Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-06 / 1. szám
t elfogadtatnak. — December 1-töl egész 31-ig (1859) e jegyekkel csak a bécsi főpénztárnál lehetene fizetni. — A kinek január 1-jén 1860 ban még régi bankjegye maradna, az illyen jegybirtokos pénzének beváltása végett a bankigazgatósághoz folyamodjék. Francziaország. — (A franczia kormány nézete a szerb mozgalmak irányában.) A párisi félhivatalos lapok, néhány nap óta telve vannak a szerb ügyekre vonatkozó czikkekkel. A „Pays“ s a „Constitutionnel“ el vannak ragadtatva, s nem győznek szebbnél szebb szavakat találni e „nagyszerű délszláv forradalom“ dicsőítésére. — A párisiak meg nem foghatják, mi lelhette az érintett lapok tudós szerkesztőit, hogy tíz évi szünet után, e szóra „forradalom“ ismét így neki buzdulhattak, s fellelkesedhettek. A francziák ezen kíváncsiságára a párisi „Presse“ felelt meg legtalálóbban. „A szerb forradalom — írja Napóleon herczeg közlönye — már csak azért is tetszik a francziáknak, mert tudják, hogy az effélék rettenetesen boszantják Ausztriát.“ Az idézett lap szerint Milos herczeg, a törökség legnagyobb ellensége, s épen e fejedelem van a sorstól arra kiszemelve , hogy a lelkes szerb nemzetet az ozmánok lealacsonyító igájából végkép kiszabadítsa. A szerbek teendője nagy és dicső, azonban tervük kivitele még nagy küzdelmekbe fog kerülni. Szerencséjére e népnek , a párisi békekötés jóelőre gondoskodott a délszlávok állapotáról, s el van határozva, hogy a hatalmak nyilvános beleegyezése nélkül, a törökök Szerbia belügyeibe fegyveres kézzel ne avatkozhassanak.“ (Vegyes hírek.) Az oláhországi küldöttség igen kedves fogadtatásban részesült. Walewszki gróf külügyminiszter a bukaresti főkonzulhoz hivatalos sürgönyt intézett, mellyben megelégedését fejezi ki, s igen örvend , hogy Oláhország belügyeinek rendezésében a kajmakámság annyira előhaladott. Az oláh küldöttség tagjai között az egykori száműzött Bratiano is jelen van, s úgy látszik, hogy a román nemzetiség e „nagy apostola“ a francziák kedvét legnagyobb mértékben megnyerő. A lapok megint felelevenítik a Monacói herczegség eladatásáról szóló, de jobbára elhangzott híreket. Ezúttal azonban Szardinia lép fel mint vásárló, s már csak Roccabruna és Mentone városokért is 2 millió frankot ígér, vételár fejében. Vannak, akik meg nem foghatják, honnan van Szardiniának ennyi pénze ? Mások pedig azt állítják : az egészben Piemont csak a „hajhász“ szerepét játszsza. A Monacói herczeg kinyilatkoztatta, hogy ha birtokait valaha eladná, azt csak egy olasz fejedelem kedvéért tehetné. — Az oroszok e nyilatkozatra, azonnal visszavonultak, s most már csak azt várják , hogy Szardinia kösse meg az alkut, s aztán majd tudják ők, hogy mint igazítsák el dolgukat a piemontiakkal. — Párisba érkezett tudósítások szerint Konstantin orosz nagyherczeg Marseilleból Toulonba érkezett. — A lapok újra felelevenítik a hírt, hogy jövő tavaszra az orosz czár Párisba jő. Annyi valószínű , hogy Konstantin nagyherczeg látogatásakor, ez úgy szóba került, de hivatalos uton, a közönség tudomására, még semmi sem jutott. — Dec. 25-re, ez idén nevezetes nap volt Francziaországban. E napon, a múlt összes besorozott 100,000 újoncz az egész országban egyszerre katonai egyenruhát öltött, s az alakult csapatok az illető ezredek laktanyáiba bevonultak. Feltűnt, hogy a kormány, az összes 1857-diki illetőséget zászló alá hivatta, ami pedig béke idején soha sem volt szokásban. — Beszélik, hogy tavaszra az ország délkeleti részén nagy hadgyakorlatok fognak tartatni. Akik a háborútól félnek, ezen hadgyakorlatok alatt egy figyelő hadtest felállítását sejtik, az olaszországi út közelében. A suezi csatorna, melly a Verestengert a Középtengerrel összekötendi, most már bizonyosan létesülni fog. A kibocsátott részvények mind elkeltek, s tavasz nyiltára (mi Egyiptomban január végére esik) a társaság munkához lát. Lessepsur, a csatorna-ügy létrehozója a napokban nagy veszteséget szenvedett. Édesanyja halt meg. A nő, ki vagyona nagy részét fia vállalatára költé, épen azon órában lepeték meg a halál fájdalmaitól, midőn fiának az igazgatósági ülésbe kellett volna menni, s a haldokló igy szólt a világhírű vállalat alkotójához : „Édes fiam, te csak menj oda, hova az emberiség érdekében munkába vett vállalatod ügyei hínak. Hagyj engem magamra; én nyugodtan, s veled megelégedve halok meg.“ Anglia. — (A párisi konferencziák) A londoni körökben, a párisi konferencziák újra megnyitásának kósza hire, kellemetlen meglepetést okozott. Lord Malmesbury, kitől a „Jockey A/w6£‘-ban (nagyúri kaszinó) eziránt kérdezősködtek, azt felelé: mig ő él, többé nem akar konferencziát látni! (Angliában e kitétel : mig élek, csak annyit tesz : mig miniszter maradhatok). Azonban az érintett hir nagyon is elterjedve lévén, a kormány kérdést intéző párisi követéhez. De ez sem írhatott többet vissza , minthogy neki is megütötte már füledobját e hir, de itt (Párisban) egy idő óta annyira titkolóznak előtte, hogy például, ha a franczia kormány ma elhatározná, hogy az angol követnek útlevelét szállására küldi, e hírt ő is csak az újságból olvashatná először. E válaszra a dolgot abbahagyták. Azonban másnap már az úgynevezett jólértesült lapokban mindenütt az állott, hogy a moldva-oláh s a szerb ügyek miatt most már Anglia, Ausztria s Törökország óhajtanák a konferenczia újbóli kinyitását. Az angolok, kik pedig jól hozzá vannak szokva a hirlapok napi mendemondáihoz, ezen állításra igen felbőszankodának, s azt felelék, hogy a mi sok, a már még is sok. (Baleset egy színházban.) Londonban, a karácsony-ünnepek alatt, nagyban divatozik, hogy a vagyonosabbak egymásnak csinos ajándékokkal kedveskedjenek. Az ünnepek után a sor a cselédekre, s gyármunkásokra kerül, így történik, hogy az év utolsó napjain a munkásosztály a kapott borravalót vig mulatozások között szokta elkölteni. E napokban nagy divatja volt a külvárosi népszínházaknak, s az igazgatók délután 2 órától éjfélutánig három, négy előadást is hirdetenek. A Victoria színházban egy hatfelvonásos „Rabló-lovag“ czímű darabot adtak, s a ház minden része zsúfolásig megtelt. Azonban alig kezdik meg a darabot, s a karzaton félreértésből tűzlárma kerekedik; a karzati közönség nyakra főre rohan a lépcsőkre, s az eredmény az lett, hogy 24 embert összetapodtak, s igen sokan nehéz sebet kaptak. A földszinten s páholyokban még észre sem vették a zavart, s az előadás egy pillanatra sem szakadt félbe. Tanulság , hogy midőn színházban vagyunk, még ha valóban tűz ütne is ki, várjunk sorunkra, mert nem lehet olly sebesen terjedő tüzet képzelni, melly a nézőhelyet előbb ellephetné, hogysem a közönség a zárt ajtókon tisztességesen megmenekedhetnék. Olaszország. (A római kormány viszonya Francziaországgal.) A pápa kormánya nem tűrhetvén tovább a hirlapok bizonyos vitáit, legközelebb a hivatalos „Giornale di Roma“ czimű lapban következőleg nyilatkozott. „A lapok minduntalan a szentszék, s a franczia kormány közt létező szakadásról beszélnek , állítván, hogy az érintett kormányok között, igen éles viták folynak. Fel vagyunk hatalmazva, hogy az ilyen hírgyártók megnyugtatására kijelentsük , miszerint a dolog épen nem úgy áll, mint ők híresztelik.“ Egy turini laperre a következő megjegyzést teszi. „Meglehet, hogy nem épen úgy áll a dolog, mint a kérdéses lapok híresztelik, (közöttük mi is — mond közbe a turini lap — eféléket találtunk ajkainkról kibocsátani, s ha hibáztunk : mea culpa, mea culpa,) de hogy valamiképen mégis „áll e dolog“, azt a jelen cáfolat soraiból is megérthetjük. Különben pedig az egészben az a legújabb , hogy a tisztelendő szerkesztőség e nyilatkozatával ahelyett, hogy a könnyen félrevezethető közönséget kívánta volna a tévedéstől megóvni, idézett sorait egyenesen a hírgyártók megnyugtatására bocsátá közre. Tessék meghinni : e hirgyártók lelkiismeretét semmi sem nyugtalanította. Oroszország.. . (A szárazföldi posta Oroszország és China között.) Jelenben Oroszországból Kiachla városából kétrendbeli posta szokott Chinába juni/'egy könnyű s egy nehéz. Az előbbi kétszer meg minden hónapban, az utóbbi háromszor egy esztendőben! Kiadtaól Pekingig a távolság több ezer „werst“-nél, s a lovas postaszelszolgák ezért 14 nap alatt járják be. A nehéz posta, melly rendesen pénz s egyéb drágaságok küldetésére használtatik, a felemlitett utat 40 nap alatt végzi be. Utazók a szárazföldi postát nem használják. Aki Sz. Pétervárról Pekingbe akar menni , következő nagy állomásokon hatol keresztül : Sz. Pétervár, Berlin, London, Lissabon, Teneriffa, Jóremény-foka, Ceylon sziget, Kanton, Peking, szóval : kevés híján megkerüli Európát, Afrikát és Ázsia nagy részét.