Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

5 Kedd Március 1: a tisztviselők nagy napja Ma lép életbe a 44 órás munkahét (Saját tudósítónktól.) Március elseje nagy nap a tisztviselők világában. Ezen a napon lép életbe az alkalmazottak munkaidejét szabályozó 3000. se. miniszteri rendelet, amely egyben a tisztvise­lők fizetéses szabadságáról és a hétvégi pihenő­ről is gondoskodik. A mai naptól fogva a tiszt­viselők csak heti 44 órát dolgozhatok és szomba­tonként déli 1 órakor feltétlenül be kell fejezniök a munkát. A rendelet életbelépése több vonatkozásban jelentékenyen átala­kítja majd a lakosság élet­módját. Különböző előkészületek történtek már eddig is arra vonatkozólag, hogy az új intézkedé­sek életbelépése nagyobb zökkenőt ne okozzon. A munkaadók a rendeletben szociális haladást látnak A munkaadók részéről érdeklődésünkre a következő felvilágosításokat kaptuk: — A március 1-én hatályba lépő rendelkezések nem érik váratlanul a munkaadói érdekeltségeket. A válla­latok a bankok és a biztosító intézetek megbízottai közt már hetek óta szinte szünet nélkül folynak a meg­beszélések arra vonatkozólag, hogy milyen módon le­hetne minden zökkenés és fennakadás, tehát az üzleti élet károsodása nélkül áttérni az új rend­szerre. Termé­szetes az is, hogy az érdekeltek igyekeztek a felmerült kérdésekben a lehetőség szerint egységes szempontok szerint eljárni abból kiindulva, hogy a kitűzött célok ilyen módon érhetők el a legkönnyebben.­­ Megjegyezzük, hogy a vállalatok és a pénzintéze­tek jelentős része már korábban sem foglalkoztatta hosz­szabb ideig tisztviselőit heti 0 óránál. De voltak válla­latok és pénzintézetek, ahol más volt a helyzet s más szempontból is kívánatosnak mutatkozott az egységes állásfoglalás, ami sok esetben egy-egy szakmán, ipar­ágon belül történt meg.­­ Ami a vállalati tisztviselőket illeti, különbséget kell tenni irodai és üzemi tisztviselők közöött. Ez utób­biakra a munkaidő rendeleti korlátozása egyelőre nem vonatkozik, sőt a gyárvállalatok műszaki tisztviselői ,é­rvémnekei esetleg még valamivel többet is dolgoznak mint a munkások; erre az üzem megindítása és a gyár­tott­ áruk átvétele céljából van szükség.­­ Az irodai tisztviselők munkaidejét a vállalatok az esetek többségében úgy rendezték, hogy a napi mun­kaidő nyolc óra, amihez a szombati végvárát munka­idő járul, tekintettel arra, hogy ekkor déli egy órakor elkezdődik a hétvégi szünet. Ez nem szabály, de a ren­dezés a legtöbb szakmában így mutatkozott a legcél­szerűbbnek. A kereskedelmi miniszternek azt a törek­vését, hogy a munkaidő a lehetőség szerint osztatlan legyen, ugyancsak méltányolni igyekeztek a munkaadói szervezetek. Az egységes munkaidő rendszerint félórára szalad meg ebédidő címén és csak ahol ez nem volt keresztülvihető, ott hagyták érvényben a régi délelőtt­délutáni munkaidőt. Azonban e­zekben az esetekben is a lehetőség szerint igyekeztek csökkenteni az ebédszü­netet, hogy a tisztviselőknek az esti órákban annál több szabadidejük legyen. Valószínű, hogy a nyári hó­napokban sikerül majd ezt a kérdést egységesen ren­dezni az egész vonalon.­­ Az új rendelkezések tudvalevően nem vonatkoz­nak azokra a vállalati főtisztviselőkre, akiknek évi já­randósága a hatezer pengőt meghaladja. A tisztviselők­nek ezek a csoportjai továbbra is olyan beosztásban végzik el munkájukat, ahogy azt a rájuk bízott feladat megkívánja.­­ Kétségtelennek látszik, hogy a tisztviselők munka­teljesítménye a munkaidő korlátozása következtében egyes vállalatoknál apadni fog, s ez az idők folyamán ity munkaerők alkalmazását teszi majd szükségessé. Ez azonban nem olyan folyamat, amelyet egyik napról a másikra át lehetne tekinteni. A vállalatok be akarják előbb várni, milyen gyakorlati következményekkel jár­nak az új rendelkezések, s csak ez u­tán fognak hatá­rozni a munkaerők szükségessé váló pótlásáról. Általá­ban megállapítható, hogy a március 1-én életbelépő ren­delkezésekben maguk a munkáltatók is a szociális hala­dás jeleit látják s éppen ezért, bár a vállalatok terhei kétségkívül emelkedni fognak, a rendelet végrehajtását, a kormány intencióinak érvényesülését az egész vonalon igyekeznek előmozdítani.­­ A nagykereskedésekben dolgozó tisztviselők munkaidejére a rendelet nem vonatkozik. Ezt a kérdést külön rendelet fogja szabályozni, amely már tárgyalás alatt áll. A fizetéses szabadság ezekre az alkalmazot­takra is vonatkozik, ez azonban nem jelent egyelőre nagyobb változást, hiszen ezekre a szabadságokra főként csak a nyári hónapokban kerül sor. Egyes helyeken felemelték a munkaidőt A tisztviselők frontján meglehetős aggodalommal tekintenek a jövő alakulása elé. A Magántisztviselők Országos Szövetségében a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: „ A rendelet csak kedden lép életbe, de már szom­baton és még fokozottabban hétfőn elárasztottak ben­nünket különböző bejelentésekkel, amelyeknek leg­nagyobb része — sajnos — panaszt tartalmazott. A panaszok főként arra vonatkoznak, hogy sok olyan vál­lalatnál, ahol eddig negyvennégy munkaóránál keveseb­bet dolgoztak, most felemelték a munkaidőt heti negy­­venné­gy órára. A másik komoly sérelem az, hogy egyes munkaadók meglehetősen egyéni módon fogják fel az PESTI NAPLÓ 1938 március 1 A benne lévő lecitin az apácaszappan már amúgy is kiváló tulajdonságait még jobban­­okozza. Nemcsak tisz­títja, hanem táplálja is az, arcbőrt. Hatása már egyszeri használata után is észlelhető a bor bársonyos tapintatan Jjatlab Ara 56 fillér és 1 pengő szaküzletekben (Bordó csomagolás!) ebédidő kérdését. A rendelet megállapítja az ebédszünet minimumát, maximumát azonban k­e­ll. Egyes helyeken most olyan hosszú ebédidőt állapítottak meg, hogy a­­tisztviselők késő estig kénytelenek lesznek a hivatalban tartózkodni. — Panaszokkal vagyunk tele, de kedvező eredmény­ről még sehonnan sem kaptunk értesítést. Olyan jelen­tést sem kaptunk, mintha bárhol is új munkaerőket vettek volna fel. Attól tartunk, hogy aggályaink ame­lyeket már előre hangoztattunk, beigazolást nyernek. A keddi nap folyamán egyébként interveniálni akarunk az iparügyi minisztériumban, ahol a konkrét panaszok kapcsán igyekszünk majd a sérelmekre orvoslást találni. Ahol leszállítják a tisztviselők fizetését A Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségében sem nagyon optimista a hangulat. — A rendelet a kis cégeknél alkalmazott tisztvise­lőkre nézve nagy javulást jelent, az alkalmazottak túl­nyomó nagy százaléka azonban nagyvállalatnál dol­gozik és ezekre igen rossz hatással van a rendelet életbeléptetése, mert bár a végrehajtási utasítás azt mondja, hogy a szerzett jogokat épségben kell tartani, ez a szempont — a hozzánk eddig befutott jelentések szerint — a gyakorlatban nem érvényesül. Nagy az elégedetlenség mindenfelé, ami pedig az állítólagos új alkalmaztatási lehetőségeket illeti, ilyesmiről eddi­­g nem igen értesültünk. Akadt azonban már egy-két cég, ahol közölték a tisztviselőkkel, hogy mivel az eddi­gi munkát a leszállított munkaidő alatt elvégezni nem lesznek képesek és emiatt újabb tisztviselők alkalma­zása válik szükségessé, a fizetéseket kénytelenek leszál­lítani, miután a vállalat újabb terheket nem bír el. Természetes, hogy az ilyen intézkedés ellentmond a rendelet intencióinak és mindent meg fogunk tenni, hogy az új alkalmaztatások ne a régi tisztviselők bőrére történjenek meg. „Számbavehető javulást nem hozott a rendelet" A Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületében így látják a helyzetet. — Szerintünk az a legnagyobb baj, hogy a rendelet egy kalap alá vett minden vállalatot és minden tiszta viselőt. A szükséges kategorizálás elmaradt és ennek most különösen a banktisztviselők között súlyos követ­­kezményei lesznek. — A rendelet tudvalévőleg 6000 pengős fizetési hatá­ron túl nem teszi kötelezővé a negyvennégyórás munka­hetet. A helyzet már most az, hogy a nagybankok tiszt­viselői csaknem felerészben ebbe a kategóriába tartoz­nak, hiszen itt már évek óta alig volt felvétel, úgyhogy a tisztviselők magasabb fizetésig jutottak el. Egyben azonban idősebbek is lettek, így tehát azokra a kor­osztályokra, amelyeknek védelme fokozottan szükséges lett volna, hárulhat most az eddiginél is erős­­bb munka. A további baj az, hogy az osztatlan munkaidőt a ren­­delet nem teszi kötelezővé. A bankok egy részében ez az osztatlan munkaidő már nagyszerűen bevált, nyugod­tan kötelezővé lehetett volna tehát tenni az egész vona­lon. Végül pedig az a homályos fogalmazás is sok zavart okoz, amely szerint a rendelet a régebbi kedvező hely­zetet nem érinti. Nem mondja azonban ki, hogy a ked­vezőbb helyzet megváltoztatását eltiltja, így azután sok helyen, ahol eddig kevesebb volt a munkaidő, máris megtették az intézkedéseket a negyvennégyórás munka­hét bevezetésére. — összefoglalva mindent: számbavehető lava­st a banktisztviselők számára nem hozott a rendelet. Hogy nem rontott-e a helyzetükön, azt majd a jövő fogja megmutatni. Stájerországban helyreállt a nyugalom Zernatto miniszter vette át a Hazafias Arcvonal stájerországi ügyeinek intézését - Bezárták a stájer középiskolákat Bécs, február 28. A stájer fővárosban vasárnap délelőtt a gráci és középstájerországi nemzeti szocialista érzelmű lakosság gyűlést akart tartani „a Hazafias Arc­vonal keretén belül­. Mivel nyilvánvaló volt, hogy ily módon igyekeznek kijátszani a kormány leg­utóbb kiadott gyűléstilalmi rendeletét, a ható­ságok betiltották a tervezett gyűlést. Vasárnap délelőtt Grád környékén riadókészültséget rendel­tek el. Délután a városban minden nyugodt volt. A Grácból érkező jelentések szerint az ottani helyőrséget bécsi katonasággal erősítették meg. Beavatott helyen hangs­úlyozzák, hogy ez a meg­erősítés jelentéktelen mértékű és csak arra szol­gál, hogy a Grácba vezető nagyobb utakat a kato­naság ellenőrizze. A kiküldött katonaságnak tulajdonképpen nem akadt dolga. Vasárnap estére a nemzeti szocialisták Grác­ban fáklyás felvonulást terveztek és arra számí­tottak, hogy más helységekből csoportosan vonul­nak a nemzeti szocialisták Grácba. A gráci rádió felhívta a lakosság figyelmét a gyülekezési és fel­vonulási tilalomra. Erre a nemzeti szocialisták el­álltak felvonulási tervüktől. A gráci egyetem és a műszaki főiskola to­vábbra is zárva marad és bezárták Stájerország valamennyi középiskoláját is. Stájerország több városában utcai csoportosu­lásokra és sétatüntetésekre került sor, ezek azon­­ban nem vezettek a karhatalommal való összeüt­közésre. Csupán Admontban volt kénytelen a kar­hatalom a csoportosulókat széjjeloszlatni. Gorbachot, a Hazafiús Arcvonal gráci vezető­jét visszarendelték Bécsbe és központi szolgálatra osztották be. A Hazafiús Arcvonal stájerországi ügyeinek vezetését Zernatto miniszter vette át, aki nyomban megbízta Dvorzsák áll­amtanácsost, hogy a nyílt kérdések elintézésére Grácba utazzék. Dvorzsák már meg is érkezett a stájer fővárosba. A politikai megbékélés akciójának linzi veze­tősége Seyss-Inquart belügyminiszterrel egyetér­tésben március 6-án »német napot« rendez a ha­zafias és nemzeti tábor együttes részvételével abból a célból, hogy a két irány közötti megértést és együttműködést előmozdítsa. A hivatalos Wiener Zeitung a nyilván félig­meddig előrelátott stájer eseményekkel kapcsolat­ban »A német béke értelme« cím alatt foglalkozik Schuschnigg kancellár beszédével. A cikk meg­állapítja, hogy a béke fogalma becsületes megálla­podást jelent, nem pedig olyan fedezéket, amely mögül a harcot tovább lehet folytatni. Ez az utóbbi felfogás az egyik szövetségi tartományban, nevezetesen Stájerországban, úgy látszik, széles körben el van terjedve. Nemcsak az illegális tevé­kenység tilos, de ki kell zárni az illegális tevékeny­ség bármilyen burkolt formáját is. Március 3-től az Európában egyedülálló délamerikai MARIMBA ZEnEKAR csodálatos, nálunk még ismeretlen újszerű hangszerelve" a ROYAL SZÁLLÓ ÉTTERMÉBEN vendégszerepel

Next