Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

■t arr rw Szerda esetleg közérdekű volt és ne azok a tömegek marad­janak itt, akik bármilyen dehonesztálás, vagy üldözés ellenére változatlanul folytalják majd a maguk illegá­lis tevékenységét. — Elsősorban tehát azt vizsgálnám meg, hogy kik az idegenek. Kivándorlási lajstromba kell tenni őket, mert képtelenség kiütni egy család kezéből a kenyeret, azután azt mondani, hogy most pedig maradj itt és sétálj Budapest uecáin. Mi lesz az ilyen emberekből! Vagy zsebmetsző, vagy orgyilkos, vagy bolsevista agitátor. A kivándorlás előkészítése nélkül a törvény végrehajthatatlan — Az idegennek minősített zsidóság kivándorolta­tása olyan nagy nemzetközi vonatkozású probléma, amelynek helyes előkészítése nélkül e törvénynek- vagy szégyenletes és barbár pogromszerű irányzathoz kell ve­zetnie, vagy csődöt mond és végrehajthatatlanná válik. Az 1914 óta bevándorolt zsidóság kitelepítése mellett fel kell állítani a másik cezúrát is, amelynek időpontja az emancipációval kezdődik. Az 1867 óta bevándorolt zsidó­ságot illetőleg azt a posztulátumot kötném ki, hogy itt- tartózkodásának közérdekű voltát igazolja. Az 1867 előtt bevándorolt zsidósággal szemben általánosságban meg­szorító intézkedést tennék és ez az, hogy akik bizonyos bűncselekményeket követtek el, akik akár kommunizmus alatt kompromittálták magukat, akár pedig a nemzet gazdasági és pénzügyi érdekei ellen súlyosabban vétet­tek, szintén kerüljenek rá a kivándorlási listára. A ma­radék zsidósággal szemben, amely nem esik bele a ki- vándoroltatási lajstromba, felállítanám az általános nu­merus clausus elvét. Az igazságos numerus clausus Én mindig úgy véltem, hogy a numerus clausus nem minősíthető igazságtalanságnak, sőt megfordítva, a numerus clausus az egyforma osztó igazság állás­pontjának felel meg. Mert ha 6 százalék zsidó és 94 százalék nemzsidó, így szövegezném ezt a problémát: nemzsidó elemnek joga van 9i százalékos érvényesülésre ebben az országban. Ennek az általános numerus clau- 6Usnak keretén belül lehetővé kell tenni természetesen a kompenzálást. Ha a közhivatali pályákon, a hadse­regben és egyéb területen a zsidóságnak nem enged- jük-meg, hogy egyáltalán helyet foglaljon, akkor a gaz­dasági pályákon aránylag magasabb százalékot lehetne engedélyezni. De nem kellene ezeket a rendelkezéseket bizonyos megbélyegző tendenciákkal kísérni. A gazda­sági életben a gyakorlati szükségességek szerint fog­lalkozási áganként kell felállítani a végrehajtás mér­téket. Nem hiszem, hogy a nemzet érdekében cselekszik az, aki jobban gyűlöli a zsidóságot, mint ahogy szereti a saját fajtáját. (Nagy taps az ellenzéken.) Nem lehet, nem szabad helyeselnem olyan intézkedéseket, amelyek ártanak a zsidó, de ártanak a keresztény társadalom­nak is. ,(Semmi veszedelmet nem látok a zsidóság szavazati jogáiiak gyakorlásában** — Az egyenjogúság tekintetében közjogi téren men­nék a legmesszebbre. Miért! mert semmi komoly vesze­delmet nem látok a 6 százalékos zsidóság szavazati jogá­nak gyakorlásában. Viszont lehetett volna komoly vesze­delem, ha a törvényjavaslat eredeti szövegét tartják fenn. Nem is tudom megérteni, hogy a javaslat eredeti kodifikálása során ilyen veszélyes intézkedést hogyan vehettek felt A zsidóság, mint külön népcsoport küldené ide a maga 14—16 képviselőjét. Előfordulhatna olyan parlamenti helyzet, amikor a nemzeti akarat determi- nálása ettől a» 14-16 zsidó képviselőtől függene, mint ahogyan a közelmúltban felvidéki képviselőtársaim 17 szavazata adta meg az akkori kormánynak a többséget. A 6 százalékos zsidószavazatban nem látok semmiféle veszedelmet, mert keverve van a többi magyar között és maguk a zsidók is ezt kívánják. Külön választva ezeket a szavazatokat bomlasztó elemmé válhatnának, amelyeknek súlya alatt az egész magyar közjogi élet darabokra hullhatna. A félvérek — A félvérekkel szemben — csak egy álláspontra le­het helyezkedni. Amelyik félvér keresztényvallású, az ke­resztény, amelyik félvér zsidóuallású, az zsidó. Ez az egyszerű és természetes megoldás. Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a keresztény megöl- das is. Eckhardt Tibor: Abban a pillanatban, amikor átté­rünk a fajbiológiai álláspontra, olyan bomlasztó elemet viszünk bele a magyar társadalomba, amely az ország közéletét és a nemzet jövőjét megrázkódtatással, sőt a legsúlgosubb katasztrófával fenyegeti. A fájkeveredés- ben a korcsok,' a mislingek gyártásában a veszedelmet abban látom, hogy diszharmonikus lelkű emberek ke­letkeznek, cik-cakban politizáló emberek. (Taps.) — A jövőben ezt meg kell akadályozni. De elkez­deni a magyar életben a véranalízist, a családfakuba- tást, a molesztálásokat, a gyanúsításokat, az egymás kipusztításának kíméletlen, visszataszító és ^ magyar­talan rendszerét, ez ellen felháborodottan tiltakozom, nem vagyok hajlandó ilyen rendelkezéseket megsza- vazni. Horváth Zoltán: Hát Imrédy hová kerül! Cikk­cakkbat , _ . Eckhardt Tibor: Nagyon jól tudom, hogy ez a __fel­fogásom homlokegyenest ellenkezik Uecsér képviselő úr felfogásával, aki azt mondotta, hogy a törvényjavaslat helyesen indult ki, amikor a félvéreket a zsidókhoz so­rolja. Szerinte az ilyen keresztezettek körülbelül tíz­szeresen vannak képviselve az őrültek házában, az ideg- szanatóriumokban és az öngyilkosok között is. Szerinte a természet ösztönösen tiltakozik a keresztezés ellen. Felállította Mecsér képviselő úr azt az elvet, hogy hat. generáción keresztül, ha magyar visszakeresztezés tör­ténik, akkor újból fajtisztának vehető ivadékig jutunk el. Innen ered az ókori bölcseknek a hetegiziglen való vért isztasagkifejetém. PESTI NAPLÓ Eckhardt Tibor e szavait a Ház nagy derültséggel fogadta, amely még csak fokozódott, amikor Horváth Zoltán közbekiáltott: — Hát Imrédyvel hogy állunk? A fajbiológiai bumeráng Eckhardt Tibor: Nem tartom helyesnek a kereszte­zést, de nem tartom helyesnek, hogy a keresztezett keresztényekre rásüssék a zsidóság bélyegét akkor, amikor személy szerint is rosszabb helyzetbe kerülnek a valóságos zsidóknál, mert ezeknek meglesz az érdek­képviseletük, viszont mi történik ezekkel a szerencsét­len kitaszítottakkal? — Ha a Ház többsége arra az álláspontra helyez­kedik, hogy a tájbiológiáink érvényt szerez, akkor én is arra az álláspontra helyezkedem, hogy szerezzünk érvényt annak maradéktalanul. (Nagy helyeslés és taps az ellenzéken.) Horváth Zoltán: Megnézzük, hogy ki lehet minisz­terelnök. Fábián Béla: Nézzük meg a képviselőknél! Mózes Sándor: Nagy baj volna. Eckhardt Tibor: Minden túlzás megbosszulja magát a magánéletben és a közéletben is. Ez a fajbiológiai bumeráng nagyon sok közéleti embernek a fejét fogia még bezúzni, ha letérve a tisztességes magyar alapról, a fajbiológiai álláspontra helyezkedik. — Az ember nemcsak húsból és vérből áll, telke is van. Elfelejtlhetjük-e, hogy keresztény magyar emberek a lelkűkben élik át azt a tragédiát, amit ez a javaslat a számukra jelent. Mi taszítsuk el őket a zsidókhoz ak­1939 március 1 3 kor, amikor a zsidókat sem tudjuk kiszorítani, mert töb­ben vannak, mintsem azt az ország kára és pusztulása nélkül meg lehetne tenni. Magyar ember ilyen törvény- javaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg. Azt mondják, ha a néger datolyára éhezik, kivágja a fát. Itt is négermódszert látunk. Imrédy vágta a fát, és ífe- csér András ette folyton a datolyát. (Percekig tartó óriási derültség a Ház minden oldalán.) Soltész János: A fa Imrédyé. Drózdy Győző; Imrédy nem volt néger. Horváth Zoltán: Zsidó! (Nagy zaj a kormánypárton.) Hagyjuk békében a keresztény családokat Eckhardt Tibor: Én nem tudom ezeket a négermetó- dmsokat magamévá (tenni és ilyenekkel szemben a leg­határozottabban szembeszállók. — A zsidótörvény szempontjából nem az egyén, hanem a család keresztény, vagy zsidó volta vizsgá­landó. Nem szabad elfelejteni, hogy a családon épült fel a nemzet, nem lehet felbontani a családot. Nem lehet az apákat, nagyapákat, vagy nagymamákat indexre' tenni és ugyanakkor azt kívánni, hogy a gyer­mekek tiszteljék a szülőket. A keresztény családokban hagyjuk bekében azokat, akik esetleg zsidó szárma­zásúak. Ahol a lemenők, a gyermekek, keresztények­nek minősülnek, ott a felmenőt nem lehet zsidónak deklarálni. Addig ne tessék családvédelemről, keresz­tény erkölcsről beszélni, amíg ezeknek a követelmé­nyeknek nem tesznek eleget. A tűzharcosok és a felvidéki zsidók kérdése — Nem tudom megszavazni a javaslatnak ama ré­szét sem, amely a világháború idején a frontokon létre­jött bajtársi egységet robbantja fel. Nem tudom, hogy számszerint mit jelent er/, a kérdés, de nem tartom lehe­tőnek és megengedhetőnek, hogy azok a tűzharcosok, akik igazoltan megtették hazájukkal szemben kötelességüket, azok a hadiözvegyek, vagy hadirokkantak, szűk százalék keretébe szoríttassanak be és esetleg kívül maradjanak olyanok, akiknek minden igényük megvolna arra, hogy a százalékba kerüljenek. Mert hiszen egy nemzet akkor várhat és akkor követelheti a legmesszebbmenő áldoza­tokat, ha ezekkel szemben a hálának és a köszönetnek legalább is minimális adóját lerója. (Helyeslés az ellen­zéken.) — A Felvidéket nem lehet különválasztani a zsidó­kérdés szempontjából. A Felvidékkel kapcsolatban a kor­mánynak egyszerűen annak az elvnek leszögezésére kel­lene szorítkozni, hogy a Felvidéken azok a zsidók, akik húsz esztendőn keresztül magyaroknak vallották magu­kat, akkor, amikor magyarnak lenni csak áldozatot jelentett, egyenjogú magyar állampolgárok, a többiek pedig a zsidótörvény alá tartoznak. „Nem tudom keresztény gazdaságpolitikának minősíteni, ha a keresztényt bekényszerítik a zsidó hatalmi pozíciókba“ — A zsidókérdésnek van olyan része is, amelynek a törvényben való szabályozása rendkívül hiányos. ' Pedig ez a kérdés lényege, jjem tudom keresztény gaz­daságpolitikának minősíteni azt, amikor a keresztényt belekényszeritik a zsidó hatalmi pozíciókba. Ebben az országban centrális probléma: a helytelen nemzeti va­gyon- és jövedelemelosztás korrektúrája. Erre vonat­kozólag a törvényjavaslat semmit sem nyújt. Ma ak­tuális kérdés a keresztény tőke behelyettesítése a zsidó monopóliumok helyébe. A zsidóság értelmes rétegei maguk is belátják, hogy nekik is szükségük van a ke­resztény nagytőkével és a keresztény társadalommal való társulásra. Arra az álláspontra kell helyezkedni, amely ma az Egyesült Államoktól kezdve Romániáig megvan: részvénytársasági formát csak olyan vállalat­nak lehesseen engedélyezni, ahol a részvénytöbbség ma­gyar kézben van. Ez nemcsak zsidókérdés, de általában az idegen tőke térfoglalásának problémája. — Eddig ezzel a kérdéssel kizárólag mint magyar problémával foglalkoztam — mondotta Eckhardt Tibor, akinek beszédideje ekkor lejárt, tízperces meghosszabbí­tást kért, amit a Ház megadott. — Ennek a kérdésnek azonban súlyos nemzetközi kihatásai vannak. Megtörtént-e a javaslat nemzetközi előkészítése? — Ennek az egész javaslatnak a sorsát más lelki­állapotban szemlélném, ha tudnám azt, aminek az ellen­kezőjét tudom, hogy a javaslatnak megfelelő nemzetközi előkészítése már előzőleg megtörtént, hogy a javaslattal kapcsolatban a kivándoroltatás problémáját a nemzet­közi fórumok már komolyan tárgyalták és elintézték. Tájékoztatták-e a külföldet a mi tisztességes inten­cióink tekintetében! Tudnak-e ezekről a világ ama hatalmasságai, amelyektől a mi becsületünk és gazda sági létünk megítélése szempontjából nagyon sok függ. Utalok Hitler kancellár besredére is: »Németország népe élj, vagyis exportálj, vagy halj meg!«. Hitler úgylátja, hogy a nálunk sokkal hatalmasabb Németbirodalorn vagy tud exportálni, vagy meg kell halnia. Hát nekünk szabad-e belpolitikánkat olyan vágányra átesúsztat- nnnk, ahol a külföld részéről nagyon súlyos konzekven­ciákra, esetleg retorziókra lehet számítani? Nemcsak' a javaslatban látom a hibákat, hanem a volt miniszter­elnök módszereiben is, ahogyan ezeket a kérdéseket a közvélemény elé vitte abban a bomlasztó és destruktív állapotban, ami az egész országban szerteáramlik. Éppen ezért álltam és állok Teleki miniszterelnök úr mellé, mert tőle a nemzet tisztességes erőinek összefogá­sát, a zsidókérdésnek emberséges, tisztességes, európai és magyar megoldását remélem. Eckhardt Tibor ezután arról beszélt, hogy 1985 óta sokszor igyekezett a Házban a kiengesztelő és áthidaló szerepét játszani. Éppen ezért úgy érzi, joga van kérni a kormánytól, hogy fontolják meg azokat a nemzeti és erkölcsi szempontokat, hasznos és üdvös elveket, amelyek jobb megoldást jelentenek. Tessék végetvetni a nemzetrontásnak! — Azt az izgatást, azt a rágalomhadjáratot, — foly­tatta — amely vagy zsidónak, vagy legalább zsidóbérenc­nek minősít mindenkit, aki nem hajlandó a farkascsor­dával együtt üvölteni, azt nem lehet tovább tűrni. Van keemüet, vaa keresztény, van magyar tisztesség, tessék ezt helyreállítani. Tessék a zsidótörvény után irgalmat­lanul leszámolni a nemzeti nyugalom, becsület, tisztesség megrontóival és akkor lesz nemzeti egység, akkor auto­matikusan lehullanak a válaszfalak, ép akkor, de csak akkor lesz magyar jövendő. De a nemzetrontásnak tessék végetvetni! Eckhardt Tibor beszédét hosszas tapssal és éljen­zéssel fogadták balközépen, baloldalon és a szélsőbal­oldalon. Elsőnek Sztranyavszky Sándor gratulált, majd sorra sietnek hozzá a képviselők és melegen üdvözlik a kisgazdapárt vezérét. Szerdán: interpellációk A következő felszólaló Rajnlss Ferenc volt. — Soha sehol egy szellemi mozgalmat nem lehet harc nélkül megvívni. Ennek a törvénynek alapján lehet rendet teremteni az országban, de tessék igazságot szolgáltatni azoknak is, akik megkezdték a küzdelmet és akik most börtönben, internálótáborban ülnek. — A zsidótörvényt sokan a magyar alkotmány állítólagos sérelmeivel próbálják megakadályozni. El akarja hitetni ez a propaganda a laikus közvélemény­nyel, hogy a zsidókérdés törvényes megoldására irá­nyuló minden cselekedet sérti az ezeréves közjogi tra­díció legbensőbb szellemét. Rajniss Ferenc azzal végezte beszédét, hogy világ­nézeti meggyőződésére hivatkozva elfogadja ezt a ja­vaslatot, mert bármilyen nehéz is lehet a zsidótör­vény végrehajtása, mégis meg kell csinálni a nemzet jövője szempontjából. Darányi Kálmán elnök ezután enunciálta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délelőtt 10 ódakor tartja, napirendjén a zsidótörvényjavaslat folytatólagos vitája szerepel Az interpellációkra 12 órakor térnek át. A Ház ülése 2 óra után néhány perccel véget ért. i Bányalégrobbanás Törökországban 23 halott Isztanbul, február 28. A kozlui kőszénbányában bányalégrobbanás tör­tént, amelynek 23 halálos, 2 súlyosan és 10 könnyebben sebesült áldozata van. NE KÍNLÓDJUNK ha nem muszáj! Ideges fájdalmak, fejfájás, fogfájás, női gyengélke­dés stb. idején kitűnő gyógyszer az 1, 3 és 8 ostyás dobozokban minden gyógyszertárban kapható ALGOCRATINE

Next

/
Thumbnails
Contents