Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-26 / 12. szám

E­lős‘1t esi föltételek 1803-ik évre, a Vasárnapi Lisas, es Politikai Újdonságok együtt, pontán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre­ (január—december).....................................................10 ft. | Fél évre (január—junius)..................................................................... ft. Csupán Vasárnapi Újság : Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre (január—december)........................................................... ft.­­ Egész évre (január—december).............. 6 ft. Fél évre (január—junius) ..................................................................................................................................................8 ft.­­ Fél évre (január—junius)........................................................................................................................................................3 ft. Mit várhatnak a lengyelek Franczia­­mr­szagtól ! A múlt héten a lengyel harczmezőn ne­vezetes események mentek végbe. Langie­­wicz diktátor egyesült erővel támadásra indult; vitézei mint oroszlánok küzdöttek; több helyütt meg is verték az oroszokat, de utoljára is a roppant túlnyomó erő előtt meg kellett hajolniok, s a lengyel felkelők legjelentékenyebb ereje, mely Krakó fölött a déli határokon küzdött, e pillanatban meg van törve! A részleteket az illető rovatban veendik olvasóink. A lengyel felkelőknek, kezdettől fogva, a hadviselés két módja között kellett válasz­tani. E két mód közöl az egyik oly veszedel­mes volt mint a másik. Ha egyesülten tör­tek elő, akkor előre tudhatták, hogy az oro­szok is központosítják csapataikat, s akkor rendezett csatában a túlnyomó erő ellen kel­lett küzdeniük. Az apró csatározás, a guerilla harc­ sokkal előnyösebbnek mutatkozott ugyan, de ezalatt az ország kétségtelenül pusztulásra, végvnségre jut, mert az oroszok minden falut, várost, a­honnan a felkelő­ket kiűzhették, felégettek, kiprédálták, kira­bolták. A tömeges előnyomulás terve a legutóbbi események folytán megbukott; kérdés: med­dig tarthatja még fönn magát a felkelés ügye, ha erejét megosztva, apró csatározá­sok által akarja az orosz hadsereget kifá­rasztani. Azalatt pedig, hogy a lengyel földön a vér patak módjára folyt, az európai diplo­­matia türelmesen fogyasztotta a tentát. Francziaországban a szenátus tüzetesen tárgyalás alá vette a lengyel kérdést. Alkal­­mul szolgált erre néhány kérvény, mely a szenátus elé terjesztetett. A szenátus bizottmánya tárgyalás alá vé­­vén a kérvényeket, indítványozta : jelentse ki a szenátus, hogy bízik a császár bölcsesé­­gében, s áttér a napirendre. A kisebbség ellenben azt kívánta, hogy a kérvények a sze­nátus ajánlata mellett, a minisztérium elé terjesztessenek. Az első határozat a békét, a második a háborút jelentette. A kisebbséget Napóleon eg. vezette, de a végszavazáshoz a harczipárt csak 17 szavazatot mutathatott fel. Mit várhatnak tehát a lengyelek Franczia­­országtól? E kérdésre Billault miniszter a franczia szenátus teljes ülésében következő hivatalos választ adott : „Ne higgyék önök, hogy Francziaország azon politikát, mely az országot nagggyá erősíté, a császár nevét tiszteltté téve , a lengyel ügyben elhagyhatná. „ A lengyel kérdés európai ügy. Ez okból Francziaország nem léphet föl egyedül, s a többi hatalomtól elszigetelve. A lengyel ügy minden hatalmat érdekel s iránta mind­­,­nyájunknak kötelességei vannak. „Ha a kormányok önérzettel bírnak, s tudják mivel tartoznak a jognak és a polgá­­­­rosodás ügyének , akkor egyesülni fognak i­s velünk, hogy Oroszországot a békés szabad- s­­­elvű­ politika szükséges voltáról meggyőz­zük. Ezen szempontból tekinti a császár a lengyel ügyet. Anglia hasonló utat követ , de hogy mennyire akar menni? csak a jövő bizonyíthatja be. Annyi bizonyos, hogy Anglia, tekintve a helyzetet, felhívást bocsá­tott ki az 1815-ki szerződéseket aláírt hatal­makhoz. (A jól értesült lapok tudósításai szerint Anglia, Oroszországtól amnestiát, az 1815-ki lengyel alkotmány helyreállítását, s a lengyel országgyűlés egybehivatását kö­veteli.) „Mi lesz ezen felhívás eredménye ? a fölött nem akarok jövendölni; annyi bi­zonyos, hogy egy diplomatiai actio indítta­tott meg, melyről azonban e pillanatban igen eszélytelen eljárás volna bővebben nyi­latkozni. „Most már tudják, önök, hogy minő szán­dékai vannak a császárnak, s minő eszközök­kel óhajtja czélját elérni. Önök ismerik a császár rokonszenvét ezen ügy iránt. Bízza­nak politikájában.“ Ennyiből áll a franczia miniszter nyilat­kozatának lényege. „Bízzanak önök a császár politikájában.“A Napóleon császár azonban eddig még semmit sem tett, mert szép sza­vakból nem él meg a világ. És ha eddig nem tett, míg a harczmezőn vér folyt, míg a kétségbeesett nemzet jaj­kiáltásai rémület­tel törték el Európát : lehet-e várni, hogy a tespedő franczia kormány később, a­midőn Lengyelország fölött a halál csende fog ural­kodni, saját kezdeményezése folytán az el­fojtott tüzet a hamu alól újra kikaparni igyekezzék ? A lengyel ügy a fran­czia senatusban. Szombaton, mártius 14-ikén, felolvasta Larabit ur a lengyel ügyben beadott petitiók feletti jelentését. Napoleon hg. jelen volt az ülésen. Larabit ur előszámlálja az ez ügyben a szenátushoz érkezett petitiókat. Az első, 38 sz. a. 29 lengyel menekülttel aláírva, még a felkelés előtt érkezett a szená­tushoz. A menekültek emlékezetbe hozzák, mily szolgálatokat tett Lengyelország Fran­­cziaországnak és a czivilizált Európának; felemlítik, hogy a lengyel vére a franczia katonáéval vegyült volt, s kérik Francziaor­­szágot, segítse Lengyelországnak bilincseit lerázni. — A második, 219 sz. a. egy lengyel kereskedőtől való Mamers-b­ól (Sarthe.) Ez Francziaország tétlensége ellen panaszkodik.­­ Öt petitió ugyanazonos tartalommal, 1537 párisi munkástól, leginkább nyomdászoktól és betűöntőktől van aláírva. Ez magaszta­­lólag szól egy martyr nemzet hősies küzdel­meiről; felindulását fejezi ki az orosz katonák által férfiakon, nőkön és gyermekeken elkö­vetett mészárlások felett, s azt mondja, hogy miután a poroszok segítik az oroszokat, a francziáknak kötelessége a lengyelek segít­ségére menni. A kérelmezők felindulása an­nyira megy, hogy háborút kívánnak; azt mondják, az ország kész minden áldozatra; az 1863-iki Francziaországtól több erélyt követelnek, mint 1830-ban és 1848-ban mu­tatott, s nem törődve a szerződésekkel, Len­gyelország helyreállítását óhajtják területé­nek teljes épségében. Egy petitio — mond Larabit­ur — teg­nap érkezett Napoleonvilleb­ól (Mhorihban.) — Alá van írva 32 kérelmezőtől, kik legna­gyobb részben papok vagy tanítók. Ezek tiltakoznak Lengyelország első feldarabolása ellen, s azt mondják, a bretagnei lakók úgy is, mint katonák, úgy is mint katholikusok, készek védeni a jogot egy nagy igazságtalan­ság ellen. Ez is annyi — teszi hozzá Larabit úr — mint háborút kívánni. „A szenátus — mond a jelentés — nem vehet magára ily felelősséget. Tudja, hogy a franczia tűz nemeslelkűleg vetné magát szükség esetében a háború koczkajátékába, hogy a nemes lengyel nemzetet segítse, de

Next