Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról - A Pesti Napló kiadása (1907)

Bihari Mór: Petőfinél Szendrey Julia

Petőfiné, Szendrey Julia, I. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmi történetét megírták maguk a szerelmesek* Versben és prózában. A versek a magyar irodalom gyöngyszemeit a próza egy tizennyolcéves leány lelkében végbe­menő változások mesteri analizálása. Lapozgassuk egyszerre a költő 1846/7. évi verseit és Szendrey Julia Naplóját. Szerelmi verseket s vallomásokat szeplőtlenebb lélekkel s tisztább tollal még alig írtak. „Te tiszta szent vagy, oh lányka, S az én szivemnek, hogyha volt is foltja, Leégeté szerelmem lángja." Csodálatos a hirtelen támadt szerelmi fellángolásnak állandósága s az a kitartás, amellyel a csapo­­dárnak mondott költő több mint egy álló esztendeig felvértezte magát és annak a gyenge teremtésnek rendkivüli erőre valló tusája, előbb önmagával, aztán szüleivel, előítéletes környezetével. Ám felhangzik a szkeptikusok szózata: a költő azért költő, hogy lángoljon, a leány pedig nem is szerelemből lett felesége, hanem hiúságból, hogy Petőfi Sándorné legyen. De a szkeptikusok elfelejtik azt, hogy a költő Szendrey Júlia iránti „lángolását“ többi szerelmeitől maga különbözteti meg. „Költői ábránd volt, mit eddig érezek, — Költői ábránd és nem szerelem“. Mintha magnetikus ereje lett volna Júliának, mert egy szempillantása is elég volt, hogy a költőt a remény gyenge sugarával mámorosan boldoggá tegye vagy ijesztő bizonytalansággal kínozza, gyötörje. Ezt a szerelmet a költő még eddig nem érezte. Ha szerelem lett volna keblem hullámzása, időknek múltával sem nyugodt volna el Vad­ár a szenvedély s merre medrét ássa, Sodor magával s végre bele halni kell Most értem én csak e szilaj folyóra ! Erdőd vára (Szatmár vármegyében)

Next