Pesti Napló, 1939. augusztus (90. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

PESTI NAPLÓ' 193(1 augusztus í •' CHAMBERLAIN: „a helyzet aggasztó, de ha sikerülne helyreállítani a népek bizalmát az európai államok békés szándékaiban, nem volna olyan kérdés, amit ne lehetne háború nélkül megoldani** Mz angol miniszterelnök nagy beszéde az angoi-fnancia-orosz tárgyalásokról, a távolkeleti helyzetről s a béke és háború problémájáról Szombatön utazik Moszkvába az egyesült angol-francia katonai küldöttség London, július 31. Az angol alsobäz hétfői ülésén Chamberlain miniszterelnök Dalton, Adams, Rathbone és Thurtle képviselők kérdéseire a következőket jelentette be: a moszkvai katonai tárgyalások A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai megbeszéléseket indítani. 1'Az angol és a francia kormány ehhez hozzájárult. Ennélfogva intézkedések történtek, hegy angol és francia katonai képviselők küldessenek ki Moszk­vába olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Az a szán­dékunk, hogy a katonai megbeszélésekkel párhu­zamosan folytatjuk a politikai megbeszéléseket, hogy végleges megállapodásra jussunk a politikai egyezmény feltételeit illetően. Az angol küldöttség vezetője: Sir Reginaid tPlunkett-Ernle-Erle-Drax tengernagy, a király első íőhadsegéde, továbbá Sir Charles Burnett légi tábornagy és John Heyivood vezérőrnagy lesz. Rathbone képviselő: Megmondhatja-e a mi­niszterelnök megközelítőleg, hogy mikor indul­nak meg azok a tárgyalások, amelyek szerinte oly gyorsan kezdődnek, ahogy csak lehetséges? Chamberlain miniszterelnök: Azt még nehéz megmondani. Adams képviselő: Természetesen feltehetjük a küldöttség személyi összetételéből, hogy a meg­beszélések haditengerészeti és légi dolgokra fog­nak kiterjedni. Chamberlain miniszterelnök: Ez világos. M lengyel pénzügyi tárgyalások Ifjabb Henderson Arthur kérdésére kijelen­tette Chamberlain miniszterelnök, hogy a jelen pillanatban nincs újabb mondanivalója a Len­gyelországgal folyó pénzügyi megbeszélésekről, amelyek még folyamatban vannak. A felmerült nehézségek — mondotta — technikai jellegűek- Reméljük, hogy kiküszöbölhetők, de attól tartunk, hogy nem lehet idejekorán áthidalni azokat, hogy még a nyári szünet előtt az alsóház elé terjeszt­hetnék a szükséges törvényjavaslatokat. ú szabadéivá ellenzék vezére leszerelési konferenciát javasol Hitler és Mussolini részvételével Az alsóház délutáni ülésén Sinclair képviselő, a szabadelvű ellenzék vezére a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életrehívott békearcvonal tagállamai között gazdasági együtt­működésre van szükség, beleértve a külkereskede­lem akadálytalan lebonyolítását és a nyersanya­gokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Németorszá­got és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint a haderő korlátozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihoz. Dalton munkáspárti képviselő kérdést inté­zett a kormányhoz, vájjon igaz-e az, ho’gy a moszkvai tárgyalásokat, eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy ért­hetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szüksé­ges volna, — mondotta — hogy lord Halifax Moszkvába utazzék, vagy pedig hogy Mólótovot meghívják Londonba. Chamberlain: „Vigyázni kell m nden szóra .. .** Chamberlain miniszterelnök, akit a kormány­párt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között, amidőn ké­nyes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit ki­ejtenek. Különösen tartózkodni keli a tárgyaló felek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásá­tól, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika főiránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnne fel. hogy a brit miniszterelnök és külügyminiszterének külpolitikai elhatározá­sait illetőleg nem volna meg az egység. — Dalion képviselő kérdésére, — mondotta — hogy mit tettünk máreius óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország tö­rekvéseinél fogva bármely arevonal fontos ténye­zője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogv ezek az államok is résztvegyrnek n békearevnnalhan. Dalton be­szédéből azt tűnik ki. hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország. „R közvetett tárradds végzetes lehet** — Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény lét­rejötte körüli késedelmet kizárólag a brit kor­mány okozta volna. Különösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igyekezett volna minket reábírni arra, hogy a magunk ré­széről a szovjetkormányra hárítsuk a felelőssé­get a késedelemért. Ezért is türtőztetem magamat és nem engedem magamat vitába vonni e kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létre­jöttét. Nagy önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kel­teni igyekeznek. Éppen ezért nem adom az angol- francia-szovjet kormányok között folyó) tárgyalá­sok történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országok­ban örömmel felhasználják arra, hogy azzal ellen téteket szítsanak Anglia és a Szovjet között. Nin­csen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilá­gosításokat nekik megadjam. Nem titok, — mon­dotta Chamberlain — hogy a két kormán y eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes felek szá­mára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják azt, hogy ez a támadás épolyan végzetes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kíván­nak ellene felsorakozni. „a vezérkari bizottságok elküldése > oszkvába nagy b.zalom jele** — Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnák. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg a szovjetkormánnyal, mivel a szovjet által kívánt formula, nézetem szerint, nem tünteti el ezt u látszatot. Az angol és a fran­cia kiküldötteknek tehát folylatniok keltett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben, szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnak a helyszínen, bogy a tárgyalá­sok állását kormányaikkal ismertessék. Hogy ké­sedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet máskép gondol­kodott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafátjuk, Anglia és Franciaország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politi­kai egyezmény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy kato­nai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthettük el ka­tonai terveinket mielőtt még bizonyosságot nyer­tünk volna afelől, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője ezt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a kato­nai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézsé­gek már nem lesznek áthidalhatott a nők. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt remélj a francia kormány, hogy Molotov feltevése valósággá lesz. P dán? iái helyzet veszélyei — Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősítésére, viszont kerülni akarok min­dent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz ne­künk és világos, hogy az ottani helyzet a leggon­dosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax leg­utóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább nö­velték, de feltehető, hogy a lengyel kormány to­vábbra is államvezetési bölcsességgel és államfér­fiúi ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (TTjabb éljenzés.) a távolkeleti helvzet súlyos — Mnglia nem változtatta meg kínai politikáját A távolkeloti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie-Arita formu'a nem jelent politikai változást, sem a kínai angol érde­kek feladását, sem pedig a hadviselőjog megadá­sát Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormányna sú­lyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó.an­golellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes táma­dások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekintenünk. Anglia semmi- esetre sem engedhet a távolkeleten reáháramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tiencinben lé­vő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátá­masztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezek­ről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. — Meg vagyok győződve arról. — mondotta Chamberlain — hogy Nagy-Britannia, és az Egyesült. Államok célkitűzései azonosak, de ebből nem köiretkezik az, hogy mindkettőjüknek min­denkor ugyanazt kell tenniük. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatób- ban tájékoztatja egymást szándékai felől. a méretező propaganda ellen — Kétségkívül aggasztó a mai helyzet, — foly­tatta Chamberlain miniszterelnök — amidőn olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen megoldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról napra _ a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mér­gező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállítanák a népek bi­zalmát valamennyi európai állam békés szándé­kaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nyere­ség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az em­beriségre a nemzetközi iparban és a földművelés­ben, ami a népek színvonalának általános javu­lására vezetne. Ha ellenben háború törne ki. bár­melyik fél is követelné magának a végső győzel­met, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorú-

Next

/
Thumbnails
Contents