Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-01-07 / 1. szám

a természet egyik legborzasztóbb csapását. Magában Nápoly városban december 17. óta több napig folytonos rettegésben élt a nép a földrengési jelenetek miatt, mellyek időszakonként meg-megújultak. Az első gyengébb zendülés után csakhamar következett egy másik, melly halálos félelmet gerjesztett mindenfelé. Az utczákra s szabad terekre sietett az egész népség s ott tölté az éjét. Mindenütt tüzet raktak, szent képeket hordoztak fel s alá s a nép nem szűnt meg imádkozni. Az urak az utczákra hozatták hintóikat s azokban töltötték az éjét. Ekkor ismét uj lökést kapott a föld s 20-án hasonlóan. Úgy tetszett, mintha a föld folytonos mozgásban volna. Ez a fővárosban Nápolyban történt, de a közel megyékben (Basilicata és Principato Citeriore) sokkal gyászosabb volt a pusztítás. A 15,000 lakossal bíró Potenza városban egyetlenegy ház sem maradt sértetlen. Minden nyilvános épület romba dűlt. Még szerencse, hogy az első lökés gyöngébb volt s a népség legnagyobb részét szabadra menekülve érhette a másik iszonyatos rengés. Az összes lakosság a szabadon tanyázott, megfosztva a legszükségesebb ruházattól s élelemtől. Senki sem mert a fenmaradt házakba lépni, mellyek úgy össze voltak rongálva, hogy minden pillanatban beomlással fenyegettek. E megyék városainak egy része egészen romokban hever, a másik részre is alig lehet ráismerni. A hallottak számát a legújabb tudósítások 30,000-re teszik! — A hatóságok mindent elkövettek, hogy a szerencsétlenek nyomorát enyhitsék. Az iszonyú esemény áldozatainak felsegélésére minden városban aláirási iveket nyitottak meg s a magánosok jótékonysága nagy mértékben nyilatkozik. — Nápolyban ama rémes éjszakákon politikai czélú rendzavarók fel akarták használni az alkalmat, de a csendőrség által elnyomattak. A nápolyi börtönökből a megrémült rabok erőnek erejével ki akartak menekülni, s csak katonai erőnek engedtek. Egy politikai börtönben csak azt kívánták a foglyok, hogy az udvarra bocsássák őket, de nem engedtetett meg nekik; másnap még szorosabbbörtönbe zárták őket. Spanyolország. — Javaslat a hírlapok tárgyában. A spanyol kormány egy sajtótörvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni, mellyben a laplefoglalást el kivánja töröltetni, de föntartja magának azon jogot, hogy a háromszor már elitélt lapot, ha negyedszer is kereset alá vesik, felfüggeszthesse. Mindenki lehet kiadó, ki ezer reál adót fizet. Oroszország. — Az orosz nemesség s a legújabb reformok. Lapjaink múlt számában körülményesen értesültek olvasóink Sándor czár legújabb rendeleteiről, mellyek által az orosz parasztok állapotján segiteni, s az örökös szolgaságnak s földesúri önkénynek véget vetni akar. A czári ukáz eddigelé csak Orosz-Lengyelországgal szomszédos három tartományra terjed ki (Vilna, Grodno és Kovno.) újabb hírek szerint azonban úgy látszik, hogy az orosz nemesség, melly érzi, hogy Európa szemei most reá függesztvék, a nagy javítási szándékokat sokkal kevesebb ellenszegüléssel fogadja, mint sokan képzelték. Legközelebb a pétervári kormányzóság nemessége is késznek nyilatkozott, ajánlatokat tenni a parasztok fölmentése tárgyában s a czár ez ajánlatokat érdemlett dicséretekkel fogadta. E dicséretek, mellyekre az orosz ember sokat ad, legnagyobb ösztönül fognak szolgálni a tárgy siettetéséhez. — Báró Brunnow, londoni követ. Békés közeledés jelének vétetik átalában, hogy Oroszország, melly a keleti háború kitörése óta még mindig feszült viszonyban állott Angliával, Brunnow bárót küldé Londonba képviselőjéül. Brunnow már a háború előtt is követ volt itt, s igen jól értett ahhoz, mint kelljen az angol aristokratia barátságát megnyerni, s az Oroszország és Anglia közti viszonyokat mindig sértetlenül fentartani; ő volt az, ki a nyilt szakadást utólsó perczig megakadályozni iparkodott s Angliát csak a hadüzenet után hagyta el, midőn a körülmények fejére nőttek. Az angol államférfiak előtt legjobb emlékben van Brunnows megérkezésének hirét örömmel fogadták. Törökország.. . Thouvenel és Resid békülnek. Mióta az öreg lord Redcliffe elhagyta Stambult, olly dolgok történnek, mellyeket csak kevéssel azelőtt lehetetlennek tartottak volna. Így írják többi között, hogy Thouvenel, a franczia követ és Resid basa, a nagyvezér, egy lakoma alkalmával, mellyet Ali basa, a külügyminiszter adott, békepipát szittak volna egymással. Sokan azt remándik, hogy ez uj barátság tartósabb lesz, mint pipáik füstje, mások azt mondják, hátha egyszerre csak itt terem ismét az öreg,^^^?tos, de ereink lord! — A déli szláv mozgalmak okai. A „beteg mint az orosz-török háború alatt nevezték a toy alig lábadt fel a keleti háború okozta gyöngyfedésből, aki^ert rá a moldvaoláhok egyesülési s függetlenségi terveit» meghiusitani s a dalmát határok felől, a szláv török tartományokból más, ismét uj veszélyek tornyosulnak ellene. E szláv törekvések okait következőkben adják elő. Azon keresztyén — g. n. egyesült — szláv népek, mellyek Bosznia és Herczegovina déli részeit (a mi horvát és dalmát határainkon) lakják, elhatározták, hogy mohamedán földesuraiknak, a spahiknak, mint szintén saját papjaik s zárdáiknak, mellyeknek tizeddel tartoznak, nem fizetik többé adójokat. Ezen adó századok óta áll fenn ugyan, de tagadni nem lehet, hogy áldott esztendőben is nyomasztó, szűk termés mellett pedig épen nem győzhető, miután az egész termés és marhatartás egy harmadát nyeli el. Sok keresztyén paraszt — vagy mint ott nevezik rajah, —azt hiszi most, hogy a hathumayumban, amaz ismeretes alaptörvényben, mellyben két évvel ezelőtt a törökök és keresztyének egyenlősége mondatott ki, a szultán épen ezen adók eltörlését mondta ki s e rendelet foganatosítását a többi nagy hatalmasság is biztositá. — A másik rész nem is gondol ez alaptörvényre, hanem egyenes nyilt ellenszegüléssel akarná az ozmán uralmat nyakáról lerázni. Homályos ösztön él az egész népség keblében, melly minden áron szeretne a nyomástól menekülni. Mindenféle, egyházi és világi küldönczök, mint sokan gyanítják, Oroszországból is, lánggá iparkodnak éleszteni a szikrát s az egyes elégületlenek között egyetértést s összefüggő működést és szervezést terveznek Ez alatt Konstantinápolyban folytonos őrszemmel kisérték a mozgalmakat s csatakészen várták a kitörést. Azon időben, midőn egész Európa szárazföldjén sereg-leszállitások voltak napirenden, a magas porta ismét hadkészületekkel foglalkozott s erős seregosztályokat küldött a veszélyeztetett tartományokba, mellyeknek — igent múlt számunkban írtuk — már alkalmuk is volt komolyabbütközésekre. Jelenleg azt írják, hogy egész Montenegro, Herczegovina, Albánia s Bosznia lázas izgatottságban, sőt lázadásban volna. Danilo herczeg, mióta Párisból visszatért, reformátori nagy tervekkel foglalkozik s egyik czélja : Montenegro határainak nagyobbitása. Róla írják azt is, hogy fegyvert szerzett Francziaországból s ezenkívül Cattaróban, Castel-Nuovóban s másutt is sok fegyvert s lőport vásárolt. — A herczegovinai mozgalmak élén Vukalovics Luka vajda áll, mellette van Pero pópa, ki második Kapisztránként fölkelést prédikál a nép között a keresztyénség megmentésére. Azonban e tájon 10,000 főből álló török sereg tanyázik. Dimafejedelemségek. — Gyilkosság egy törvényszéki teremben. Bukarestben karácson előtti hétfőn a főtörvényszéki terem egy ép olly ritka, mint vétkes tett színhelye volt. A tény előzményeit igy adják elő. Bizonyos Iszoran nevű gazdag bojár, ki több jószága után 20,000 arany évi bért húzott, bérlője ellen, ki görög volt, pert folytatott. A pert a nevezett napon tárgyalták s benne a bérlő lett a vesztes fél. A bojár és bérlője egyszerre távoztak a törvényszéki teremből. A folyosóra érve, a bérlő pisztolyt vett ki zsebéből s a bojárt agyonlövé. Mondják, hogy a bojár mindig igen kegyetlen volt bérlője nyában s azt egészen megrontotta. Ez a gyilkos tettet legiszonyúbb kétségbeesésében vitte véghez. Elfogatásának nem szegült ellen s most a börtönben várja büntetését. Az oláh bojárok között e tény nagy izgatottságot okozott. Keletindia: — Lucknow bevétele még nem bizonyos. Kalkuttai újabb hírek szerint még nem egészen bizonyos, hogy Lucknow fölmentetése s a beszorult angol sereg megmentése már is sikerült volna, mint azt múlt alkalommal mi is közöltük. Sőt az újabb tudósítások attól tartnak, hogy most sir Colin Campbell tábornokot, ki a felmentő sereget vezényli, ugyanazon sors érheti, mint előtte Havelock és Outram tábornokokat, kiket a felkelők serege a város falai közé szoritottj Ugy hogy onnan többé nem mozdulhattak. Campbellt a gwa-