Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-13 / 2. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél nagy tömött ivén jelennek meg. ■vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 20 kr. aj — Előfizetési díj január—júniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, egyetem-utcza 4-ik száma alatt. Napóleon császár szavai az újévi üdvözlések alkalmával. Párisban, a Tuileriák palotájában, az újév első napján fényes elfogadási ünnepély ment végbe. A császári ház herczegei, a diplomatikai kar, a bibornokok, tábornokok, a szenátus és törvényhozótest tagjai, az állam minden magasabb fokú polgári és katonai hivatalnokai, valamint a magánosok és idegenek közöl is mindazok, kik az udvarhoz bejáratosak, seregestől tódulának a palotába, szerencsés új évet kivárni a nyugati császárnak, ki sokak szerint, jelenleg legnagyobb az Európában. Állítják , hogy Francziaország, még I. Napóleon idejében (midőn királyok és uralkodó herczegek lepték el az előszobákat) sem látott illy fényes elfogadási napot, mint ami ilyen az idei jan. elseje volt. Több mint 3000, fényesnél fényesebb hintó dörgött át a palota kapujának koczkáin. A magas uraságok egyenruhája, a díszszolgák aranytól ezüsttől csillogó öltözete, még a fényhez szokott párisiakat is egészen elkábiták. A körülmények, mellyek Európa jelen feszült helyzetében találják magyarázatukat, úgy hozták magukkal, hogy ezen ünnepély, melly máskor csak a szokásos díszszertartások meddő napja volt, az idén a legfontosabb politikai jelenség alakját öltse magára. Ugyanis, egybegyülvén a vendégsereg, a császár s a császárné magánszobáikból az elfogadó terembe jövének, a diplomatikai kar legidősbje, a pápai nunczius, elmondá üdvözlő szavát, mellyben Francziaország uralkodójának az uj évben áldást és szerencsét kivána.Közvetlenül ezután kezdődik az úgynevezett „elléptetés“, tudniillik a vendégek, elöl a császári ház tagjai, azután a külföldi államok képviselői, s végre a belföldi hivatalnokok és magánosok, diszes rendben a trón lépcsői elé járulának, s onnan tovább menvén, másoknak adtak helyet. Szokásban van, hogy a császár illy alkalommal az ismertebb főúri egyéniségekhez itt-ott egy-egy nyájas és lekötelező szócskát intézzen. így történt , hogy midőn a menet elején a sor Hübner báró ausztriai követre került, a császár nyájas de határozott hangon, olly szavakat intéze a követ úrhoz, mellyek máskor, ha egy kis ok is volt rá, de hasonló alkalmakkal szokásban soha sem voltak. A jelenlevők között a meglepetés és csodálkozás szerfelett nagy volt. Sokan csak félig meddig érthették a császár szavát, mások csak mendemondákból alakíták össze az államfő nyilatkozatát, s innen következett, hogy jelen vasutas és távirdás világunkig 11 egy pár nap alatt, egész Európát a legizgatottabb hírek zavarása fel. A „Constitutionnel“ melly félhivatalos lap létére tudósításait hiteles forrásokból meríti, e tárgyra vonatkozólag a következő jegyzéket hozza : „A császár, a diplomatikai karnak, január 1-én, a Tuileriák- bán történt elfogadása alkalmával Hübner báróhoz, Ausztria követéhez, olly szavakat intézett, mellyek azóta a különböző politikai körökben vitatárgyul vétetvén, bizonyos izgatottságot idéztek elő. A „Constitutionnel“ azon helyzetben van, hogy a császár nyilatkozatát, szóról szóra, hiven előadhatja. Ő felsége ezt mondá a követ úrhoz : „Sajnálom, hogy viszonyaink önök kormányához nem olly barátságosak mint előbb; mindazáltal kérem önt, mondja meg a császárnak, hogy iránta személyes érzelmeim nem változtak.“ Más lapok némi módosításokkal adják elő a császár szavait. A „Kölni újság“ szerint, melly szintén jó helyekről nyeri párisi híreit, Napóleon császár ide vonatkozó szavai következőleg hangzanak. „Sajnálom, hogy viszonyaink az ausztriai kormány irányában olly roszak (mauvais), ön azonban (a követ) biztos lehet , hogy személyes érzelmeim ön irányában változni nem fognak.Más lapok ismét különböző változatát hozzák a császár nyilatkozatának, azonban, bármelly alakjában is legyen e beszéd igaz, annak politikai fontosságát félreismerni lehetlen. Fontosak e szavak , mert amit eddig csak a lapok mendemondáiból sejthettünk, most már hivatalos úton van tudtunkra adva. Annál fontosabbak e szavak, mert Napóleon császár, ki pedig mérséklettségéről s vigyázatosságáról ismert uralkodó, jónak látta e szavait a legelső (mégpedig szokatlanságánál fogva nem is a legkedvezőbb alkalom előfordultával, a hit szárnyaira bocsátani. Az eredmény, amennyire legalább ez a börzei tudósításokból felismerhető, előttünk fekszik. — Európa pénzcsarnokain, hol úgyis a mindig rémet látó kis tőkepénzes közönség alkotja a többséget, e nap óta a pusztulás ütötte fel zászlóit. A legbiztosabb értékkel biró papírok tömegesen jöttek a vásárra, s a birtokosok, megtakarított filléreiken szerzett vagyonukat, azon áron adták oda, mint ahogy török épen kérni találták. Hasztalan szólaltak fel e romlás ellen a különböző kormányok hivatalos szinűi lapjai. A „Patrie“ jan. 4-én azt írta : „A mai börzén olly hírek terjedtek el, mellyek alkalmat szolgáltattak azon hiedelemre, mintha Ausztria s Francziaország között viszályok keletkeztek volna.“ A „Patrie“ hiszi, hogy ezen már megcáfolt híreket semmi újabb esemény nem igazolja. A párisi börze azonban tovább is megmaradt korábbi hiedelmében s a „Patrie“ biztató szavaira az árfolyam ismételt csökkentésével felelt. Jan. 7-én végre megszólalt a franczia birodalom hivatalos közlönye, a „Moniteur“ is, és hivatalos közlésekre szánt hasábjain e jegyzéket hozta : „Néhány nap óta a közvélemény különböző nyugtalanító hírek által van felizgatva. A franczia kormány kötelességének ismeri, e hírek terjedését meggátolni, s kinyilatkoztatja, miszerint a külföld irányában létező viszonyaink az ezen hírek által előidézett félelmekre okot nem szolgáltatnak.“ Mennyire fogja megnyugtatni a kedélyeket a „Moniteur“ e nyilatkozata, a közel jövendő mutatja meg. A czikk megjelenését követő napról a párisi börze-tudósítás szokott kíméletes m 5^- ban még mindig csak annyit említ , „hogy a pénzcsarnok