Állami Kossuth Lajos gimnázium, Pestszenterzsébet, 1938
A MAGYAR FELTÁMADÁS FELÉ. Amidőn a négy évig tartó borzalmas világégés, a világháború, húsz évvel ezelőtt véget ért, a győzelmi mámorban úszó entente hatalmak a páris-környéki kastélyokban békeparancsok aláírására kényszerítették a központi hatalmakat. Valamennyi közül a trianoni volt a legkegyetlenebb, az, amely bennünket, Európa szívében árván, rokontalanul álló magyarokat sújtott. Tervük az volt, hogy ez az ország, melynek népe a vad kelet mindent elsöprő tatár és török támadásaival szemben évszázadokon keresztül öntestével védelmezte a műveit Nyugat kultúráját, békéjét és jólétét,— rabláncait soha le ne téphesse, lesújtottságából soha fel ne emelkedhessék. De még ez sem volt elég. Az ország területének kétharmad részén osztozkodó Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szoros katonai szövetségre lépett egymással. Acélgyűrűt vontak a csonka ország köré, minden pillanatban készen arra, hogy a szerintük a szláv élettérbe betolakodott idegen népnek megadják a kegyelemdöfést, ha aléltságából és halálra sújtottságából netalán mégis ébredezni kezdene és elszakított területeit kísérelné visszaszerezni. Hála az isteni gondviselésnek , a nagyhatalmak békediktátorai és a kisentente államok magyar gyűlölettől elvakult politikusai homokra építettek, amikor a zöld asztalnál összetákolták, összehazudták országaikat. A rajtunk ejtett seb nem lett halálos. A magyarságban újra feltámadt az élniakarás. Csakhamar megszületett a magyar feltámadás „Credó“-ja, a magyar Hiszekegy, és a halálra ítélt, a mindenkitől gyűlölt magyar — nagybányai vitéz Horthy Miklós vezetésével, irányításával újra talpra állt. Csakhamar kezdetét vette az alkotó munka, az új magyar honfoglalás előkészítése, új, egészséges szellem költözik be országunkba, amely áthatja az elszakított magyar milliókat is, erőt adva nekik az idegen, megszálló népek barbár uralma alatt is az elkeseredett, sokszor reménytelennek látszó küzdelmükhöz. Ellenfeleink milliárdokat költöttek a mi megsemmisítésünkre, mialatt mi csupán az igazság fegyverére támaszkodhattunk. Nehéz és súlyos küzdelmeibe került a magyar külpolitikának, míg a rosszakaratú és ellenséges kisentente hadállásaiba utat bírt törni. Azonban a kitartó, becsületes, semmi fáradságot nem ismerő munkának végül