Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-05-28 / 22. szám

Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy ivén. Előfizetési fi­ja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne-­­­gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 ■ hasábos kisbetű-sorért 6 k*­ Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget veritas e falsitate, quam e confusione.“ B a c­o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s­ltalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez­­ (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és­­ hirdetések a kiadó­hivatalhoz (Barátok­ tere 7. szám)­­ intézendők. 22. szám, Pesten, Május 28. P­est, május 26. Az ultima ratio, a háború hajdanában, amikor a cong­­ressusokat még nem ismerték, jó, rosszul, de mindig csak el tudta intézni a czivódó hallhatatlanok halandó szolgáik által kiküzdött viszályait. Kiki mit elfoglalt, annak birtokában is maradt, s ha a sokféle foglalások közt történt is cserebere, oly időben történt az, midőn a nil de nobis elve még nem dívott a népek között. Késő­bb a fegyverek ratiója elvesztette az ultima jelle­get, mert bár­mennyire döngették is egymást a viaskodó felek, főkép ha kettőnél többen valának, soha többé se az ágyú se a kard birtokra nézve nem döntött, hanem döntött a congressusba gyűlt hatalmasságok ratiója s ez csakugyan méltán ultima vala. Legfényesebb tanúbizonysága állítá­sunknak, habár tapasztalásunk szerint nem utolsó, az 1815- diki bécsi congressus, ama hallhatatlan hira mediatiscur, mely, le lévén verve a sokáig rettegett oroszlán, maga ren­delkezett a sokáig vitt oroszlán részen s csakúgy kénye kedve szerint szabdalta s kotyvasztotta a birodalmakat s bi­­rodalonacskákat, megsemmisítvén koronákat s teremtvén ko­­ronácskákat, a hogy a ratió nélküli szeszély széles kedvében csak kívánta. Emlékezetes e congressusról, hogy örök időkre vélt építketni, de alig tartott egy két évtizedbe s a 15-diki szer­ződéseknek elébb nehány sallangja, aztán néhány lényeges része hanyatlott sőt pusztult is, mig leglényegesb teremtmé­nye a német „Bund“, világraszóló szerkezetét csúfolva, üres pictus masculussá vált s a nemzet, mely képezte (a fejedelmek csak alkották) több okkal gyűlölhette e szervezetet, mint a francziák császára, ki ebbeli gyűlöletének auxerri hires beszéd­jében oly nagyhangú kifejezést adott. Volt ugyan 1815 óta több congressus, melynek mind­egyikén határoztak is a fejedelmek vagy követjeik, habár egynémelyikét csekélyebb horderejű intézkedéseiért később csak konferencziának csúfolták ; de talán, mert e konferen­­cziák és congressusok egynémelyike LEI. Napoleon szülemé­nye volt, vagy talán azért is, mert kisebb-nagyobb mérték­ben az 1815-dikinek határozatain változtattak, többé részé­ről nagyobb ellenszenvvel nem találkoztak, sőt mondhatni a congressus ideája Napóleon kedvencz eszméi közé sorolható. De nemcsak kedvencz eszméjéül tűnik fel Napóleonnál a con­gressus, hanem valószínűleg előszereteténél fogva külön tant is alapított ez eszményre, régóta fennen hirdetvén, hogy­­ empi­re c’est la paix s a világ népeinek viszályai, illetőleg fejedel­meik baja többé nem a harczmezőn, az ágyuk robaja s a kardok csattogása közben, hanem az általa szervezendett európai areopag előtt barátságos beszélgetés, legfeljebb éles okoskodás és tüzes czáfolgatás közben fognak eldöntetni. Valóban üdvös gondolat, ha foganzásával együtt foga­­natosítása is járna! A civilizált világ haladásához mért esz­me, mely nem az erőhatalom véletlenére, hanem a jogok méltánylására, az indokok súlyára bízza a népek sorsai el­döntését ! Nemes elhatározás, mely a népek választott birái­­ra bizza peres ügyeikben ,az ítéletet! Csakhogy hibásan nemzeteket említettünk, midőn voltaképen kormányokról kell vala szólanunk; mert a nemzetek jóllétök előmozditásán működnek csupán, jóllétök pedig kölcsönös, s a mi viszály nemzetek közt támad, az legfeljebb verseny, sarkalva a szük­ség, fokozva az ambitio által, de az véressé nem fajul, s a nemzetek, ha harczot vívnak, még ha eszméért lelkesültek is, többnyire csak második sorban nyúltak fegyverhez, ha­bár forgatni ők szokták legelőt. Azonkívül kérdés : vajon csakugyan elég civilizált-e a világ már is, hogy peres ügyét választott bíróságra bizhas­sa ? s vajon várható-e eredmény ily biróság határozatától jelen viszonyaink között, midőn a viszálykodó felek fegy­verben állanak, s a koronás hadúr egyetlen szavába kerül csak, hogy a harczkész csapatok egymásra rohanjanak? De olyan-e egyáltalán az országok és kormányaik szervezete, hogy midőn mindegyik a végsőig megfeszité fegyveres el­­lentállásak eszközeit s ez eszközök alkalmazásától reméli a győzelmet, hogy foszsza meg önmagát hatalma védjétől s mondjon le nagy önmegtagadással akár bizton remélt szer­zeményéről, akár tényleges birtokáról, csak mert néhány nálánál tán gyöngébb koronás fő teljhatalmú követe, vagy talán a fejedelmek maguk néhány szavazattöbbséggel ellene döntöttek ? Pusztán kabinet-háborúnak, melyben a nemzetek zsol­dosokká lett fiai ezrével ölelnek le, hogy utána se a területi arányban, se kormányformában, se hatalomban, vagy egyéb­ben változás ne legyen, ily háborúnak nincs értelme s ily háborúk, szabadság után sóvárgó századunkban mind rit­kábbakká is lesznek. Voltaképen foglalási háborúnak sincs értelme, mert civilizatiónktól, melylyel annyira szeretünk büszkélkedni, meg lehetne várni, hogy bármely ország érje be területével, hiszen nem a nagyság, hanem a belső jóllét teszi boldogokká a nemzeteket. De lehetnek politikai, nem­zetiségi okok, melyek a foglalási háborút is népszerűvé te­hetik, a támadó nemzetet lelkesíthetik. Ilyen volt talán a di­csőség nélkül dicsőn lefolyt dán háború, melyben Ausztria leigázott német testvérei fölszabadítása czime alatt és hisze­­mében, de voltaképen azért csatázott, hogy Poroszország, mely nem küzdött oly önzéstelenül, birtokát nagyobbitsa jó­kora területtel. Ilyen lehet talán az olasz nép lelkesülése Velencze birtokát illetőleg, melyet nemzetiségi szempontokból is országuk kiegészítő részének tekintik.— De, hogy Porosz­­országban legyen lelkesedés az iránt, ha Ausztria birtokai­ból egyet-mást elcsípnek , hogy ez eszme maga a koronás főn és egy-két dicsvágyó miniszteren és junkeren kívül a nemzetet is lelkesítse, azt ugyan nehéz elgondolni. Itt tehát, Velenczét mellőzve, ismét oly háború előtt ál­lunk, melyben a nemzetek se területi változás, se politikai reformok, se valami magasabb eszme iránt nem lelkesülnek; mert hiszen az elbai herczegségek fel lettek szabadítva már az általuk gyűlölt dán kormány alól, a német szövetséghez való csatlakozás miatt szükséges háború pedig már ki lett víva. Francziaország vágyódása a Rajna mellékére szintoly kevéssé mondható nemzeti lelkesülés indokának, mert a fran­cziák jobban lelkesülnének belreformok iránt, a puszta gloi­­re-vágyat­­Mexikó régen lehűtötte . Belgiumot is említették, mint Francziaország által elnyelendőt, de mind ezt, mind Németországot tekintve, többé csak védelemről lehet szó. Tehát a nemzetek nem kívánnak birtokváltozást, még­is birtokváltozásról decretálnék a congressus! De ha néhány fejedelem és kormány nem elégli területét, s a szomszédére vágyakodik, ez elég ok legyen, hogy Párisban neki üljenek s elkészítsék az új európai térképet? Mert Poroszország na­gyobb tengerpartot óhajt, tehát Schleswig-Holstein eredj, állj be porosz tartománynak, ha kedved tartja, ha nem; s mert Francziaország ez uj birtokra segítette, világos hogy kárpó­tolni kell egy kihasítással a Rajna mellett; s miután Porosz­­ország ezzel tán többet adott, mint a mennyit Schleswig- Holstein neki megér, hadd csapjon fel Szilézia ,Bismarck ápolt gyermekének; s miután Ausztria Velenczét is áten­

Next