Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-05-23 / 20. szám

Pest, május 13.1855. 20. szám. Első évi folyam. Politikai újdonságok. A „Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. Előfizetési díj : április—júniusig, azaz 3 hónapra Budapesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve 45 kr., a „Vasárnapi Újsággal“ együtt ezen 3 hónapra Budapes­ten házhoz küldve, vagy postai utón elküldve, csak 1 ft 30 kr. pengő. Az előfizetési díj az alulirt kiadó-hivatalhoz bérmentve utasítandó. A „Politikai újdonságok“ kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4. sz. Hadi tudósítások. Volt egyszer egy hadsegéd (adjutáns) ki a dombon álló tá­bornokhoz lóhalálban vágtatott s lelkendezve csak ennyit birt mondani : „Tábornok úr! van szerencsém jelenteni, hogy semmi jelenteni valóm nincs!“ — Olyformán hangzanak most lord Raglan és Gorcsakoff herczeg haza küldött sürgönyei. A csend mind a két részen csekély megháboritással folyvást tart; az egyetlen hadi eseményt Canrobert Iánok május 14-iki sürgönye röviden ekként jelenti : „Az ellenség ma éjjel két kirohanást tett s mind a két ízben erélyesen visszavezetett.“ Május 16 áról pedig ezt irja : „Folytatjuk a vár előtti munkálatainkat. Több l­árok felvetése tökéletesen sikerült. A sereg szelleme folyvást kitűnő, a katonák tűzzel és bizalommal vannak tele.“ — Úgy látszik azonban , hogy e bizalmat katonáival nem osztja Canro­bert tábornok, mert ugyan az­nap lemondott a franczia sereg parancsnokságáról s Pelissier tábornoknak adta azt át, mint ez alább (a francziaországi rovatban) bővebben olvasható. Majd el­válik, több szerencséje lesz-e Pelissiernek s ki birja-e füstölni az oroszokat Szebasztopolból úgy mint kifüstölte az algíri háború­ban az arabokat egy barlangból, hová ezek az üldöző francziák elöl menekültek s hol a két iszonyú sors között választhattak, hogy t. i. vagy a barlang szájánál meggyujtott máglyák füstjé­től fúljanak meg, vagy kirohanván, a franczia kartácszápor közt hulljanak el. Az arabok az elsőt választották. Az oroszok szaporítják védmüveiket, bedugnak minden lyukat, eltorlaszolnak minden rést, a katonák éjjel nappal dol­goznak; más ember, ha éjjel 10 óra után az utczán kószál, rög­tön meghívást kap, ha dolga nincs jönne üteget vagy bástyát építeni s ha szép szerivel nem megy, kényszerítve menetik. Kü­lönben nem nagy mulatság lehet sétálni az utczákon, mellyek többnyire kötorlaszokkal vannak elzárva, a házak pedig kis vá­­racsokká alakítva úgy, hogy az ostromlóknak, ha benyomulniok sikerül, minden utczát külön kell elfoglalniok. A várőrség közel 60,000 emberből áll, de a legnagyobb rész az északi erődökben van elhelyezve, a készen tartott csolnakok és gőzösök azonban rögtön a déli részekre szállíthatják őket. A Belbek folyó melletti síkon s a Csernaja mellett nagy orosz tábor áll, melly Balaklavát folyvást fenyegeti. A fősereg Szimferopolnál van összpontosítva s szakadatlanul közlekedik Szebasztopollal, mig Eupatória össze­köttetése a szövetségesekkel a szárazon tökéletesen el van az oroszok által vágva. Omer basával szemközt 8000 lovas áll, melly a törökök minden hadműködését meggátolja. A szövetségesek erősítései kiscsapatokban, de napról napra érkeznek. Hirszerint még ij 80,000 emberre van szükség, hogy a nyílt csatát megkísérteni lehessen. A tatár basi-bozukok most már rendes lovas ezreddé vannak alakítva s Iszkender beg basai rangra emeltetett.­­ A Keres melletti földszoros el­foglalására kiindult angol-fran­czia hajóhad eredmény nélkül tért vissza, részint mert a szoroson Keres vár ágyúi tökéletesen uralkodnak, részint mert a víz se­­kélysége miatt nagyobb hadihajók itt az Azovi-tengerre át nem mehetnek. húsításokkal hajlandók elfogadni; miután azonban e módosítá­soknak végértelme ismét csak az , hogy Oroszország túlnyomó hatalma a Feketetengeren valósággal s örökre megtöressék : a konferencziák további folytatására s a béke megkötésére alig lehet kilátás, annál kevésbé, mert az Ali basa által tett javasla­tot viszont az orosz követek nem fogadták el s igy ez sem veze­tett közelebb a czélhoz. Ama körülmény, hogy a lengyel menekülteknek (lapunk előbbi számában közlött) feliratai a franczia hivatalos lapban jelentek meg, mind az ausztriai, mind a porosz udvarnál figyel­met keltett s e két kormány kérdést is tett Párisban, miként értelmezendő e feliratok hivatalos közzététele. A franczia kormány azt felelte, hogy a háborúskodó hatalmaknak szabadságokban áll mindenféle eszközökhöz nyúlni, mellyekkel az ellenségnek károkat tehetnek és azt gyöngíthetik. A magyarországi protestánsok ügyeire vonatkozó tanács­­kozmányok május 17-én kezdődtek s e héten a meghívott bizalmi férfiak több ülést fognak tartani. A márczius-áprilisi békeértekezleteken a négy biztositék­­pont két elseje, mint tudjuk, közmegegyezéssel megállapíttatott. E két pont a következőket határozza meg : I. A moldován, oláh és szerb fejedelemségek a török portá­tól továbbá is függők maradnak, de ezentúl nem lesznek kizáró­lagos véduralom alatt. A Porta fennhagyja e fejedelemségek tel­jes vallás-, törvényhozás-, kereskedelem- és hajózási szabadságát s a terület nem lesz csonkítható. A Porta ügyelni fog a törvé­nyek megtartására; a tenni kellő módosítások iránt az ország kívánságát meghallgatva, a fejedelemségek jogait és kiváltságait ünnepélyes iratban ismerendő el. A fegyveres nemzeti haderő az ország pénzerejéhez képest lesz szaporítható; s a honvédelmi rendszer feltételei is fontolóra fognak vétetni a bizottmány által, melly a szabályozás fölött Bécsben tanácskozni fog. Ha a kivált­ságokat biztositó szultáni oklevél értelme kétséges lenne, Anglia, Ausztria, Franczia­ és Oroszország a Portával egyetértőleg fogja megvizsgálni és kiegyenlíteni a kétséget. Ha a belbéke a fejede­lemségekben megzavartatnék, fegyveres közbenjárás csak a szer­ződő felek kölcsönös megegyezésével alkalmazható. A moldován, oláh és szerb udvarok kötelezik magokat, hogy olly idegeneket nem fognak védelmök alá venni, kiknek ármányai az ország vagy a szomszéd államok békéjét veszélyezhetné s egyszersmind az illy ármányokba bocsátkozást saját alattvalóiknak sem engeden­­dik meg. II. A dunahajózás szabadságát a szerződő hatalmak bizto­sítják. Ama ponttól kezdve, hol a Duna a török határt meg­érinti s Ausztriának és a Portának közös birtoka lesz, sem hajó­­kázási útpénzt, sem a hajón lévő áruczikkektől adóvámot szedni nem szabad. A harminczadi és veszteglő intézeti rendszabályok a hajózás szabadságával öszhangzásba fognak hozatni.­­ Az aka­dályok elhárítására a munkálatok legrövidebb idő múlva elkez­detni és befejeztetni fognak, jelesül a Duna torkolatát eliszapoló fövény valamint a hajózást gátoló egyéb anyagi akadály is a Du­nán felfelé el fog háríttatni, annyira, hogy Galacz és Braila kö­zött a legnehezebb hajók is az eddigi veszélyek és nehézségek nélkül járhassanak. A költségek fedezésére különbség nélkül minden nemzet hajói bizonyos illetéket fizetnek.­­ A szerződő hatalmak mindegyike külön egy megbizottat fog nevezni, kik majd egy európai bizottmányt képeznek s a munkálatok vezeté­sét és biztosítását s a Duna szabadsága fölötti legfőbb ellenőrsé­­get viselendik. E bizottmány, melly csak közmegegyezéssel ősz- HETI KRÓNIKA. Ausztria. A nyugoti hatalmak Oroszország utolsó kiegyenlítési javas­latát visszavetették s kijelentették, hogy ezt csak bizonyos mó­

Next