Pesti Napló, 1939. június (90. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-01 / 123. szám
ma janin* 1 külpolitikai helyzetünket. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. A német határ közelében újbóli megr akarok azonban emlékezni a Birodalomról, amelyhez meghitt baráti kapcsolatok fűznek. A felelőtlen elemek mindig szemben fogják találni magukat a magyar állam erejével Tudomásom van arról, hogy felelőtlen elemek,olyanok, akik azt hiszik, hogy érdemeket szereznek felsőbb német helyeken, ha nekünk igyekeznek nehézségeket támasztani, néha tapintatlanul beleavatkoznak belső életünkbe. Az ilyenek szemben fogják magukat találni a jövőben is a magyar állam erejével, de megkapják büntetésüket a Német birodalomban is, mert a német kormány, valahányszor megalapozott panaszunk van arra vonatkozólag, hogy polgárai tapintatlanul illetéktelen befolyást óhajtanak miránk gyakorolni, nekünk elégtételt ad és az ilyen kilengéseket megtorolja. A Németbirodalom vezetői tudatában vannak annak, hogy sokmillió magyar ember őszinte barátsága a birodalom részére is politikai és gazdasági érték és nem óhajtják ezt az értéket néhány megvadult fantáziájú propagandista úgyszólván érthetetlen céljainak feláldozni. Itt rá kell mutatnom arra is, hogy minél nagyobb megértést és megbecsülést fogunk tanúsítani németajkú honfitársaink iránt, annál kevesebb lesz a súrlódási felület köztünk és a Német Birodalom között. Ezt azt hiszem, kevésbé kell Sopron városában mondanom, ahol az együttélés folytán a magyar és németajkúak között a szükséges kölcsönös megértés és bizalom már kifejlődött, ahol megbecsülik az egymásban rejlő különleges nemzeti értékeket. A magyar barátságra lehet és érdemes építeni . Nem hagyjuk, hogy a magyar föld nemzetiségei és közénk idegenek éket verjenek. Erre különösen az utóbbi időben, amikor megnehezült az idők járása Közép-Európa népei felett, különösen erős törekvések nyilvánulnak meg. A berlin-római tengelyre nehezedő nyomás mindig erősebb lesz. Ennek eddigi eredménye az, hogy ellenállóképessége nőtt. De azért valószínű, hogy ez a meggondolatlan nyomás még erősödni fog. Ilyen időkben különösen meg kell mutatni, hogy a magyar barátságra lehet és érdemes építeni. Nem hiszem, hogy a nagy népek, bármilyen politikai csoportba is tartozzanak, ne tudják, hogy a magyar nemzeti becsületnek követelménye, hogy hívek maradjunk önmagunkhoz, hívek maradjunk elhivatottságunkhoz a Kárpátok medencéjében, hívek maradjunk barátainkhoz, mert csak így lehetünk méltóak arra a bizalomra, amellyel velünk szemben az egész elfogulatlan Európa viseltetik. — Minden néppel szemben fennáll egy bizonyos nemzetközi — hogy úgy mondjam — lemérlegelés és ennek serpenyőjében azt merném mondani, hogy jó helyet foglalunk el. Mert olyan szerepet játszunk, amely inkább felel meg lelki tulajdonságainknak, mint erőviszonyainknak. Aminek annál nagyobb értéket tulajdoníthatunk, mert gyarapodó fizikai erőnk is népünk lelki tulajdonságain épül fel. A nemzeteknek a megbízhatóság és a jóhírnév legalább olyan értéket jelent, mint egy pénzintézetnek vagy gazdasági vállalatnak. — Mélységes megnyugvással látom, hogy a mi népünket nemcsak fizikai téren, de az erkölcsiekben is bátor, elszánt népnek ismerik. Ezért bíznak jövőnkben. Ezért politikai súlyunk lemérlegelésénél már előre leszámítolják biztos jövőnket és ezért játsszuk azt a szerepet a népek számításaiban, amelyet jelenleg tényleg játszunk. Békét ígérek és nyugalmat . Azt mondottam, mikor bemutatkoztam, hogy nem ígérhetek előre semmi lényegeset, mert becsületesen nem is ígérhettem. Ez különben tel- Leleplezték a kormányzó arcképét Hajdú megye közgyűlési termében Debrecen, május 31. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága már régebben elhatározta, hogy megfesteti a kormányzó arcképét a közgyűlési terem számára. Az arckép leleplezése a szerdai közgyűlés keretében történt meg. Az ünnepi beszédet Molnár Zoltán hajdúshadházi református lelkész mondotta. A vármegye a magáénak vallja a kormányzót, — mondotta többek között — testét a kunság földje adta ugyan, de lelkét a debreceni kollégium. Majd a vármegye közönsége nevében fogadalmat tett, hogy a hajdúság népe törhetetlenül követi tovább a kormányzót ezután is, mint a magyar élniakarás és a magyar honszeretet élő szimbólumát. Az arckép leleplezése után sor került a nyugdíjazás következtében megüresedett főjegyzői állás betöltésére. A közgyűlés egyhangúlag Uzonyi Barna másodfőjegyzőt választotta meg erre a tisztségre, míg másodfőjegyző Jóna Mátyás lett. Egyévi börtönre ítéltek egy erdélyi magyar katolikus papot Bukarest, május 31. A kolozsvári katonai törvényszék egyévi börtönre ítélte Vajda József római katolikus lelkészt. Vajda a vádirat szerint az országban külföldi tiltott iratokat terjesztett. Az epekövek, az idősült epehólyaggyulladás és a hurutog sárgaság kezelésében reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz, kevés forró vízzel keverve és kortyonként bevéve, gyakran rendkívül hatásos. Kérdezze meg orvosát! jesen megfelel külpolitikánk alapelveinek is. — De most ígérni fogok. — Békét ígérek és nyugalmat, amennyiben ez tőlünk függ, mert enélkül munka és termelés el sem képzelhető. A béke alatt azonban nem a megalkuvás és lemondás békéjét értem. — Mindenkinek megadjuk, ami jogosan megilleti, de mindenkitől számon vesszük saját jogainkat. — Ígérek éberséget és védelmet az egyesek és az összesség részére. — És végül ígérek magyar jövőt magyar légkörben, amelyben mindenki, apák és fiúk, közelvagy távollevők meg fogják találni életfeltételeiket fokozódó életszükségleteik kielégítésére. Gróf Csáky István beszédét percekig tartó lelkes éljenzés és taps fogadta. A világ népeinek jóléte az együttműködésben rejlik, nem a viszálykodásban — mondta az angol király Kanadában London, május 31. A brit-columbiai Victoriában az angol királyi pár tiszteletére rendezett hivatalos ünnepségen VI. György király beszédet mondott, amelyben Kanadáról mint a nyugati és keleti félteke közötti összekötő kapocsról emlékezett meg. Egy napon a világ népei majd felismerik, — mondotta a király — hogy jólétük az együttműködésben, nem pedig a viszálykodásban rejlik. A király végül köszönetet mondott a kanadai népnek azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben őt és a királynét kanadai útjuk alkalmával részesítették. Roosevelt körútra indul Meg akarja ismerni az amerikai nép véleményét és kívánságait Hydepark (Newyork), május 31. Roosevelt elnök bejelentette, hogy június 15-én elutazik Washingtonból hosszabb körutazásra. Az utazásnak célja, hogy megismerje a népnek kormányával és politikájával szemben tanúsított véleményét. T Kártyabotrány ASSZONYOK REGÉNY KÖZÖTT Irtai HUNYADY SÁNDOR 43 A paradicsommadár komikusnak találta ezt a hálálkodást. Gúnyosan utasította rendre a férjét: — Mért nem mutatkozol be mingyárt a lánynak?! Az öregúr haragosan nézett a feleségére: — Úgy kellene, hogy bemutatkozzam! Be is, mutatkozom! — Rózsi felé fordult, megemelte kopott kalapját. — Nevem Kemény! Nagyon hálás vagyok, hogy észrevette az akasztómat! Otthon még sohasem történt meg, hogy valami bajomat észrevegyék! Az asszony a foga között sziszegte: — Be vagy te rúgva, Lajos? — a nyakába kerítette hermelin képjét és ingerült mozdulattal vette el a retiküljét Rózsitól. Aztán kerekre édesedett az arca. Évához fordult, megölelte: — Szervusz, drágám! Látlak holnap valahol?! Holnapután, úgy tudom, együtt vagyunk híva Korányiékhoz, csütörtökön nálam! Ne felejtsd el! Felírtad? És még- egyszer szervusz! Köszönöm a kedvességeidet! Minden nagyon édes volt... igaz, mivolt az a hideg édesség?! — Passzírozott rizs! — felelte türelmesen a háziasszony. — Édes volt! A humort repülőgépen hozattad?! Gyalog jött! A vásárcsarnokban ren-. Teltem meg a halasnál! — mondta mosolyogva a háziasszony. A paradicsommadár lelkesen kacagott: — Gyalog jött! Remek! Napá! Csók. Ne felejtsd szerdát! És mégegyszer szervusz rosszaság! És azt se felejtsd el, hogy nagyon szeretünk téged, rosszaság! A társaság távozott, hallatszott, hogy kint az utcán hogy kínlódik sofőrjük a kihűlt motorral. A házaspár visszament a hallba, egyedül voltak. Éva fölsóhajtott: — Na, hála az Égnek! Nemsokára vége! Renén és Stefin kívül már csak két bridzsparti van odabent. Ha azok is elmennek, előcipelhetjük a hencsereket és lefekhetünk! — Igazán elfáradtál?! — kérdezte sajnálkozva Ádám. ■— Csak ideges lettem! ■— Miért? Ez az estély igazán remekül sikerült. Mindenki jól érezte magát. Téged valósággal ünnepeltek! — Túlságosan! Éppen ez a baj! Mindegy. Nem érted! — mondta Éva. Ádám arca ragyogott: — Nem is akarok érteni semmit! Boldog vagyok! _ .... Az asszony halkan nevetett: ■— Láttam! Olyan sugárzó képpel csináltad a homnőröket, mint egy vendéglős! — kedvesen kacsintott az urára. — Milyen kalandor véred van! Úgy feszítettél ebben a nagy kínnal átrendezett két szobában, ebben a nyomorúságos kis kertben, mintha ez csak a kastélyod egyik szárnya lenne! A többi terem hátul van! Odafönt! A levegőben! Ádám hangja nagyon önérzetes lett: — Ne félj! Lesz házunk! Nemsokára lesz házunk! Építhetünk magunknak! — Igazán?!, _ Miből csipkelődött azasszony. A házigazda büszke gesztust tett: ■— Megindultak a dolgaim! — Éppen ma este?! — Részben! Sokszor magyaráztam neked, hogy milyen fontos dolgok dőlnek el társaságban, vacsorákon. Ma például arra kértelek, hogy legyél kedves ahhoz a franciához, aki itt volt. Engedelmeskedtél és kedves voltál. Erre tudod, hogy mi történt?! — Mi? — Ez a francia a csóti cukor. Annyira megtetszettél neki, hogy valószínűleg én fogom megépíteni egy hatezer holdas mintauradalom összes belső útjait, csatornáit és keskenyvágányúját! Éva nevetett: — Én tetszettem meg és te építesz! Mesébevaló! Ádám egy kissé zavartan mosakodott: •— Belátom, hogy a dolognak volna valami szépséghibája, ha én nem lennék mellékesei! Jó mérnök! Dehát annak érzem magamat! A házaspár nekiállt, hogy friss kávét főzzön a vendégeknek. A borszeszláng már régen égett a búza alatt. Most forrt föl harmadszor a kávé. Éva szalvétával a kezében igazgatta a forró edényt, oda sem figyelt, hogy miket beszél az ura a Vezér hatalmáról és valami kőbányáról, vágyakozva sóhajtott: — Remélem, ez lesz ma este az utolsó kávé! Ádám éppen felelni akart, amikor a terrasz felől bejött a hallba René. A kezében egy hosszúszálú rózsa volt. Negédesen megérintette a virággal a férfi arcát. Úgy mondta, mintha féltékeny lenne: — Mit csinálnak itt? A háziaknak nem szabad összebújni! — Éva friss kávét főz és én segítek neki! — mentegetőzött a házigazda. (Folytatása következik.)