Pesti Napló, 1939. augusztus (90. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
PESTI NAPLÓ' 1931 augusztus 1 •' CHAMBERLAIN: „ a helyzet aggasztó, de ha sikerülne helyreállítani a népek bizalmát az európai államok békés szándékaiban, nem volna olyan kérdés, amit ne lehetne háború nélkül megoldani** Az angol miniszterelnök nagy beszéde az angol-francia-orosz tárgyalásokról, a távolkeleti helyzetről s a béke és háború problémájáról Szombaton utazik Moszkvába az egyesült angol-francia katonai küldöttség London, július 31. Az angol alsóház hétfői ülésén Chamberlain miniszterelnök Dalton, Adams, Rathbone és Thurtle képviselők kérdéseire a következőket jelentette be: a moszkvai katonai tárgyalások A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai megbeszéléseket indítani."Az angol és a francia kormány ehhez hozzájárult. Ennélfogva intézkedések történtek, hogy angol és francia katonai képviselők küldessenek ki Moszkvába olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Az a szándékunk, hogy a katonai megbeszélésekkel párhuzamosan folytatjuk a politikai megbeszéléseket, hogy végleges megállapodásra jussunk a politikai egyezmény feltételeit illetően. Az angol küldöttség vezetője: Sir ReginaldPlunkett-Ernie-Erle-Drax tengernagy, a király első főhadsegéde, továbbá Sir Charles Burnett légi tábornagy és John Heyswood vezérőrnagy lesz. Rathbone képviselő: Megmondhatja-e a miniszterelnök megközelítőleg, hogy mikor indulnak meg azok a tárgyalások, amelyek szerinte oly gyorsan kezdődnek, ahogy csak lehetséges? Chamberlain miniszterelnök: Azt még nehéz megmondani. Adams képviselő: Természetesen feltehetjük a küldöttség személyi összetételéből, hogy a megbeszélések haditengerészeti és légi dolgokra fognak kiterjedni. Chamberlain miniszterelnök: Ez világos. A lengyel pénzügyi tárgyalások Ifjabb Henderson Arthur kérdésére kijelentette Chamberlain miniszterelnök, hogy a jelen pillanatban nincs újabb mondanivalója a Lengyelországgal folyó pénzügyi megbeszélésekről, amelyek még folyamatban vannak. A felmerült nehézségek — mondotta — technikai jellegűek Reméljük, hogy kiküszöbölhetők, de attól tartunk, hogy nem lehet idejekorán áthidalni azokat, hogy még a nyári szünet előtt az alsóház elé terjeszthetnék a szükséges törvényjavaslatokat. a szabadelvű ellenzék vezére leszerelési konferenciát javasol Hitler és Mussolini részvételével Az alsóház délutáni ülésén Sinclair képviselő, a szabadelvű ellenzék vezére a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életrehívott békearcvonal tagállamai között gazdasági együttműködésre van szükség, beleértve a külkereskedelem akadálytalan lebonyolítását és a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Németországot és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint a haderő korlátozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihoz. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vájjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat, eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna, — mondotta — hogy lord Halifax Moszkvába utazzék, vagy pedig hogy Malotovot meghívják Londonba. Chamberlain: „Vigyázni kell miden szóra .. .** Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között, amidőn kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika fő iránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnne fel, hogy a brit miniszterelnök és külügyminiszterének külpolitikai elhatározásait illetőleg nem volna meg az egység. — Dalton képviselő kérdésére, — mondotta — hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely arcvonal fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is részt vegyenek a békearcvonalban. Dalton beszédéből azt tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország. „A közvetett tárzadás végzetes lehet** — Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli késedelmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Különösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igyekezett volna minket reábírni arra, hogy a magunk részéről a szovjet kormányra hárítsuk a felelősséget a késedelemért. Ezért is türtőztetem magamat és nem engedem magamat vitába vonni e kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létrejöttét. Nagy önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekeznek. Éppen ezért nem adom az angolfrancia-szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel felhasználják arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a Szovjet között. Nincsen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilágosításokat nekik megadjam. Nem titok, — mondotta Chamberlain — hogy a két kormány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes felek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják azt, hogy ez a támadás épolyan végzetes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. „a vezérkari bizottságok elküldése Moszkvába nagy bizalom jele** — Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnák. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg a szovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kívánt formula, nézetem szerint, nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatniok kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben, szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnak a helyszínen, hogy a tárgyalások állását kormányaikkal ismertessék. Hogy késedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet máskép gondolkodott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafátjuk, Anglia és Franciaország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politikai egyezmény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthettük el katonai terveinket mielőtt még bizonyosságot nyertünk volna afelől, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője ezt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatott a nők. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov feltevése valósággá lesz. A dániai helyzet veszélyei . Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősítésére, viszont kerülni akarok mindent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább növelték, de feltehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcsességgel és államférfiúi ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (Újabb éljenzés.) a távolkeleti helyzet súlyos — Anglia nem változtatta meg kínai politikáját A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie-Arita formála nem jelent politikai változást, sem a kínai angol érdekek feladását, sem pedig a hadviselőjog megadását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormányra súlyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó,angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekintenünk. Anglia semmiesetre sem engedhet a távolkeleten reáháramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tiencinben lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. — Meg vagyok győződve arról. — mondotta Chamberlain — hogy Nagy-Britannia, és az Egyesült Államok célkitűzései azonosak, de ebből nem kölvetkezik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyanazt kell tenniük. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől, a méretező propaganda ellen — kétségkívül aggasztó a mai helyzet, — folytatta Chamberlain miniszterelnök — amidőn olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen megoldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról napra , a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállítanák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nyereség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az emberiségre a nemzetközi iparban és a földművelésben, ami a népek színvonalának általános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorú-