzón... karcsún... Hát még úgy... A sok mindennel, amivel az az állapot jár, és a távolsággal, ami hónapokig elkerülhetetlen lett volna. — Elhallgatott kicsit, azután nagyon csendesen folytatta: — Én önző vagyok, szívem. S mert az vagyok, nem lett volna kárpótlás még a gyerek sem, ha elveszítem esetleg. Sőt, meggyűlöltem volna... Ezért nem teljesítettem a kívánságát ... Ezért... Elhallgatott. Szemben velük a parlament kupolája és árkádja foszforeszkált. Zöldeskékeslilás fényességben. Mint valami elvarázsolt, elátkozott mesebeli kastély. A Duna némán, sötéten, millió titkot dajkálva ringott és a lámpák mint silbakok állottak az éjszakában. Nézték. Szó nélkül, mozdulat nélkül. Majdnem olyan sokáig, mint az előbb. Válluk, karjuk megint összesimult, a könnyű ruhákon át megint érezték egymás testének melegét. Érezték, hogy összetartoznak, hogy kellenek egymásnak, s hogy ezért az összetartozásért és ennek a vágynak az ébrentartásáért semmi ár, semmi áldozat nem sok. Nem, mert az élet legnagyobb eredménye nem az, ami lehetne, hanem az, ami van. _ A férfi ránézett a lányra. A lánynak könny hajókázott a szemén és a szája remegett. — Igaza van, szívem, — mondta. — Igaza, hogy kettőnk helyett volt okos. És én nem kérek mást, csakhogy szeressen is kettő helyett. A lány szeméből kibukott a könny. — Az egész viliig helyett szeretem. Azután J^usai«, összefúlt^lva megindultat íi Dunaparton a város, ifeift. formájában diadalkaput építettek. A kapu vasszerkezetét fehérre mázolt deszkákkal fedték be, ezt pedig teljes egészében zöld galyákkal borították. Végig a Via Mazionalén ugyanilyen fantasztikus díszletek. Csakugyan, a római fogadtatás külsőségei nem maradtak el a berliniek mögött. Mi, akik már megszoktuk, hogy Olaszországban kitűnően tudnak ünnepségeket rendezni, csodálkozva nézzük a feldíszített uccákat. A falakat szinte nem is látni a drapériáktól, szőnyegektől és zászlóktól. De vájjon kinek vagy minek szól ez a minden képzeletet meghaladó ünneplés? Mussolini személyének vagy a berlini látogatás eredményeinek. Erre a kérdésre nehéz volna válaszolni. A látogatás végeredménybenmegerősítette a külföld felé a Róma—Berlin tengely szilárdságának hitelét, óriási demonstráció volt a két ország együttműködése mellett, de újdonságot a nyilvánosan elhangzott beszédek csak azok számára hoztak, akik kételkedtek benne, hogy a két parancsuralmi rendszert mélyen gyökerező érdekek és, mint hangoztatták, érzelmek is fűzik egymáshoz. A nyilvánosság kizárásával folytatott tárgyalásokról semmit sem lehet megtudni, de nagyon valószínű, hogy legalább is nagy vonalakban ezek nem változtattak az eddig követett külpolitikaiirányokon. Feltehető azonban, hogy bizonyos országokat közelről érintő nüánszk különbségek a közeljövőben mégis mutatkozni fognak. A fogadtatás rendkívüli méretei tehát sokkal inkább a Duce személyének szóltak és szerencsés visszaérkezésének örömére sereglett össze vagy százezer ember az elvonulás útvonalain. A pályaudvaron Mussolini külön feketeinges testőrségének díszszázada azon a periónon állt fel, amelyen a vonat befutott. Mellettük egy gránátos díszszázad sorakozott, a pályaudvartól pedig a Palazzo Veneziáig, a milícia alakulatai álltak sorfalat. Hat óra felé kezdtek szállingózni az előkelőségek, közöttük Villant magyar követ, az osztrák követ, a német ügyvivő, valamennyi katonai attasé és az olasz politikai élet vezető egyéniségei. Hat óra harminc perckor feltűnik a vonat és abban a pillanatban Róma összes szirénái, a középületeken levő harangok megszólalnak és rádiójelzésre Olaszország valamennyi városában ugyancsak megszólalnak a szirénák. Ebben a pillanatban a Monte Marion elhelyezett tüzérüteg üdvlövéseket ad le. Közben a 11 kocsiból álló különvonat, Mussolini mozgó Palazzo Veneziája lassúin begördül az állomásra. Egy énekkar Puccini Római himnuszát énekli, a következő pillanatban pedig már fel is tűnik Mussolini mosolygós alakja a különkocsi ajtajában. Az üdvözlések után Mussolini ellép a díszszázad előtt, majd nyitott kocsiba száll és kíséretével elindul. Sebesen haladnak a kocsik a Via Nazionalén végig. Mussolini az autóban állva fasiszta üdvözlettel válaszol a kiabáló, őrjöngő néptömegnek. Tíz percig tart, amíg a Piazza Veneziára érkeznek. A hatalmas tér most éppen úgy feketélik a tízezernyi embertömegtől, mint amikor Mussolini nagy madonatára hívja őket össze. Csak a középen marad egy kis térség, amerre az autók elvonulnak. Musolini megérkezik, a milicisták alig tudták visszatartani a tömeget, amely át akarta törni a kordont, hogy a Duce közelébe érjen. Pár rádión minden jelentős amerikai adóállomás könynyen vehető rövidhullámon Minden O rig«rád ió k • r • s k e d 6 n »I kapható A 20 4»| fennálló ^ BODNÁR céljaz DAncA-tipusokat díjtalanul bemutat!« Arjegyzékneven. összes . Részlet. Csere. V., Vilmos császár út BO. A fenti készülékek bármelyikét készséggel bemutatja lakásán a Erzsébet körút 5. Telefon: 1-416-97 RÉSZLET CSERE pillanat múlva eltűnik az autó a Palazzo Veneziában. Lent a tömeg »Duce, dueet« kiabál. Mussolini beszél Hét óra előtt három perccel Mussolini megjelenik a balkonon és párszavas beszédet mond. A beszéd a következőképpen hangzik: — Feketeingesek! Németországból és a Führerrel való megbeszéléseimből méltó benyomásokat és felejthetetlen emlékeket hoztam magammal. Az olasz-német barátság, amelyet a Róma—Berlintengely politikájának szenteltünk, ezekben a napokban a két nemzet hitében és szívében megerősödött. Ennek a barátságnak célja a két forradalom szoros együttműködése, Európa újjászületése és azok között a népek közötti béke, amelyek erre a névre érdemesek, Mussolini ezzel már be is fejezte beszédét. Néhányszor még megjelent az erkélyen, azután vissza,vonult dolgozószobájába, a Sala del Mappamondóba. Olasz politikai körökben úgy tudják, hogy Mussolini még ma este fogadja az egyes minisztereket, hogy velük a távolléte alatt lefolyt dolgokat megbeszélje és még ma informálódik a külügyminisztérium állandó vezetőjénél a távolléte Előzetes jelentés! Az Est-IBUSz sportkülönvonata a római Ferencváros-Lazio középeurópai kupadöntő mérkőzésre Indulás október 21-én, érkezés Budapestre október 25-én. Részleteket később közlünk JELENTKEZÉS Az Est Utazási és menetjegyirodában, Budapest,ún . Erzsébet körút 18 IBUSZ, PIÁV hiv. nenC^CflgirOtfttMm. valamint f»ki«adákban