Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
6 Kedd PESTI NAPLÓ 1938 március 1 Kiált a föld? A múlt század végefelé a legjobb magyar közírók egyike volt Beksics Gusztáv. Nagyszerűen értett a közjoghoz s ezen a téren a kormányok hivatalos tanácsadója volt. Hosszú ideig dolgoztam vele együtt és mindig pesszimistának tartottam; a közjogi fejlődésben biztos volt, de kétségbeesett, ha az ország gazdasági fejlődésére gondolt. Egyszer arra a kérdésemre, hogy mit tart a legnagyobb bajnak, így felelt: — A magyar szarvasmarhának túlságosan hosszú a lába. Rövidebblábú marhára volna szükség... Azt hittem, hogy ez a »bogara« a kitűnő kollégának, hiszen ha nem felel meg az a hosszúlábú, nagycsontú magyar marha, hozzunk helyette svájci marhát, annak kisebb a lába, kevesebb a csontja és sok más előnye is van... Ezt sokan meg is próbálták és rájöttek, hogy például az Alföldre hiába hozzák a legszebb svájci vörös-tarka teheneket, azoknak ez a klíma nem való; az Alföldön nagyon sok a por és a svájci tehén finnyás, a poros füvet nem eszi... A Dunántúl egyes vidékein fényesen beváltak a svájci fajták, az Alföldön nem. Valószínűleg így vagyunk a föld minden terményével, hiszen még a pipacs és kutyatej sem egyformán virágzik a különböző vidékeken... A minap egy fiatal mezőgazdász, dr. Harsányi Jenő azzal lepett meg, hogy elhozta egy új könyvét, melynek ez a címe: »Kiált a magyar föld: új mezőgazdálkodást!« Megkérdeztem a szerzőt, hogy mi lenne az az új mezőgazdálkodást Azt mondja: — Szövetkezetekbe kellene szervezni az egész termelést és értékesítést. — Szóval, a kereskedelmet ki kell irtani? kérdeztem tovább. — Dehogy, kérem, feleli a mezei doktor úr, a kereskedelem nagyon jól megférne a szövetkezéssel, ha a szövetkezést helyesen szerveznék. Nem tettem semmi ellenvetést, azt gondoltam magamban: »Fából vaskarika! Naiv ez a fiatal ember«... De amint elkezdem olvasgatni a könyvét, látom, hogy mingjárt azt fejtegeti, hogy legelőször is »termelési kerületekre« kellene felosztani az országot, mert enélkül nem fejlődhetik ki az export... Ezt a fiatal szakírót olyan gondolatok bántják, mint néhai Beksics Gusztávot, azzal a különbséggel, hogy ő a termelés irányításával nemcsak a szarvasmarha minőségét akarja megváltoztatni, hanem minden terményből a legjobbat és a legtöbbet akarja produkálni. A termelési kerületrendszer kézenfekvő, sőt nem is nagyon új. Konfucius, a nagy vallásalapító Kínában már harmaidfélezer évvel ezelőtt katasztert készíttetett, hogy hol kell rizst termelni és hova kell szederfákat ültetni? Gazdasági akadémiáink már olyan sok kitűnő szakembert neveltek, hogy a legcélszerűbb termelési ágaknak minden területen való megállapítása csak technikai és pénzkérdés; a szaktudás bőségesen megvan hozzá. Igen, de a termelés nemcsak a földtől és az időjárástól függ, hanem az embertől is, márpedig a föld hátán nincsen olyan nép, mely nehezebben volna »irányítható«, mint a paraszt. Várjon tudja-e ezt dr. Harsányi ? Igenis tudja. Az egész vonalon számol a magyar jellem individualista vonásával; tudja, hogy törvény, zsandár és finánc nem elég ahhoz, hogy a magyar paraszt másként gazdálkodjék, mint ahogy azt az apjától tanulta. Én egész életemben azt láttam, hogy azok a tervek válnak be legbiztosabban, melyek érdekekre vannak alapítva. Érdekes, hogy ez a fiatal közgazdász is azt vallja, hogy “a nyereségtöbblet, a biztos haszon erőteljesebb irányító, mint a legkeményebb parancs.« Ha a gazda meggyőződik róla, hogy bizonyos cikkeknek másként való termeléséből sokkal több a haszna, mint az eddigi termelésből, akkor nem kell sokat biztatni, hogy térjen át az új termelési rendszerre. Az »irányítás« tehát igenis lehetséges, ha olyan emberek végzik, akik értenek hozzá. Tömérdek gyakorlati példával igazolja dr. Harsányi, hogy mezőgazdasági termelésünkben a rendszeresség hiánya miatt igen sok a hiba, és hogy több belátással nagyon sok eredményt lehetne elérni. De nemcsak a termelésben, hanem az értékesítésben is sok a hiba. Például megmondja, hogyha mi a gyümölcsládákhoz használt puhafát nem Romániától vásárolnék, mely tőlünk nem igen vesz semmit, hanem Lengyelországtól, akkor borkivitelünk Lengyelország felé ismét fellendülhetne. De ki gondolt volna arra, hogy a lengyel borkivitel és a román fabehozatal között ilyen összefüggés lehet? Általában, nemcsak a mára, hanem a jövőre is gondol dr. Harsányi. Ha nem leszünk résen, a magyar mezőgazdaságnak sok nagy meglepetést okozhat még a Harkán, de különösen Bulgária. Azonban azt a kedvező körülményt, hogy mi közelebb vagyunk a nyugati piacokhoz, okos előrelátással ki is kellene használni. A termelés átszervezésében dr. Harsányi a főszerepet agazdavezér számára tartotta fenn. Hát ez micsoda? Teljes egészében az ő találmánya. Pár évvel ezelőtt szó volt róla, hogy a falvakban »gazdatitkári« állásokat kellene szervezni. A gazdatitkár okleveles gazdatiszt lenne, ki szaktudásával a falu népének rendelkezésére áll. Ez ellen annak idején állást foglaltam, mert attól tartottam, hogy a falu népe nemigen fog a titkár úrhoz elmenni gazdasági tanácsokért s a gazdatitkár úr, mihelyt jobb állást kap, azonnal otthagyja a falu népét. A gazdatitkárság csak egyre lett volna jó: az állástalan gazdatisztek ideiglenes elhelyezésére. A gazdavezér — az már egészen más. Az állam vagy a termelőszövetkezet vásárolna egy tíz-, húsz- vagy harmincholdas birtokot és átadná azt egy okleveles gazdatisztnek vagy egyetemet végzett mezőgazdásznak, aki ebből a földből köteles lenne az új termelési rendnek megfelelő mintagazdaságot csinálni. A gazdavezér fizetést nem kapna, de bért sem fizetne, s az lenne a javadalma, amit a birtokból elő tud teremteni. Miután a helyi viszonyokhoz (talajhoz, éghajlathoz, stbihez) kénytelen lenne alkalmazkodni, példája irányadó lenne az egész községnek, melynek gazdái azonnal követnék a gazdavezér eljárását, mihelyt látnák, hogy azzal több eredményt lehet elérni. Emellett a gazdavezér megszervezné és vezetné a termelő és értékesítő szövetkezetet, gyűléseket, előadásokat tartana a téli hónapokban és kifejleszthetné a nép társadalmi és művelődési értékét. Természetes, hogy a mezőgazdaság minden ágára kiterjedő, nagy munkának minden érdekes ötletét nem ismertethetem, de az az érzésem, hogy a magyar föld a termelés irányítása tekintetében úgy el van hagyatva, hogy tényleg, már szinte kiabál a segítségért. Szakemberek dolga elbírálni, hogy dr. Harsányi eszméi mennyiben gyakorlatiak, én csak felhívom rájuk a közfigyelmet, mert azt hiszem, hogy ezek az éppen olyan eredeti, mint amilyen merész elgondolások megérdemlik, hogy foglalkozzanak velük azok, akikre a nép sorsának irányítása rá van bízva. Griger Miklós halála (Saját tudósítónktól.) A képviselőházra kitűzték a fekete lobogót, mely jelzi a főváros népének, hogy a 245 országgyűlési képviselő közül egyet elszólított a halál. Ha a kíváncsi utána kérdez, hogy ki a halott, meg fogja tudni, hogy nem »egy a 245 közül«, hanem hatalmas egyéniség, a parlamenti ellenzék nagy értéke, halálos betegen is fáradhatatlan harcos lépett ki a sorból, indult az útra, melyről nincs visszatérés. Griger Miklós bicskei apátplébános, a lovasberényi kerület kereszténypárti képviselője, a hétfőre virradó éjjel szívbénulás következtében 58 éves korában meghalt a Szent Imre Kollégiumban, ahol budapesti tartózkodása alatt lakni szokott. Csak 58 éves volt, de fáradt, megviselt ember, akiben talán csak a lélekből és az értelemből sugárzó erők tartották az életet. A szív már régen igen meggyötört volt, rá-rárontott az emberre, fojtogatta. Az ember megismerte a halálfélelem tüneteit, de nemismerhette a haláltól való félelmet... Ha ismerte volna, nem száll annyiszor és oly vakmerően szembe mindennel, amit észszerűnek, az orvosok a legminimálisabb életbiztonság követelményének szoktak mondani. Sohasem kerülte a harcot és az izgalmakat. Nem félt a támadásoktól és nem félt megtámadni a leghatalmasabbakat és azokat, akikről tudta, hogy támadást nem hagynak megtorlatlanul. 1935-ben, az országgyűlés feloszlatása napján, mikor felolvasták a legfelsőbb kéziratot és a Ház tagjai rádöbbentek jövőjük bizonytalanságára, Griger Miklós felugrott helyéről, megvádolta Gömbös Gyulát, hogy nem tartotta meg ígéretét. Gömbös tisztelte Grigert, tudta tisztelni a sértés után is, tisztelte tisztességét és fanatizmusát, amivel a legitimista gondolatot szolgálta, de ezért a sértésért Griger Miklóst száműzte a képviselőházból, oly kérlelhetetlenséggel, ami nővel miniszterelnök ráhelyezheti ellenfelére a hatalom igáját. Grigert ez a száműzetés sem törte meg. Darányi kormányralépése után tért vissza a Házba a független kisgazdapárt segítségével, melynek pártvezére fontosnak tartotta, hogy Giigor Miklós visszatérjen a parlamentbe, mindegy, hogy milyen párt táborába. A test gyenge, meggyötört volt, a szellem erős és még pár nappal ezelőtt is, a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításának vitájában teljes fényességében csillogott. 1935-ben Csornán, Miskolcon eltaposta a választási gőzhenger. Nem jutott be a parlamentbe-És nem jutott be időközi választásokon sem. A parlamenten kívül folytatta legitimista munkáját. Közben bicskei plébános lett és az is maradt haláláig. Gömbös Gyula tisztelte, szerette is, de minden politikai törekvésének kérlelhetetlenül gátat vetett. Lovasberény Darányi volt a miniszterelnök, mikor a lovasberényi kerületben időközi választásra került a sor. Griger Miklós a kisgazdapárt és Eckhardt Tibor hozzájárulásától tette függővé, hogy elindul-e a választáson. Eckhardt megadta hozzájárulását és Griger Miklós a kisgazdák segítségével, mint keresztény ellenzéki, hatalmas győzelmet aratott Kommer Gyula Nép-jelölt és Endre László felett. Az első menetben megszerezte az abszolút többséget. A parlamentben tisztelet és megbecsülés fogadta. Első megjelenése napján a kormánypárt egyik viharsarki óriása gúnyos megjegyzést tett rá, ez volt az egyetlen megbántás, ami megválasztása óta érte. — Hát ez azt — kérdezte gúnyosan. Valami lehetett a hangjában, a gesztinában, a tekintetében, mert az a fiatal képviselő azóta kerülte vele a vitát. Később belépett az egyesült kereszténypártba, annak egyik legnépszerűbb s legmunkaképesebb tagja lett. Pártja minden nehéz helyzetben számíthatott rá és számított is. Néhány nagy beszédét őrzi a képviselőház naplója a legújabb időkből is és néhány érdekes népgyűlési beszédéről számoltak be a lapok. Az orvos a karzaton Nagyjelentőségű beszédet mondott legutóbb a mezőgazdasági biztosítási vitában, megállapításainak hatalmas visszhangja támadt. Akkor már a karzaton ült az orvos. Griger azt mondta, hogy kíváncsiságból. Barátai tudták, hogy kötelességből és aggodalommal. Távirat Schuschniggnak ... Együtt aggódott azokkal, akik Ausztria függetlenségéért aggódnak. Mikor Schuschnigg kancellár elmondta nagy beszédét, táviratot küldött neki, régi legitimista barátjának: — Imádkozom érted és Ausztriáért. Az ausztriai események tárgyában interpellálni akart a Ház legközelebbi interpellációs ülésén. Március 9-ikén. Akik ismerték, tudják, milyen tanulmány előzte meg nála a parlamenti felszólalásokat. Napok óta ezzel az interpellációval foglalkozott. Hétfőn délután akart kimenni Sóskútra, ott lakó tanítónő testvéréhez, hogy zavartalanul készülhessen beszédére. Szerdán megy Sóskútra. Holtan. Vasárnap friss, jókedvű volt. Este hazament, éjszaka rosszul lett és szívszélhűdés következtében meghalt. Az egész politikai világot megdöbbentette halálának híre. Az országgyűlés egyik nagy értékét vesztette el benne. Griger Miklós holttestét hétfőn este a Szent Imre kollégiumból átszállították a kerepesi temető halottasházába. Átszállítás előtt a halottat a családtagok és a legközelebbi barátok előtt beszentelték. Az újabb beszentelés szerdán délelőtt 11 órakor lesz a belvárosi ferencrendi templomban. A szertartást Shvoy Lajos székesfehérvári püspök végzi. A sírkereszt már áll... _ A koporsót Sóskútra viszik, ahol csütörtök délelőtt 11 órakor lesz a temetés. Az egyházi szertartásra vonatkozólag még nem történt végleges intézkedés. Griger Miklós úgy rendelkezett, hogy a sóskúti temetőben helyezzék örök nyugalomra. Kiválasztotta a helyet, ahol pihenni fog, a sírkövét is felállíttatta, csak a dátum hiányzik róla: meghalt ekkor és ekkor Régóta készült a halálra. Griger Miklós Griger életpályája Griger Miklós 1880-ban született Körmöcbányán, a budapesti tudományegyetemen szerzett hittudományi doktori oklevelet. Néhány évig káplán, később a besztercebányai papnevelőintézet lelkiigazgatója. Azután áthelyezteti magát a székesfehérvári egyházmegyébe, előbb Bakonysárkányban, majd Sóskúton plébános. Szociálpolitikus, részt vesz a keresztényszocialista mozgalmakban és egy választáson Lukács Lászlóval szemben próbál sikert... Nemcsak a proletárdiktatúra, hanem már az 1918-as októberi forradalom is elszánt ellenfeleinek táborában találja, ezzel üldöztetés, sok izgalom jár, de Griger mindent szívesen vállal. 1920-ban a csornai kerület küldi a nemzetgyűlésbe, ahol feltűnik szónoki képességével. Nem pártvezér, de tekintély s annak a tekintélynek birtokában, melyet a tehetség és az elvhűség ad, 1922-ben, 1926-ban, 1931-ben is megkapja a csornaiak bizalmát. Legitimista, a szociális kérdések szakértője és lelki gazdagsága segítségével megértője minden válságnak, amely végigszánt a szegényeken. — Ottó nem a grófok és a gazdagok, hanem a szegények királya lesz... — ezzel tért haza egyik steenockerzeli útjáról és megalakította a Nemzeti Néppártot. A pártalapítás, sok legitimista politikus ellenzésével találkozott, azonban Grigor nem engedett. A néppel és lehetőleg csak a néppel akart legitimista politikát csinálni.