Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-01-10 / 1. szám

HETI KRÓNIKA. Ausztria. A világ e pillanatban Bécsből várja a békét. E fővárosban Európa minden udvarától van követ s különösen az angol kor­mány részéről gróf Westmoreland (Vesztmorlend) a franczia kormány részéről pedig Bourqueney (Burkeney) úr fáradozik gróf Budl ausztriai külügyminiszterrel abban, hogy a háború­nak becsületes békével lehessen véget vetni. E végett csaknem mindennap tartanak értekezleteket, s miután a dec. 2-iki szer­ződés értelme szerint a 4 pont alapján lehet csak békét kötni, ezt a 4 pontot értelmezik most, s dec. 30-án meg is állapodtak abban, mint kell azt érteni. Ugyanaz­nap gr. Bud­ megkérdezte az orosz követet Gorcsakoff herczeget, elfogadja-e a megállapí­tott feltételeket, de az orosz követ azt felelte, hogy azokat elfo­gadni nincs meghatalmazása, s ennélfogva telegráf útján kér­dést intézett czárjához Sz.-Pétervárra. A válasz január 6-án már meg is érkezett Bécsbe s úgy hangzik, hogy a czár a négy pontot teljesen elfogadja. Lesz-e ebből béke, vagy marad a háború? nemsokára el fog dűlni, s ettől fog függni, várjon Ausztria is fegyveres kézzel vegyen-e részt a harczban. Ausztria és Francziaország közt már több mint két hónap óta folyt alkudozás, az ausztriai vaspályák egy részének az utóbb nevezett országbeli társulat által bizonyos évszámra leendő átvé­tele iránt; mondják, hogy erre nézve a szerződés múlt év utolsó napján éjfél előtt félórával a pénzügy­miniszter szállásán aláíratott. Császár ő Felsége a francziák császárjának Lajos Napóleon­nak megküldte a Szent­ István rend nagy keresztj­ét, mellyet neki a Párisban lévő ausztriai követ báró Hübner nyújtott át. Napó­leon ezért levélben köszönetét fejezte ki ő Felségének. Legköze­lebb pedig ő cs. k. Apostoli Felségének a franczia Becsületrend nagy szalagját küldé meg. 2 ő Felsége a franczia császárral Lajos Napoléonnal és Viktória angol ki­rálynővel szövetségre lépett, s a szerződésben, mellyet ő végre Bécsben 1854 december 2-án meghatalmazott követeik által kötöttek, elhatároz­ták, először , hogy előleges köztanácskozás nélkül az orosz udvarral semminemű alkudozásba nem bocsátkoznak ; másodszor : hogy az ausz­triai seregek Oláh- és Moldvaországot az orosz támadás ellen védeni fog­ják s az angol, franczia és török seregek ottani mozgásait nem gátolhat­ják. E mozdulatok és a fejedelemségek ideiglenes állapota fölött Bécs­ben egy­­ ausztriai, angol, franczia és török meghatalmazottból álló tanács fog értekezni; — harmadszor , hogy ha Ausztria és Oroszország közt ellenségeskedés törne ki, Anglia és Francziaország véd- és daezszö­­vetséget s szárazon és tengeren segélyt igér Ausztriának; — negyed­szer : ezen esetre a szerződő felek előleges közmegegyezés nélkül semmi olly indítványt vagy ajánlatot, melly a háború megszüntetésére czé­­lozna, nem fogadnak el Oroszországtól; — ötödször : ha a béke 1854 év végéig helyre nem állíttatnék azon általános feltételek alatt, mellyeket Anglia, Francziaország és Ausztria követei 1854-ki ápril 9-én, május 23-án és aug. 8-án megalapítottak , akkor a három szerződő fél hatalma­sabb eszközöket használand e szövetség czéljának elérésére; — hatod­szor : hogy a három hatalom együtt szólitandja fel Poroszországot, csat­lakoznék szinte e szerződéshez, és végre — hetedszer : hogy e szerződés 15 nap alatt szentesittetni s kölcsönösen kicseréltetni fog Bécs városában. _ E hetedik pont teljesedésbe is ment, valamint a hatodik is, de Poroszország a szerződéshez csatlakozni mai napig vonakodik. Hátra van még megemlíteni, mik tehát azon általános békefeltételek, mellyeket Anglia, Francziaország és Ausztria követel a fenebb kijelölt na­­pokon megalapítottak s mellyeknek alapján a béke helyre állítandó volna? E feltételek a következő négy pontból állanak: 1) a Dunafejedelemségek fölött az orosz többé ne gyakorolhasson véduraságot; 2) a Dunatorkolatok és a Feketetenger szabadsága; 3) az orosz és török kormány közötti régi szerződések megszüntetése, és 4) az, hogy ezentúl se Oroszország se más hatalom bármi vallásu török alattvalók fölött véduraságot ne gyakorol­hasson. — Ezekből áll ama híres négy pont, melly a békealkudozások alapjául szolgálna, ha Miklós czár azokat olly értelmezéssel volna elfo­gadni hajlandó, a minővet a három szövetséges udvar ajánld. De hogy Sz.­Pétervárott máskép gondolkoznak s békére nem épen hajlandók, bi­zonyítja ama körülmény, miszerint az orosz kormány az e pontok alapján hozzá intézett felszólításra nem csak hogy késett a válaszszal, hanem egy manifesztumban (nyílt iratban) egész birodalmában kihirdetteté, hogy e háború vallásháború s hogy az orosz nép „kezében kardot, szivében a ke­resztet“ viselve, ellenségeivel szembeszállani kész. így állottak a dolgok mostanáig; ez volt fokonkénti fejlődése a nagy háborúnak. Híven fel fogjuk jegyezni az ezután történendő ese­ményeket. Poroszország: A porosz kormány a keleti ügyben úgy látszik inkább orosz részre hajlik, mert a dec. 2-ki szerződéshez mai napig sem csat­lakozott, s így a bécsi értekezletekben sem vesz részt, minda­mellett, hogy ott két követe is van, egy rendes, gróf Armin és egy rendkívüli, Manteuffel ezredes, a mostani porosz miniszter­­elnök öcscse. Legújabban beszélik ugyan, hogy Poroszország Oroszország ellen egy figyelő hadtestet fogna feállítani. Majd megválik.­­ Londonba is küldött a porosz király egy rendkí­vüli követet, Usedom urat, kit azonban az angolok csak úgy félvállról fogadtak. Mi járatban van, arról nem tudni bizonyost, mondják, hogy Angliával szeretne kötni külön szerződést, de erre azt felelték neki : ott a dec. 2-ki szerződés, csatlakozzék ahhoz Poroszország. Berlinben a kamarák (mint ott az országgyűlés alsó és felső tábláját nevezik) együtt ülnek, s miután ezekben a kormány­párt van többségben, az oroszellenes kisebb töredék nem érhet czélhoz. A porosz király az orosz czárral sógorságban áll, s múlt hónapban meg is ünnepelte nevenapját. Francziaország­. Párisban a császár dec. 26-án személyesen nyitotta meg a senátus és a törvényhozó test­üléseit. Ez utóbbinak hatáskörét már neve is magában foglalja; a senátus közigazgatási dolgok­kal foglalkozik. A megnyitó beszédben a czár egy hanggal sem említette a békét.­­ Másnap a törvényhozó­ test egy törvényt szavazott meg, mellynek erejénél fogva a háborús állapot te­kintetéből a franczia állam legalább 500 millió frank önkénytes kölcsönt nyit. (Egy frank valamivel kevesebb mint egy váltófo­rint.) Ha az aláírások az 500 milliót meghaladnák, akkor arány­lag minden aláirott öszveg kisebbre olvasztatik. A törvényt a senátus egyhangúlag s a császár is elfogadta. Dec. 30-án a császár nagy szemlét tartott a párisi hadsereg fölött, melly most 19,000 emberből áll. A csapatok előtt ellova­golván, számos tábornok s elől-hátul száz-száz testőr kisérte őt. Azután szeemélyesen osztott ki a katonák közt érdemjeleket. A hivatalos lapban áll, hogy Lajos Napóleon a becsületlé­gió rendjének nagy szalagját megküldötte ausztriai császár ö­felségének. Az ország minden szegletében erősen készülnek a száraz­földi és a tengeri háborúra. A gyárak éjjel-nappal dolgoznak, a vasutakon nem győzik szállítani a sok készletet. Tavaszszal a hadsereg 800,000 emberből fog állani, hajókat is folyvást épí­tenek s a tengerészetügyi miniszter matrózokat ujonczoztat. Anglia. Az angol parliament (parliment), mellynek alkatrészeiről s szokásairól a „Vasárnapi Újság“ 44-dik száma beszélt, decemb. 12-dikén nyittatott meg Viktória királynő által; de a beállott karácsoni ünnepek előtt ismét eloszlott s egész január 23-ig szü­netet tart, melly napon mind a lordok (mágnások), mind pedig az alsóházi tagok újra összegyűlnek. A legfontosabb dolog, a­mi e tizenegy nap alatt az angol országgyűlésen törvénynyé vált, a két következő : először, elha­tározták, hogy a polgár­ katonaság, melly eddig csak belföldön tartozott szolgálatot tenni, a háború alatt Anglia távolabb fekvő birtokaiba is legyen küldhető, de csupán csak az, ki erre ön­kényt vállalkozik, kényszeríteni senkit nem lehet; e polgár-ka­tonaság azután a rendes sorezredek helyett végzendi a helyőr­ségi szolgálatot, azokat pedig a csatatéren lehet majd alkal­mazni; — a második határozat az, hogy állitassék külföldiekből s leginkább németekből toborzás utján egy 10,000 emberből álló csapat, e név alatt : idegen légió, melly az orosz ellen folyó harczban részt vegyen. Ezt sokan különböző okoknál fogva olly hevesen ellenezték, hogy a minisztérium, melly a kérdést szorí­totta, majd megbukott miatta. (A minisztérium Angliában akkor bukik meg, ha fontos kérdésekben a szótöbbség ellene van.) Az ellenzők azt hozták fel, hogy ezáltal Anglia becsülete meg lesz sértve s idegenek alkalmazása azt tanúsítaná, mintha saját ere­jük már fogyatékán volna, — továbbá, mert a dolog bajos és a német kormányok nem fogják megengedni, hogy alattvalóik

Next