Pesti Napló, 1939. január (90. évfolyam, 1–25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ Kié legyen egészen 1939 ? Irta: Gróf Haller Gábor Ezerkilencszázharminchat telén nagyon szerettem az életet s mindig a halállal foglalkoztam. Szilveszter éjszakán az egyik követségi főtisztviselő erkélyét kinyitottuk s akkor szinte fülrepesztő harsogással zuhant szívemre Berlin elképzelhetetlenül szilaj mámora. Már akkor zsebemben volt egy levél. Egy szelíd, bájos vidéki városka jóságos professzora írta: foglalkozz a végső dolgokkal, ahogy azt a teológia tudománya mondja az Eskathológiával. Így kaptam, életen triumfáló csöndes figyelmeztetést: foglalkozz a végső dolgokkal... De miért foglalkoztam én e petárdás, ponfettis, masírozó, dalos világi hullámos tengerén a halállal? Ez a lázadó kérdés reámtenyerelt ugyan, de nemsokára valaki leemelte a szívemről s hónapokon át foglalkoztam a végső dolgokkal. Igen, mialatt künn a Dorotheenstrassén is mámoros dalokban bujkált a »sohasem halunk meg« magyar változata, előttem a végső dolgok, die letzten Dinge — ahogy Paul Althaus könyve címéül is tette — meredtek fel, mint a problémák legmélyebbike. És ezóta az életben mindig gondolok a halál utáni életre is.** Ilyen lélekkel nézem az elmúlt esztendőt is s lépek bele az újba. Vájjon mit hoz puttonyában? Hoz-e tényleg boldogságot, amelyet »ólmos eső dobverésével« kopogtatnak jótkívánó emberek a szívünkre. Ki szívből, ki szokásból, ki csak pénzért Ameddig az ember törvénynek tartja e világban az ok és okozati összefüggést, nem sok jót várhat. Helyesebben nem csak jót várhat. Az elmúlt esztendő szekere igaz ugyan, hogy sok-sok boldog eseményt és tényt hozott magyar világunk számára, de sok nyugtalanítót is. Mi lesz a praemisszák konklúziója, az eredők eredménye, sugarak fókusza, amelyik ez új év medrében kell, hogy kiteljesedjék, megvalósuljon és uralkodjék? Nem tudjuk és addig, amíg a jövőt jelenné nem éljük, csak emberi kötelességünket gyakorolhatjuk: reménykedünk, ifizünk. És még valamit tehetünk: dolgozunk. Sok mindenért. De elsősorban azokért az eszmékért, amelyeket magunk elé tűztünk oly sok esztendővel ezelőtt s melyeket Isten parancsának tudva, örököltnek tartunk. Tudjuk jól, ezek megvalósíthatatlanok teljesen, de megközelíthetők nagyon. De ezekért érdemes élni. Sir Galahad azt mondja ezekről az emberi ideákról: »Amiket egyedül érdemes elérni, annak különben is szükségkép örökké elérhetetlennek kell maradnia; a tisztelet távolba, a szeretet közelbe kívánja őket. Bizony közelbe. Ebbe a magyar életbe is. Az igazságot, józanságot, hűséget, tisztességet, emberi jóindulatot, bűnbánatban megtisztult alázatos szolgálatot, rendet, tiszteletet, tiszta szellemiséget. De ezen felül mindezek egyedüli gazdáját, Krisztust, hogy betöltse ezt a világot erkölcsi rendjével, Szent Lelkével és szeretetével. 1939 pitvarán állva jöjjön azért az ő világa teljesen a mi magyar világunkba is bele. Hassa át gyakorlati világunk ezerféle útját és cselekedetét, törvényalkotását és kultúráját, szociális cselekedeteinket és beszédeink tettekre ejző szavát De szükséges mindezt abban a tudatban végeznünk, hogy minden percben a halál réve előtt állunk s egyszer számadásra hív. Sokakat elhívott, de sokakat elhív még. Egyszer mindnyájunkat Uj esztendő! Valóban légy ezeknek az örök eszméknek jegyében új úgy, hogy egyszer győzzenek benned sok gáncsvetés ellenére is. Ezekért harcolni férfias, és hősi dolog. A vártán állani és értük tűzbe menni nagy feladat így éltek eleink is, akik nemzedékek kezéből épen és tisztán adták át ez eszmék fáklyáját. Mi herdálnánk el? Miért? Azért, hogy azok, akik utánunk jönnek, hűtlen és könnyelmű örökösöknek mondjanak? Új kor, új keret, sok új gondolat, így volt ez mindig. De a fundamentumnak, az alapnak mindig ugyanannak kell maradnia, míg változás s mulandóság nekünk, embereknek árnyékunk és sorsunk. Egy évet temettünk. Vájjon eltemettük-e vele hibáinkat? Egy évet üdvözlünk, váljon győz-e benne az, ami szép, nemes, tiszta bennünk? Győz-e szabadságban a belső rend világa, a külső életben? Ha igen, akkor belső szabadságban külső függetlenségért Krisztus lelkével és szellemével a magyarságért, falusi és városi magyarságért folytatott harcunk jussán ez az év nemcsak a mienk, hanem az egyetemes magyarságé is. 1939 az egész magyarságé! Sorompóba, hogy végre béke, győzelem, rend, szabadság, szociális jólét és egység legyenek gyümölcsei. 1939 legyen egészed Krisztusé, hogy a mi drága magyar népünké is lehessen! Sugár László mint férj, Sugár Péter egyetlen gyermeke, szülei és testvérei fájdalomtól megtörten jelentik, hogy Sugár Lászlóné szrja. Grönbaum Sári dec. hó 29-én rövid szenvedés után 30 éves korában elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 1939 január 1-én, vasárnap déli 11.1 órakor a rákoskeresztúri szr. temetőben , kísérjük utolsó útjára. Részvétlátogatások mellőzését kérjük ! 1939 Január 14 Elzsírosodott, köszvényes és reumás egyéneknél reggel éhgyomorra egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz a gyomrot és a beleket alaposan kitisztítja és az emésztőcsatornát biztosan megszabadítja az ott felgyülemlett anyagcseremérgektől. Kérdezze meg orvosát A honvédelmi miniszter köszönete a napilapoknak a légvédelem ügyének támogatásáért Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter szombaton dr. Tóth Lászlóhoz, a Magyar Újságíró Egyesület elnökéhez a következő sajátkezű levelet intézte: »A december 1 és 10 között az ország nagy részében megtartott légvédelmi és légoltalmi gyakorlatok után s a légvédelmi kiépítése szempontjából igen nagy jelentőségű. 1938. év végével kedves kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor megemlékezem arról a Váratlanul odaadó, önzetlen, szakszerű és hathatós közreműködésről, amellyel Méltóságod és a bölcs vezetése alatt álló Magyar Újságíró Egyesületbe tömörült magyar napisajtó minden munkatársa a magyar légvédelmet és légoltalat az egész év folyamán támogatta. Tudom, hogy a budapesti napilapok számára nem egyszerjelentett jelentős áldozatot e támomgatás. És ezért, s e nagy nemzetvédelmi feladatban való önzetlen közreműködésért, melynek légoltalmánk hatalmas előrehaladása nagyban köszönhető, teljes elismerésemet és köszönetemet nyilvánítom, annak a reményemnek adva kifejezést, hogy ez az őszinte és megértő kapcsolat a jövőben sem veszít közvetlenségéből, mert kétségtelen, hogy az eredményes együttműködés úgy a béka napjaiban, mint a megpróbáltatások idején csak a Haza javát szolgálhatja. Méltóságodnak vagyok őszinte tisztelettel vitéz Bartha s. k. Németország fokozott tengeralattjáróépítkezésére Anglia fokozott torpedóromboló építkezéssel felel London, december 8. A sajtó a német kormánynak azt a határozatát, hogy igénybe veszi a német-angol flottaegyezmény bizonyos jogait, olyan intézkedésnek mondja, amelyre Németország teljes mértékben fel van jogosítva. A Times így ír: A tengeralattjárók űrtartalma felemelésének követelésében angol részről hozzá kell járulni. Németország eddig még nem használta ki teljesen a különböző kategóriák hányadát. Ha Németország a mostani megbeszélések eredményeképpen teljesen igénybe venné azokat a »bizonyos dolgokat«, amelyekre az egyezmény alapján kétségtelenül joga van, akkor ez Angliában sem nyugtalanságot nem idézne elő, sem pedig nem adna okot a panaszkodásra, ha sajnálatos is a hajóépítési verseny újrafeléledésének lehetősége. A Daily Telegraph azon a nézeten van, hogy Angliát is arra késztethetné a józan meggondolás, hogy kibővítse építési programját torpedórombolók, kísérőhajók és más hadihajók tekintetében, amelyek alkalmasak a tengeralattjárók elleni küzdelemre. A Daily Express azt véli, hogy Angliának nem lehet kifogása a német indítványokkal szemben. Londonban egyébként biztosra veszik, hogy, Németország fokozott búvárnaszád-építkezésével Anglia fokozott torpedóromboló építkezésel felel. A Daily Mail szerint a német lépés nagy, meglepetést keltett Londonban. Az a hír járta, hogy Hitler a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesztusra készül. Ennélfogva a német eljárást új diplomáciai tevékenység bevezetésének tekintik. A Németország és Olaszország közti szoros viszonyra való tekintettel lehetségesnek tartják, hogy ez a fejlemény bizonyos hatást gyakorolhat Chamberlain és Mussolini római megbeszéléseire. Angol-olasz tárgyalások a német flottaépítkezésekről Róma, december 31. Lord Perth római angol nagykövet szombaton a Chigi-palotában felkereste gróf Ciano külügyiminisztert. Jólértesült körök szerint Anglia nagykövete tájékoztatta Ciano külügyminisztert azokról a tárgyalásokról, amelyek Anglia és Németország szakértői közt Berlinben folytak le a német tengerialattjáró haderő fejlesztéséről. Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítás Az óév utolsó napján, szombaton nyílt meg a Nemzeti Szalon helyiségében az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítás, amely huszonnégy mai, Erdélyben élő magyar művész — festő, szobrász, grafikus, építész és iparművész — java munkáit mutatja be. Erdély képzőművészeti élete az utóbbi időben válságosra fordult: Nagybányát elvesztette, a Barabás Miklós Céh szunnyadó eszméjét nem bírta felébreszteni, művészképzése vezetés nélkül maradt, művészei pedig külön-külön, szétszórtan dolgoznak, társtalan magányban s egymást alig ismerve. Annál meglepőbb maga a művészi eredmény, amelyet ilyen sivár viszonyok mellett az erdélyi magyar művészek csoportja felmutat Ezt a kiállítást — ahogy a katalógus előszava mondja a megismerés láza hajtotta és ösztönözte: bemutatni és felmérni a való helyzetet, úgy, amint van. Nem adhatja talán a mai erdélyi magyar művészet teljességét (Mikola, Ziffer, Krizsán például nincsenek itt), de ebbeli fogyatkozását annál bővebben pótolja a fiatal nemzedék rokonszenves felvonultatásával. A bemutatott anyag különben isten jó átlagos színvonalat biztosít az érdekes kiállításnak. Igazán kiemelkedő művész kettő kerekedik a csoport fölé: Szervátiusz Jenő és Nagy Imre. Előbbi már régebbről ismert, nagyerejű és gazdag képzeletű plasztikus, egyike a legkiválóbb faszobrászoknak, — utóbbi rendkívül kulturált, friss és eredeti tehetségű festő, biztosan komponáló grafikus és üde színekben tobzódó akvarellista, akinek változatos sorozata mintegy a tárlat vezető szólamát szólaltatja meg. Hozzájuk csatlakozik aztán a tehetséges Szolnay Sándor, Gy. Szabó Béla, Gruzda János és Bordy András kiérestt műveivel, a fiatalok csoportjából pedig Fülöp Antal, Karácsony János, Agrikola Lydia, Kováts Ferenc, Jakab Anikó és Leitner Andor. A szobrászok közül főkép Gallasz Nándor, Vágó Gábor, Szabó József és Jakab András kelt komoly figyelmet. Kár, hogy a legzseniálisabb és legsokoldalúbb erdélyi művész, Kós Károly, ezúttal csupán névjegvét adta le egy megkapó építészeti tervével. • Debreczeni László tussrajzai, Gál Ferencné csiki festékes, székely motívumú faliszőnyegei teszik teljessé a kiállítást, amelynek rendezése Vargha László ízlését dicséri, fia. Szombaton déli 12 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítást, amely a Nemzeti Szalon rendezésében és helyiségeiben az erdélyi magyar képzőművészek reprezentáns műveit vonultatja fel. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent Zsindely Ferenc kultuszminisztériumi államtitkár és felesége, Ugron Gábor, vicén Haász Aladár, dr. Schüler Dezső, Némethy Károly, Kratochwill Károly altábornagy, Bethlen Margit grófnő, a magyar és erdélyi művészeti és társadalmi élet számos kiválósága és nagyszámú előkelő közönség. A kiállítás rendezősége és művészei nevében János Áron üdvözölte Zsindely Ferenc államtitkárt, aki rövid beszéddel nyitotta meg a kiállítást. A megnyitás után az államtitkár és az előkelő vendégek megszemlélték a kiállítást.