Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

10 Szerda PESTI NAPLÓ 1939 február 1 Anglia nemzetvédelme Megkezdődött az „önkéntes nemzetvédelmi jelentkezés" utolsó kísértete, amelynek megh­úsi­ása esetén Anglia bevezeti a v.dköte£ezettséget London, január. (A Pesti Napló szerkesztőségétől.) Amióta csak kiderült, hogy a müncheni meg­egyezés nem hozta meg Európa számára a várt európai kiengesztelődést, Angliában két áramlat küzd egymással. Mind a kettő felismeri, hogy az idő parancsa az angol néptől önvédelmi készült­ségének rohamos kiépítését követeli. Míg azon­ban az egyik irányzat azt vallja, hogy a biro­dalmat fenyegető veszélyek Angliát az általános védkötelezettség bevezetésére kényszerítik, a másik továbbra is kitart az önkéntes honvé­delmi szolgálat régi angol alapelvei mellett. Igen érdekes, hogy a védkötelezettség bevezetését most mindenekelőtt baloldali körök követelik, míg az önkéntes szolgálat demokratikus ideálját inkább a jobboldal, vagyis a konzervatívok kép­viselik. „Nemzeti összeírás" A baloldal már hónapok óta nyomást gyako­rol a kormányra, hogy szánja el magát az úgyne­vezett nemzeti összeírás (nation register) meg­valósítására, mely felölelje a népesség minden ré­tegét és mindenkinek kijelölje a helyét a háború esetén teljesítendő szolgálatban. A Chamberlain kormány mind mostanáig­ ellenállt ennek a nyo­másnak és úgy határozott, hogy Anglia népét önkéntes jelentkezésre szólítja fel. Az eddigi ter­vek szerint Anglia védelmét tehát az önkéntes szolgálat alapján szervezik meg. Cham­ber­lain­­maga jelentette ki, hogy a védkötelezettség ellent­mond a szabadságról és demokráci­ról alkotott angol eszménynek. A kormány döntése azonban még nem végleges. A nagy szervező kampány, mely ezekben a napokban megindul, csak végső kísérletnek mondható. Az önkéntes szolgálatnak három hónapi próbaidőt adnak, abban a remény­ben, hogy az angol nép teljesíteni fogja a haza iránti kötelességét, annál is inkább, mivel ezt minden egyes egyén önfentartási ösztöne is meg­követeli. H.'áiryok 'Az eddigi tapasztalatok nem a legkedvezőb­bek. Nagybritannia védelmi berendezkedései érzé­keny hiányokat mutatnak. Az utolsó hónapok folyamán nyilvánvalóvá lett, hogy még a legfon­tosabb védelmi és segélynyújtási alakulatok sem rendelkeznek kielégítő emberanyaggal. A kor­mány viszont úgy véli, hogy a visszáságok csak a lakosság tájékozatlanságából származnak és ha a nép összessége őszinte és kimerítő tájékoztatást kap, a hiányok hamarosan orvosolva lesznek. A jelentkezési felhívás épúgy vonatkozik a katonai alakulatokra, mint a légelhárítás félig katonai alakulatú szervezteire, valamint a polgári nem­zetvédelem különböző organizációira. Az összes védelmi berendezkedések emberszükségletét egy­előre 1­0­0 főre becsülik. A legnagyobb igén­ye­ket a légelhárítás önkéntes alakulatai támasztják, melyeknek egymagukban körülbelül egymillió emberre van szükségük. Az alapelvek Az egész toborzási kampány alapelveit Sir John Anderson, a polgári honvédelem megszerve­zésével megbízott lord főpecsétőr a következő sza­vakban foglalta össze: »Sajnos, számolnunk kell egy háború lehető­ségével, noha korántsem állítjuk, hogy a háború küszöbön áll, vagy egyáltalán a közeljövőben ki fog törni. Ha azonban sor kerül a háborúra, ez a háborúnak egészen új fajtája lesz, mely nem en­ged majd időt arra, hogy csak kitörése után te­gyük meg előkészületeinket. Ez a háború két tekintetben különbözni fog mindattól, amit Ang­lia egy évezred alatt tapasztalt. Kétségenkívül az országunk ellen irányuló invázió formáját fogja ölteni, éspedig hirtelen, gyors és valószínűleg folytonosan megújuló légi invázióra számítha­tunk. A légitámadások minden bizonnyal elsősor­ban katonai célpontok ellen irányuluak minjd, de egyúttal próbára fogják tenni a megtámadott or­szág egész lakosságának bátorságát és kitartá­sát is.« As els'i és as uto'só csata Bármi is következzék. Sir John Anderson nem félti Angliát: »A történelem azt mutatja, hogy mi angolok rossz startolók vagyunk, de annál állóképesebbnek mutatkozunk. Azt mondják ró­lunk hogy minden ütközetet elvesztünk, kivéve az utolsót és végeredményben mégis csak az utolsó csata a döntő. Mindig az volt a metódu­sunk, hogy csak lassan gyűjtsük az erőnket, de állandóan­ fokozzuk tartalékjainkat és végül is le­győz­hete­tlenek vagyunk«. A bizalom azonban a régi tapasztalatokban még nem elég Az új veszedelmek új feladatok elé állítják az angol népet Elkerülhetetlenül szük­séges a polgári lakosság megszervezése, hiszen mint Anderson mondotta, a jövendő háborúban a lakosság összessége hadviselővé válik. Az angol kormánykörök most belátták, hogy a beszédek és felhívások nem elegendők az angol nép tájé­koztatására. Más után kell az angol millióknak megmagyarázni, hogy milyen módon állíthatják idejüket, erejüket, áldozatkészségüket a honvéde­lem szolgálatába. A háborúra való felkészülés ma oly bonyolultá vált, hogy nemcsak a hadse­reg, a flotta és a légi haderő megfelelő kiépíté­sét kívánja, hanem körülbelül száz különböző front mögötti szervezet kifejlesztését is. Kézikönyv a háborús szolgálatról Mindezeknek az alakulatoknak a jellegéről, kívánalmairól és a szolgálatra való jelentkezés lehetőségeiről tájékoztat a kormány, »National Service Handbook« cím alatt megjelent új kézi­könyve. Ez az állami kiadvány tulajdonképpen összefoglaló kalauz, mely megmutatja, hogy a lakosság minden egyes tagja,­­ férfi és asszony egyaránt — miképpen teljesítheti kötelességét a nemzet közösségével szemben. A tájékoztatás annál szükségesebb volt, miután a különböző korosztályok és foglalkozási ágak, sőt a külön­böző­­érdeklődésű körök számára is más és más lehetőségek állnak nyitva, s persze más felada­tok várnak a férfiak, mint az asszonyokra. Igen az asszonyokra! Hiszen — és ez a jövendő háború­nak egyik legsajátosabb jelensége lesz — ma már nyilvánvaló, hogy a nők szolgálatteljesítése époly fontos, mint a férfiaké. Már az is biztos, hogy Anglia háború esetén egyenruhás női had­sereget fog felállítani, mely ugyan nem veszi majd ki részét a frontszolgálatból, de annál fon­tosabb feladatok teljesítésére lesz hivatott majd a »Hinterland«-ban. A 18 oldalas kézikönyv minden idők egyik le­g­hatalmasabb vállalkozása. Bámulatosan rövid idő alatt készült el és három napon belül 20 mil­lió példányban került kiosztásra. Nagy-Britannia minden háztartása magkapja a nemzeti szolgálat kézikönyvét. Számolva a brit szigeteket lakó né­pek nemzeti­ érzékenységével, három különböző kiadást készítettek. Az egyik angol címerrel el­látva, angol nyelven jelent meg, a másik ugyan­csak­ angol nyelven, de a skót címerrel, míg a har­madik velszi címerrel és velszi nyelven. A férfiak és a nők munkája háborúban Mint már említettük, a könyv száznál több különböző szervezetet ismertet. Persze cikkünk keretében még csak puszta felsorolások is teljesen lehetetlenek. Elégedjünk meg annyival, hogy a fiatalabb férfiak számára elsősorban a különböző militáris szárazföldi, légi és tengeri haderők jön­nek tekintetbe a maguk számos önkéntes alakula­taival. Az idősebb férfiak jelentkezését mindenek­előtt a számos légvédelmi mentő-, megfigyelő-, egészségügyi- és tűzoltószervezet számára várják el. (A katonailag megszervezett tűzoltóságra a légi támadásra készülő Angliában hatalmas sze­rep vár.) Ezenkívül szükség lesz korosabb fér­fiakra a segédrendőrségnél, a városok kiürítésé­nél és a lakosság elszállítására. A légvédelem az asszonyok közreműködésére épúgy igényt tart, mint a­ férfiakéra, de mindenekelőtt mint mentők, betegápolók, sebesültszállítók és a behívott fér­fiak munkáját magukra vállaló, ugyancsak kato­nailag megszervezett alakulatok tagjai jönnek számításba. A londoni tűzoltóságnak egyedü­l i 1000 női önkéntesre van szüksége, akik mint a légi­támadások alkalmával mozgósítandó gépkocsik sofőrjei teljesítenek majd szolgálatot. A National Service Handbook részletesen le­írja a különböző szervezetek munkakörét és fel­adatait, úgy, hogy ebből a könyvecskéből meg­döbbentő erővel tárul elénk a jövendő háborújá­nak minden mozzanata. Akiknek nem szabad jelen­tkezniök Az önkéntes jelentkezésre való felhívással egy­idejűleg a kormány egy másik tájékoztatót is ki­bocsátott, és pedig azok számára, akik­­ ne je­lentkezzenek! A múlt háborújának tapasztalatai arra tanítottak, hogy rengeteg zavar támadhat abból, ha életfontosságú üzemek munkásai a há­borús lelkesedéstől hajtva, elhagyják munkahe­lyeiket. A jövendő háborúban a termelés zavar­talan biztosítása még jóval fontosabb lesz, mint a múltban volt. Az az egykori felfogás, hogy az, aki nem teljesít katonai, szolgálatot, megszegi hazafias kötelességét, ma már nem érvényes. A háború én úgy fog folyni a front mögött, mint­ a fronton. Sőt még a veszély sem lesz sokkal ki­sebb. Ezért a férfilakosságnak körülbelül a fele azt az utasítást kapja a kormánytól, hogy tartóz­kodjék az önkéntes jelentkezéstől. A szakminisz­tériumok több száz foglalkozási ágat állítottak össze, melyeknek zavartalan továbbműködése a hadviselő ország számára nélkülözhetetlen lesz. Körülbelül 6 millió férfi tartozik ezekhez a szak­mákhoz. Természetesen már jó előre gondoskodnak arról, hogy lehetőleg az idősebb munkások és al­kalmazottak maradjanak meg az úgynevezett »reserved ocupations« kötelékeiben. Vagyis az életfontosságú üzemekben háború esetén körül­belül 3 millió 45 évesnél idősebb munkás folytatja majd a munkát. Az asszonyokra viszont csak igen kis mértékben érvényesek ezek a korlátozá­sok. Érthetőkép főleg a hadfelszerelési iparokban dolgozók tartoznak a »zárolt« foglalkozási ágak közé, de a felsorolásban néhány meglepetést is találunk, melyek a kívül levő számára nem egé­szen érthetőek, így például az összes szakácsokat, statisztikusokat, ékszerészeket a kormány eltiltja az önkéntes jelentkezéstől. Lehetséges lesz-e ? .. • Az előkészületek arra vallanak, hogy Nagy-Britannia megpróbálja régi alapelvei fenntar­tása mellett a­ nép teljes felkészülését megvalósí­tani. Már a legközelebbi hetek folyamán bebizo­nyosodik majd, hogy lehetséges-e ilyen demokra­tikus eszközökkel lépést tartani más országok más metódusaival. A 20 millió toborzó könyv el­osztását roppant arányú propagandahadjárat kíséri, mely szónoki emelvényről és a mozi­vá­szonról egyaránt figyelmezteti a lakosságot az országot fenyegető veszélyekre és az ebből eredő kötelességekre. A felvilágosító és toborzó kam­pányban a kormány tagjain kívül különbség nélkül vesznek részt az angol közélet kiváló­ságai. Ráskay László. Halálos autógázolásért 2000 pengőre ítélték Odescalchi Miklós herceget Debrecen, január 31. Herceg Odescalchi Miklós múlt év októberében a debreceni köztemető közelében gépkocsijával elgázolta Varrja Gábor negyvenötéves cipészmestert, aki feleségé­vel haladt az úton. Varga a klinikára való szállítása közben meghalt. A herceg ellen gondatlanságból okozott emberölés címén eljárás indult. Ma tárgyalta az ügyet a debreceni törvényszék. A herceg azzal véd­ekezett, hogy a sötétben csak az utolsó pillanatban vette észre a­ házaspárt, akik át akartak menni a túloldalra. A bíró­ság a herceget húsznapi elzárásra átváltoztatható két­ezer pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész és a sértett képviselője az ítéletet tudomásul vette, a herceg és védője fellebbezett. ELMER RICE regénye rWvvWLja.A* AChcíu>€u*t\ Uaq Cf-

Next