Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-05-28 / 22. szám
Pest, május 28-án 1862. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Egy második Olinticz ? Az újabb idők története azt látszik bizonyítani, hogy a porosz kormány (nem a nép) igen szeret nagy szavakkal játszani, hamar rácsattant kardjára, de amikor ki kellene rántani, szépen elcsendesedik. Tíz év lefolyása alatt háromszor láttuk, hogy Poroszország harczra készül. 1850-ben átlépte a kurhesseni határokat, de miután más oldalról az ausztriaiak is ezt cselekedték, sőt Bronzell mellett, egy kis félreértésből származott puskázás is kerekedett, daczára annak, hogy Bécsben egy nap alatt az ezüstagró 38-ról 60-ra emelkedett. Manteuffel porosz miniszterelnök, távirati után 01 fénezbe hívta az ausztriai külügyminisztert, s ott Poroszország végkép kapitulált : megígérte, hogy kivonul Kurhessenből, széttépi a kisebb német fejedelmekkel kötött katonai szerződéseket, s az 1815-ben létrejött német szövetségi gyűlést újra helyreállítja. 1859-ben Poroszország, kilencz hadtestből álló hadsergéből, hatot hadilábra állított , tulajdonképen senki sem tudta miért, mert Ausztriát nem volt szándékában segíteni, Francziaország irányában pedig folyvást barátságos hangulatot tanúsított. A jelen évben Poroszország ismét kardjához kapott. A kur- hesseni herczeg a porosz király levelét, melyet Willisen tábornok hozott, előbb át sem akarta venni, később igen éles szavak közt kiragadá azt a következéből, s haragosan oda veté az asztalra (némely levelek szerint a földre), minél nagyobb sértést alig képzelhetni. A porosz kormány erre megszakítá a diplomatiai összeköttetést a basszeli udvarral; két hadtestet megindított a határ felé, és követelé : először, hogy a választófejedelem rögtön állítsa helyre az 1831-ks alkotmányt; másodszor, hogy a Vollmar-féle minisztériumot bocsássa el. Itt azonban nagy kérdés adta elő magát. 100 év óta (kivévén a fenebb ehrejtett 1850-ki példát) nem volt rá eset, hogy egyik német fejedelem hadat indítson a másik ellen, s hogy a német nagyhatalmak közöl, valamelyik, a szövetségi gyűlés tudtán és akaratán kívül, megtámadja a kisebb államokat. A német jogtudósok erősen vitaták, hogy addig, míg a frankfurti szövetségi gyűlés, valamelyik német fejedelemség ellen executiot nem rendel, addig a szövetség egyik tagjának sem lehet joga a másikon egyoldalúlag elégtételt venni magának. Ellenben a porosz hazafiak, s a német egység eszméjének barátai mindent elkövettek, hogy a kormányt erélyes fellépésre ösztönözzék. Hohenlohe-Ingelfingen herczeg el is rendelé a beavatkozást, azonban, mint Berlinből Írják, Ausztria, Bajor, és Szászország a poroszok belépését Kurhessenbe hadüzenetnek nyilváníták, s kijelenték, hogy ezen esetben ők is beavatkoznak, s a harcz kikerülhetlen lesz. Igaz-e ezen állítás? nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy a „Donau Zeitung“ elég éles hangon vitatá a lefolyt héten, hogy mily jogtalanság az, haddal menni valamelyik német fejedelem ellen, anélkül, hogy ez a szövetséggyűlés határozatából történnék. Időközben a kurhesseni kormány engedni kezdett. Visszavette ápril 26-ki nevetséges rendeletét, melynél fogva a követválasztásokban csak azok vehettek volna részt, akik előre írásba adják, hogy a fejedelem által, a régi törvényes 1831-ki alkotmány helyett oktrojált konstitutiót elfogadják. Ugyanekkor kihirdeté a fejedelem, hogy a szövetséggyűlés „megkeresése“ folytán, az 1831-ki alkotmányt helyreállítja. Két dologban azonban még nem engedett. Először, nem akarja Poroszország kivonatát teljesíteni, a minisztérium elbocsátására nézve. Másodszor : az 1831-ki alkotmány helyreállításával az ugyanazon évről szóló követválasztási törvényt nyilvánítá érvényesnek, holott a rendes és törvényes országgyűlésen, 1849 ben egy új, és az előbbinél sokkal szabadabb elvű választási törvény jött létre. A fődolog az, hogy Poroszország, mint nagyhatalom, s nem mint a német szövetség megbízottja, egyoldalúlag tévé követeléseit, ugyanily értelemben fenyegetőzött háborúval, ha kívonatai teljesítlenül maradnának, és mégis, most, amidőn a sértés megtorlása végett Rüsszelbe küldött ultimátuma félrevettetett, nem mer megmozdulni. Berlinben az ingerültség nagy, és nem is hiszszük, hogy a dolog abban maradhasson, miután a parlament egybegyűlt, s a túlnyomólag szabadelvű többség a mostani reactionárius minisztériumot leszavazandja, s akkor liberális kormány alakulván, megtörténhetik, hogy Poroszország kirántatik mostani nevetséges helyzetéből. Elegint egy lépés előre, Olaszországban. A „Moniteur“ máj. 26-án hivatalosan jelenti, „hogy a császár a hadsereg létszámának leszállítása következtében a Rómában szállásoló elfoglaló hadtest új szervezését elrendelte.“ — Ez annyit tesz, hogy legközelebb a franczia katonaság egy része elhagyandja Rómát. Következik-e ebből, hogy a például felére szállított franczia csapatokat olasz katonák pótolandják? a legközelebbi jövő bizonyítandja be. Hogy a római ügyben elvégre történni fog valami , semmi kétség. Goyon tábornok kények között von búcsút a pápától s Párisba utazott. A reactionarius lapok eleinte ugyan azt állíták, hogy a tábornok csak újabb utasítások végett hivatott vissza, azonban a „Moniteur“ fennebb idézett számában azon újságot is közli, hogy Goyon tábornok, mint a császár hadsegéde, újra elfoglalta korábbi állomását a palotában, s egyszersmind szenátorrá neveztetett ki. — Rómában azon remény kecsegteti a lakosokat, hogy e hó végén vagy a jövő elején az olasz katonaság megosztja a francziákkal a város őrizetének tisztét, s hogy ez valószi hözzék beszélik, mikép Chigi Párisból azt írta volna.