Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
■t arr Szerda ra esetleg közérdekű volt és ne azok a tömegek maradjanak itt, akik bármilyen dehonesztálás, vagy üldözés ellenére változatlanul folytatják majd a maguk illegális tevékenységét. — Elsősorban tehát azt vizsgálnám meg, hogy kik az idegenek. Kivándorlási lajstromba kell tenni őket, mert képtelenség kiütni egy család kezéből a kenyeret, azután azt mondani, hogy most pedig maradj itt és sétálj Budapest utcáin. Mi lesz az ilyen emberekből! Vagy zsebmetsző, vagy orgyilkos, vagy bolsevista agitátor. A kivándorlás előkészítése nélkül a törvény végrehajthatatlan . Az idegennek minősített zsidóság kivándoroltatása olyan nagy nemzetközi vonatkozású probléma, amelynek helyes előkészítése nélkül e törvénynek vagy szégyenletes és barbár pogromszerű irányzathoz kell vezetnie, vagy csődöt mond és végrehajthatatlanná válik. Az 1914 óta bevándorolt zsidóság kitelepítése mellett fel kell állítani a másik cezúrát is, amelynek időpontja az emancipációval kezdődik. Az 1867 óta bevándorolt zsidóságot illetőleg azt a posztulátumot kötném ki, hogy itttartózkodásának közérdekű voltát igazolja. Az 1867 előtt bevándorolt zsidósággal szemben általánosságban megszorító intézkedést tennék és ez az, hogy akik bizonyos bűncselekményeket követtek el, akik akár kommunizmus alatt kompromittálták magukat, akár pedig a nemzet gazdasági és pénzügyi érdekei ellen súlyosabban vétettek, szintén kerüljenek rá a kivándorlási listára. A maradék zsidósággal szemben, amely nem esik bele a kivándoroltatási lajstromba, felállítanám az általános numerus clausus elvét. Az igazságos numerus clausus Én mindig úgy véltem, hogy a numerus clausus nem minősíthető igazságtalanságnak, sőt megfordítva, a numerus clausus az egyforma osztó igazság álláspontjának felel meg. Mert ha 6 százalék zsidó és 94 százalék nemzsidó, így szövegezném ezt a problémát: nemzsidó elemnek joga van 91 százalékos érvényesülésre ebben az országban. Ennek az általános numerus claus 6Usnak keretén belül lehetővé kell tenni természetesen a kompenzálást. Ha a közhivatali pályákon, a hadseregben és egyéb területen a zsidóságnak nem engedjük meg, hogy egyáltalán helyet foglaljon, akkor a gazdasági pályákon aránylag magasabb százalékot lehetne engedélyezni. De nem kellene ezeket a rendelkezéseket bizonyos megbélyegző tendenciákkal kísérni. A gazdasági életben a gyakorlati szükségességek szerint foglalkozási áganként kell felállítani a végrehajtás mértékét. Nem hiszem, hogy a nemzet érdekében cselekszik az, aki jobban gyűlöli a zsidóságot, mint ahogy szereti a saját fajtáját. (Nagy taps az ellenzéken.) Nem lehet, nem szabad helyeselnem olyan intézkedéseket, amelyek ártanak a zsidó, de ártanak a keresztény társadalomnak is. .(Semmi veszedelmet nem látok a zsidóság szavazati jogának gyakorlásában** — Az egyenjogúság tekintetében közjogi téren mennék a legmesszebbre. Miért! mert semmi komoly veszedelmet nem látok a 6 százalékos zsidóság szavazati jogának gyakorlásában. Viszont lehetett volna komoly veszedelem, ha a törvényjavaslat eredeti szövegét tartják fenn. Nem is tudom megérteni, hogy a javaslat eredeti kodifikálása során ilyen veszélyes intézkedést hogyan vehettek fel. A zsidóság, mint külön népcsoport küldené ide a maga 14—16 képviselőjét. Előfordulhatna olyan parlamenti helyzet, amikor a nemzeti akarat determinálása ettől a 14-16 zsidó képviselőtől függene, mint ahogyan a közelmúltban felvidéki képviselőtársaim 17 szavazata adta meg az akkori kormánynak a többséget. A 6 százalékos zsidószavazatban nem látok semmiféle veszedelmet, mert keverve van a többi magyar között és maguk a zsidók is ezt kívánják. Külön választva ezeket a szavazatokat bomlasztó elemmé válhatnának, amelyeknek súlya alatt az egész magyar közjogi élet darabokra hullhatna. A félvérek — A félvérekkel szemben — csak egy álláspontra lehet helyezkedni. Amelyik félvér keresztény vallású, az keresztény, amelyik félvér zsidó vallású, az zsidó. Ez az egyszerű és természetes megoldás. Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a keresztény megoldás is. Eckhardt Tibor: Abban a pillanatban, amikor áttérünk a fajbiológiai álláspontra, olyan bomlasztó elemet viszünk bele a magyar társadalomba, amely az ország közéletét és a nemzet jövőjét megrázkódtatással, sőt a legsúlyosabb katasztrófával fenyegeti. A tájkeveredésben a korcsok, a mislingek gyártásában a veszedelmet abban látom, hogy diszharmonikus lelkű emberek keletkeznek, cik-cakban politizáló emberek. (Taps.) — A jövőben ezt meg kell akadályozni. De elkezdeni a magyar életben a véranalízist, a családfakutatást, a molesztálásokat, a gyanúsításokat, az egymás kipusztításának kíméletlen, visszataszító és magyartalan rendszerét, ez ellen felháborodottan tiltakozom, nem vagyok hajlandó ilyen rendelkezéseket megszavazni. Horváth Zoltán: Hát Imrédy hová kerül! Cikkcakkbal : _ . Eckhardt Tibor: Nagyon jól tudom, hogy ez a __felfogásom homlokegyenest ellenkezik Vecsér képviselő úr felfogásával, aki azt mondotta, hogy a törvényjavaslat helyesen indult ki, amikor a félvéreket a zsidókhoz sorolja. Szerinte az ilyen keresztezettek körülbelül tízszeresen vannak képviselve az őrültek házában, az idegszanatóriumokban és az öngyilkosok között is. Szerinte a természet ösztönösen tiltakozik a keresztezés ellen. Felállította Mecsér képviselő úr azt az elvet, hogy hat, generáción keresztül, ha magyar visszakeresztezés történik, akkor újból fajtisztának vehető ivadékig jutunk el. Innen ered az ókori bölcseknek a betegsziglen való vértisztaságkifejezés. Eckhardt Tibor e szavait a Ház nagy derültséggel fogadta, amely még csak fokozódott, amikor Horváth Zoltán közbekiáltott: — Hát Imrédyvel hogy állunk? A fajbiológiai bumeráng Eckhardt Tibor: Nem tartom helyesnek a keresztezést, de nem tartom helyesnek, hogy a keresztezett keresztényekre rásüssék a zsidóság bélyegét akkor, amikor személy szerint is rosszabb helyzetbe kerülnek a valóságos zsidóknál, mert ezeknek meglesz az érdekképviseletük, viszont mi történik ezekkel a szerencsétlen kitaszítottakkal? — Ha a Ház többsége arra az álláspontra helyezkedik, hogy a tájbiológiáink érvényt szerez, akkor én is arra az álláspontra helyezkedem, hogy szerezzünk érvényt annak maradéktalanul. (Nagy helyeslés és taps az ellenzéken.) Horváth Zoltán: Megnézzük, hogy ki lehet miniszterelnök. Fábián Béla: Nézzük meg a képviselőknél! Mózes Sándor: Nagy baj volna. Eckhardt Tibor: Minden túlzás megbosszulja magát a magánéletben és a közéletben is. Ez a fajbiológiai bumeráng nagyon sok közéleti embernek a fejét fogja még bezúzni, ha letérve a tisztességes magyar alapról, a fajbiológiai álláspontra helyezkedik. — Az ember nemcsak húsból és vérből áll, telke is van. Elfelejthetjük-e, hogy keresztény magyar emberek a lelkükben élik át azt a tragédiát, amit ez a javaslat a számukra jelent. Mi taszítsuk el őket a zsidókhoz akkor, amikor a zsidókat sem tudjuk kiszorítani, mert többen vannak, mintsem azt az ország kára és pusztulása nélkül meg lehetne tenni. Magyar ember ilyen törvényjavaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg. Azt mondják, ha a néger datolyára éhezik, kivágja a fát. Itt is néger módszert látunk. Imrédy vágta a fát, és Csecsér András ette folyton a datolyát. (Percekig tartó óriási derültség a Ház minden oldalán.) Soltész János: A fa Imrédyé. Drózdy Győző: Imrédy nem volt néger. Horváth Zoltán: Zsidó! (Nagy zaj a kormánypárton.) Hagyjuk békében a keresztény családokat Eckhardt Tibor. Én nem tudom ezeket a négermetódusokat magamévátenni és ilyenekkel szemben a leghatározottabban szembeszállók. — A zsidótörvény szempontjából nem az egyén, hanem a család keresztény, vagy zsidó volta vizsgálandó. Nem szabad elfelejteni, hogy a családon épült fel a nemzet, nem lehet felbontani a családot. Nem lehet az apákat, nagyapákat, vagy nagymamákat indexre tenni és ugyanakkor azt kívánni, hogy a gyermekek tiszteljék a szülőket. A keresztény családokban hagyjuk békében azokat, akik esetleg zsidó származásúak. Ahol a lemenők, a gyermekek, keresztényeknek minősülnek, ott a felmenőt nem lehet zsidónak deklarálni. Addig ne tessék családvédelemről, keresztény erkölcsről beszélni, amíg ezeknek a követelményeknek nem tesznek eleget. PESTI NAPLÓ 1939 március 13 A tűzharcosok és a felvidéki zsidók kérdése Nem tudom megszavazni a javaslatnak ama részét sem, amely a világháború idején a frontokon létrejött bajtársi egységet robbantja fel. Nem tudom, hogy szám szerint mit jelent ezz a kérdés, de nem tartom lehetőnek és megengedhetőnek, hogy azok a tűzharcosok, akik igazoltan megtették hazájukkal szemben kötelességüket, azok a hadiözvegyek, vagy hadirokkantak, szűk százalék keretébe szoríttassanak be és esetleg kívül maradjanak olyanok, akiknek minden igényük megvolna arra, hogy a százalékba kerüljenek. Mert hiszen egy nemzet akkor várhat és akkor követelheti a legmesszebbmenő áldozatokat, ha ezekkel szemben a hálának és a köszönetnek legalább is minimális adóját lerója. (Helyeslés az ellenzéken.) — A Felvidéket nem lehet különválasztani a zsidókérdés szempontjából. A Felvidékkel kapcsolatban a kormánynak egyszerűen annak az elvnek leszögezésére kellene szorítkozni, hogy a Felvidéken azok a zsidók, akik húsz esztendőn keresztül magyaroknak vallották magukat, akkor, amikor magyarnak lenni csak áldozatot jelentett, egyenjogú magyar állampolgárok, a többiek pedig a zsidótörvény alá tartoznak. „Nem tudom keresztény gazdaságpolitikának minősíteni, ha a keresztényt bekényszerítik a zsidó hatalmi pozíciókba“ . A zsidókérdésnek van olyan része is, amelynek a törvényben való szabályozása rendkívül hiányos. Pedig ez a kérdés lényege, nem tudom keresztény gazdaságpolitikának minősíteni azt, amikor a keresztényt belekényszerítik a zsidó hatalmi pozíciókba. Ebben az országban centrális probléma: a helytelen nemzeti vagyon- és jövedelemelosztás korrektúrája. Erre vonatkozólag a törvényjavaslat semmit sem nyújt. Ma aktuális kérdés a keresztény tőke behelyettesítése a zsidó monopóliumok helyébe. A zsidóság értelmes rétegei maguk is belátják, hogy nekik is szükségük van a keresztény nagytőkével és a keresztény társadalommal való társulásra. Arra az álláspontra kell helyezkedni, amely ma az Egyesült Államoktól kezdve Romániáig megvan, részvénytársasági formát csak olyan vállalatnak lehessen engedélyezni, ahol a részvénytöbbség magyar kézben van. Ez nemcsak zsidókérdés, de általában az idegen tőke térfoglalásának problémája. Eddig ezzel a kérdéssel kizárólag mint magyar problémával foglalkoztam — mondotta Eckhardt Tibor, akinek beszédideje ekkor lejárt, tízperces meghosszabbítást kért, amit a Ház megadott. — Ennek a kérdésnek azonban súlyos nemzetközi kihatásai vannak. Megtörtént-e a javaslat nemzetközi előkészítése? — Ennek az egész javaslatnak a sorsát más lelkiállapotban szemlélném, ha tudnám azt, aminek az ellenkezőjét tudom, hogy a javaslatnak megfelelő nemzetközi előkészítése már előzőleg megtörtént, hogy a javaslattal kapcsolatban a kivándoroltatás problémáját a nemzetközi fórumok már komolyan tárgyalták és elintézték. Tájékoztatták-e a külföldet a mi tisztességes intencióink tekintetében! Tudnak-e ezekről a világ ama hatalmasságai, amelyektől a mi becsületünk és gazdasági létünk megítélése szempontjából nagyon sok függ. Utalok Hitler kancellár beszédére is: »Németország népe élj, vagyis exportálj, vagy halj meg!«. Hitler úgy látja, hogy a nálunk sokkal hatalmasabb Németbirodalom vagy tud exportálni, vagy meg kell halnia. Hát nekünk szabad-e belpolitikánkat olyan vágányra átcsúsztatnunk, ahol a külföld részéről nagyon súlyos konzekvenciákra, esetleg retorziókra lehet számítani? Nemcsak a javaslatban látom a hibákat, hanem a volt miniszterelnök módszereiben is, ahogyan ezeket a kérdéseket a közvélemény elé vitte abban a bomlasztó és destruktív állapotban, ami az egész országban szerteáramlik. Éppen ezért álltam és állok Teleki miniszterelnök úr mellé, mert tőle a nemzet tisztességes erőinek összefogását, a zsidókérdésnek emberséges, tisztességes, európai és magyar megoldását remélem. Eckhardt Tibor ezután arról beszélt, hogy 1985 óta sokszor igyekezett a Házban a kiengesztelő és áthidaló szerepét játszani. Éppen ezért úgy érzi, joga van kérni a kormánytól, hogy fontolják meg azokat a nemzeti és erkölcsi szempontokat, hasznos és üdvös elveket, amelyek jobb megoldást jelentenek. Tessék véget vetni a nemzetrontásnak! — Azt az izgatást, azt a rágalomhadjáratot, — folytatta — amely vagy zsidónak, vagy legalább zsidóbérencnek minősít mindenkit, aki nem hajlandó a farkascsordával együtt üvölteni, azt nem lehet tovább tűrni. Van keemyet, van keresztény, van magyar tisztesség, tessék ezt helyreállítani. Tessék a zsidótörvény után irgalmatlanul leszámolni a nemzeti nyugalom, becsület, tisztesség megrontóival és akkor lesz nemzeti egység, akkor automatikusan lehullanak a válaszfalak, ép akkor, de csak akkor lesz magyar jövendő. De a nemzetrontásnak tessék véget vetni! Eckhardt Tibor beszédét hosszas tapssal és éljenzéssel fogadták balközépen, baloldalon és a szélsőbaloldalon. Elsőnek Sztranyavszky Sándor gratulált, majd sorra sietnek hozzá a képviselők és melegen üdvözlik a kisgazdapárt vezérét. Szerdán: interpellációk A következő felszólaló Rajniss Ferenc volt. — Soha sehol egy szellemi mozgalmat nem lehet harc nélkül megvívni. Ennek a törvénynek alapján lehet rendet teremteni az országban, de tessék igazságot szolgáltatni azoknak is, akik megkezdték a küzdelmet és akik most börtönben, internálótáborban ülnek. A zsidótörvényt sokan a magyar alkotmány állítólagos sérelmeivel próbálják megakadályozni. El akarja hitetni ez a propaganda a laikus közvéleménynyel, hogy a zsidókérdés törvényes megoldására irányuló minden cselekedet sérti az ezeréves közjogi tradíció legbensőbb szellemét. Rajniss Ferenc azzal végezte beszédét, hogy világnézeti meggyőződésére hivatkozva elfogadja ezt a javaslatot, mert bármilyen nehéz is lehet a zsidótörvény végrehajtása, mégis meg kell csinálni a nemzet jövője szempontjából. Darányi Kálmán elnök ezután enunciálta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délelőtt 10 órakor tartja, napirendjén a zsidótörvényjavaslat folytatólagos vitája szerepel Az interpellációkra 12 órakor térnek át. A Ház ülése 2 óra után néhány perccel véget ért. Bányalégrobbanás Törökországban 23 halott Isztanbul, február 28. A kozlui kőszénbányában bányalégrobbanás történt, amelynek 23 halálos, 2 súlyosan és 10 könnyebben sebesült áldozata van. NE KÍNLÓDJUNK ha nem muszáj! Ideges fájdalmak, fejfájás, fogfájás, női gyengélkedés stb. idején kitűnő gyógyszer az 1, 3 és 8 ostyás dobozokban minden gyógyszertárban kapható ALGOCRATINE