Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-02-23 / 8. szám
Hatodik évi folyam. Pest, február 23-án 1860. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj január—junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Francziaország a romagnai felkelés okait feszegeti. Tudva lehet olvasóink előtt, hogy a külföldi pártlapokban, egy idő óta, a bécsi kabinet politikája gyakori megtámadtatásoknak van kitéve. Hanem olyat még senki sem mondott, mint Thouvenel báró, franczia külügyminiszter, február 12-ről szóló diplomatikai jegyzékében, mely Grammont herczeghez, Francziaország római követéhez, van intézve, s mely a franczia lapok febr. 17-ki számában nyilvánosságra jutott (lásd mai harmadik czikkünk második részét.) Valóban különös hallani is : a franczia külügyminiszter Ausztriát, ezen szigorúan konservatív hatalmat akarná okolni és értésül adja, hogy a pápai tartományokban kitört lázadás a bécsi kabinet hibájának tulajdoníható! A franczia diplomatia mindig híres volt leleményességéről, hanem e legújabb felfedezésével önmagát is felülmúlta. Aki a történteket ismeri, azonnal megfelelhet a vádra, de hogy olvasóink tisztán ítélhessenek, röviden elősoroljuk az ide tartozó eseményeket, miután a múlt évben a háború kezdetei folyama jobban igénybe véve a nagyközönség figyelmét, mintsem azon izgatott napokban a kevésbé lényegesnek látszó részleteket kellőleg számba vehette volna. Mindenekelőtt egy észrevételt. Azt kérdhetik olvasóink : mily fontossága lehet egy ily állításnak, mely első tekintetre magától összeroskadol a válaszunk. A diplomatiában a vitatkozó felek állításainak mindig nagy fontossága van, éspedig azon okból, mert az oly kormány, mely könnyen megcáfolható vádakat sújt mások felé, véleményét nem szokta valamely felsőbb bírói szék ítélete alá bocsátani, hanem marad nyilatkozata mellett akkor is, ha a visszaérkező válaszban alaposan megcáfoltatott. A diplomatiában nincs veszélyesebb állapot, mint midőn valamelyik félnek a vita folyamában egyátalában nincs igaza, mert ha ennek daczára mégis ily, galléránál fogva előrántott állítással lép fel, csak azt bizonyítja, hogy akárhonnan is, de veszekedésre keres alkalmat. Áttérve az ügy érdemére, csak futólagos pillanatot kell vetnünk a múltra, s azonnal ítéletet mondhatunk a hirtelenében feltámasztott állításra. A múlt évi háború kitörésekor a pápa, mint a béke fejedelme az egyházi terület semlegességét kihirdetteté. Ausztria és Francziaország kinyilatkoztaták, hogy e semlegességet tiszteletben tartandják, de már Szardinia csak feltételesen járult az előbbi két hatalom nyilatkozatához. A francziák Rómában és Civitavecchiában állottak, az ausztriaiak, a pápa beleegyezésével Anconában, Bolognában és Ferrarában. Ily körülmények között a hadviselők szokása, hogy kölcsönös egyezkedés folytán kijelöljék a határokat, melyeken belől a felek megtámadtatástól nem félhetnek. Azonban a franczia hadparancsnokok ez iránt nem akartak egyezkedésekbe bocsátkozni. E közben a franczia hadihajók, állítólag élelmiszerek vásárlása végett, Ancona közelében horgonyt vetettek. Tehát egy oldalról Piemont hadai s az olasz mozgalom szabad csapatai közeledének, másrészről a franczia hajóhad Ancona réve előtt mutatkozott. Ugyanekkor Napoleon herczeg olasz és franczia hadakkal Livornón át Toskánába nyomult s a franczia meghatalmazottak Rómában kijelenték, hogy az ausztriai elfoglaló sereg, a Toskánában felállított franczia csapatok háta mögött fenyegető állást képez Eközben megtörtént a magentai csata, s az ausztriaiak, Piacenza és Pizzighettone erősségeit részben lőporral felvetvén, Lombardia nyugati tartományait odahagyák, a pápai tartományokat elfoglaló csapatokat pedig a Po folyam innenső partja felé indíták nehogy azok az ellenségtől körülvétetve, fogságba essenek. A pápa ugyan még tovább is vitatá, hogy az ausztriaiak a szentszék beleegyezésével vannak Ferrarában, de azért e levelek a veszélyt el nem háríthaták. Ennyiből áll az események rövid rajza és ami ellenmondás volna benne, megmagyarázhatjuk. Francziaország a háború folyama alatt így gondolkozott : „Ha a pápai tartományokban állomásozó ausztriaiak bíznak a kimondott semlegesség érvényességében, akkor azt mondjuk : nem lehet őket Napóleon herczeg toskánai hadainak háta mögött hagyni; felmondjuk hirtelen a semlegességet, s körülkerítvén őket, fogságba ejtjük. Ha pedig az ausztriaiak elhagynák a legallókat, akkor a nép rögtön felkel, csatlakozik a mozgalomhoz, felszabadítja magát a pápai uralom alól , mi pedig, (tudniillik a francziák) a béke helyreálltával egész kényelemmel mondhatjuk : az ausztriaiak okai a bolognai forradalomnak, mely miután „bevégzett ténynyé“ vált, Olaszország ügyeibe pedig idegeneknek avatkozni nem szabad, a felelősség e tartományoknak törvényes űröktől való elszakításáért egyedül is csak azokat éri, akik a semleges tért elegendő ok nélkül odahagyák!“ Az ilyen játékot aztán a világ nagy urainak tetemeiben diplomatiai ügyes fogásoknak szokták nevezni. Miért maradt el a kongresszus ? Az olvasóközönség eddig csak gyanította , miért maradt el tulajdonképen a kongresszus, mely Európa népeit reménynyel és félelemmel tölte el. E pillanatban azonban a kétség megszűnt. Az angol minisztérium az olasz ügyre vonatkozó diplomatikai levelezéseket... parliament elé terjeszté, s ez által a múlt titkai felderültek. A legnevezetesebb okiratok a következők : ff 1 Nov. 18-án (1859) Cowley lord, a párisi angol követ, az