Pesti Napló, 1939. január (90. évfolyam, 1–25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ Kié legyen egészen 1939 ? Irta: Gróf Haller Gábor Ezerkilencszázharminchat telén nagyon sze­rettem az életet s mindig a halállal foglalkoztam. Szilveszter éjszakán az egyik követségi főtiszt­viselő erkélyét kinyitottuk s akkor szinte fülre­pesztő harsogással zuhant szívem­re Berlin elkép­zelhetetlenül szilaj mámora. Már akkor zsebem­ben volt egy levél. Egy szelíd, bájos vidéki vá­roska jóságos professzora írta: foglalkozz a végső dolgokkal, ahogy azt a teológia tudománya mondja az Eskathológiával. Így kaptam, életen triumfáló csöndes figyelmeztetést: foglalkozz a végső dolgokkal... De miért foglalkoztam én e petárdás, ponfet­tis, masírozó, dalos világi hullámos tengerén a halállal? Ez a lázadó kérdés reámtenyerelt ugyan, de nemsokára valaki leemelte a szívemről s hó­napokon át foglalkoztam a végső dolgokkal. Igen, mialatt künn a Dorotheenstrassén is mámoros dalokban bujkált a »soh­asem halunk meg« ma­gyar változata, előttem a végső dolgok, die letz­ten Dinge — ahogy Paul Althaus könyve címéül is tette — meredtek fel, mint a problémák leg­mélyebbike. És ezóta az életben mindig gondolok a halál utáni életre is.** Ilyen lélekkel nézem az elmúlt esztendőt is s lépek bele az újba. Vájjon mit hoz puttonyában? Hoz-e tényleg boldogságot, amelyet »ólmos eső dobverésével« kopogtatnak jótkívánó emberek a szívünkre. Ki szívből, ki szokásból, ki csak pén­zért Ameddig az ember törvénynek tartja e világ­ban az ok és okozati összefüggést, nem sok jót várhat. Helyesebben nem csak jót várhat. Az el­múlt esztendő szekere igaz ugyan, hogy sok-sok boldog eseményt és tényt hozott magyar világunk számára, de sok nyugtalanítót is. Mi lesz a prae­misszák konklúziója, az eredők eredménye, suga­rak fókusza, amelyik ez új év medrében kell, hogy kiteljesedjék, megvalósuljon és uralkodjék? Nem tudjuk és addig, amíg a jövőt jelenné nem éljük, csak emberi kötelességünket gyakorolhatjuk: reménykedünk, ifizünk. És még valamit tehetünk: dolgozunk. Sok mindenért. De elsősorban azokért az eszmékért, amelyeket magunk elé tűztünk oly sok esztendővel ezelőtt s melyeket Isten paran­csának tudva, örököltnek tartunk. Tudjuk jól, ezek megvalósíthatatlanok teljesen, de megközelíthetők nagyon. De ezekért érdemes élni. Sir Galahad azt mondja ezekről az emberi ideákról: »Amiket egye­dül érdemes elérni, annak különben is szükségkép örökké elérhetetlennek kell maradnia; a tisztelet távolba, a szeretet közelbe kívánja őket.­ Bizony közelbe. Ebbe a magyar életbe is. Az igazságot, józanságot, hűséget, tisztességet, emberi jóindu­latot, bűnbánatban megtisztult alázatos szolgá­latot, rendet, tiszteletet, tiszta szellemiséget. De ezen felül mindezek egyedüli gazdáját, Krisztust, hogy betöltse ezt a világot erkölcsi rendjével, Szent Lelkével és szeretetével. 1939 pitvarán állva jöjjön azért az ő világa teljesen a mi magyar világunkba is bele. Hassa át gyakorlati világunk ezerféle útját és cseleke­detét, törvényalkotását és kultúráját, szociális cselekedeteinket és beszédeink tettekre ejző szavát De szükséges mindezt abban a tudatban vé­geznünk, hogy minden percben a halál réve előtt állunk s egyszer számadásra hív. Sokakat elhí­vott, de sokakat elhív még. Egyszer mindnyá­junkat Uj esztendő! Valóban légy ezeknek az örök eszméknek jegyében új úgy, hogy egyszer győz­zenek benned sok gáncsvetés ellenére is. Ezekért harcolni férfias, és hősi dolog. A vártán állani és értü­k tűzbe menni nagy feladat így éltek eleink is, akik nemzedékek kezéből épen és tisz­tán adták át ez eszmék fáklyáját. Mi herdálnánk el? Miért? Azért, hogy azok, akik utánunk jön­nek, hűtlen és könnyelmű örökösöknek mondja­nak? Új kor, új keret, sok új gondolat, így volt ez mindig. De a fundamentumnak, az alapnak mindig ugyanannak kell maradnia, míg változás s mulandóság nekünk, embereknek árnyékunk és sorsunk. Egy évet temettünk. Vájjon eltemettük-e vele hibáinkat? Egy évet üdvözlünk, váljon győz-e benne az, ami szép, nemes, tiszta bennünk? Győz-e szabadságban a belső rend világa, a külső élet­ben? Ha igen, akkor belső szabadságban külső függetlenségért Krisztus lelkével és szellemével a magyarságért, falusi és városi magyarságért folytatott harcunk jussán ez az év nemcsak a mienk, hanem az egyetemes magyarságé is. 1939 az egész magyarságé! Sorompóba, hogy végre béke, győzelem, rend, szabadság, szociális jólét és egység legyenek gyümölcsei. 1939 legyen egészed Krisztusé, hogy a mi drága magyar népünké is lehessen! Sugár László mint férj, Sugár Péter egyetlen gyermeke, szülei és testvérei fájdalomtól megtörten jelentik, hogy Sugár Lászlóné szrja. Grönbaum Sári dec. hó 29-én rövid szenvedés után 30 éves korában elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 1939 január 1-én, v­asárnap déli 11.1 órakor a rákoskeresztúri szr. temetőben , kísérjük utolsó útjára. Részvétlátogatások mellőzését kérjük ! 1939 Január 1­4 Elzsírosodott, köszvényes és reumás egyének­nél reggel éhgyomorra egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz a gyomrot és a beleket­ alaposan kitisztítja és az emésztőcsatornát bizto­san megszabadítja az ott felgyülemlett anyag­cseremérgektől. Kérdezze meg orvosát A honvédelmi miniszter köszönete a napilapoknak a légvédelem ügyének támogatásáért Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter szombaton dr. Tóth Lászlóhoz, a Magyar Újság­író Egyesület elnökéhez a következő sajátkezű levelet intézte: »A december 1 és 10 között az ország nagy részében megtartott légvédelmi és légoltalmi gyakorlatok után s a légvédelmi ki­építése szempontjából igen nagy jelentőségű. 1938. év végével kedves kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor megemlékezem arról a Vá­ratlanul odaadó, önzetlen, szakszerű és hathatós közreműködésről, amellyel Méltóságod és a bölcs vezetése alatt álló Magyar Újságíró Egyesületbe tömörült magyar napisajtó minden munkatársa a magyar légvédelmet és légoltal­­at az egész év folyamán támogatta. Tudom, hogy a budapesti napilapok számára nem egyszer­­jelentett jelentős áldozatot e tám­om­gatás. És ezért, s e nagy nemzetvédelmi feladatban való önzetlen közreműködésért, melynek légoltal­­mánk hatalmas előrehaladása nagyban köszön­­hető, teljes elismerésemet és köszönetemet nyilvá­­nítom, annak a reményemnek adva kifejezést, hogy ez az őszinte és megértő kapcsolat a­­ jövő­­ben sem veszít közvetlenségéből, mert kétségtelen, hogy az eredményes együttműködés úgy a béka napjaiban, mint a megpróbáltatások idején csak­ a Haza javát szolgálhatja. Méltóságodnak vagyok őszinte tisztelettel vitéz Bartha s. k. Németország fokozott tengeralattjáró­építkezésére Anglia fokozott torpedóromboló építkezéssel felel London, december 8. A sajtó a német kormánynak azt a határoza­tát, hogy igénybe veszi a német-angol flottaegyez­mény bizonyos jogait, olyan intézkedésnek mondja, amelyre Németország teljes mértékben fel van jo­gosítva. A Times így ír: A tengeralattjárók űrtar­talma felemelésének követelésében angol részről hozzá kell járulni. Németország eddig még nem használta ki teljesen a különböző kategóriák há­nyadát. Ha Németország a mostani megbeszélések eredményeképpen teljesen igénybe venné azokat a »bizonyos dolgokat«, amelyekre az egyezmény alapján kétségtelenül joga van, akkor ez Angliá­ban sem nyugtalanságot nem idézne elő, sem pe­dig nem adna okot a panaszkodásra, ha sajnála­tos is a hajóépítési verseny újrafeléledésének le­hetősége. A Daily Telegraph azon a nézeten van, hogy Angliát is arra késztethetné a józan meggondo­lás, hogy ki­bővítse építési programját torpedó­rombolók, kísérőhajók és más hadihajók tekinte­tében, amelyek alkalmasak a tengeralattjárók elleni küzdelemre. A Daily Express azt véli, hogy Angliának nem lehet kifogása a német indítványokkal szemben. Londonban egyébként biztosra veszik, hogy, Németország fokozott búvárnaszád-építkezésével Anglia fokozott torpedóromboló építkezés­el felel. A Daily Mail szerint a német lépés nagy, meglepetést keltett Londonban. Az a hír járta, hogy Hitler a fegyverkezési verseny megszünte­tését célzó gesztusra készül. Ennélfogva a német­ eljárást új diplomáciai tevékenység bevezetésé­nek tekintik. A Németország és Olaszország közti szoros viszonyra való tekintettel lehetségesnek tartják, hogy ez a fejlemény bizonyos hatást gyakorolhat Chamberlain és Mussolini római megbeszéléseire. Angol-olasz tárgyalások a német flottaépítkezésekről Róma, december 31. Lord Perth római angol nagykövet szombaton a Chigi-palotában felkereste gróf Ciano külügyi­minisztert. Jólértesült körök szerint Anglia nagy­követe tájékoztatta Ciano külügyminisztert azokról a tárgyalásokról, amelyek Anglia és Németország szakértői közt Berlinben folytak le a német tengeri­alattjáró haderő fejlesztéséről. Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítás Az ó­év utolsó napján, szombaton nyílt meg a Nemzeti Szalon helyiségében az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítás, amely huszonnégy mai, Erdélyben élő magyar művész — festő, szobrász, grafikus, építész és iparművész — java munkáit mutatja be. Erdély képzőművészeti élete az utóbbi időben válságosra fordult: Nagybányát elvesztette, a Barabás Miklós Céh szunnyadó eszméjét nem bírta felébreszteni, művészképzése vezetés nélkül maradt, művészei pedig külön-külön, szétszórtan dolgoznak, társtalan magányban s egymást alig ismerve. Annál meglepőbb maga a művészi ered­mény, amelyet ilyen sivár viszonyok mellett az erdélyi magyar művészek csoportja felmutat Ezt a kiállítást — ahogy a katalógus előszava mondja a megismerés láza hajtotta és ösztönözte: be­mutatni és felmérni a való helyzetet, úgy, amint van. Nem adhatja talán a mai erdélyi magyar művészet teljességét (Mikola, Ziffer, Krizsán pél­dául nincsenek itt), de ebbeli fogyatkozását annál bővebben pótolja a fiatal nemzedék rokonszenves felvonultatásával. A bemutatott anyag különben isten jó átlagos színvonalat biztosít az érdekes ki­állításnak. Igazán kiemelkedő művész kettő kere­kedik a csoport fölé: Szervátiusz Jenő és Nagy Imre. Előbbi már régebbről ismert, nagyerejű és gazdag képzeletű plasztikus, egyike a legkiválóbb faszobrászoknak, — utóbbi rendkívül kulturált, friss és eredeti tehetségű festő, biztosan kompo­­­­náló grafikus és üde színekben tobzódó akva­rellista, akinek változatos sorozata mintegy a tárlat vezető­ szólamát szólaltatja meg. Hozzájuk csatla­kozik aztán a tehetséges Szolnay Sándor, Gy. Szabó Béla, Gruzda János és Bordy András ki­érestt műveivel, a fiatalok csoportjából pedig Fülöp Antal, Karácsony János, Agrikola Lydia, Kováts Ferenc, Jakab Anikó és Leitner Andor. A szobrászok közül főkép Gallasz Nándor, Vágó Gábor, Szabó József és Jakab András kelt komoly figyelmet. Kár, hogy a legzseniálisabb és legsok­oldalúbb erdélyi művész, Kós Károly, ezúttal csu­pán névjegvét adta le egy megkapó építészeti tervével. • Debreczeni László tussrajzai, Gál Ferencné csiki­ festékes, székely motívumú faliszőnyegei teszik teljessé a kiállítást, amelynek rendezése Vargha László ízlését dicséri, fia. Szombaton déli 12 órakor ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Kiállítást, amely a Nemzeti Szalon rendezésében és helyiségeiben az erdélyi magyar képzőművészek repre­zentáns műveit vonultatja fel. Az ünnepélyes meg­nyitáson megjelent Zsindely Ferenc kultuszminiszté­riumi államtitkár és felesége, Ugron Gábor, vicén Haász Aladár, dr. Schüler Dezső, Némethy Károly, Kratochwill Károly altábornagy, Bethlen Margit grófnő, a magyar és erdélyi művészeti és társadalmi élet számos kiválósága és nagyszámú előkelő közönség. A kiállítás rendezősége és művészei nevében János Áron üdvözölte Zsindely Ferenc államtitkárt, aki rö­­vid beszéddel nyitotta meg a kiállítást. A megnyitás után az államtitkár és az előkelő vendégek megszem­lélték a kiállítást.

Next