Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-03-26 / 12. szám
Elős‘1t esi föltételek 1803-ik évre, a Vasárnapi Lisas, es Politikai Újdonságok együtt, pontán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december).....................................................10 ft. | Fél évre (január—junius)..................................................................... ft. Csupán Vasárnapi Újság : Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre (január—december)........................................................... ft. Egész évre (január—december).............. 6 ft. Fél évre (január—junius) ..................................................................................................................................................8 ft. Fél évre (január—junius)........................................................................................................................................................3 ft. Mit várhatnak a lengyelek Francziamrszagtól ! A múlt héten a lengyel harczmezőn nevezetes események mentek végbe. Langiewicz diktátor egyesült erővel támadásra indult; vitézei mint oroszlánok küzdöttek; több helyütt meg is verték az oroszokat, de utoljára is a roppant túlnyomó erő előtt meg kellett hajolniok, s a lengyel felkelők legjelentékenyebb ereje, mely Krakó fölött a déli határokon küzdött, e pillanatban meg van törve! A részleteket az illető rovatban veendik olvasóink. A lengyel felkelőknek, kezdettől fogva, a hadviselés két módja között kellett választani. E két mód közöl az egyik oly veszedelmes volt mint a másik. Ha egyesülten törtek elő, akkor előre tudhatták, hogy az oroszok is központosítják csapataikat, s akkor rendezett csatában a túlnyomó erő ellen kellett küzdeniük. Az apró csatározás, a guerilla harc sokkal előnyösebbnek mutatkozott ugyan, de ezalatt az ország kétségtelenül pusztulásra, végvnségre jut, mert az oroszok minden falut, várost, ahonnan a felkelőket kiűzhették, felégettek, kiprédálták, kirabolták. A tömeges előnyomulás terve a legutóbbi események folytán megbukott; kérdés: meddig tarthatja még fönn magát a felkelés ügye, ha erejét megosztva, apró csatározások által akarja az orosz hadsereget kifárasztani. Azalatt pedig, hogy a lengyel földön a vér patak módjára folyt, az európai diplomatia türelmesen fogyasztotta a tentát. Francziaországban a szenátus tüzetesen tárgyalás alá vette a lengyel kérdést. Alkalmul szolgált erre néhány kérvény, mely a szenátus elé terjesztetett. A szenátus bizottmánya tárgyalás alá vévén a kérvényeket, indítványozta : jelentse ki a szenátus, hogy bízik a császár bölcseségében, s áttér a napirendre. A kisebbség ellenben azt kívánta, hogy a kérvények a szenátus ajánlata mellett, a minisztérium elé terjesztessenek. Az első határozat a békét, a második a háborút jelentette. A kisebbséget Napóleon eg. vezette, de a végszavazáshoz a harczipárt csak 17 szavazatot mutathatott fel. Mit várhatnak tehát a lengyelek Francziaországtól? E kérdésre Billault miniszter a franczia szenátus teljes ülésében következő hivatalos választ adott : „Ne higgyék önök, hogy Francziaország azon politikát, mely az országot nagggyá erősíté, a császár nevét tiszteltté téve , a lengyel ügyben elhagyhatná. „ A lengyel kérdés európai ügy. Ez okból Francziaország nem léphet föl egyedül, s a többi hatalomtól elszigetelve. A lengyel ügy minden hatalmat érdekel s iránta mind,nyájunknak kötelességei vannak. „Ha a kormányok önérzettel bírnak, s tudják mivel tartoznak a jognak és a polgárosodás ügyének , akkor egyesülni fognak is velünk, hogy Oroszországot a békés szabad- selvű politika szükséges voltáról meggyőzzük. Ezen szempontból tekinti a császár a lengyel ügyet. Anglia hasonló utat követ , de hogy mennyire akar menni? csak a jövő bizonyíthatja be. Annyi bizonyos, hogy Anglia, tekintve a helyzetet, felhívást bocsátott ki az 1815-ki szerződéseket aláírt hatalmakhoz. (A jól értesült lapok tudósításai szerint Anglia, Oroszországtól amnestiát, az 1815-ki lengyel alkotmány helyreállítását, s a lengyel országgyűlés egybehivatását követeli.) „Mi lesz ezen felhívás eredménye ? a fölött nem akarok jövendölni; annyi bizonyos, hogy egy diplomatiai actio indíttatott meg, melyről azonban e pillanatban igen eszélytelen eljárás volna bővebben nyilatkozni. „Most már tudják, önök, hogy minő szándékai vannak a császárnak, s minő eszközökkel óhajtja czélját elérni. Önök ismerik a császár rokonszenvét ezen ügy iránt. Bízzanak politikájában.“ Ennyiből áll a franczia miniszter nyilatkozatának lényege. „Bízzanak önök a császár politikájában.“A Napóleon császár azonban eddig még semmit sem tett, mert szép szavakból nem él meg a világ. És ha eddig nem tett, míg a harczmezőn vér folyt, míg a kétségbeesett nemzet jajkiáltásai rémülettel törték el Európát : lehet-e várni, hogy a tespedő franczia kormány később, amidőn Lengyelország fölött a halál csende fog uralkodni, saját kezdeményezése folytán az elfojtott tüzet a hamu alól újra kikaparni igyekezzék ? A lengyel ügy a franczia senatusban. Szombaton, mártius 14-ikén, felolvasta Larabit ur a lengyel ügyben beadott petitiók feletti jelentését. Napoleon hg. jelen volt az ülésen. Larabit ur előszámlálja az ez ügyben a szenátushoz érkezett petitiókat. Az első, 38 sz. a. 29 lengyel menekülttel aláírva, még a felkelés előtt érkezett a szenátushoz. A menekültek emlékezetbe hozzák, mily szolgálatokat tett Lengyelország Francziaországnak és a czivilizált Európának; felemlítik, hogy a lengyel vére a franczia katonáéval vegyült volt, s kérik Francziaországot, segítse Lengyelországnak bilincseit lerázni. — A második, 219 sz. a. egy lengyel kereskedőtől való Mamers-ból (Sarthe.) Ez Francziaország tétlensége ellen panaszkodik. Öt petitió ugyanazonos tartalommal, 1537 párisi munkástól, leginkább nyomdászoktól és betűöntőktől van aláírva. Ez magasztalólag szól egy martyr nemzet hősies küzdelmeiről; felindulását fejezi ki az orosz katonák által férfiakon, nőkön és gyermekeken elkövetett mészárlások felett, s azt mondja, hogy miután a poroszok segítik az oroszokat, a francziáknak kötelessége a lengyelek segítségére menni. A kérelmezők felindulása annyira megy, hogy háborút kívánnak; azt mondják, az ország kész minden áldozatra; az 1863-iki Francziaországtól több erélyt követelnek, mint 1830-ban és 1848-ban mutatott, s nem törődve a szerződésekkel, Lengyelország helyreállítását óhajtják területének teljes épségében. Egy petitio — mond Larabitur — tegnap érkezett Napoleonvilleból (Mhorihban.) — Alá van írva 32 kérelmezőtől, kik legnagyobb részben papok vagy tanítók. Ezek tiltakoznak Lengyelország első feldarabolása ellen, s azt mondják, a bretagnei lakók úgy is, mint katonák, úgy is mint katholikusok, készek védeni a jogot egy nagy igazságtalanság ellen. Ez is annyi — teszi hozzá Larabit úr — mint háborút kívánni. „A szenátus — mond a jelentés — nem vehet magára ily felelősséget. Tudja, hogy a franczia tűz nemeslelkűleg vetné magát szükség esetében a háború koczkajátékába, hogy a nemes lengyel nemzetet segítse, de